Betartja-e a szellemi tanításokat, szellemi közléseket az az ember, aki azokat leírja másoknak? Bár sok esetben le szoktam írni, meg szoktam említeni, de úgy érzem, fontos erről egy külön bejegyzést is közre adni.
Azok a szellemi tanítások és közlések, melyeket felhasználva készülnek a cikkeim, gondolataim, egy végcélt írnak le. Egy teljes tökéletességet, melyet mindannyiunknak el kell majd érjünk. Leírják és bemutatják, hogy kell élnünk ahhoz, hogy kikerüljünk a testi leszületések sorozatából, másképpen szólva hogy ne kelljen még egyszer leszületnünk a fizikai világba.
Ezt bár nagyon egyszerű leírni, megtenni még a számunkra többé-kevésbé nagyon nehéz. Egyszerű, hiszen: mindig az kell tenni másokkal, amit szeretnéd, ha mások veled tennének, s minden tettednek és gondolatodnak az önzetlenséget kell sugároznia. Leírni könnyű és egyszerű. S bár minden léleknek erre a szintre kell eljutnia ahhoz, hogy örökre a szellemvilág lakója maradhasson (mely az igazi otthonunk), de tudnunk kell azt is, hogy ettől mi még többé-kevésbé messze vagyunk. Mi még messze vagyunk a teljes tökéletességtől. Ha nem így lenne, akkor nem is kellene már itt lennünk. Hiszen éppen azért vagyunk itt, hogy ebbéli tudásunkat, jellemünket csiszoljuk. Így tehát jelenleg nekünk még nem az a feltétlen cél ebben az életben, hogy a teljes tökéletességet elérjük, hanem az, hogy törekedjünk efelé, ahogyan tőlünk és a körülményeinktől telik. Sőt, elérni még lehetetlen is volna, hiszen nem tudunk még úgy élni (sem), hogy például soha, senkit se bántsunk meg.
Mint ahogy senki más sem itt, úgy én sem vagyok ez alól kivétel. Sőt. Számtalan hibám van nekem is, melyet fel kell ismerjek és ahogy tőlem telik, le kell tegyem azokat. És ez még nekem sem megy messze sem tökéletesen.
Azokat a szellemi közléseket, melyeket kapok, s melyeket szeretnék átadni másoknak, tehát egy majd elérendő végcélt képviselnek, ami jelenleg inkább iránymutatásul szolgál.
S ahogy mások sem képesek ezeket most még maradéktalanul betartani, úgy én sem, annak ellenére sem, hogy írom őket, és minden pontjával (elméletben) tisztában vagyok.
Főként két okból tartottam fontosnak leírni mindezt. Egyrészt, hogy tudjuk tehát, az írásaim (és a szellemi közlések, melyekből az írásaim születnek), nem azt a képet adják, amit most elérni tudunk, hanem amit majd végül elérnünk kell, most tehát iránymutatások, hogy merre kell haladjunk, ahogy tőlünk és a körülményeinktől telik. Másrészt pedig, hogy véletlenül se gondolja azt valaki, hogy nekem ezen szellemi tanítások betartása maradéktalanul menne. Sőt. Ugyanúgy tanulom és gyakorlom őket, mint bárki más. Én sem tudok minden esetben a helyes úton járni, még akkor sem, ha elméletben tökéletesen ismerem annak módját.
El kell tudni fogadni tehát, hogy (szinte) egyikőnk sincs még azon a szinten, hogy ez legyen az utolsó fizikai élete, amit kénytelen lesz vállalni, viszont kaphatunk jócskán szellemi útmutatót, hogy merre is igyekezzünk haladni, ahogy arra lehetőségünk van.
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
A lelki ébredés rezgése 852 HZ - videó