Neale Donald Walsch spirituális közvetítő, akinek szavai mély hatást gyakorolnak az egész világra. Mivel már fiatalon érdekelte a vallás, és úgy érezte, szoros szálak fűzik a spiritualitáshoz, Neale élete nagy részét szakmai fejlődéssel és a spirituális értelem kutatásával töltötte, még híres beszélgetéseinek elindulása előtt.
A Beszélgetések Istennel című könyvsorozatot 37 nyelvre fordították le, milliók életét befolyásolva ezzel, és hihetetlen változásokat hozva az olvasók mindennapi életében.
Hogyan kezdődtek a beszélgetéseid Istennel?
Volt egy nehéz időszak az életemben, amikor azt éreztem, minden darabokra hullik. Az egészségem gyorsan romlott, a karrierem kisiklott, a kapcsolatom válságban volt. Nem értettem, hogy minden „rossz”, ami csak történhet, miért történik egyszerre.
Mély álmomból hajnali 4:20-kor ébredtem egy februári napon sok évvel ezelőtt, tele dühös kérdésekkel. Mit csináljak, hogy működjön az életem? Mit tettem, amiért folyamatosan ilyen zaklatott az életem? Mik a szabályok? Valaki mondja el a szabályokat!
Felkeltem az ágyból, berobogtam a nappaliba, találtam egy sárga jegyzetfüzetet az előttem lévő dohányzóasztalon, és teleírtam a haraggal teli kérdéseimmel. Majd elaludtam a kanapén. Hirtelen egy hangra ébredtem, amely olyan volt, mintha mögülem jönne.
Felültem, hogy jobban halljam, és úgy tűnt, mintha a hang a jobb vállam mögül szólna. Megkérdezte, hogy tényleg tudni akarom-e minden kérdésemre a választ. Így kezdődtek a mai napig is tartó beszélgetéseim Istennel.
Percekkel az első találkozás után a hang a fejembe költözött, ahonnan azóta is szól, mint egy „hangtalan hang” – vagy ahogyan gyakran leírom, olyan, mint valaki saját gondolatainak a hangja.
Az egyik interjúdban azt mondtad, hogy a kreativitás Istennel való párbeszéd, elmagyaráznád ezt kérlek bővebben?
Úgy gondolom, hogy mindenféle emberi kreativitás olyan inspirációból fakad, amelyet én Istenségnek hívok. Úgy érzem, Isten mindig vágyik arra, hogy megmutassa magát, és az univerzumon keresztül a világ teremtésével is ezt tette.
A legkreatívabb pillanatokban érzem úgy, hogy leginkább kapcsolódunk az élet esszenciájának esszenciájához. Az esszencia tudja a választ minden kérdésre, és az élet legkreatívabb kifejeződései bármely pillanatban megadathatnak. Mindössze annyi a dolgunk, hogy figyeljünk. Néhány író ezt múzsának hívta, de én úgy hívom Isten. Ugyanarról beszélünk.
Van valami technikád belülről fakadó alkotókedved előcsalogatására?
Azonkívül, hogy egyszerűen csak lecsendesedem, nincs. De talán mégis van egy. Hagyom, hogy áramoljak, és örömmel magamhoz ölelem az első gondolatot, amelyik eszembe jut, amikor kreatív szeretnék lenni. Nem korlátozom magam, nem cenzúrázok, nem bizonytalanítom el magam. Nem aggódom, hogy az ötlet, ami eszembe jut, jó-e, másoknak tetszeni fog-e, vagy egyetértenek vele. Egyszerűen csak fejest ugrok, és úgy érzem, ez ajándék; soha nem gondolkodom, mi lesz a vége. Ha ez valamiféle technika, akkor íme.
Az egyik videódban azt mondtad, hogy az élet mind közül a legnagyobb művészet. Mondanál erről többet?
Ahogyan azt már megértettem, az élet célja, hogy a most csodálatos pillanatában megújítsd önmagad a valaha elképzelt önmagad legnagyszerűbb formájában. Ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi az.
Bestsellerszerző vagy. Mi volt az ehhez vezető úton a legfontosabb lépés?
Nem akartam az lenni. Senki sem lesz bestsellerszerző vagy művész, ha azzá akar válni. Akkor lesz az, ha a művészetre koncentrál, és nem a végeredményre, amit az adhat. Valójában a legnagyszerűbb művészek nem figyelnek a végeredményre és nem is érdekli őket. Nem egy bestseller megírása volt a célom. A célom az volt, hogy személyes tapasztalataimat a lehető legjobb formában osszam meg. A többi már nem az én dolgom volt.
Sok szerző azt mondja, hogy első könyvük megírása sokáig tartott. Veled is ez volt a helyzet a Beszélgetések Istennel első részénél?
Ami végül a Beszélgetések első részeként jelent meg, nem könyvnek íródott. Úgy értem, nem tudtam, hogy ezt egy nap ki fogják adni. Számomra ez egy személyes napló kézzel írt jegyzete volt. Valójában a harmadik részt tartott a legtovább megírni. Ha jól emlékszem, majdnem 2 és fél évbe telt. Most már tudom, hogy miért.
Miután az első könyv megjelent, és elkapkodták, majd a kézzel írt jegyzetekből megjelent a második könyv, amiből szintén több százezret adtak el, tudtam, hogy a közönség alig várja a harmadikat. Számomra ez volt az első könyv, amit szándékosan írtam, és időbe telt meglelnem a saját utamat. Az első és második könyv alkotói egyszerűségéhez nem volt könnyű visszatérni. Azóta már tudom, hogyan lépjek túl a harmadik könyvnél a „flow” útjában álló akadályokon, de ezt a könyvet volt a legnehezebb megírni.
Eddig 27 könyvet írtál, most min dolgozol?
Két dolgon. Először is, a Beszélgetések majd 3000 oldalas sorozatát le szeretném rövidíteni kb. 300 oldalra, vagyis egyfajta összefoglalásként egy könyvbe szedem olyan emberek számára, akiknek nincs idejük vagy pénzük 9 könyvet megvenni és elolvasni. A könyv címe Az üzenet, és nagyon izgatott vagyok miatta, mivel a Beszélgetések 25 legfontosabb üzenetét tartalmazza, amelyek egy folyamatos globális párbeszéd formáját öltik istenségről és emberségről.
A második pedig egy beszélgetés – egy világméretű párbeszéd, ha úgy tetszik – beindítása arról, hogy az emberiség hogyan értelmezi Istent, az életet, a Földön megélt tapasztalatok célját, és a folyamatot, amelyen végigmegyünk, és amelynek során szándékosan meghatározott eredményeket érhetünk el.
Ha nem író lennél, milyen más pályát választottál volna szívesen?
Nem hiszem, hogy most valamilyen pályán vagyok, tehát a kérdésedet nem tudom a tapasztalataim sorába illeszteni. Istennel folytatott beszélgetéseim előtt egy országos rádiós műsor házigazdája voltam, újságszerkesztő, profi színész/rendező, félprofi színházi színész, profi fotós és zenész. Hosszú távon ezek közül bármelyikkel elégedett lettem volna.
Ki inspirál legjobban az életedben, és miért?
A feleségem, Em Claire, amerikai költőnő, mivel ő mutatta meg nekem, hogy milyen hihetetlenül érzékenynek, végtelenül gondoskodónak és teljesen nyitottnak lenni, mindegy, hogy épp milyen emberi tapasztalattal kell szembenézni.
Megmutatta, hogy hogyan lehet szokatlanul kedvesnek, állandóan jónak lenni a legnehezebb körülmények közepette is – a velem való házassága biztosan egy ilyen helyzet. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy nincs még egy olyan ember, akit nála nagyobb példaképnek tartok. Ha életem végén csak néhányan mondják rólam, hogy „nos, azért végül is egész rendes fickó volt”, akkor az biztosan miatta lesz.
Milyen tanácsot adnál egy fiatalnak, aki a nyomdokaidba lépne, és író szeretne lenni?
Úgy beszélsz rólam, mint íróról, mintha olyan ember lennék, akinek az élete könyvek írása. Csak azért vagyok író, mert így hívják a könyvek szerzőit. Én nem ülök le, hogy könyvet írjak úgy, ahogyan szerintem te erre gondolsz. Csak az ég tudja, hogy miért, de kiválasztottak, hogy örök igazságok teljesen méltatlan közvetítője legyek.
Egy ilyen mondat kétségkívül néhányakban azt az érzést kelti, hogy méltatlan vagyok, de nem tudom, hogyan írhatnám le ezt a tapasztalatot, amelyben úgy látszik, részem van. Természetesen nem íróként gondolok magamra.
A könyvek egyszerűen csak közvetítői a kapott üzeneteknek. Ráadásul még kamerák elé állok és videoanyagokat is csinálok, emberek elé állok ki előadásokat és workshopokat tartani, amikor csak ezért összegyűlnek, és amelyek remélem, hasznára válnak némelyeknek.
Vagyis nincs semmilyen tanácsom a fiataloknak, akik írók szeretnének lenni. De ha azt kérdezed, mit tanácsolok azoknak a fiataloknak, akik boldogok akarnak lenni az életben, a válaszra rámenne néhány óra. De inkább spóroljuk meg ezt az időt, és egyszerűen csak olvassák el, amiket írtam, mert Isten már válaszolt nekem, amit én tovább is adtam.
(forrás: edesvizkiado.hu - rejtelyekszigete.com)
Az ember, aki Istennel beszélget:
http://dszilvia.blogspot.hu/2017/04/az-ember-aki-istennel-beszelget.htmlNeale Donald Walsch Beszélgetések Istennel részlet - videó