Minden iskolásnak ismerősen csenghet Püthagorasz neve, viszont sok ember e nevet egy geometriai tétellel kapcsolja össze, miközben ez az ókori görög filozófus, matematikus és misztikus volt az első ember, aki olyan fogalmakat alkotott, mint a filozófus vagy filozófia (a mai modern értelemben). Ő a reinkarnáció – lélekvándorlás – doktrínájának az egyik pártolója is volt.
Püthagorasz Szamoszban született, amely az ugyanezt a nevet viselő szigeten található az Égei-tengeren, amely a Kr.e. 6. századi hellén világnak az egyik legkiemelkedőbb és legismertebb szigete volt. A legtöbb mérvadó enciklopédia nem említi Püthagorasz születési évét. Jó közelítéssel a történészek az mondják, hogy „Kr.e. 570 körül” látta meg a napvilágot. Hérodotosz, aki Püthagorasz után élt és sok évet töltött Szamoszban, felhívja a figyelmet arra, hogy a misztika atyja Mnesarchus volt. Diogenész Laertius, számos ókori filozófus életrajzírója, hozzáteszi: „Püthagorasz, Mnesarchus fia, „kőfoldozó” volt.” Az ókori emberek ezt a szót használták azokra, aki olyan köveket faragtak, amelyeket gyakran pecsétgyűrűként használták.
Iamblichus ellentétben más ókori szerzőkkel más helyesírást tulajdonít Püthagorasz édesapja nevének: Mnemarh. Valószínűleg ez egy elírás. Néhány forrás említi az édesanyját. Ezt semmi sem bizonyítja, azonban nagyon is lehetséges, hogy az asszony neve Parfenida volt, s a férje volt az, aki az új „Pifaida” nevet adta neki. A legfrissebb Püthagorasz-életrajz szerzője azt írja, hogy „Ez rendkívül kétséges! A görögök valójában nem alkalmazták az újra elnevezés gyakorlatát, különösen a felnőttek körében nem.”
http://i.imgur.com/
Mnesarchus azt követően adta ezt a nevet a feleségének, hogy meglátogatta a Delphiben található Apolló orákulumot (jósdát) Szíriába tett utazása felől érdeklődvén. A jósnő azt mondta, hogy az utazása sikeres és gyümölcsöző lesz. A jósnő azt is közölte vele, hogy a felesége áldott állapotban van, s egy olyan gyermeknek fog életet adni, aki majd ki fog emelkedni az összes valaha élt ember közül. A gyermek gyönyörű és bölcs lesz, s jót fog hozni a mindenkori embereknek. Amikor a felesége megszülte Szidonban (Fönícia) a gyermeket, Püthagorasznak nevezte el, mivel Pythia megjövendölte a születését. Létezik más magyarázat is a nevére. „Cirenei Aristippus a Természettanról című könyvében azt írja, hogy a gyermeket Püthagorasznak nevezték el, mivel csalhatatlan igazságokat mondott, akárcsak Pythia” – közli Diogenész Laertius.
Igor Surikov elmagyarázza, hogy az efféle interpretáció miért valószínűtlen: „Püthagorasz egy elterjedt ókori görög név, amely a legtöbb olyan vidéken is előfordul, amely semmilyen kapcsolatban nem állt Apollóval vagy Delphivel. Itt kellene megjegyezni, hogy az ókori görög személyneveknek jellegzetesen van egy olyan jelentése, amelyet le tudnak fordítani más nyelvekre.” – Tehát „fordítani”, egy bizonyos fokú pontossággal. A legvalószínűbb az, hogy a név első része a ’pyth’ gyökből származik, amely jelentése: ’a kérdezés révén nyert tudás’. A második gyök, az ’-agor-’ a beszédhez kapcsolódik, legtöbbször a nyilvános beszédhez. Ezért a teljes Pythagoras név nagyjából úgy értelmezhető, mint „a személy, aki arról beszél, ami tudomására jutott/amit megtanult”.
Nem valószínű, hogy az ókori forrásokban rábukkanhatunk a filozófus édesanyjának a nevére. Az ókori görögök ritkán említik az asszonyok nevét, különösen a valamirevaló társadalmi osztályba tartozókét, de nem így áll a helyzet a könnyűvérűek nevével. Thuküdidész Periklészt idézi, aki egy évszázaddal élt Püthagorasz előtt:
„A nők a legnagyobb tiszteletet akkor érdemelték ki, amennyiben a legkevésbé beszélgettek róla a férfiak”. Lehetséges, hogy Püthagorasznak voltak fivérei, azonban ők semmi olyat nem tettek, ami miatt híressé váltak volna, és semmit sem tudunk róluk. Egyikük neve Tirrena volt, ami „etruszkot” jelent. A források rámutatnak, hogy Mnesarchus nem volt görög, hanem etruszk ember volt, így fiát ama nép iránti tiszteletből nevezte el, amelyikhez állítólag ő is tartozott.
40 éves korában Püthagorasz elhagyta Szamoszt és Itáliába költözött. Talán azért ment oda, mert ez volt őseinek a földje? Az etruszkok misztikus nép hírében álltak már az ősidőktől fogva.
Az ókorban úgy hitték, hogy Püthagorasz kezdte el használni a filozófia (szó szerint a „bölcsesség szeretete”) és a filozófus (szó szerint a bölcsesség barátja/kedvelője) szavakat. Ő azt tanította, hogy „csakis Isten, s az ember nem lehet bölcs”. Túl korai volna a „bölcsességet” filozófiának és azok művelőit „bölcs embereknek” nevezni. A filozófus az a személy, aki vonzalmat érez a filozófia iránt. Egy másik legenda szerint, Püthagorasz tanárai nem csak a Közel-Kelet papjai és csillagjósai közül kerültek ki, hanem közöttük tisztelhetjük a híres milétoszi (Kis-Ázsia) matematikus Thalészt is. Természetesen Püthagorasz járt Milétoszban, de Thalész vagy már Püthagorasz születése előtt, vagy még gyerekkorában meghalt.
http://www.aunteak.com/
Számos legenda kelt szárnyra Püthagorasz tanítványai nyomán is. Egy Hérodotosz által közölt történet Zalmoxiszról, Püthagorasz egyik tanítványáról és szolgálójáról szól, aki mihelyt elnyerte szabadságát, hazatért és rászedte „néhány ostoba” polgártársát. Miután vacsorára hívott néhány előkelő polgárt, azt kezdte bizonygatni, hogy „vendégei és azok távoli leszármazottjai sohasem fognak meghalni, hanem egy menedékhelyre jutnak, ahol rájuk az örökélet és a mennyei boldogság vár”. Ezután a trákoknál talált három évre menedéket egy tömlöcben, majd elzárásának negyedik esztendejében váratlanul megjelent előttük, s az emberek „elhitték a tanításait”.
A legenda eredetének a következő a magyarázata. Zalmoxisz egy trák istenség, akinek a kultuszába misztikus és samanikus jellegzetességek vegyülnek. „És talán ez az oka annak, hogy tévesen összekapcsolták Püthagorasszal. – írja Surikov életrajzíró. – A nézetei és a gyakorlatai a samanisztikus hit elemeit tartalmazták.”
A filozófus Porphüriosz azt írja, hogy Püthagorasznak volt egy fia, Arimnest (Arimnészt), Démokritosz mentora. „Mások azt írják, hogy Theano, egy krétai asszony lett Püthagorasz fiának, Telavg-nak és lányának, Mia-nak az anyja.” Mások említést tesznek Arignota nevű lányáról, aki Püthagorasz írásaiban fennmaradt.
Mint az tudvalevő, Püthagorasz elhagyta Szamosz szülővárosát és Itáliában telepedett le, amelyet a régi időkben Vitalia-ként ismertek, Timaiosz (Timaeus) szerint Püthagorasz volt az első, aki kijelentette, hogy „barátaimmal mindent megosztok” és hogy a „barátság egyenrangúságot jelent”. Az egyenlőség „kommunista” alapelve meglehetősen következetesen irányította a püthagoreusok testvériségét. Egy Püthagorasz-követőnek sem volt szabad magántulajdonnal rendelkeznie. Még az olyan személyes tárgyaikat is, mint az evőeszközök, megosztották egymással. Úgy tűnik, hogy a szovjet közlakásoknak és hálótermeknek nem voltak ilyen szabályai. A kommunista utópia gyökerei tisztán fellelhetők Platón „Köztársaságában”.
Másfelől, Platónt erőteljesen befolyásolták a püthagoraszi tanítások. A püthagoreusok számára tanáruk hitelessége vitán felül álló volt. Kijelentéseit – akár bizonyítottak voltak, akár nem – a végső igazságokként kezelték. A görögök imádtak mindent kétségbe vonni (a vita nemzi az igazságot) és próbáltak „mellette és ellene” érveket felsorakoztatni. Mindazonáltal, amikor Püthagorasz kijelentései kerültek sorra, akkor teljes mértékben elfogadták a filozófus szavait, ahhoz hasonlóan, ahogyan a keresztények elfogadják Krisztus szavait vagy a muzulmánok Mohamed szavait.
Iambichus szerint a püthagoreusok Püthagoraszt „jóságos és humánus természetfeletti lényként az istenek közé sorolták”.
„Püthagorasz szerint az emberi lélek képes egyik emberi testből a másikba költözni, de akár más olyan teremtmények testébe is, mint amilyenek az állatok vagy akár a növények. Minden új testet öltéskor a lélek elveszíti az emlékezőtehetségét. Ezért minden alkalommal úgy éljük meg az életünket, mintha ez lenne az első alkalom.”
Az emberek úgy tudják, hogy Püthagorasz egy dél-itáliai városban, Metapontumban hunyt el Kr.e. 497-ben.
(forrás: Pravda.Ru -boldognapot.hu)
Püthagorasz mellszobra
Lélekvándorlás
Miután a krotóni iskola alapításáról beszámolt, Dikaiarkhosz a következőket írta Püthagorasz tanításairól: „először is <azt tanította>, hogy a lélek halhatatlan és hogy átalakul az élő dolgok más fajaivá; továbbá, hogy ami létrejön, az újra megszületik határozott ciklikus folyamatban, lévén, hogy semmi sem tökéletesen új; végül, hogy minden dolgot, ami élőként jön a világra, rokonunkként kell kezelni.” Mivel hite szerint az ember akár állat formájában is újjászülethet, gyakran prédikált az állatoknak is.
Több korai beszámoló szerint Püthagorasz hitt a lélekvándorlásban.Diogenész Laertiosz szerint Püthagorasz azt állította, hogy vissza tud emlékezni előző négy életére: amikor is ő volt
Püthagorasz Szamoszban született, amely az ugyanezt a nevet viselő szigeten található az Égei-tengeren, amely a Kr.e. 6. századi hellén világnak az egyik legkiemelkedőbb és legismertebb szigete volt. A legtöbb mérvadó enciklopédia nem említi Püthagorasz születési évét. Jó közelítéssel a történészek az mondják, hogy „Kr.e. 570 körül” látta meg a napvilágot. Hérodotosz, aki Püthagorasz után élt és sok évet töltött Szamoszban, felhívja a figyelmet arra, hogy a misztika atyja Mnesarchus volt. Diogenész Laertius, számos ókori filozófus életrajzírója, hozzáteszi: „Püthagorasz, Mnesarchus fia, „kőfoldozó” volt.” Az ókori emberek ezt a szót használták azokra, aki olyan köveket faragtak, amelyeket gyakran pecsétgyűrűként használták.
Iamblichus ellentétben más ókori szerzőkkel más helyesírást tulajdonít Püthagorasz édesapja nevének: Mnemarh. Valószínűleg ez egy elírás. Néhány forrás említi az édesanyját. Ezt semmi sem bizonyítja, azonban nagyon is lehetséges, hogy az asszony neve Parfenida volt, s a férje volt az, aki az új „Pifaida” nevet adta neki. A legfrissebb Püthagorasz-életrajz szerzője azt írja, hogy „Ez rendkívül kétséges! A görögök valójában nem alkalmazták az újra elnevezés gyakorlatát, különösen a felnőttek körében nem.”
Mnesarchus azt követően adta ezt a nevet a feleségének, hogy meglátogatta a Delphiben található Apolló orákulumot (jósdát) Szíriába tett utazása felől érdeklődvén. A jósnő azt mondta, hogy az utazása sikeres és gyümölcsöző lesz. A jósnő azt is közölte vele, hogy a felesége áldott állapotban van, s egy olyan gyermeknek fog életet adni, aki majd ki fog emelkedni az összes valaha élt ember közül. A gyermek gyönyörű és bölcs lesz, s jót fog hozni a mindenkori embereknek. Amikor a felesége megszülte Szidonban (Fönícia) a gyermeket, Püthagorasznak nevezte el, mivel Pythia megjövendölte a születését. Létezik más magyarázat is a nevére. „Cirenei Aristippus a Természettanról című könyvében azt írja, hogy a gyermeket Püthagorasznak nevezték el, mivel csalhatatlan igazságokat mondott, akárcsak Pythia” – közli Diogenész Laertius.
Igor Surikov elmagyarázza, hogy az efféle interpretáció miért valószínűtlen: „Püthagorasz egy elterjedt ókori görög név, amely a legtöbb olyan vidéken is előfordul, amely semmilyen kapcsolatban nem állt Apollóval vagy Delphivel. Itt kellene megjegyezni, hogy az ókori görög személyneveknek jellegzetesen van egy olyan jelentése, amelyet le tudnak fordítani más nyelvekre.” – Tehát „fordítani”, egy bizonyos fokú pontossággal. A legvalószínűbb az, hogy a név első része a ’pyth’ gyökből származik, amely jelentése: ’a kérdezés révén nyert tudás’. A második gyök, az ’-agor-’ a beszédhez kapcsolódik, legtöbbször a nyilvános beszédhez. Ezért a teljes Pythagoras név nagyjából úgy értelmezhető, mint „a személy, aki arról beszél, ami tudomására jutott/amit megtanult”.
Nem valószínű, hogy az ókori forrásokban rábukkanhatunk a filozófus édesanyjának a nevére. Az ókori görögök ritkán említik az asszonyok nevét, különösen a valamirevaló társadalmi osztályba tartozókét, de nem így áll a helyzet a könnyűvérűek nevével. Thuküdidész Periklészt idézi, aki egy évszázaddal élt Püthagorasz előtt:
„A nők a legnagyobb tiszteletet akkor érdemelték ki, amennyiben a legkevésbé beszélgettek róla a férfiak”. Lehetséges, hogy Püthagorasznak voltak fivérei, azonban ők semmi olyat nem tettek, ami miatt híressé váltak volna, és semmit sem tudunk róluk. Egyikük neve Tirrena volt, ami „etruszkot” jelent. A források rámutatnak, hogy Mnesarchus nem volt görög, hanem etruszk ember volt, így fiát ama nép iránti tiszteletből nevezte el, amelyikhez állítólag ő is tartozott.
40 éves korában Püthagorasz elhagyta Szamoszt és Itáliába költözött. Talán azért ment oda, mert ez volt őseinek a földje? Az etruszkok misztikus nép hírében álltak már az ősidőktől fogva.
Az ókorban úgy hitték, hogy Püthagorasz kezdte el használni a filozófia (szó szerint a „bölcsesség szeretete”) és a filozófus (szó szerint a bölcsesség barátja/kedvelője) szavakat. Ő azt tanította, hogy „csakis Isten, s az ember nem lehet bölcs”. Túl korai volna a „bölcsességet” filozófiának és azok művelőit „bölcs embereknek” nevezni. A filozófus az a személy, aki vonzalmat érez a filozófia iránt. Egy másik legenda szerint, Püthagorasz tanárai nem csak a Közel-Kelet papjai és csillagjósai közül kerültek ki, hanem közöttük tisztelhetjük a híres milétoszi (Kis-Ázsia) matematikus Thalészt is. Természetesen Püthagorasz járt Milétoszban, de Thalész vagy már Püthagorasz születése előtt, vagy még gyerekkorában meghalt.
Számos legenda kelt szárnyra Püthagorasz tanítványai nyomán is. Egy Hérodotosz által közölt történet Zalmoxiszról, Püthagorasz egyik tanítványáról és szolgálójáról szól, aki mihelyt elnyerte szabadságát, hazatért és rászedte „néhány ostoba” polgártársát. Miután vacsorára hívott néhány előkelő polgárt, azt kezdte bizonygatni, hogy „vendégei és azok távoli leszármazottjai sohasem fognak meghalni, hanem egy menedékhelyre jutnak, ahol rájuk az örökélet és a mennyei boldogság vár”. Ezután a trákoknál talált három évre menedéket egy tömlöcben, majd elzárásának negyedik esztendejében váratlanul megjelent előttük, s az emberek „elhitték a tanításait”.
A legenda eredetének a következő a magyarázata. Zalmoxisz egy trák istenség, akinek a kultuszába misztikus és samanikus jellegzetességek vegyülnek. „És talán ez az oka annak, hogy tévesen összekapcsolták Püthagorasszal. – írja Surikov életrajzíró. – A nézetei és a gyakorlatai a samanisztikus hit elemeit tartalmazták.”
A filozófus Porphüriosz azt írja, hogy Püthagorasznak volt egy fia, Arimnest (Arimnészt), Démokritosz mentora. „Mások azt írják, hogy Theano, egy krétai asszony lett Püthagorasz fiának, Telavg-nak és lányának, Mia-nak az anyja.” Mások említést tesznek Arignota nevű lányáról, aki Püthagorasz írásaiban fennmaradt.
Mint az tudvalevő, Püthagorasz elhagyta Szamosz szülővárosát és Itáliában telepedett le, amelyet a régi időkben Vitalia-ként ismertek, Timaiosz (Timaeus) szerint Püthagorasz volt az első, aki kijelentette, hogy „barátaimmal mindent megosztok” és hogy a „barátság egyenrangúságot jelent”. Az egyenlőség „kommunista” alapelve meglehetősen következetesen irányította a püthagoreusok testvériségét. Egy Püthagorasz-követőnek sem volt szabad magántulajdonnal rendelkeznie. Még az olyan személyes tárgyaikat is, mint az evőeszközök, megosztották egymással. Úgy tűnik, hogy a szovjet közlakásoknak és hálótermeknek nem voltak ilyen szabályai. A kommunista utópia gyökerei tisztán fellelhetők Platón „Köztársaságában”.
Másfelől, Platónt erőteljesen befolyásolták a püthagoraszi tanítások. A püthagoreusok számára tanáruk hitelessége vitán felül álló volt. Kijelentéseit – akár bizonyítottak voltak, akár nem – a végső igazságokként kezelték. A görögök imádtak mindent kétségbe vonni (a vita nemzi az igazságot) és próbáltak „mellette és ellene” érveket felsorakoztatni. Mindazonáltal, amikor Püthagorasz kijelentései kerültek sorra, akkor teljes mértékben elfogadták a filozófus szavait, ahhoz hasonlóan, ahogyan a keresztények elfogadják Krisztus szavait vagy a muzulmánok Mohamed szavait.
Iambichus szerint a püthagoreusok Püthagoraszt „jóságos és humánus természetfeletti lényként az istenek közé sorolták”.
„Püthagorasz szerint az emberi lélek képes egyik emberi testből a másikba költözni, de akár más olyan teremtmények testébe is, mint amilyenek az állatok vagy akár a növények. Minden új testet öltéskor a lélek elveszíti az emlékezőtehetségét. Ezért minden alkalommal úgy éljük meg az életünket, mintha ez lenne az első alkalom.”
Az emberek úgy tudják, hogy Püthagorasz egy dél-itáliai városban, Metapontumban hunyt el Kr.e. 497-ben.
(forrás: Pravda.Ru -boldognapot.hu)
Lélekvándorlás
Miután a krotóni iskola alapításáról beszámolt, Dikaiarkhosz a következőket írta Püthagorasz tanításairól: „először is <azt tanította>, hogy a lélek halhatatlan és hogy átalakul az élő dolgok más fajaivá; továbbá, hogy ami létrejön, az újra megszületik határozott ciklikus folyamatban, lévén, hogy semmi sem tökéletesen új; végül, hogy minden dolgot, ami élőként jön a világra, rokonunkként kell kezelni.” Mivel hite szerint az ember akár állat formájában is újjászülethet, gyakran prédikált az állatoknak is.
Több korai beszámoló szerint Püthagorasz hitt a lélekvándorlásban.Diogenész Laertiosz szerint Püthagorasz azt állította, hogy vissza tud emlékezni előző négy életére: amikor is ő volt
1). Hermész isten fia, Aithalidész, akinek Hermész azt a képességet ajándékozta, hogy vissza tud majd emlékezni előző életeire;
2). a Trójánál harcoló Euphorbosz, akit Menelaosz sebesített meg,
3). Hermotimosz, majd
4). Pürrhosz, egy Délosz-szigeti szegény búvár;
valamint azt állította, hogy többször is leszállt az Alvilágba, és ott találkozott Homérosszal és egyéb neves költőkkel, akik egyébként egy fára kötözve lógtak büntetésül, mert az isteneket tiszteletlenül, prózai módon ábrázolták.
valamint azt állította, hogy többször is leszállt az Alvilágba, és ott találkozott Homérosszal és egyéb neves költőkkel, akik egyébként egy fára kötözve lógtak büntetésül, mert az isteneket tiszteletlenül, prózai módon ábrázolták.
(forrás:wikivisually.com)
Pitagorasz élete és munkássága - videó
Pitagorasz élete és munkássága - videó