Ha Varsó főterén, a Tudomány és Kultúra Palotája melletti téren (Park Świętokrzyski) sétálunk, látunk egy szoborcsoportot. Egy öreg, szakállas férfi áll középütt, előtte gyermekek, kik fölé óvón terjeszti ki karjait. A gyermekek láthatóan valamitől félve állnak előtte: olyanok, mint akik tudják, milyen sors vár rájuk, s az öregember mégis megnyugtatóan áll mögöttük. Fogadjátok el, nem hagylak magatokra titeket – ezt sugallja a látvány. Remek kompozíció ez – aki látja, megérzi, hogy itt valami szörnyű dolog fog történni, s az alakok mégis szembenéznek a végzetükkel, s közben maradt nekik valaki, aki enyhet nyújt nekik a rettenetes pillanatban.
Janusz Korczak kiemelkedő tanár, író, orvos és közéleti személy volt, aki háromszor is önként mondott le a menekülés lehetőségéről. Először akkor, amikor elhatározta, hogy nem emigrál Palesztinába, mielőtt megszállnák Lengyelországot, mert nem akarta elhagyni az „árvaházat” a szörnyű események előestéjén sem.
Janusz Korczak kiemelkedő tanár, író, orvos és közéleti személy volt, aki háromszor is önként mondott le a menekülés lehetőségéről. Először akkor, amikor elhatározta, hogy nem emigrál Palesztinába, mielőtt megszállnák Lengyelországot, mert nem akarta elhagyni az „árvaházat” a szörnyű események előestéjén sem.
A második alkalommal, amikor nem volt hajlandó elmenekülni a varsói gettóból.
Végül harmadjára, amikor az árvaházak minden lakóját feltették a táborba menő vonatra, egy SS-tiszt odalépett Korczakhoz, és megkérdezte:
– Ön írta az Első Matykó Király című könyvet, igaz? Még gyermekkoromban olvastam, nagyszerű könyv. Ön szabad.
– És a gyermekek?
– A gyermekek maradnak. Ön azonban szabadon elhagyhatja a kocsit.
– Téved. Nem tudom. Nem minden ember olyan kőszívű.
Néhány nappal később, a treblinkai koncentrációs táborban, Korczak a gyermekekkel együtt belépett a gázkamrába. A halál felé haladva Korczak a két legkisebb gyermeket tartotta a karjában, és a gyanútlan csecsemőknek mesét mondott.
Ezután senki nem tud semmit Korczak sorsáról. Érdemes azonban elolvasni ezen csodálatos ember által ajánlott 10 parancsolatot a gyermekek nevelésével kapcsolatban.
1. Ne várjuk el gyermekünktől, hogy olyan legyen, mint mi, vagy akár csak hozzánk hasonló. Segíts neki, hogy ő ne te legyen, hanem önmaga.
2. Ne követelj a gyermekedtől semmit azért, amit adtál neki. Életet adtál neki, hogyan köszönhetné ezt meg? Majd ő is életet ad másnak, aztán az is és így tovább.
3. Ne töltsd ki a gyermekeden a sérelmeidet, mert akkor öregkorodban könnyen kenyér nélkül maradhatsz. Ne feledd, ki mint vet, úgy arat!
4. Ne kezeljed a problémáit magasról. Az élete mindenkinek olyan, amilyen, és ne hidd, hogy neki sokkal könnyebb, vagy nehezebb, mint neked, viszont neki még nincs annyi élettapasztalata, mint neked.
5. Soha ne alázzad meg!
6. Ne felejtsd el, hogy egy személy számára a legfontosabbak a gyermekei. Több figyelmet fordíts rájuk, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy ki lakozik benne.
7. Ne kínozzad magadat, ha nem tudsz valamit megtenni a gyermekedért. Emlékezz rá: a gyermek számára a megtett dolgok elengedhetetlenek, a nem megtettekben pedig ott a lehetőség.
8. A gyermek nem egy zsarnok, aki az egész életedet uralja, nem csak a hús és a vér teremtmény. A gyermek egy olyan kincs, amit az Élet adott neked, hogy a tudás lángját továbbadhasd és növelhesd. A gyermek az anya és apa korlátlan szeretetének megkoronázása, akiben nem a „mi”, vagy a „saját” gyermekünk növekszik, hanem egy teljesen egyedülálló lélek.
9. Légy képes szeretni valaki más gyermekét. Soha ne csináld másokkal azt, amit nem szeretnéd, hogy csináljanak a tiéddel.
10. Szeressed a gyermekedet, legyen az bármilyen, szerencsétlen, tehetségtelen, felnőtt. Beszélgess vele, örülj, mert a gyermekkel töltött idő egy ünnep.
(forrás: bidista.com - hovamerre.blog.hu)
Janusz Korczak - videó
forrás:World Jewish Congress