Egy 270 éves könyvben találták meg a halálközeli élmény legkorábbi tudományos magyarázatát.
Bár halálközeli élményekkel kapcsolatos beszámolók már az antikvitásból is ismertek, a jelenség legkorábbi ismert tudományos magyarázata a 18. századból maradt fenn. Pierre-Jean du Monchaux észak-franciaországi katonaorvos Anekdoták az orvostudományból (Anecdotes de Médecine) című, 1740 körül írt értekezésében megemlíti, hogy egyik páciensének halálközeli, misztikus élményeit az agyba áramló túl sok vér okozta.
Az orvostörténeti kuriózumra Phillippe Charlier francia orvostörténész bukkant egy alig egy euróért vásárolt könyvben. "Maga a mű orvostörténeti szempontból nem bír nagy jelentőséggel, de mint történész nagyon érdekes így, könyvek alapján, retrospektív módon diagnózisokat felállítani" - nyilatkozta Franciaország leghíresebb törvényszéki orvosa, a történelmi személyek maradványainak elemzéseivel komoly ismertségre szert tevő Charlier.
Charlier felfedezése azért is érdekes, mert a halálközeli élményekre egy olyan korban próbáltak tudományos választ adni, amikor a jelenségre többnyire vallási magyarázatok születtek. A könyv egy híres párizsi gyógyszerész esetét írja le, aki elveszti öntudatát, majd miután magához tér, vakító, a mennyországra emlékeztető fényekről számol be.
A halálközeli élmények olyan emberi tapasztalatok, amelyekről a klinikai halálból visszatért emberek számolnak be. Eme személyek beszámolóinak tudományos igényű gyűjtése és elemzése folyamatos vizsgálatok tárgya és jelenleg a főbb pszichológiai és neuropszichológiai iskolák többsége elfogadja a jelenség létezését. A pánciensek jellemzően emocionális élményekről, többek között alagútról, testenkívüliségről, békességről, fényességről és halottakkal való találkozásokról mesélnek.
Charlier a Monchaux által leírt tüneteket a napjainkban a halálközeli élmény mérésére a nyolcvanas években kifejlesztett Greyson-skálával vetette össze, amelyen az élmények tartalmát és intenzitását vizsgálják; ezen a 7 vagy annál több pontot elérők élményei sorolhatók a halálközeli kategóriába. A párizsi gyógyszerész élményei a "megszerezhető" 32-ből 12 pontot értek el - írja a kutató a Resuscitation nevű folyóirat írásában. Monchaux egyébiránt maga is végzett kísérleteket és páciensének tapasztalatait olyan esetekkel vetette össze, amikor a halált hipotermia (a szervezet fokozott mértékű kihűlése), fulladás vagy akasztás okozta.
Bár Monchaux megpróbált tudományos magyarázatot adni a jelenségre, az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint ilyen esetekben pontosan a fordítottja történik: a vér- és oxigénáramlás hiánya "vészjelzést" küld a szervezetnek, s ez okozza a furcsa, misztikus, halálközeli élményeket.
(forrás: mult-kor.hu)