Elfogadja az univerzum tanításait
- Mi, emberek szeretjük a fix, kiszámítható dolgokat.
- Pedig az egyetlen biztos dolog: az
állandó változás. Aki nem képes ehhez alkalmazkodni, az betokosodik szó
szerint és átvitt értelemben is, mentálisan, szellemileg, fizikailag
egyaránt. Elkezd öregedni, megbetegszik, elveszíti a rugalmasságát. A
világ nem áll meg, ezért ha egy fix helyzetbe, pozícióba vagy személybe
kapaszkodunk, és a célt összetévesztjük a birtokolható dolgokkal, akkor
szomorú életünk lesz. A cél az állandó fejlődés folyamatos átalakulással
lehetséges, tehát ha összhangban akarunk lenni az univerzummal és saját
magunkkal, akkor együtt kell változnunk a világgal, és arra a föntről
érkező energiára kell koncentrálnunk, ami feltölt és megvilágítja az
utunkat. Ez a boldogság egyetlen módja.
A Mózes hegyen
- Istenben hiszel, vagy az ezotériában?
- Az ezotéria a legősibb istenhit. A belső térre összpontosít, az Istennel való harmónia megteremtésére. Mindegy, hogy Istennek hívjuk, univerzumnak vagy bármi másnak, a lényeg, hogy azt az ősi szeretetenergiát értjük rajta, amit mindenki megérez, amikor elönti a boldogság. Ez az ősi szeretetenergia mindig volt, van és lesz, amíg a világ világ, ez visz mindent előre. Természetesen nem a megélhetési ezoterikusokkal azonosulok, hanem azokkal, akiknek a lelkében valódi béke, megértés és megbocsátás van, akik úgy élnek, hogy nem ismernek ellenséget, az értéket pedig nem pénzben mérik. Hogy eközben a keresztény, az iszlám vagy a buddhista tanokat vallják, lényegében mindegy. Az istenhit egy: a feltétel nélküli szeretet energiája.
– A könyveidben azért írtál olyanokról, akik ellenségesek voltak veled. Rájuk sem haragszol?
– A haraggal csak magamnak ártanék. Sokáig nem értettem, miért váltok ki az emberekből szélsőséges érzelmeket: vagy nagyon szeretnek, vagy ellenségesek velem, és az utóbbira nem találtam magyarázatot, hiszen én soha senkinek nem ártottam, legalábbis szándékosan nem. De ma már tudom: akik bántanak, azok más hullámhosszon vannak, és az a dolguk, hogy megtanítsanak valamire, amire szükségem van.
Ellenség nincsen, legfeljebb valakit nem ismersz elég jól. Ha összezárnak az úgynevezett „ellenségeddel”, és elkezdesz vele beszélgetni, megismered a szempontjait és ő is a tieidet, lassan megértitek egymást, harmóniába kerültök, kiegyenlítődik a polaritás, és megszűnik ellenségnek lenni. Minden nehézség és látszólagos igazságtalanság a tanítómesterünk.
- Istenben hiszel, vagy az ezotériában?
- Az ezotéria a legősibb istenhit. A belső térre összpontosít, az Istennel való harmónia megteremtésére. Mindegy, hogy Istennek hívjuk, univerzumnak vagy bármi másnak, a lényeg, hogy azt az ősi szeretetenergiát értjük rajta, amit mindenki megérez, amikor elönti a boldogság. Ez az ősi szeretetenergia mindig volt, van és lesz, amíg a világ világ, ez visz mindent előre. Természetesen nem a megélhetési ezoterikusokkal azonosulok, hanem azokkal, akiknek a lelkében valódi béke, megértés és megbocsátás van, akik úgy élnek, hogy nem ismernek ellenséget, az értéket pedig nem pénzben mérik. Hogy eközben a keresztény, az iszlám vagy a buddhista tanokat vallják, lényegében mindegy. Az istenhit egy: a feltétel nélküli szeretet energiája.
– A könyveidben azért írtál olyanokról, akik ellenségesek voltak veled. Rájuk sem haragszol?
– A haraggal csak magamnak ártanék. Sokáig nem értettem, miért váltok ki az emberekből szélsőséges érzelmeket: vagy nagyon szeretnek, vagy ellenségesek velem, és az utóbbira nem találtam magyarázatot, hiszen én soha senkinek nem ártottam, legalábbis szándékosan nem. De ma már tudom: akik bántanak, azok más hullámhosszon vannak, és az a dolguk, hogy megtanítsanak valamire, amire szükségem van.
Ellenség nincsen, legfeljebb valakit nem ismersz elég jól. Ha összezárnak az úgynevezett „ellenségeddel”, és elkezdesz vele beszélgetni, megismered a szempontjait és ő is a tieidet, lassan megértitek egymást, harmóniába kerültök, kiegyenlítődik a polaritás, és megszűnik ellenségnek lenni. Minden nehézség és látszólagos igazságtalanság a tanítómesterünk.
Azért mondom, hogy látszólagos, mert bár az igazság egy, de azt mindenki
a maga szemszögéből ítéli meg. Királyhegyi Pál író tanított meg arra,
hogy az élet alapvető törvénye az igazságtalanság: hol mással
igazságtalanok a te javadra, hol pedig veled a mások javára. Ő mindent
humorral fogott fel: azt mondta, tiszta szerencse, hogy a
munkaszolgálaton kenyéren és vízen tartották, mert a „speciális diéta”
kigyógyította őt a cukorbetegségéből. A döntés a mi kezünkben van: a
legrosszabb helyzetben is felfedezhetjük a jót, és a legnagyobb jóban is
megkereshetjük a rosszat. Sajnos pokoli élete lesz annak, aki az
utóbbit választja.
Jókai Anna írónővel
– Hiszel a reinkarnációban?
– A szeretetenergia állandóságában hiszek, a fejlődés lehetőségében hiszek, az élet értelmében.
– Nagyon sok embernek segítesz, híres vagy a jótékonykodásaidról. Sohasem bánod meg? Az emberek néha hálátlanok.
– Aki hozzám fordul, akinek velem van dolga, azért megteszem, ami tőlem telik, és nem várok érte semmit cserébe. Régebben persze megdöbbentett, hogy ha valaki mohó volt és háládatlan, de ma már képes vagyok megérteni, hogy – Krisztus szavaival élve – nem tudják szegények, hogy mit cselekszenek. Jót tenni a világon a legjobb „üzlet”, mivel minden energia visszaszáll a kibocsátójára. Az univerzum energiái zseniálisan működnek, legfeljebb nem mindig értjük csekély értelmünkkel, mire akar tanítani. Én például tavaly súlyos allergiát kaptam, hatalmas piros foltok éktelenkedtek rajtam. A természetgyógyász tesztje kimutatta: lényegében mindenre allergiás vagyok, ami egészségtelen. Kénytelen voltam megérteni, hogy így figyelmeztetett a sors: ha az univerzummal összhangban akarok fejlődni, akkor tisztán kell tartanom a testem és a lelkem kívül-belül. Ezt az üzenetet egyébként szó szerint megkaptam a Mózes hegyén is, ahová ES gyógyulása után zarándokoltam el, hogy hálát adjak a felépüléséért.
– Hiszel a reinkarnációban?
– A szeretetenergia állandóságában hiszek, a fejlődés lehetőségében hiszek, az élet értelmében.
– Nagyon sok embernek segítesz, híres vagy a jótékonykodásaidról. Sohasem bánod meg? Az emberek néha hálátlanok.
– Aki hozzám fordul, akinek velem van dolga, azért megteszem, ami tőlem telik, és nem várok érte semmit cserébe. Régebben persze megdöbbentett, hogy ha valaki mohó volt és háládatlan, de ma már képes vagyok megérteni, hogy – Krisztus szavaival élve – nem tudják szegények, hogy mit cselekszenek. Jót tenni a világon a legjobb „üzlet”, mivel minden energia visszaszáll a kibocsátójára. Az univerzum energiái zseniálisan működnek, legfeljebb nem mindig értjük csekély értelmünkkel, mire akar tanítani. Én például tavaly súlyos allergiát kaptam, hatalmas piros foltok éktelenkedtek rajtam. A természetgyógyász tesztje kimutatta: lényegében mindenre allergiás vagyok, ami egészségtelen. Kénytelen voltam megérteni, hogy így figyelmeztetett a sors: ha az univerzummal összhangban akarok fejlődni, akkor tisztán kell tartanom a testem és a lelkem kívül-belül. Ezt az üzenetet egyébként szó szerint megkaptam a Mózes hegyén is, ahová ES gyógyulása után zarándokoltam el, hogy hálát adjak a felépüléséért.
Szepes Máriával
– A sorstól olyan tanítómestereket kaptál, mint a már említett Királyhegyi Pál, Szepes Mária, Jókai Anna és Müller Péter. Mit jelentenek ők a számodra?
– Talán azt mondanám: ők a lelkem briliánsai! Ugyanis számomra a maradandó értéket a lélektől lélekig megépített híd jelenti. Minden igaz baráttal egyre gazdagabbnak és gazdagabbnak érzem magam. Jókai Anna gimnazista koromtól kezdve fogja a kezem, Szepes Máriát csak néhány évvel eltávozása előtt, húsvéti ajándékként ismerhettem meg. Legnagyobb megdöbbenésemre már mindent tudott rólam, amikor beléptem a szobájába, hiszen tökéletesen látott a harmadik szemével. Folytak a könnyeim, amikor földöntúli szelídséggel megerősített abban, hogy higgyek a megérzéseimben, és kövessem azokat akkor is, ha időnként bolondnak tartanak ebben az úgynevezett normális társadalomban. Elmagyarázta, hogy miért kapok a meditációban filmszerű képsorokat, hogyan értelmezzem azokat, és milyen jelekre kell fokozottan odafigyelnem, hogy Isten kis katonájaként segíthessek másoknak megteremteni a testi és lelki harmóniát. Müller Péterrel is élmény együtt lenni, nekem ő mindig a karácsonyt jelenti. Talán részben azért mert mély bölcsességével lámpásként mutat sokunknak utat, részben pedig azért, mert már kétszer is tartottunk közös előadást az adventkor megrendezett Természetgyógyász Fesztiválon. Végtelenül hálás vagyok Gáspár Margit írónőnek vagy Mészöly Dezsőnek, és még sorolhatnék számtalan nagyszerű embert, akiktől hihetetlenül sokat kaptam.
Müller Péterrel
– És azoktól az asszonyoktól, akiket eljátszol? Sissy, Déryné, Bajor Gizi, Nofretéte: megannyi karmikus sors, szellemi értelemben koruk formálói.
– Különleges, éteri kapcsolatban vagyok velük. Mindannyian mintha áldásukat adták volna arra, hogy megelevenítsem őket. A színdarabok megírása előtt alaposan megismerkedtem velük, lehetőség szerint felkerestem a helyszíneket, ahol éltek, elolvastam róluk, amit lehetett, naplóikat, leveleiket, a róluk szóló életrajzokat. Igyekeztem megtudni, hogyan élhettek, érezhettek, és ebben segítségemre voltak azok a képzeletbeli filmszerű képsorok is, amelyeket, gondolom, ők küldtek nekem írás közben. A Sissy-előadáshoz például már minden együtt volt, „csak” éppen a forgatókönyvhöz nem jött az ihlet. Emlékszem, december 24., Sissy születésnapja volt, és valami furcsa türelmetlenség lett úrrá rajtam.
Bocsánatot kérve a családomtól, leültem a géphez, és csodák csodája, Sissy „megszólalt bennem”, és három óra alatt szinte „lediktálta” nekem az egész darabot. Fantasztikus élmény volt!
De ugyanilyen transzcendentális kapcsolatba kerültem Dérynével, Bajor Gizivel és az egyiptomi fáraó asszonnyal is. Mintha az lenne a küldetésem, hogy az ő sorsuk és egyéniségük felidézésével az üzenetüket közvetítsem a ma emberének, hogy a művészet eszközeivel elmondjam, mi végre születtünk és mi a sorsfeladatunk: szeretetet, megértést, örömet vinni azokhoz, akik szűkölködnek ebben, ki-ki azon a helyen és időben, ahová és amikor született.
Szepes Mária szerint a hősnőimmel azonos lélekcsoport vagyunk, hasonló a rezgésünk, ezért „engedik”, hogy évek óta tolmácsoljam őket. Nem lehet véletlen, hogy túl a 100. előadáson azt kérdezhettem Bajor Giziként: „Miért nem a szeretet az emberek vallása?” Tényleg: miért nem? Az élet legnagyobb ajándéka, ha az ember felismeri, mi a sorsfeladata, elfogadja és beteljesíti azt, és képessé válik a feltétel nélküli, odaadó szeretetre.
(forrás: Z. Sz. - fotók: Árvai Béla XVII. évfolyam 8. szám -részlet- tgy-magazin.hu/arckepcsarnok)
– A sorstól olyan tanítómestereket kaptál, mint a már említett Királyhegyi Pál, Szepes Mária, Jókai Anna és Müller Péter. Mit jelentenek ők a számodra?
– Talán azt mondanám: ők a lelkem briliánsai! Ugyanis számomra a maradandó értéket a lélektől lélekig megépített híd jelenti. Minden igaz baráttal egyre gazdagabbnak és gazdagabbnak érzem magam. Jókai Anna gimnazista koromtól kezdve fogja a kezem, Szepes Máriát csak néhány évvel eltávozása előtt, húsvéti ajándékként ismerhettem meg. Legnagyobb megdöbbenésemre már mindent tudott rólam, amikor beléptem a szobájába, hiszen tökéletesen látott a harmadik szemével. Folytak a könnyeim, amikor földöntúli szelídséggel megerősített abban, hogy higgyek a megérzéseimben, és kövessem azokat akkor is, ha időnként bolondnak tartanak ebben az úgynevezett normális társadalomban. Elmagyarázta, hogy miért kapok a meditációban filmszerű képsorokat, hogyan értelmezzem azokat, és milyen jelekre kell fokozottan odafigyelnem, hogy Isten kis katonájaként segíthessek másoknak megteremteni a testi és lelki harmóniát. Müller Péterrel is élmény együtt lenni, nekem ő mindig a karácsonyt jelenti. Talán részben azért mert mély bölcsességével lámpásként mutat sokunknak utat, részben pedig azért, mert már kétszer is tartottunk közös előadást az adventkor megrendezett Természetgyógyász Fesztiválon. Végtelenül hálás vagyok Gáspár Margit írónőnek vagy Mészöly Dezsőnek, és még sorolhatnék számtalan nagyszerű embert, akiktől hihetetlenül sokat kaptam.
– És azoktól az asszonyoktól, akiket eljátszol? Sissy, Déryné, Bajor Gizi, Nofretéte: megannyi karmikus sors, szellemi értelemben koruk formálói.
– Különleges, éteri kapcsolatban vagyok velük. Mindannyian mintha áldásukat adták volna arra, hogy megelevenítsem őket. A színdarabok megírása előtt alaposan megismerkedtem velük, lehetőség szerint felkerestem a helyszíneket, ahol éltek, elolvastam róluk, amit lehetett, naplóikat, leveleiket, a róluk szóló életrajzokat. Igyekeztem megtudni, hogyan élhettek, érezhettek, és ebben segítségemre voltak azok a képzeletbeli filmszerű képsorok is, amelyeket, gondolom, ők küldtek nekem írás közben. A Sissy-előadáshoz például már minden együtt volt, „csak” éppen a forgatókönyvhöz nem jött az ihlet. Emlékszem, december 24., Sissy születésnapja volt, és valami furcsa türelmetlenség lett úrrá rajtam.
Bocsánatot kérve a családomtól, leültem a géphez, és csodák csodája, Sissy „megszólalt bennem”, és három óra alatt szinte „lediktálta” nekem az egész darabot. Fantasztikus élmény volt!
De ugyanilyen transzcendentális kapcsolatba kerültem Dérynével, Bajor Gizivel és az egyiptomi fáraó asszonnyal is. Mintha az lenne a küldetésem, hogy az ő sorsuk és egyéniségük felidézésével az üzenetüket közvetítsem a ma emberének, hogy a művészet eszközeivel elmondjam, mi végre születtünk és mi a sorsfeladatunk: szeretetet, megértést, örömet vinni azokhoz, akik szűkölködnek ebben, ki-ki azon a helyen és időben, ahová és amikor született.
Szepes Mária szerint a hősnőimmel azonos lélekcsoport vagyunk, hasonló a rezgésünk, ezért „engedik”, hogy évek óta tolmácsoljam őket. Nem lehet véletlen, hogy túl a 100. előadáson azt kérdezhettem Bajor Giziként: „Miért nem a szeretet az emberek vallása?” Tényleg: miért nem? Az élet legnagyobb ajándéka, ha az ember felismeri, mi a sorsfeladata, elfogadja és beteljesíti azt, és képessé válik a feltétel nélküli, odaadó szeretetre.
(forrás: Z. Sz. - fotók: Árvai Béla XVII. évfolyam 8. szám -részlet- tgy-magazin.hu/arckepcsarnok)
Csongrádi Kata karácsonyi interjúja Szepes Máriával, 2006-ban - videó
Készítette Árvai Béla
