Dobó Ági a beszélgetésünk elején elmesélte, hogy nem olyan régen veszítette el a nagyszüleit. Először a mamáját, őt pedig rövid időn belül követte a papája is. Amikor Ágival először beszélgettünk erről, épp abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy velünk volt Müller Péter is, a spirituális irodalom élő legendája. Ági úgy fogalmazott, hogy a papája bánatában imádott felesége után ment. Erre Péter a tőle megszokott szelíd határozottsággal csak ennyit mondott: „megengeded, hogy helyesbítsek? Nem arról van szó, hogy bánatos volt a nagypapád, hanem arról, hogy miután a szerelme átkelt, az ő feladata is véget ért itt, a Földön. Egyszerűen lejárt a küldetése vagy az ideje, ha így jobban tetszik.”
Az, hogy kinek mikor jár le az ideje, kiszámíthatatlan, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik túlságosan korán veszítették el egy szerettüket, most nem fogadják be túl könnyen ezt a gondolatot. Pedig úgy érzem a szívem legmélyén, hogy minden akkor történik, amikor annak meg kell történnie – még ha oly fájdalmas is ez azok számára, akik itt maradnak.
Sok mindent hiszünk, mi is történik a lélekkel, miután elhagyja a testet. Én is sokat olvastam, hallottam ebben a témában, míg összetettem, mint egy színes puzzle-t, az én saját verziómat. Megint csak kénytelen vagyok a szívemre hivatkozni, ugyanis egyre inkább igyekszem úgy élni az életemet, hogy az általa sugallt érzések, megérzések alapján tájékozódjam ebben a fizikai világban. Ezért jó szívvel írom most le, hogy én őszintén, teljes szívvel hiszek abban, hogy az általunk ismert fizikai élet csak egy szigorúan korlátozott játéktér a lelkeink számára, ahol a duális világban, férfi-női szerepekben, jó és rossz párharcában kell boldogulnunk – lehetőségeinkhez képest a legjobban. Abban is hiszek, hogy miután a lélek elhagyta a testet – bár lehet, hogy a változástól, a nagy energiafelszabadulástól vagy a sokktól még nem tudja vagy nem akarja elfogadni, ami vele történt –, előbb-utóbb felismeri helyzetét. Ha nem is magától, hát azon fénytestű „ismerősök” által, akik azért gyűlnek köré, hogy segítsék és minél inkább megkönnyítsék az átkelését.
Miután a lélek elhagyta a testet, előbb-utóbb felismeri helyzetét
Forrás: Shutterstock
Az én hitem szerint a léleknek a leélt földi élete után tisztulnia kell, bármilyen is volt a fizikai lét számára.
A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során. Ilyenkor gyógyítják magukat a lelkek, de úgy tudom, ehhez más fénylényektől is kapnak segítséget. Vannak olyan lelkek, akik nem vágynak rögtön a tisztulásra, inkább a vezeklésre, az önmarcangolásra, mert abban a pillanatban, ahogyan kilépnek a testükből, kitárul a tudatuk, és a szívükön át látják a leélt életüket. Azaz nincs mellébeszélés vagy „magyarázom a bizonyítványomat”, ott, azonnal tudja a lélek, hol és mikor nem hallgatott a szívére – vagy mit tehetett volna jobban, hogy a helyes úton járjon.
Állítólag valamivel később, a lélek mestereivel együtt megvizsgálják a leélt életét, és levonják a következtetéseket: hol tudott élni a kapott lehetőségeivel, és hol szalasztotta el azokat. Ezek a mesterek azonban soha nem szidalmaznak, inkább csak finoman, végtelenül megértően és szeretetteljesen terelgetnek. (Olyan lélek is létezik, aki még ezt is nehezen viseli, mert jobban esne neki, ha valaki jól leteremtené – úgy érzi, inkább azt érdemelné.)
A tanulságok levonása és a regenerálódás után a lelkek lehetőséget kapnak a pihenésre, hogy feltöltekezzenek a következő fizikai létezésük előtt. Majd ha minden újra együtt áll, indul a felkészülés az új életre.
Az én hitem szerint a léleknek a leélt földi élete után tisztulnia kell, bármilyen is volt a fizikai lét számára.
A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során. Ilyenkor gyógyítják magukat a lelkek, de úgy tudom, ehhez más fénylényektől is kapnak segítséget. Vannak olyan lelkek, akik nem vágynak rögtön a tisztulásra, inkább a vezeklésre, az önmarcangolásra, mert abban a pillanatban, ahogyan kilépnek a testükből, kitárul a tudatuk, és a szívükön át látják a leélt életüket. Azaz nincs mellébeszélés vagy „magyarázom a bizonyítványomat”, ott, azonnal tudja a lélek, hol és mikor nem hallgatott a szívére – vagy mit tehetett volna jobban, hogy a helyes úton járjon.
Állítólag valamivel később, a lélek mestereivel együtt megvizsgálják a leélt életét, és levonják a következtetéseket: hol tudott élni a kapott lehetőségeivel, és hol szalasztotta el azokat. Ezek a mesterek azonban soha nem szidalmaznak, inkább csak finoman, végtelenül megértően és szeretetteljesen terelgetnek. (Olyan lélek is létezik, aki még ezt is nehezen viseli, mert jobban esne neki, ha valaki jól leteremtené – úgy érzi, inkább azt érdemelné.)
A tanulságok levonása és a regenerálódás után a lelkek lehetőséget kapnak a pihenésre, hogy feltöltekezzenek a következő fizikai létezésük előtt. Majd ha minden újra együtt áll, indul a felkészülés az új életre.
A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során
Forrás: Shutterstock
Többször hangsúlyoztam, hogy ez az én hitem szerint van így, és ha valamit megtanultam az eddigi Utazás a lelked körül-epizódok beszélgetései során, az az, hogy minden embernek egyedi és megismételhetetlen a hite, ahogyan ő maga is. Senkire nem lehet ráerőltetni semmilyen elméletet, ezért felesleges is győzködnünk egymást a saját igazunkról. Egy a fontos, hogy amiben hiszel, az nagyobb valószínűséggel válik majd valóra. Ha te nem hiszel semmiben, akkor legfeljebb csodálatos meglepetések fognak érni – legalábbis az én hitem szerint...
Többször hangsúlyoztam, hogy ez az én hitem szerint van így, és ha valamit megtanultam az eddigi Utazás a lelked körül-epizódok beszélgetései során, az az, hogy minden embernek egyedi és megismételhetetlen a hite, ahogyan ő maga is. Senkire nem lehet ráerőltetni semmilyen elméletet, ezért felesleges is győzködnünk egymást a saját igazunkról. Egy a fontos, hogy amiben hiszel, az nagyobb valószínűséggel válik majd valóra. Ha te nem hiszel semmiben, akkor legfeljebb csodálatos meglepetések fognak érni – legalábbis az én hitem szerint...
Peller Mariann
Kapcsolódó írás
Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Dobó Ági:
Túlontúl (dokumentumfilm a klinikai halálról) - 2003 - videó
forrás: ZSUPARTFILM Filmkészítő Produkciós Iroda
forrás: ZSUPARTFILM Filmkészítő Produkciós Iroda