Interjú Csókay Andrással
Mérnökként kezdte, de orvos lett. Hogyan jött a gyógyítás az életébe?
– A gyógyítás gyerekkori vágyam volt, csak elhagytam ezen vágyaimat, mint ahogy elhagytam a Jóistent. Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok nagyon mélyről jönnek. Azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat! Csodálatos pálya a mérnöki, de úgy érzem, hogy engem a Jóisten gyógyításra hívott.
Dr. Csókay András
Felfoghatatlan tragédia történt önnel: elveszítette gyermekét…
– Engem mélyen hívő emberként ért az a tragédia. Azt tudom mondani, hogy bizonyosságot találtam… Persze nagyon elkeseredtem, de a Jóisten kivezetett belőle, és azt tapasztaltam meg, hogy sokkal magasabb hitszinten tudtam tovább hinni, mint előtte. Paradox módon az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Még az is, hogy a gyermekük ilyen tragikus módon meghal. A gyerekek pedig jó helyre kerülnek, ezt tudjuk a Bibliából, úgyhogy őket nem kell félteni.
Gyógyítóként ön hisz a csodákban?
– Léteznek a csodák! Ez nagyon fontos! Az, hogy az orvos ne azt mondja egy betegre: „meg fog halni”, mert azt nem tudjuk. Azt mondhatjuk, hogy a tudomány állása szerint nem tudunk mit kezdeni a továbbiakban azzal a betegséggel. Helyezzük Isten kezébe – ez szerintem egy korrekt mondat vészhelyzetekben. Hozzáteszem: „nem fog rosszul járni, akárhogyan is történik, mert a gondviselés vigyázz önre.” Látszólagos dolog, hogy azzal, hogy átlépünk az örök életbe, azt hisszük, rosszul járunk. Akkor járunk a legjobban, ezért élünk, ezért hajtunk, hogy egyszer nyugodtan léphessünk át az örök életbe. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy öngyilkosnak kell lenni, hogy ezt korábbra hozzam. A halál nem megsemmisülés, hanem feltámadás az örök életre. Nehéz ez persze. Nagy hitéleti munka, hogy az ember a mindennapokban eljusson ide, ne csak így megjegyezzem egy könyvheti meghívón. Hogy nap mint nap megélje az ember, az nehezebb… Ehhez dolgozni kell, ápolni kell a hitet.
Az idegsebészet folyamatosan változik?
– A tudományt is a Jóisten teremtette, az ember csak megismeri, felismeri az összefüggéseket, aztán alkalmazza, és egyfajta társa lesz a teremtésben az Istennek. Ez borzasztón fontos dolog! Jó példa erre: volt a C-vitamin Szent-Györgyi Albert előtt? Igen. Meg
kellett azt ismerni és közre kellett adni, hiszen nem az ember alkotta meg a C-vitamint, mint ahogyan az egyéb eljárásokat sem. Sajnos azt látni kell, hogy a tudomány, annak ellenére, hogy Istenből táplálkozik, negligálja az Istent. Saját magát szeretné isteníteni. Ezt érzékelem tudományos kongresszusokon, hogy ha beveti az ember a lelki témákat, akkor kifutnak sokszor a professzorok az első sorból.
Milyen ez a kor, amelyben élünk az ön szemével?
– Voltak nagyon nehéz korok, és hiszek abban, hogy az emberiségnek van jövője, és nem végzi sarlatán módon és nem nyírja ki önmagát. Most olvastam valahol, hogy 2050-re élhetetlenné válik a bolygónk. A Római Klub 1960-ban megjósolta a túlnépesedést. Azt, hogy az 1980-as évek végére lesz élhetetlen a Föld, ami persze nem igaz, hiszen például Kínában és Indiában is élhető. Igen, nehezebbek a körülmények. Sok mindent mondanak a tudósok, de nem kell mindent készpénznek venni, ám figyelmeztető jelként természetesen fontos mindez.
Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat – vallja Csókay András
Országosan miként látja a szakterületét?
– Az egész országban vannak kitűnő kollégák, emberileg és szakmailag egyaránt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy centralizáció jött létre. Addig nem szabad szerintem centralizálni, amíg nem teremtjük meg a megfelelő háttérkörülményeket. Mert ha úgy centralizálunk, akkor a szitán bizony kiesnek a legszerencsétlenebbek. Több teret adnék a megyei kórházaknak. Éppen Veszprémben sincs idegsebészet, ami nem jó. Persze, ha baj van, el lehet menni Győrbe, nem probléma. Ám akut esetben, rossz időjárási körülmények között az a Veszprém–Győr-távolság sem kellemes egy mentőben.
A „jó csapat, jó emberek” működik önöknél is?
– Ez a legfontosabb! Az, hogy: jó. Ez a szó fontos. Teréz anya mondta: mindegy, hogy mi vagy, buddhista, hindu, keresztény, zsidó, tökmindegy, csak legyél jó.
Veszprém megyéről, a Balaton északi partjáról milyen emlékei vannak?
– Óóó, nekem nagyon erős emlékeim vannak, mert egy évben legalább harmincszor jövök itt el Szigligetre menet, ahol van egy régi családi birtokunk, ami örökség. A család és a hagyomány fontos, és mindennek a tisztelete. De ez mind az Isten felé való nyitottságból ered. A sorrend: Isten, család, haza, ami egymásból következik, és nem szabad a sorrendet felcserélni, mert akkor jön a bálványimádás és a munkaalkoholizmus. Ha a munka bejön az Isten elé, akkor leszel munkaalkoholista, ami ugyanolyan rossz, mintha tényleg alkoholista lennél.
Könyve, az Idegsebészet és hétköznapi misztika öt éve elvesztett gyermekének, a tragédia feldolgozásának folyamatáról vall.
– Kiterjedtebben arról szól, amiről beszéltem: hogy van a tudatos hitélményünk, a tudatos hitre jutás, az ész hite, de kell, hogy kövesse vele együtt a szív megtapasztalása. Ezért, a szívbéli megtapasztalásért nagyon sokat kell imádkozni. Ide bármikor el lehet jutni, hiszen a halálos ágyon vannak a legnagyobb megtérések.
(forrás: veol.hu)
A hit és a tudomány szoros összefüggéséről tartott előadást Csókay András - videó
Mérnökként kezdte, de orvos lett. Hogyan jött a gyógyítás az életébe?
– A gyógyítás gyerekkori vágyam volt, csak elhagytam ezen vágyaimat, mint ahogy elhagytam a Jóistent. Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok nagyon mélyről jönnek. Azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat! Csodálatos pálya a mérnöki, de úgy érzem, hogy engem a Jóisten gyógyításra hívott.
Felfoghatatlan tragédia történt önnel: elveszítette gyermekét…
– Engem mélyen hívő emberként ért az a tragédia. Azt tudom mondani, hogy bizonyosságot találtam… Persze nagyon elkeseredtem, de a Jóisten kivezetett belőle, és azt tapasztaltam meg, hogy sokkal magasabb hitszinten tudtam tovább hinni, mint előtte. Paradox módon az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Még az is, hogy a gyermekük ilyen tragikus módon meghal. A gyerekek pedig jó helyre kerülnek, ezt tudjuk a Bibliából, úgyhogy őket nem kell félteni.
Gyógyítóként ön hisz a csodákban?
– Léteznek a csodák! Ez nagyon fontos! Az, hogy az orvos ne azt mondja egy betegre: „meg fog halni”, mert azt nem tudjuk. Azt mondhatjuk, hogy a tudomány állása szerint nem tudunk mit kezdeni a továbbiakban azzal a betegséggel. Helyezzük Isten kezébe – ez szerintem egy korrekt mondat vészhelyzetekben. Hozzáteszem: „nem fog rosszul járni, akárhogyan is történik, mert a gondviselés vigyázz önre.” Látszólagos dolog, hogy azzal, hogy átlépünk az örök életbe, azt hisszük, rosszul járunk. Akkor járunk a legjobban, ezért élünk, ezért hajtunk, hogy egyszer nyugodtan léphessünk át az örök életbe. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy öngyilkosnak kell lenni, hogy ezt korábbra hozzam. A halál nem megsemmisülés, hanem feltámadás az örök életre. Nehéz ez persze. Nagy hitéleti munka, hogy az ember a mindennapokban eljusson ide, ne csak így megjegyezzem egy könyvheti meghívón. Hogy nap mint nap megélje az ember, az nehezebb… Ehhez dolgozni kell, ápolni kell a hitet.
Az idegsebészet folyamatosan változik?
– A tudományt is a Jóisten teremtette, az ember csak megismeri, felismeri az összefüggéseket, aztán alkalmazza, és egyfajta társa lesz a teremtésben az Istennek. Ez borzasztón fontos dolog! Jó példa erre: volt a C-vitamin Szent-Györgyi Albert előtt? Igen. Meg
kellett azt ismerni és közre kellett adni, hiszen nem az ember alkotta meg a C-vitamint, mint ahogyan az egyéb eljárásokat sem. Sajnos azt látni kell, hogy a tudomány, annak ellenére, hogy Istenből táplálkozik, negligálja az Istent. Saját magát szeretné isteníteni. Ezt érzékelem tudományos kongresszusokon, hogy ha beveti az ember a lelki témákat, akkor kifutnak sokszor a professzorok az első sorból.
Milyen ez a kor, amelyben élünk az ön szemével?
– Voltak nagyon nehéz korok, és hiszek abban, hogy az emberiségnek van jövője, és nem végzi sarlatán módon és nem nyírja ki önmagát. Most olvastam valahol, hogy 2050-re élhetetlenné válik a bolygónk. A Római Klub 1960-ban megjósolta a túlnépesedést. Azt, hogy az 1980-as évek végére lesz élhetetlen a Föld, ami persze nem igaz, hiszen például Kínában és Indiában is élhető. Igen, nehezebbek a körülmények. Sok mindent mondanak a tudósok, de nem kell mindent készpénznek venni, ám figyelmeztető jelként természetesen fontos mindez.
Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat – vallja Csókay András
Országosan miként látja a szakterületét?
– Az egész országban vannak kitűnő kollégák, emberileg és szakmailag egyaránt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy centralizáció jött létre. Addig nem szabad szerintem centralizálni, amíg nem teremtjük meg a megfelelő háttérkörülményeket. Mert ha úgy centralizálunk, akkor a szitán bizony kiesnek a legszerencsétlenebbek. Több teret adnék a megyei kórházaknak. Éppen Veszprémben sincs idegsebészet, ami nem jó. Persze, ha baj van, el lehet menni Győrbe, nem probléma. Ám akut esetben, rossz időjárási körülmények között az a Veszprém–Győr-távolság sem kellemes egy mentőben.
A „jó csapat, jó emberek” működik önöknél is?
– Ez a legfontosabb! Az, hogy: jó. Ez a szó fontos. Teréz anya mondta: mindegy, hogy mi vagy, buddhista, hindu, keresztény, zsidó, tökmindegy, csak legyél jó.
Veszprém megyéről, a Balaton északi partjáról milyen emlékei vannak?
– Óóó, nekem nagyon erős emlékeim vannak, mert egy évben legalább harmincszor jövök itt el Szigligetre menet, ahol van egy régi családi birtokunk, ami örökség. A család és a hagyomány fontos, és mindennek a tisztelete. De ez mind az Isten felé való nyitottságból ered. A sorrend: Isten, család, haza, ami egymásból következik, és nem szabad a sorrendet felcserélni, mert akkor jön a bálványimádás és a munkaalkoholizmus. Ha a munka bejön az Isten elé, akkor leszel munkaalkoholista, ami ugyanolyan rossz, mintha tényleg alkoholista lennél.
Könyve, az Idegsebészet és hétköznapi misztika öt éve elvesztett gyermekének, a tragédia feldolgozásának folyamatáról vall.
– Kiterjedtebben arról szól, amiről beszéltem: hogy van a tudatos hitélményünk, a tudatos hitre jutás, az ész hite, de kell, hogy kövesse vele együtt a szív megtapasztalása. Ezért, a szívbéli megtapasztalásért nagyon sokat kell imádkozni. Ide bármikor el lehet jutni, hiszen a halálos ágyon vannak a legnagyobb megtérések.
(forrás: veol.hu)
A hit és a tudomány szoros összefüggéséről tartott előadást Csókay András - videó
forrás: VTV Makoi