Okkult, ezoterikus körökben régóta folyik a találgatás Rákóczi Mester személyét illetően, akit Magyar Mesterként is ismernek, és hol II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel azonosítanak, hol pedig valamelyik fiával.
II. RÁKÓCZI FERENC
Engedjék meg, hogy a bevezetőben személyes élményeimet mondjam el a kérdéssel kapcsolatban, így talán érthetőbb lesz elkötelezettségem az igazság kiderítését illetően. Ugyanis történelem tanár is vagyok, s tanári pályafutásom alatt többször tanítottam, sőt érettségiztettem is diákjaimat a Rákóczi szabadságharcból. Az élet még azt is megadta, hogy eljutottam Törökországba, ahol útitársaim boldogan mondták, hogy elmegyünk Rodostóba. Egyedül nekem nem tetszett különösebben az ötlet, de végül engem is meghatott az a látvány, ami ott fogadott. Mert ez azt bizonyította, hogy számtalan magyarországi és határon túli magyar is nagy becsben tartja a fejedelem emlékét. Nem értettem ugyanis, hogy hogyan kötődhetnek érzelmileg ennyire az emberek egy olyan személyhez, aki az én ismereteim szerint mást se csinált, mint harcolt, szervezett, törvényeket és rendeleteket hozott, s ráadásul egy idő után fogta magát és eltűnt az ország életéből. Mivel a magyar történelemoktatásban Rákóczival országunk történetében még egy korszak is lezárul, számomra mindig is befejezetlennek tűnt, a "levegőben lógva" maradt mindaz, amit csinált. Nem tudtam igazán mit kezdeni vele, mivel az azt követő időszak már csak a Habsburg királyok magyarországi ténykedését tárgyalja, s ebben nem kap kellően hangsúlyos szerepet az ezt megelőző, előkészítő, Rákóczi neve jegyezte korszak, mely nem csupán a szabadságharcról szól! Anélkül pedig, amit ez az időszak a maga teljességében hozott, nem értelmezhető helyesen hazánk újkori történelme! (Ebben persze a magyar történészek is ludasok, akik a Habsburg-ház magyarországi történelmi szerepének több fejezetet szánnak, mint a magyar történelem nagyságainak.) Úgy tűnik, hazánk szóban forgó nagyjának ebben az esetben is más országokban tulajdonítanak nagyobb jelentőséget előbb, s csak ezután "fedezzük fel" mi is a magunk számára valódi történelmi jelentőségét!
II. Rákóczi Ferenc gyermekkori portréja
Amikor a Magyar Teozófiai Társulat tagja lettem, döbbenten hallottam, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelemről az okkult világ úgy tartja, hogy adeptus (magasan fejlett szellem, nagymester). Őszintén mondom, hogy nem akartam elhinni, és ez a hitetlenség indított arra, hogy kutatni kezdjem a kérdést. Tettem ezt annál is inkább kíváncsian, mivel már az interneten is látom, tapasztalom, hogy nemzetközileg is hatalmas az érdeklődés és a vélt tudás Rákóczi személyét illetően. Tudásról ugyanis szó sincs, hiszen Rákóczi magyar volt, és valójában csak mi magyarok deríthetjük ki a megközelítőleg pontos igazságot személyét és történelmi szerepét illetően, ami az okkult tudás szerint túlterjed kis hazánk szűkös keretein. Az első adatot H. P. Blavatsky Titkos tanítás c. könyvében találtam, ahol ezt írja: "Olcott ezredesnek három tanítója volt, az első a magyar Beavatott (kiemelés tőlem M. K.), a második egyiptomi és a harmadik hindu." H. S. Olcott ezredes volt a társulat első, alapító elnöke, akit a Mesterek, adeptusok fizikai testben is többször meglátogattak. Élete végén, amikor már fekvőbeteg volt, titkárnője szemtanúja volt a Mesterekkel történt utolsó találkozásának, amiről megható módon számol be egyik írásában. A három Mester ugyanis eljött elbúcsúzni Olcott ezredestől, akivel együtt olyan sokat dolgoztak az emberek testvériségének megvalósításán.
A következő személy a társulat történetében C. W. Leadbeater volt, aki okkult tanulmányai során többször érintkezett a Magyar Mesterrel. Ő már Rákóczi Mesterként ismeri, és beszél róla, azt azonban nem tudja, hogy mégis pontosan ki ő. Állítólag megkérdezte tőle, hogy a fejedelemmel vagy a fejedelem valamelyik fiával azonos-e, de a Mester kitért a válasz elől, mondván, hogy nem ez a fontos. Lássuk be, hogy ebben végül igaza is volt, mert a tanítás, amit átadott neki a könyvei megírásához, lényegesebbnek bizonyultak. Nos, úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy megtaláljuk a pontos választ, ugyanis Leadbeater idejében - különösen az angol teozófusok - nem tudták volna hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ki is lehet Rákóczi Mester. (Fontosnak tartom kiegészítésként megjegyezni azonban azt is, hogy a Magyar Beavatottként és Rákóczi Mesterként emlegetett személyben St. Germain Mestert is felismerni vélik jónéhányan, de ez megint külön tanulmány tárgya lehet.)
Arról is számtalan találgatás folyik, hogy mely történelmi személyeket testesítette meg e hatalmas szellemi entitás korábbi életeiben. Mivel a fenti közvetítő tisztánlátók nem magyarok voltak, szükséges elmondani, hogy találgatásaik bizonytalanságát az a körülmény erősíti, hogy nem ismerik alaposan a magyar történelmet. Tudni kell, hogy a szellemi közléseket a közvetítők, médiumok személyisége, egyéni ismeretei befolyásolják. Mivel Rákóczi Mester kiléte után elsősorban angolok érdeklődtek, alapos gyanúval élhetünk, hogy ebben a kérdésben tévedhetnek. A legújabb kori magyar mediális közlések elfogadhatóbbnak látszanak Rákóczi korábbi megtestesüléseit illetően, miszerint ő volt Árpád vezér, Szent István királyunk és Nagy Lajos királyunk is, vagyis úgyszólván a kezdetektől ő vezeti és szabja meg a magyar történelem fejlődési irányát. Ugyanez a médiumi közlés ugyanis azt állítja, hogy van egy szellemi vezérkara történelmünknek, amelynek ugyancsak ő a vezetője. Visszatérve eredeti témánkhoz, nemrégiben jelent meg egy könyv, amelyben újra az áll, hogy Rákóczi Mester a fejedelem elsőszülött fia lett volna - korábban is ezt hitték! -, aki 1696-ban született, és 1700-ban "csak látszólag" halt volna meg. Ezt a vélekedést a szerző a teozófusoktól vette át, pontosabban Leadbeater találgatását fogadta el. (Leadbeater Hesseni Károlytól, Saint Germain pártfogójától vette ezt az "ötletet" annak ködös, de még inkább zavaros fejtegetéseiből, amikor Saint Germain személyét próbálta azonosítani.) A hatalmas Rákóczi kutatás eredményeit figyelembe véve azonban végre pontot tehetünk ennek a nyitva maradt kérdésnek a végére. Jelen írás ezt a találgatást vizsgálja meg a lehető legalaposabban. (Ám van még egy lehetőség Saint Germaint illetően is. Az a feltételezés ugyanis, hogy a híres alkímista a fejedelemtől és XIV. Lajos testvérének özvegyétől született gyermek lett volna. Ezen feltételezéseknek tárgyalásába jelen írás nem bocsátkozik.)
Ha Köpeczi Béla Rákóczi monográfiáját, ami a fejedelem születésének 300. évfordulójára jelent meg, összevetjük a fejedelem Vallomásaival, már önmagában kielégítő választ kapunk kiinduló kérdésünkre. Ha ehhez még hozzátesszük R. Várkonyi Ágnes A fejedelem gyermekkora c. könyvének kutatásait is, szemernyi kétségünk sem maradhat, hogy a Mester csak és kizárólag a fejedelem lehet.
Erre több körülmény is pontosan utal. Hogy azonban az elején kezdjem, a császár 1694. március 9-én kelt levelében nagykorúvá nyilvánította az akkor 17 éves Rákóczi Ferencet. (Akkoriban a 24. életév betöltése után lettek nagykorúvá a fiatalok.) Erre reakcióként szinte azonnal házassági ajánlatot kapott az ifjú Bécsben, a német fejedelemségek kancelláriájából. A mainzi választó érsek közvetített a hessen-rheinfelsi fejedelem és tartományi gróf és a Rákóczi család között, sikerrel. Augusztus közepén Rákóczi sógorával, Aspremont gróffal - az utazás valódi célját ügyesen titokban tartva - már úton volt jegyese felé. Szeptember 25-én megkötötték a házassági szerződést, és másnap a kölni dómban az érsek összeadta a fiatal párt.
És itt következik az első lényeges momentum! A fejedelem írásából tudjuk, hogy Sarolta Amália 15 éves volt ekkor, s a házasságkötés előtt káptalani apácák nevelték, de igen beteges volt. 1696-ban Kistapolcsányban szülte meg első, Lipót nevű fiát. A gyermekágyi idő leteltével a Selmecbánya közeli Vihnyére mentek gyógyulni és pihenni. Igaz, hogy a pihenőidő elteltével a kisfiút rábízták Hellenbach báróra, aki orvos volt, és a kisgyerekkel együtt Selmecbányán maradt. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakra indult, de semmi jel nem utalt arra, hogy a szülők elválása gyermeküktől ne önszántukból következett volna be. 1697-ben a Rákóczi birtokokon kitört a Tokaji Ferenc vezette felkelés, ami témánk szempontjából meghatározó jelentőségű. Bár a Vallomásokban Rákóczi tagadja, hogy tudott volna az előkészületekről, mi biztosra vehetjük, hogy tudott a dologról, csak a sorok közt kell tudnunk olvasni! Ugyanis a Vallomásokban azt is leírja, hogy egyedül sétált abban az erdőben, amelyben a felkelés szerveződött, akkor, amikor azt szervezték. Furcsa lett volna, ha a saját erdejében egyedül sétálgatva a saját emberei szervezkedéséről ne szerzett volna tudomást! Annál is inkább, mivel maga is tisztán felmérte azokat a károkat, amiket a Habsburgok annakidején elsősorban az ő birtokain okoztak, s mindezt saját jobbágyaitól tudta meg.
Mentegetőzései ellenére, miszerint ő nem is tudott a felkelésről, éppen azt hozták fel ellene, hogy a felkelők kizárólag az ő birtokait annyira tiszteletben tartották, hogy semmi tulajdonában nem tettek kárt. Ezen kívül azonban semmilyen közvetlen bizonyíték nem volt arra, hogy akárcsak tudott volna az összeesküvésről. Amikor Vallomások című önéletírását leírta, még mindig nemzetközi jelentőséggel bírt személye, és a közvélemény meggyőzése miatt, azaz hogy az 1703-as felkelés jogosságát bizonyítsa, kénytelen volt mindennemű korábbi kapcsolatát tagadni a felkelőkkel. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy nem értett mindenben egyet a felkelőkkel, de leginkább a saját és családja védelme érdekében is úgy kellett tennie, mintha mit sem tudott volna a dologról. Az is lehet azonban, hogy tudott valami felkelési tervről, mivel azonban tevékeny részt nem vállalt benne, nem tudta, hogy az mikor tör ki. Így aztán a felkelés kitörésének hírére Szerencsről azonnal menekülni kényszerült, hogy meggyőzze az udvart arról, hogy neki pedig ehhez semmi köze. Feleségével lóra ültek, és Szendrő felé indultak, hogy majd Kassára menjenek. Útközben Selmecbánya felé vették útjukat, hogy magukhoz vegyék fiúkat. Négy nap múlva már ott voltak, és úgy tervezték, hogy kipihenik az utazás okozta fáradalmakat, de a városban zavar támadt. Elterjedt a híre, hogy az ellenség a menekülők miatt megtámadta a várost, és ezért a város lakói azt tervezték, hogy letartóztatják őket, és átadják a törököknek. (A felkelők közt voltak Thököly hívei is, akik a törökökkel szövetségben harcoltak a császár ellen.) Mivel II. Rákóczi Ferencnek mindenét hátrahagyva kellett már idáig is menekülnie, még pénzt is Selmecbányán kért kölcsön egyik hívétől a menekülés folytatásához. Feleségét és gyermekét a dadával a Hellenbach bárótól kölcsönkapott hintóba ültette, maga lóra szállt, és a gyalázkodó tömegtől kisérve elhagyták a várost. Alig hagyták el azonban, a hintó összetörött. Rákóczi ekkor úgy rendelkezett, hogy ő és felesége lóháton továbbmegy. A hintót és gyermekét a dadával és néhány fegyveressel hátrahagyta, hogy javítsák meg a kocsit, de megparancsolta, hogy ha úgy adódna, a gyermeket lóháton menekítsék utána. Ő és felesége egész éjjel a vaksötétben lóháton menekültek, míg végre hajnaltájt Tapolcsányba értek. A gyerek miatt aggódtak, mivel ágyúlövések értesítették őket arról, hogy az ellenség közeledik, de még aznap estefelé utolérték őket a gyerekkel együtt, mivel sikerült a kocsit hamar megjavítani. Ezután felesége és gyermeke Bécsbe mentek, de ott mindketten súlyos betegek lettek. Feleségének még az utolsó kenetet is feladták apja és férje jelenlétében, mert azt mondta, hogy inkább meghalna, mint tovább élne. Felesége élete megmaradt, de kisfia egészsége továbbra sem jött rendbe. Lőcsén kezeltették a híres Spillenberger orvossal, de egy évi betegeskedés után mégis meghalt.
R. Várkonyi Ágnes könyve számtalan bizonyítékot mutat be annak bizonyságára, hogy akkoriban az orvostudomány még nem állt a mai magaslatán, s emiatt különösen a gyermekhalandóság volt nagy. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy betegeskedő, 16 éves lányka szülte a kisfiút, akit aztán állandóan orvosok vigyáztak, ebből valószínűsíthető, hogy eleve gyenge volt az egészsége, s az átélt zaklatott élmények csak tovább rontottak egészségi állapotán. Magam azon sem igen csodálkozom, hogy Sarolta Amália nem egészen ilyen életre vágyott, és az átélt megpróbáltatások és veszélyek miatt az élettől is elment a kedve. Ő azonban mégis már valamennyire felnőtt volt, aki képes lehetett arra, hogy kiheverje a történteket, míg egy 4 éves kisgyerek természetesen jobban megsínyli mindazt, ami vele és körülötte történik, főleg, ha az egészségi állapotára utaló előzményeket is figyelembe vesszük.
Arra vonatkozó semmiféle megjegyzés sincs, hogy a Habsburgok elvették volna Rákóczitól elsőszülött fiát. Ha így lett volna, a fejedelemnek a bujdosásban semmi oka sem lett volna arra, hogy Vallomásaiban ezt eltitkolja, sőt mindent megragadott volna, hogy sérelmei közt ezt is felsorolja, ugyanis ez tovább növelte volna a Habsburgok ellen vívott szabadságharcának jogosságát. (Bár ilyet a Habsburgok is óvakodtak volna megtenni!) Mert bármennyire hatalmas szervező volt is, nemzetközi támogatás nélkül nem vívhatta volna meg ezt a harcot, márpedig nemzetközi - anyagi és erkölcsi - támogatást csak jogos harchoz adtak. (A magyarok harcának jogosságát megvizsgálandó még angolokból és hollandokból álló nemzetközi bizottságot is küldtek a szabadságharc alatt Magyarországra, s a bizottság azt állapította meg, hogy a magyarok jogosan fogtak fegyvert!)
Felmerült az is, hogy Rákóczi két másik fia közül lett volna az egyik a Mester. Azonban Mikes jellemzéseiből és sorsuk alakulásából pontosan tudjuk, hogy a két fiú együtt sem bírt olyan emberi, szellemi és egyéb kvalitásokkal, ami ezt alátámaszthatná. Ezzel szemben a fejedelem minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, ami az ő adeptusi beavatását biztossá teszi, s erre utaló egyértelmű utalások is vannak. Ha kortársainak a fejedelemről szóló leírásait egybevetjük még horoszkópjával is, semmi kétségünk sem marad az adeptus kilétét illetően. Már gyermekként megcsodálták jellemét. Miután elszakították anyjától, nővérétől és nevelőjétől, Neuhausba egy jezsuita iskolába vitték. S míg Munkácson a fegyverropogás közben rezzenéstelen arccal folytatta tanulmányait, Neuhausban napokig sírt az elszakadás miatt. Mikor grófnak titulálták, felháborodásának adott hangot, "hiszen én herceg vagyok, és nekem grófok szolgáltak". Nagylelkűen osztotta szét drágaságait, s méltóságteljes viselkedésével lenyűgözte tanárait és iskolatársait. Bár mélyen vallásos, a természettudományok vonzzák. S míg kiszabadulva a jezsuita nevelés szorításából néhány évig kissé "könnyelmű" életmódot folytat: színházba jár, kártyázik, társaságba jár stb., megismerkedik kora szórakozási lehetőségeivel, utazgat, de hamar feltámad lelkében szeretett hazája iránti kötelességtudata. A szabadságharc idején a csaták előtt maga mondott beszédeket és seregeivel együtt fohászkodott a Mindenhatóhoz segítségért. Az országgyűlés leghevesebb vitái idején előfordult, hogy könnyezve mondta beszédét, amelyben arra kérte a nemes urakat, hogy jól gondolják meg, kinek az érdekeiért szállnak harcba. Emigrációja idején a Napkirály udvarában is kitűnt komolyságával. Saint-Simon herceg jellemzése szerint: bölcs, szerény, mértéktartó, jóságos és értelmes, nagyon udvarias, nem sokat beszél, de nagyon jól adja elő mondandóját, rendkívül tisztességes, egyenes, igaz, s a végsőkig bátor ember. Soha idegen nem ért el ilyen sikereket Franciaországban - szeretik őt, keresik társaságát és becsülik. Egyetlen "hibája", hogy hiányzik belőle a "francia szellem". S valóban, az udvari szórakozás helyett Grobois-ba megy a kamalduli szerzetesek kolostorába, ahol egyszerű szerzetesként él.
Horoszkópja alátámasztja ezeket a jellemzéseket, de az elviselt sorscsapásokat is mutatja. Napja a Kosban lévén szinte kézenfekvő, hogy remek hadvezér, hős, aktív, kezdeményező. Ugyanitt van az Uránusz, ami eredetiségéről, találékonyságáról árulkodik, de törekvéseinek fájdalmas tapasztalataira is utal. A Jupiter a Bakban öntudatos, önérzetes, talpraesett, fegyelmezett, meggondolt és körültekintő emberre vall. Harciasságát ellensúlyozza a Vízöntőben található Uránusz, ami emberszeretetét, együttérzését, érző jóságát és gondolkodását mélyíti, illetve az ugyancsak itt lévő Mars, ami elméleti érdeklődését, átgondolt világnézetét, tevékeny vallásosságát, éles értelmét és találékonyságát biztosítja a születés pillanatában. A Szaturnusz a Bikában megbízhatóságát, kitartását, határozottságát és tapintatosságát adják. Igen fontos még a Plútó a Rákban, mert ez biztosította nagy képzelőerejét, lelkesedését, hajlamát az átalakításokra, vezetőszellemét, bátorságát, elszántságát és népe iránti felelősségérzetét. Napja több bolygóval áll olyan konstellációban, ami nagyon sok jó tulajdonságát mutatja, pl. a Holddal, a Merkúrral és a Vénusszal; de a Szaturnusszal és az Uránusszal diszharmonikus az állása, ami sikertelenségeit, akadályoztatásait, életének hirtelen kedvezőtlen fordulatait és veszteségeit jelzik előre. Holdja a Vénusszal, a Jupiterrel és a Szaturnusszal áll olyan konstellációban, ami lelkének alapvetően szelíd, finom vonásait árulják el, mutatnak támogatást egy nő részéről (Lengyelországban Sieniawskiné); becsületességéről, nagylelkűségéről, rokonszenves természetéről, szívósságáról, kitartásáról, állhatatosságáról, takarékosságáról, felelősségtudatáról árulkodnak. A Hold és a Neptunusz valamint a Merkúr és az Uránusz konstellációi okkult képességeiről tanúskodnak. A Hold és a Plútó erős érzelmi életet, gyors elhatározásokat mutatnak. A Vénusz és a Szaturnusz diszharmonikus együttállása anyagi veszteségekről árulkodnak éppúgy, ahogy a Szaturnusz és a Neptunusz sok bajt, akadályt mutatnak. De mutatnak a csillagok művészi érzéket, tanulékonyságot, eszményi célok iránti lelkesedést is.
Mindez tehát azt bizonyítja, hogy II. Rákóczi Ferenc a nemzetközileg ismert Magyar Mester adeptus, akinek feladatkörébe Magyarország mellett Észak-Amerika és Európa fejlődésének segítése áll.
(forrás:regevilag-arvisura.eoldal.hu)
Engedjék meg, hogy a bevezetőben személyes élményeimet mondjam el a kérdéssel kapcsolatban, így talán érthetőbb lesz elkötelezettségem az igazság kiderítését illetően. Ugyanis történelem tanár is vagyok, s tanári pályafutásom alatt többször tanítottam, sőt érettségiztettem is diákjaimat a Rákóczi szabadságharcból. Az élet még azt is megadta, hogy eljutottam Törökországba, ahol útitársaim boldogan mondták, hogy elmegyünk Rodostóba. Egyedül nekem nem tetszett különösebben az ötlet, de végül engem is meghatott az a látvány, ami ott fogadott. Mert ez azt bizonyította, hogy számtalan magyarországi és határon túli magyar is nagy becsben tartja a fejedelem emlékét. Nem értettem ugyanis, hogy hogyan kötődhetnek érzelmileg ennyire az emberek egy olyan személyhez, aki az én ismereteim szerint mást se csinált, mint harcolt, szervezett, törvényeket és rendeleteket hozott, s ráadásul egy idő után fogta magát és eltűnt az ország életéből. Mivel a magyar történelemoktatásban Rákóczival országunk történetében még egy korszak is lezárul, számomra mindig is befejezetlennek tűnt, a "levegőben lógva" maradt mindaz, amit csinált. Nem tudtam igazán mit kezdeni vele, mivel az azt követő időszak már csak a Habsburg királyok magyarországi ténykedését tárgyalja, s ebben nem kap kellően hangsúlyos szerepet az ezt megelőző, előkészítő, Rákóczi neve jegyezte korszak, mely nem csupán a szabadságharcról szól! Anélkül pedig, amit ez az időszak a maga teljességében hozott, nem értelmezhető helyesen hazánk újkori történelme! (Ebben persze a magyar történészek is ludasok, akik a Habsburg-ház magyarországi történelmi szerepének több fejezetet szánnak, mint a magyar történelem nagyságainak.) Úgy tűnik, hazánk szóban forgó nagyjának ebben az esetben is más országokban tulajdonítanak nagyobb jelentőséget előbb, s csak ezután "fedezzük fel" mi is a magunk számára valódi történelmi jelentőségét!
Amikor a Magyar Teozófiai Társulat tagja lettem, döbbenten hallottam, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelemről az okkult világ úgy tartja, hogy adeptus (magasan fejlett szellem, nagymester). Őszintén mondom, hogy nem akartam elhinni, és ez a hitetlenség indított arra, hogy kutatni kezdjem a kérdést. Tettem ezt annál is inkább kíváncsian, mivel már az interneten is látom, tapasztalom, hogy nemzetközileg is hatalmas az érdeklődés és a vélt tudás Rákóczi személyét illetően. Tudásról ugyanis szó sincs, hiszen Rákóczi magyar volt, és valójában csak mi magyarok deríthetjük ki a megközelítőleg pontos igazságot személyét és történelmi szerepét illetően, ami az okkult tudás szerint túlterjed kis hazánk szűkös keretein. Az első adatot H. P. Blavatsky Titkos tanítás c. könyvében találtam, ahol ezt írja: "Olcott ezredesnek három tanítója volt, az első a magyar Beavatott (kiemelés tőlem M. K.), a második egyiptomi és a harmadik hindu." H. S. Olcott ezredes volt a társulat első, alapító elnöke, akit a Mesterek, adeptusok fizikai testben is többször meglátogattak. Élete végén, amikor már fekvőbeteg volt, titkárnője szemtanúja volt a Mesterekkel történt utolsó találkozásának, amiről megható módon számol be egyik írásában. A három Mester ugyanis eljött elbúcsúzni Olcott ezredestől, akivel együtt olyan sokat dolgoztak az emberek testvériségének megvalósításán.
A következő személy a társulat történetében C. W. Leadbeater volt, aki okkult tanulmányai során többször érintkezett a Magyar Mesterrel. Ő már Rákóczi Mesterként ismeri, és beszél róla, azt azonban nem tudja, hogy mégis pontosan ki ő. Állítólag megkérdezte tőle, hogy a fejedelemmel vagy a fejedelem valamelyik fiával azonos-e, de a Mester kitért a válasz elől, mondván, hogy nem ez a fontos. Lássuk be, hogy ebben végül igaza is volt, mert a tanítás, amit átadott neki a könyvei megírásához, lényegesebbnek bizonyultak. Nos, úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy megtaláljuk a pontos választ, ugyanis Leadbeater idejében - különösen az angol teozófusok - nem tudták volna hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ki is lehet Rákóczi Mester. (Fontosnak tartom kiegészítésként megjegyezni azonban azt is, hogy a Magyar Beavatottként és Rákóczi Mesterként emlegetett személyben St. Germain Mestert is felismerni vélik jónéhányan, de ez megint külön tanulmány tárgya lehet.)
Arról is számtalan találgatás folyik, hogy mely történelmi személyeket testesítette meg e hatalmas szellemi entitás korábbi életeiben. Mivel a fenti közvetítő tisztánlátók nem magyarok voltak, szükséges elmondani, hogy találgatásaik bizonytalanságát az a körülmény erősíti, hogy nem ismerik alaposan a magyar történelmet. Tudni kell, hogy a szellemi közléseket a közvetítők, médiumok személyisége, egyéni ismeretei befolyásolják. Mivel Rákóczi Mester kiléte után elsősorban angolok érdeklődtek, alapos gyanúval élhetünk, hogy ebben a kérdésben tévedhetnek. A legújabb kori magyar mediális közlések elfogadhatóbbnak látszanak Rákóczi korábbi megtestesüléseit illetően, miszerint ő volt Árpád vezér, Szent István királyunk és Nagy Lajos királyunk is, vagyis úgyszólván a kezdetektől ő vezeti és szabja meg a magyar történelem fejlődési irányát. Ugyanez a médiumi közlés ugyanis azt állítja, hogy van egy szellemi vezérkara történelmünknek, amelynek ugyancsak ő a vezetője. Visszatérve eredeti témánkhoz, nemrégiben jelent meg egy könyv, amelyben újra az áll, hogy Rákóczi Mester a fejedelem elsőszülött fia lett volna - korábban is ezt hitték! -, aki 1696-ban született, és 1700-ban "csak látszólag" halt volna meg. Ezt a vélekedést a szerző a teozófusoktól vette át, pontosabban Leadbeater találgatását fogadta el. (Leadbeater Hesseni Károlytól, Saint Germain pártfogójától vette ezt az "ötletet" annak ködös, de még inkább zavaros fejtegetéseiből, amikor Saint Germain személyét próbálta azonosítani.) A hatalmas Rákóczi kutatás eredményeit figyelembe véve azonban végre pontot tehetünk ennek a nyitva maradt kérdésnek a végére. Jelen írás ezt a találgatást vizsgálja meg a lehető legalaposabban. (Ám van még egy lehetőség Saint Germaint illetően is. Az a feltételezés ugyanis, hogy a híres alkímista a fejedelemtől és XIV. Lajos testvérének özvegyétől született gyermek lett volna. Ezen feltételezéseknek tárgyalásába jelen írás nem bocsátkozik.)
Ha Köpeczi Béla Rákóczi monográfiáját, ami a fejedelem születésének 300. évfordulójára jelent meg, összevetjük a fejedelem Vallomásaival, már önmagában kielégítő választ kapunk kiinduló kérdésünkre. Ha ehhez még hozzátesszük R. Várkonyi Ágnes A fejedelem gyermekkora c. könyvének kutatásait is, szemernyi kétségünk sem maradhat, hogy a Mester csak és kizárólag a fejedelem lehet.
Erre több körülmény is pontosan utal. Hogy azonban az elején kezdjem, a császár 1694. március 9-én kelt levelében nagykorúvá nyilvánította az akkor 17 éves Rákóczi Ferencet. (Akkoriban a 24. életév betöltése után lettek nagykorúvá a fiatalok.) Erre reakcióként szinte azonnal házassági ajánlatot kapott az ifjú Bécsben, a német fejedelemségek kancelláriájából. A mainzi választó érsek közvetített a hessen-rheinfelsi fejedelem és tartományi gróf és a Rákóczi család között, sikerrel. Augusztus közepén Rákóczi sógorával, Aspremont gróffal - az utazás valódi célját ügyesen titokban tartva - már úton volt jegyese felé. Szeptember 25-én megkötötték a házassági szerződést, és másnap a kölni dómban az érsek összeadta a fiatal párt.
És itt következik az első lényeges momentum! A fejedelem írásából tudjuk, hogy Sarolta Amália 15 éves volt ekkor, s a házasságkötés előtt káptalani apácák nevelték, de igen beteges volt. 1696-ban Kistapolcsányban szülte meg első, Lipót nevű fiát. A gyermekágyi idő leteltével a Selmecbánya közeli Vihnyére mentek gyógyulni és pihenni. Igaz, hogy a pihenőidő elteltével a kisfiút rábízták Hellenbach báróra, aki orvos volt, és a kisgyerekkel együtt Selmecbányán maradt. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakra indult, de semmi jel nem utalt arra, hogy a szülők elválása gyermeküktől ne önszántukból következett volna be. 1697-ben a Rákóczi birtokokon kitört a Tokaji Ferenc vezette felkelés, ami témánk szempontjából meghatározó jelentőségű. Bár a Vallomásokban Rákóczi tagadja, hogy tudott volna az előkészületekről, mi biztosra vehetjük, hogy tudott a dologról, csak a sorok közt kell tudnunk olvasni! Ugyanis a Vallomásokban azt is leírja, hogy egyedül sétált abban az erdőben, amelyben a felkelés szerveződött, akkor, amikor azt szervezték. Furcsa lett volna, ha a saját erdejében egyedül sétálgatva a saját emberei szervezkedéséről ne szerzett volna tudomást! Annál is inkább, mivel maga is tisztán felmérte azokat a károkat, amiket a Habsburgok annakidején elsősorban az ő birtokain okoztak, s mindezt saját jobbágyaitól tudta meg.
Mentegetőzései ellenére, miszerint ő nem is tudott a felkelésről, éppen azt hozták fel ellene, hogy a felkelők kizárólag az ő birtokait annyira tiszteletben tartották, hogy semmi tulajdonában nem tettek kárt. Ezen kívül azonban semmilyen közvetlen bizonyíték nem volt arra, hogy akárcsak tudott volna az összeesküvésről. Amikor Vallomások című önéletírását leírta, még mindig nemzetközi jelentőséggel bírt személye, és a közvélemény meggyőzése miatt, azaz hogy az 1703-as felkelés jogosságát bizonyítsa, kénytelen volt mindennemű korábbi kapcsolatát tagadni a felkelőkkel. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy nem értett mindenben egyet a felkelőkkel, de leginkább a saját és családja védelme érdekében is úgy kellett tennie, mintha mit sem tudott volna a dologról. Az is lehet azonban, hogy tudott valami felkelési tervről, mivel azonban tevékeny részt nem vállalt benne, nem tudta, hogy az mikor tör ki. Így aztán a felkelés kitörésének hírére Szerencsről azonnal menekülni kényszerült, hogy meggyőzze az udvart arról, hogy neki pedig ehhez semmi köze. Feleségével lóra ültek, és Szendrő felé indultak, hogy majd Kassára menjenek. Útközben Selmecbánya felé vették útjukat, hogy magukhoz vegyék fiúkat. Négy nap múlva már ott voltak, és úgy tervezték, hogy kipihenik az utazás okozta fáradalmakat, de a városban zavar támadt. Elterjedt a híre, hogy az ellenség a menekülők miatt megtámadta a várost, és ezért a város lakói azt tervezték, hogy letartóztatják őket, és átadják a törököknek. (A felkelők közt voltak Thököly hívei is, akik a törökökkel szövetségben harcoltak a császár ellen.) Mivel II. Rákóczi Ferencnek mindenét hátrahagyva kellett már idáig is menekülnie, még pénzt is Selmecbányán kért kölcsön egyik hívétől a menekülés folytatásához. Feleségét és gyermekét a dadával a Hellenbach bárótól kölcsönkapott hintóba ültette, maga lóra szállt, és a gyalázkodó tömegtől kisérve elhagyták a várost. Alig hagyták el azonban, a hintó összetörött. Rákóczi ekkor úgy rendelkezett, hogy ő és felesége lóháton továbbmegy. A hintót és gyermekét a dadával és néhány fegyveressel hátrahagyta, hogy javítsák meg a kocsit, de megparancsolta, hogy ha úgy adódna, a gyermeket lóháton menekítsék utána. Ő és felesége egész éjjel a vaksötétben lóháton menekültek, míg végre hajnaltájt Tapolcsányba értek. A gyerek miatt aggódtak, mivel ágyúlövések értesítették őket arról, hogy az ellenség közeledik, de még aznap estefelé utolérték őket a gyerekkel együtt, mivel sikerült a kocsit hamar megjavítani. Ezután felesége és gyermeke Bécsbe mentek, de ott mindketten súlyos betegek lettek. Feleségének még az utolsó kenetet is feladták apja és férje jelenlétében, mert azt mondta, hogy inkább meghalna, mint tovább élne. Felesége élete megmaradt, de kisfia egészsége továbbra sem jött rendbe. Lőcsén kezeltették a híres Spillenberger orvossal, de egy évi betegeskedés után mégis meghalt.
R. Várkonyi Ágnes könyve számtalan bizonyítékot mutat be annak bizonyságára, hogy akkoriban az orvostudomány még nem állt a mai magaslatán, s emiatt különösen a gyermekhalandóság volt nagy. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy betegeskedő, 16 éves lányka szülte a kisfiút, akit aztán állandóan orvosok vigyáztak, ebből valószínűsíthető, hogy eleve gyenge volt az egészsége, s az átélt zaklatott élmények csak tovább rontottak egészségi állapotán. Magam azon sem igen csodálkozom, hogy Sarolta Amália nem egészen ilyen életre vágyott, és az átélt megpróbáltatások és veszélyek miatt az élettől is elment a kedve. Ő azonban mégis már valamennyire felnőtt volt, aki képes lehetett arra, hogy kiheverje a történteket, míg egy 4 éves kisgyerek természetesen jobban megsínyli mindazt, ami vele és körülötte történik, főleg, ha az egészségi állapotára utaló előzményeket is figyelembe vesszük.
Arra vonatkozó semmiféle megjegyzés sincs, hogy a Habsburgok elvették volna Rákóczitól elsőszülött fiát. Ha így lett volna, a fejedelemnek a bujdosásban semmi oka sem lett volna arra, hogy Vallomásaiban ezt eltitkolja, sőt mindent megragadott volna, hogy sérelmei közt ezt is felsorolja, ugyanis ez tovább növelte volna a Habsburgok ellen vívott szabadságharcának jogosságát. (Bár ilyet a Habsburgok is óvakodtak volna megtenni!) Mert bármennyire hatalmas szervező volt is, nemzetközi támogatás nélkül nem vívhatta volna meg ezt a harcot, márpedig nemzetközi - anyagi és erkölcsi - támogatást csak jogos harchoz adtak. (A magyarok harcának jogosságát megvizsgálandó még angolokból és hollandokból álló nemzetközi bizottságot is küldtek a szabadságharc alatt Magyarországra, s a bizottság azt állapította meg, hogy a magyarok jogosan fogtak fegyvert!)
Felmerült az is, hogy Rákóczi két másik fia közül lett volna az egyik a Mester. Azonban Mikes jellemzéseiből és sorsuk alakulásából pontosan tudjuk, hogy a két fiú együtt sem bírt olyan emberi, szellemi és egyéb kvalitásokkal, ami ezt alátámaszthatná. Ezzel szemben a fejedelem minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, ami az ő adeptusi beavatását biztossá teszi, s erre utaló egyértelmű utalások is vannak. Ha kortársainak a fejedelemről szóló leírásait egybevetjük még horoszkópjával is, semmi kétségünk sem marad az adeptus kilétét illetően. Már gyermekként megcsodálták jellemét. Miután elszakították anyjától, nővérétől és nevelőjétől, Neuhausba egy jezsuita iskolába vitték. S míg Munkácson a fegyverropogás közben rezzenéstelen arccal folytatta tanulmányait, Neuhausban napokig sírt az elszakadás miatt. Mikor grófnak titulálták, felháborodásának adott hangot, "hiszen én herceg vagyok, és nekem grófok szolgáltak". Nagylelkűen osztotta szét drágaságait, s méltóságteljes viselkedésével lenyűgözte tanárait és iskolatársait. Bár mélyen vallásos, a természettudományok vonzzák. S míg kiszabadulva a jezsuita nevelés szorításából néhány évig kissé "könnyelmű" életmódot folytat: színházba jár, kártyázik, társaságba jár stb., megismerkedik kora szórakozási lehetőségeivel, utazgat, de hamar feltámad lelkében szeretett hazája iránti kötelességtudata. A szabadságharc idején a csaták előtt maga mondott beszédeket és seregeivel együtt fohászkodott a Mindenhatóhoz segítségért. Az országgyűlés leghevesebb vitái idején előfordult, hogy könnyezve mondta beszédét, amelyben arra kérte a nemes urakat, hogy jól gondolják meg, kinek az érdekeiért szállnak harcba. Emigrációja idején a Napkirály udvarában is kitűnt komolyságával. Saint-Simon herceg jellemzése szerint: bölcs, szerény, mértéktartó, jóságos és értelmes, nagyon udvarias, nem sokat beszél, de nagyon jól adja elő mondandóját, rendkívül tisztességes, egyenes, igaz, s a végsőkig bátor ember. Soha idegen nem ért el ilyen sikereket Franciaországban - szeretik őt, keresik társaságát és becsülik. Egyetlen "hibája", hogy hiányzik belőle a "francia szellem". S valóban, az udvari szórakozás helyett Grobois-ba megy a kamalduli szerzetesek kolostorába, ahol egyszerű szerzetesként él.
Horoszkópja alátámasztja ezeket a jellemzéseket, de az elviselt sorscsapásokat is mutatja. Napja a Kosban lévén szinte kézenfekvő, hogy remek hadvezér, hős, aktív, kezdeményező. Ugyanitt van az Uránusz, ami eredetiségéről, találékonyságáról árulkodik, de törekvéseinek fájdalmas tapasztalataira is utal. A Jupiter a Bakban öntudatos, önérzetes, talpraesett, fegyelmezett, meggondolt és körültekintő emberre vall. Harciasságát ellensúlyozza a Vízöntőben található Uránusz, ami emberszeretetét, együttérzését, érző jóságát és gondolkodását mélyíti, illetve az ugyancsak itt lévő Mars, ami elméleti érdeklődését, átgondolt világnézetét, tevékeny vallásosságát, éles értelmét és találékonyságát biztosítja a születés pillanatában. A Szaturnusz a Bikában megbízhatóságát, kitartását, határozottságát és tapintatosságát adják. Igen fontos még a Plútó a Rákban, mert ez biztosította nagy képzelőerejét, lelkesedését, hajlamát az átalakításokra, vezetőszellemét, bátorságát, elszántságát és népe iránti felelősségérzetét. Napja több bolygóval áll olyan konstellációban, ami nagyon sok jó tulajdonságát mutatja, pl. a Holddal, a Merkúrral és a Vénusszal; de a Szaturnusszal és az Uránusszal diszharmonikus az állása, ami sikertelenségeit, akadályoztatásait, életének hirtelen kedvezőtlen fordulatait és veszteségeit jelzik előre. Holdja a Vénusszal, a Jupiterrel és a Szaturnusszal áll olyan konstellációban, ami lelkének alapvetően szelíd, finom vonásait árulják el, mutatnak támogatást egy nő részéről (Lengyelországban Sieniawskiné); becsületességéről, nagylelkűségéről, rokonszenves természetéről, szívósságáról, kitartásáról, állhatatosságáról, takarékosságáról, felelősségtudatáról árulkodnak. A Hold és a Neptunusz valamint a Merkúr és az Uránusz konstellációi okkult képességeiről tanúskodnak. A Hold és a Plútó erős érzelmi életet, gyors elhatározásokat mutatnak. A Vénusz és a Szaturnusz diszharmonikus együttállása anyagi veszteségekről árulkodnak éppúgy, ahogy a Szaturnusz és a Neptunusz sok bajt, akadályt mutatnak. De mutatnak a csillagok művészi érzéket, tanulékonyságot, eszményi célok iránti lelkesedést is.
Mindez tehát azt bizonyítja, hogy II. Rákóczi Ferenc a nemzetközileg ismert Magyar Mester adeptus, akinek feladatkörébe Magyarország mellett Észak-Amerika és Európa fejlődésének segítése áll.
(forrás:regevilag-arvisura.eoldal.hu)
Rákóczi üzenete - Adamus Saint Germain energiájában - Esőcsepp közvetítésében
forrás: fenyhalmaz11 - videó
forrás: fenyhalmaz11 - videó