A könyv célja, hogy felvilágosítást és segítséget nyújtson azoknak, akik még nem tudtak megbarátkozni a halál és a halál utáni lét gondolatával. A mű az ősi hagyományok és a mai kutatási eredmények összecsengő tanításait igyekszik összefoglalni, kiemelve ebből azokat a motívumokat, amelyek tértől, időtől, kultúrától, származástól és előképzettségtől egyaránt függetlenül ott élnek mindannyiunk lelkében.
A szerző kitér azokra a kérdésekre, amelyek a témában tartott előadásokon leggyakrabban felmerülnek, és olyan régi tanításokat elevenít fel, amelyek átsegíthetik korunk emberét a halállal való szembesülés nehézségein. A könyv bemutatja a halál folyamatát és a halál utáni lét szakaszait, többek között az ősi hagyományok, a szellemtan, az asztrológia, az ősi beavatások, az angyali világ, a halál közeli élmények és a reinkarnációs terápiák tapasztalatainak szemszögéből.
A magyarázatokat dokumentált esetek idevonatkozó részei egészítik ki. Az egyes fejezetek végén található gyakorlati tanácsok, és ajánlott meditációs kérdések abban segítenek, hogy felkészülten, lelki békével, emberi méltóságunk birtokában léphessünk át az átváltozás kapuján, ha eljön az időnk.
Részletek a könyvből:
"Miután a lélek kiemelkedett a testből, a kettőt összekötő ezüstfonál is elszakad, ami azt jelenti, hogy az illető végérvényesen elválik testétől. Ilyenkor több lehetőség is van. Ha a lélek viszonylag tiszta, nyugodt és békés, akkor meglátja segítőit és a fényt, amelyet követve egy másik világba jut, ahol jól érzi magát, esetleg ismerősök várják. Az illető belép a köztes létbe, és itt folytatja útját.
Igen nehéz megkülönböztetni egymástól a földhöz kötöttetek, a szenvedőket és a megszállókat, hiszen a szürke zónában nincs idő és tér, ezek a lelki-szellemi állapotok párhuzamosan léteznek, áthatják egymást. Csak az ismertetés kedvéért tárgyalom őket külön, mert, mint majd látható lesz, szorosan összefüggnek.
Ha valaki olyan lelki állapotban van, amely igen alacsony rezgésekkel jár (bánat, düh, agresszió, bosszúvágy, ragaszkodás, félelem stb.), akkor ez beszűkíti tudatát, és nem veszi észre a fényt és a segítőket. Ez a szürke állapot, amely a túlvilágon a szürke zónának felel meg. Neki igen nehéz segíteni, hiszen nem lát mást csak a saját belső állapotát. (Valahányszor mélyponton vagyunk életünkben, nagyon hasonló állapotot élünk meg, ahol nehezen vesszük észre a segítséget és a megoldást.)"
"Azok az emberek, akik testük levetése után, bizonyos okok miatt nem tudnak elszakadni a földtől és emberi kapcsolataiktól, itt maradnak még egy jó ideig. A kötést érzelmeik hozzák létre, és amíg ezek ki nem tisztulnak, addig nem tudnak tovább haladni. Ezt az állapotot nehéz egyértelműen meghatározni, benne van a szenvedés és a jövőbeni megszállás esélye is, amennyiben érzéseiből nem tud kiszabadulni, és egyre dühödtebben akarja elérni célját.
Mi történik ilyenkor? A testetlen lények - általában nem tudnak arról, hogy meghaltak - folytatják mindennapi dolgaikat. A megszokott tartózkodási helyükön (lakás, munkahely) vannak, és kommunikálni próbálnak a testben lévő emberekkel. Ez azonban nem megy, amit nem értenek, és gyakran kétségbeesettek, dühösek lesznek tőle. Újra és újra megpróbálják, nem sikerül, majd kezdik elölről. Végtelen szenvedés ez, addig, amíg rá nem jönnek, hogy valami nincs rendben."
"... A helyiségben a fény változni kezdett; hirtelen észrevettem, hogy világosabb lett, sokkal világosabb... Nem, nem a fény vakít el, javítottam ki magamat.
Hanem Ő!
Ő volt annyira ragyogó, ahogy rátekintettem. Mert most láttam meg, hogy nem fény, hanem egy férfi volt az, aki a szobában megjelent, vagyis inkább fényből való férfi... Felálltam és .... csodálatos bizonyossággal tudtam: az Isten Fiának jelenlétében vagyok. … Az erőnél, ami lényéből áradt, sokkal nagyobb volt a feltétel nélküli szeretete."
(forrás: spiritualis-tanitasok.hu)
- - - - - - -
Beszélgetések a halálról - videó
forrás: Szabó Judit