A világ számos vezető embere – köztük Abraham Lincoln, Winston Churchill és Franklin Roosewelt – hitt a pszichikus képességekben. Vajon mennyire befolyásolja az ESP a nemzetközi politikát?
Abraham Lincoln, Winston Churchill
Winston Churchill éppen három minisztert látott vendégül a Downing Street 10. alatt a II. világháború idején, amikor hirtelen megérzése volt. Már elkezdődött egy légitámadás, de a vacsora folytatódott. A brit miniszterelnök felállt az asztaltól és bement a konyhába, ahol a szakács és egy szobalány tett-vett egy ablak mellett. „Tegye a vacsorát egy tálcára az ebédlőben” – utasította Churchill az inast. Aztán mindenkit kiparancsolt a konyhából az óvóhelyre. A miniszterelnök visszatért vendégeihez. Három perc múlva bombatalálat érte a ház hátsó traktusát, és lerombolta a konyhát.
Churchillt egész életén át végigkísérték megérzései, és ő megtanult hallgatni rájuk. De megérzéseinek a háború alatt volt a legdrámaibb hatása. Például 1941-ben Churchill az éjszakai légitámadások alatt légelhárító egységeket keresett fel. Egyszer, miután egy ideje már figyelte az ágyúkezelők munkáját, visszament kocsijához. Az autó hozzá közelebb eső oldalán lévő ajtót nyitották ki neki, mert mindig azon az oldalon szokott ülni. Ám ez alkalommal, valami oknál fogva megkerülte az autót, és a túloldali ajtónál foglalt helyet. Néhány perc múlva, amikor az autó már az elsötétített londoni utcákon hajtott, a közelben felrobbant egy bomba. A légnyomás ereje két kerékre emelte az autót, ami már éppen felborult volna, amikor visszahuppant négy kerékre. „Biztosan a pocakom volt az, a mi lehúzta azt az oldalt” – jegyezte meg Churchill.
Később, amikor felesége kérdezgette az esetről. Churchill először azt mondta, hogy nem tudja, miért ült az autónak arra az oldalára akkor éjjel. De aztán hozzátette: „Persze, hogy tudom. Valami azt mondta Állj!, mielőtt odaértem volna a nyitott ajtóhoz. Akkor rájöttem, hogy azt akarta mondani, hogy a másik ajtót nyissam ki, és oda üljek, és pontosan ezt is tettem.”
Winston Churchill éppen három minisztert látott vendégül a Downing Street 10. alatt a II. világháború idején, amikor hirtelen megérzése volt. Már elkezdődött egy légitámadás, de a vacsora folytatódott. A brit miniszterelnök felállt az asztaltól és bement a konyhába, ahol a szakács és egy szobalány tett-vett egy ablak mellett. „Tegye a vacsorát egy tálcára az ebédlőben” – utasította Churchill az inast. Aztán mindenkit kiparancsolt a konyhából az óvóhelyre. A miniszterelnök visszatért vendégeihez. Három perc múlva bombatalálat érte a ház hátsó traktusát, és lerombolta a konyhát.
Churchillt egész életén át végigkísérték megérzései, és ő megtanult hallgatni rájuk. De megérzéseinek a háború alatt volt a legdrámaibb hatása. Például 1941-ben Churchill az éjszakai légitámadások alatt légelhárító egységeket keresett fel. Egyszer, miután egy ideje már figyelte az ágyúkezelők munkáját, visszament kocsijához. Az autó hozzá közelebb eső oldalán lévő ajtót nyitották ki neki, mert mindig azon az oldalon szokott ülni. Ám ez alkalommal, valami oknál fogva megkerülte az autót, és a túloldali ajtónál foglalt helyet. Néhány perc múlva, amikor az autó már az elsötétített londoni utcákon hajtott, a közelben felrobbant egy bomba. A légnyomás ereje két kerékre emelte az autót, ami már éppen felborult volna, amikor visszahuppant négy kerékre. „Biztosan a pocakom volt az, a mi lehúzta azt az oldalt” – jegyezte meg Churchill.
Később, amikor felesége kérdezgette az esetről. Churchill először azt mondta, hogy nem tudja, miért ült az autónak arra az oldalára akkor éjjel. De aztán hozzátette: „Persze, hogy tudom. Valami azt mondta Állj!, mielőtt odaértem volna a nyitott ajtóhoz. Akkor rájöttem, hogy azt akarta mondani, hogy a másik ajtót nyissam ki, és oda üljek, és pontosan ezt is tettem.”
A brit miniszterelnök nem mást tett, mint hallgatott „a belső hangra”, amit mi általában intuíció vagy megérzés néven ismerünk. Tapasztalatból tudta, hogy megbízhat benne, csakúgy, mint számos igazgató, akik felismerték, hogy az ESP jó vezető az üzleti életben.
Paranormális befolyás
Időnként más államférfiakat is az intuíció vezetett, vagy megengedték, hogy mások pszichikai képességei vezessék őket. Minden bizonnyal a paranormális hatások döntötték el a világ nem egy nemzetének sorsát.
Például sokan hisznek abban, hogy az amerikai rabszolgák felszabadítása egy tinédzser, Nettie Colburn Maynard közbeavatkozásának eredménye, aki szellemi üzeneteket közvetített Abraham Lincolnnak. Állítólag a fiatal Nettie egy órán keresztül, transzban oktatta Lincoln elnököt a rabszolgák felszabadításának fontosságáról. Lincoln is látogatott szeánszokat, amelyek egyikén állítólag testőrével együtt felmászott egy zongorára. A teher ellenére a zongora felemelkedett, és addig lebegett, amíg a médium, Mrs. Miller által játszott darab be nem fejeződött.
Amikor a clevelandi Plain-dealer nevű újság közölt egy sztorit Lincoln állítólagos pszichikai élményeiről, megkérdezték az elnököt, hogy ez igaz-e. “Az állítás egyetlen hibája, hogy csak a történet felét mondja el.” – mondta az elnök. “A cikk nem szól azokról a csodálatos élményekről, amelyeket átéltem.”
Senki sem tudja, hogy a paranormális mennyire befolyásolta a nagy kanadai államférfit, William Lyon Mackenzie Kinget, de a naplójából világosan kiderül, hogy határozottan hitt abban, hogy elhunyt politikusok szellemei állnak kapcsolatban vele. Amikor látogatást tett Angliában, a legfelkapottabb médiumokkal konzultált, közöttük Geraldine Cummins-szal, aki különösen szellemirányította írásairól volt híres.
Franklin Roosevelt is tanácskozott egy pszichikussal, Jeane Dixonnal, akit a „washingtoni látnok” néven ismertek. Nancy Reagen gyakran tanácskozott egy asztrológussal a férjéről, annak elnöksége alatt.
Néha az állampolgárok is megérzik, hogy az elnökök mit fognak tenni. Például 1971-ben. Brooklynban Herbert Raiffe játékgyártónak volt egy megérzése, hogy a játékpandák jó üzletet fognak jelenteni. Semmi logika nem volt a döntésében: megsokszorozta a játékpanda-gyártást.
A következő év februárjában Nixon elnök Kínába látogatott, bejárta a Tiltott Várost és két, a sajtóban sokat szereplő pandával tért haza. Senki nem volt jobb helyzetben, hogy kielégítse a szőrös állatkák iránti hirtelen megnövekedett keresletet, mint Raiffe, akinek intuíciója, úgy tűnik, ráhangolódott az elnök kínai látogatására, jóval azelőtt, hogy magát a látogatást megszervezték volna.
Amerikában és Európában a rendőrség pszichikusok segítségét szokta kérni komoly bűncselekmények megoldásában, és eltűnt személyek felkutatásában. Pszichikusok még arra is képesek, hogy archeológusokat vezessenek rég eltemetett ókori maradványok helyére. Számos dokumentum létezik arra, hogy a varázsvesszős emberek képesek megtalálni a föld alatti vízlelőhelyeket és más forrásokat is. Akkor miért tartjuk olyan furcsának azt, hogy a politikai aréna kiemelkedő egyéniségei szintén készek elméjüket megnyitni olyan információk számára, amelyek nem a hétköznapi érzékelés csatornáin érkeznek?
Nem mintha hasznos lenne mindig tudni, hogy mit tartogat a jövő. Például Abraham Lincoln egy nap azt álmodta, hogy sírást hall. Követte a hangot a Fehér Ház termein át, mígnem belépett egy helyiségbe, ahol meglátott egy koporsót, ami az amerikai zászlóval volt letakarva. Álmában Lincoln megkérdezte az egyik katonától, hogy ki halt meg. „Az elnök” — jött a válasz. „Meggyilkolták.”
Néhány nappal később Lincoln meghalt. Egy bérgyilkos golyója végzett vele. .. úgy látszik, valóban megálmodta a jövőt.
(Forrás: The Unexplained - Holics-Mester Marianna kicsibudoar.hu)
Kapcsolódó írás
4 államfő, akiket a megérzéseik vezéreltek:
Lovász Irén - Belső hang - Inner voice (Szt. István Bazilika 2007) - videó
forrás:Péter Héty