Nyitott kézzel szeretni

A héten egy barátommal beszélgetve eszembe jutott egy történet, amit a nyáron hallottam.

„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibujt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez, az hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sose ismerte a szabadságot, sosem élt igazán”

Én úgy mondom nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg, a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért. Létformájáért. Valahányszor ráerőltettem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés teljes lehetőségétől, az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.

Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek „Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős”.

Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek: Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.

Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést érezne. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.

Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.

forrás: Ruth Sanford: Nyitott kézzel szeretni


Különleges migráló királylepkék - videó
forrás:euronews 

Különleges migráló királylepkék
Mexikóban alszanak téli álmot az úgynevezett amerikai királylepkék. Kanada déli, valamint az Egyesült Államok északi és középső részéről érkeznek déli pihenőhelyükre. A kontinens északi országaiban csak április és augusztus között tartózkodnak.
Míg egy normál felnőtt pillangó 4-5 hétig él, az úgynevezett "Matuzsálem generáció" az amerikai királylepkék egy különleges nemzedéke, amely 7-8 hónapig élhet: ezalatt fejezik be a migrációs-hibernációs-reprodukciós-visszatérési ciklusukat.
Ezek a pillangók ugyanis nem tisztelik a határokat, másfél hónapot töltenek vándorlással, azután öt hónapot a hibernációs helyszínen. 4 ezer kilométert repülnek egy év alatt a kanadai tóvidékről a Mexikó középső részén lévő erdőkbe. Naponta mintegy 130 kilométert tesznek meg. Azok a rovarok, amelyek túlélik ezt a migrációt, végül visszatérnek a kontinens északi részére.
forrás: euronews.com