2009. október 6-án egy amerikai fiú - Erik Medhus - egy negyvenötös kaliberű pisztollyal véget vetett életének, kimondhatatlan fájdalmat okozva családjának, egyben azonban elindítva egy olyan misztikus párbeszédet e világ és a másvilág között, ami a legújabb kori médiumítás egyik legrendkívülibb esetének tekinthető. Erik története bejárta a világot, internetes blogokon keresztül jelentkeztek olyanok, akikkel halála után kontinensnyi távolságokból lépett kapcsolatba, minderről pedig a Fiam és a túlvilág címmel egy dokumentumértékű könyv is megjelent...
Erik Medhus
Erik Medhus halála megrázó volt, ám nem volt benne semmi természetfeletti. A bipoláris zavarokkal küzdő, érzékeny, húszéves fiú lelki szenvedései elöl menekült a maga választotta végbe, materialista felfogású családja pedig úgy érezte, örökre elvesztették öt. Anyja. Elisa Medhus azonban -dacára, hogy maga is ateista orvosként élte életét -mégsem tudott ebbe belenyugodni. így gyásza mellett elindult egy olyan úton. amely végül nagy megdöbbenésére a fiával való különös találkozáshoz vezetett. Tanulmányozva a halálközeli élmények, a tudatkutatás és a legmodernebb kvantummechanika hipotéziseit, végül a médiumi kapcsolatfelvétel mellett döntött.
Mindezt az is indokolta, hogy az Erik halála utáni napokban számtalan különös dolog történt a családban, amire nemigen találtak magyarázatot. Nemcsak szülei és nagyszülei álmában jelent meg döbbenetes valószerűségben, de olyan jeleket is adott, ami már leginkább egy kísértetjárásra emlékeztetett. Nővére egy éjszaka - amikor az egyetemi vizsgájára készült - azt vette észre, hogy az asztalon égő - Erik emlékére gyűjtött - gyertya lángja a moccanatlan levegőjű szobában a legkülönfélébb irányokba hajlik. Amikor óvatosan azt kérte, hogy néhai öccse az ő kedve szerint „irányítsa" a lángot, az - a leglehetetlenebb módokon - pontosan úgy is égett.
Erik szinte tapintható „jelenlétéről" a következő hetekben egyre több rokon és ismerős számolt be, a java azonban csak ezután következett. A család lakásában fiókok nyíltak és csukódtak „Önmaguktól", elektromos konyhai eszközök kapcsolódtak be. sót az étkezőasztalon maguk az ételek is megmozdultak, majd csúszkálni kezdtek. A szubjektívnek mondható „érintések" és „bizsergések" mellett a kicsengő telefonból Erik „szólalt" meg, apróbb tárgyak tűntek el és jelentek meg a legfurcsább helyeken. Érthető módon e rejtélyes jelenségek mellett már nem lehetett szemet hunyni. Erik édesanyja ekkor határozta el, hogy minden ideológiai fenntartása mellett médiumokhoz fog fordulni. Kim O'Neill és Jamio Rulier, a két közvetítő pedig ezt követően egy sosem tapasztalt világra nyitott ajtót neki.
Erik megszólal
A fiú anyja bizakodóan, de kritikusan várta az első alkalmat, ám amikor Kim O'Neill - vagyis Erik - beszélni kezdett, a kétségei szertefoszlottak.Kim ugyanis - aki egyébként nem ismerte a fiút - pontosan olyan stílusban és szófordulatokkal tolmácsolta az üzeneteket, ami Eriket egyedülálló módon jellemezte. Ezt pedig nemigen lehetett a véletlen számlájára írni, mert Eriknek nemcsak sajátosan fanyar humora volt, de meglehetősen szabad szájúan is fogalmazott, gyakran kiéhezetten obszcén kifejezéseket hasznába. A médium emiatt érzett zavarát Erik anyja oldotta fel, aki fiára ismerve immáron teljes bizalommal bonyolódott bele abba a párbeszédbe, amely az élet, a halál és a túlvilág titkait tárta fel előtte. Erik részletesen elmesélte az öngyilkosságát követő élményeit, beleértve a család által tapasztalt jelenségek hátterét, fényt derítve a túlvilágról elkövetett „csínytevéseire" és arra, hogy a halál után egy ideig a személyiség még nem sokat változik.
Erik Medhus halála megrázó volt, ám nem volt benne semmi természetfeletti. A bipoláris zavarokkal küzdő, érzékeny, húszéves fiú lelki szenvedései elöl menekült a maga választotta végbe, materialista felfogású családja pedig úgy érezte, örökre elvesztették öt. Anyja. Elisa Medhus azonban -dacára, hogy maga is ateista orvosként élte életét -mégsem tudott ebbe belenyugodni. így gyásza mellett elindult egy olyan úton. amely végül nagy megdöbbenésére a fiával való különös találkozáshoz vezetett. Tanulmányozva a halálközeli élmények, a tudatkutatás és a legmodernebb kvantummechanika hipotéziseit, végül a médiumi kapcsolatfelvétel mellett döntött.
Mindezt az is indokolta, hogy az Erik halála utáni napokban számtalan különös dolog történt a családban, amire nemigen találtak magyarázatot. Nemcsak szülei és nagyszülei álmában jelent meg döbbenetes valószerűségben, de olyan jeleket is adott, ami már leginkább egy kísértetjárásra emlékeztetett. Nővére egy éjszaka - amikor az egyetemi vizsgájára készült - azt vette észre, hogy az asztalon égő - Erik emlékére gyűjtött - gyertya lángja a moccanatlan levegőjű szobában a legkülönfélébb irányokba hajlik. Amikor óvatosan azt kérte, hogy néhai öccse az ő kedve szerint „irányítsa" a lángot, az - a leglehetetlenebb módokon - pontosan úgy is égett.
Erik szinte tapintható „jelenlétéről" a következő hetekben egyre több rokon és ismerős számolt be, a java azonban csak ezután következett. A család lakásában fiókok nyíltak és csukódtak „Önmaguktól", elektromos konyhai eszközök kapcsolódtak be. sót az étkezőasztalon maguk az ételek is megmozdultak, majd csúszkálni kezdtek. A szubjektívnek mondható „érintések" és „bizsergések" mellett a kicsengő telefonból Erik „szólalt" meg, apróbb tárgyak tűntek el és jelentek meg a legfurcsább helyeken. Érthető módon e rejtélyes jelenségek mellett már nem lehetett szemet hunyni. Erik édesanyja ekkor határozta el, hogy minden ideológiai fenntartása mellett médiumokhoz fog fordulni. Kim O'Neill és Jamio Rulier, a két közvetítő pedig ezt követően egy sosem tapasztalt világra nyitott ajtót neki.
Erik megszólal
A fiú anyja bizakodóan, de kritikusan várta az első alkalmat, ám amikor Kim O'Neill - vagyis Erik - beszélni kezdett, a kétségei szertefoszlottak.Kim ugyanis - aki egyébként nem ismerte a fiút - pontosan olyan stílusban és szófordulatokkal tolmácsolta az üzeneteket, ami Eriket egyedülálló módon jellemezte. Ezt pedig nemigen lehetett a véletlen számlájára írni, mert Eriknek nemcsak sajátosan fanyar humora volt, de meglehetősen szabad szájúan is fogalmazott, gyakran kiéhezetten obszcén kifejezéseket hasznába. A médium emiatt érzett zavarát Erik anyja oldotta fel, aki fiára ismerve immáron teljes bizalommal bonyolódott bele abba a párbeszédbe, amely az élet, a halál és a túlvilág titkait tárta fel előtte. Erik részletesen elmesélte az öngyilkosságát követő élményeit, beleértve a család által tapasztalt jelenségek hátterét, fényt derítve a túlvilágról elkövetett „csínytevéseire" és arra, hogy a halál után egy ideig a személyiség még nem sokat változik.
(forrás: Tarandus -http://delina.hu)
- - - - - -
Elisa Medhus:Fiam és a túlvilág
- - - - - -
Részletek Elisa Medhus: Fiam és a túlvilág című könyvéből:
A gyerekek több okból is különböznek a felnőttektől. Amikor nagyon kicsik, még nem befolyásolják őket külső erők, ezért nincsenek előítéleteik. Általában előre tudják ha meg fognak halni. Ezt nem övezi félelem, így a halál perspektívája nagyon világos. A félelem ugyanis egy hitrendszer része, nagyon elködösíti a látásunkat. Onnan ered, hogy létezik valamiféle elvárásunk, hogy milyen a halál, de nem az elvárásaink szerint történik. Ezért félnek egyes felnőttek, amikor megérkeznek a túlvilágra. De a kisgyermekek nem félnek. A félelem a hit gyenge pontja.
Dr. Elisa Medhus
Számukra teljesen elfogadható eleinte, hogy olyan dolgokat látnak amit a felnőttek nem. Az agyuknak még nem az a része domináns, ami félresöpör mindent amit nem fog fel. Egy idő után észreveszik, hogy a felnőttek nem látják a szellemeket és elnyomják magukban a képességet. Ha az ember meghal, a túlvilágon is időbe kerül, hogy lekopjon róla az emberi mivolta és rájöjjenek a képességeikre. Ugyan ez a helyzet a gyerekeknél is. Megszületnek, és időre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új, szűkebb látókörű, alacsonyabb hullámhosszú életükhöz.
Egyes gyerekek úgy érkeznek a Földre, hogy megvannak a lelki emlékeik, mert feladatuk, hogy segítsék a Földi síkot az evolúcióban. Ezek a gyerekek nem veszítik el teljesen az emlékezőtehetségüket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kommunikálhatnak a spirituális világgal. Számukra ez hétköznapi dolog lesz.
A halál után a gyerekeknek is van választási lehetősége, nem kötelező a mennyben maradniuk. Mondjuk egy család, elveszíti a gyerekét két éves korában, és a gyerek nem szeretne reinkarnálódni, hanem a családdal akar maradni, és folytatni akarja az útját amíg felnő. Akkor a gyerek arra korlátozza magát, hogy emberként viselkedik, és felnő. Ugyan úgy ahogy a földi családja. Így még mindig a család hiányzó láncszemeként működik, bár nem fizikai testben.
Van olyan is, hogy egy gyerek a túlvilágra érkezik, aztán reinkarnálódik ugyanabba a családba, vagy egy másikba, így az eredeti családnak ez olyan, mint egy elkapott fénykép a múltból; a gyerek kétéves, és mindig kétéves is marad. A korábbi családtagoknak vannak álmaik, amiben a gyerek kétévesként jelenik meg. Sokféle módon lehet ez attól függően, hogy mire van szüksége annak a bizonyos családnak és annak a bizonyos léleknek. Övéké a választás: ha akarják akkor felnőnek a túlvilágon, de maradhatnak annyi idősek is mint amennyik voltak a haláluk idején. Akár felvehetik a harmincéves alakjukat egy korábbi életükből. Ők tiszta energiából állnak. A megjelenésüknek semmi jelentősége nincs számukra, ami a kilétüket illeti, de a Földön ez egyet jelent mindennel.
(forrás: tulvilagrakeszulok.hu)
- - - - - -
Kapcsolódó írás:
Fiam és a túlvilág - Elisa Medhus könyve
Fiam és a túlvilág - Elisa Medhus könyve
- - - - - -
Elisa Medhus fiam a túlvilágon - videó