Éljünk együtt az angyalokkal!

Az emberek nagy része hisz az angyalok létezésében. Sokak életében játszanak fontos szerepet ezek a lények. Cikkünkből kiderül, hogyan vehetjük fel velük a kapcsolatot mi magunk is, és hogyan támaszkodhatunk a segítségükre.

Valamennyien kapcsolatban állunk az angyalokkal. Csak meg kell tanulnunk, hogyan vehetjük őket észre. Ha ez sikerül, akkor hozzásegítenek majd minket ahhoz, hogy válaszokat találjunk életünk igazán fontos kérdéseire

A világ vallásainak többsége mind szilárdan hiszi, hogy életünkben mennyei kísérők állnak mellettünk. Az angyalok létét nemcsak a keresztény, hanem a zsidó, a buddhista, az iszlám és más egyéb vallás feljegyzései is dokumentálják. A Koránban például malaika néven nyolcvan alkalommal is megemlítik őket. A hinduizmusban a mennyei követek a devta vagy a deva nevet viselik, Tibetben dakini néven szerepelnek. De a szárnyas égi lényeknek a természetvallásokban, főként az indiánoknál is megvan a maguk helye.

Az egyik legkorábbi angyalábrázolás az a sumér időkből származó szárnyas lény, amelyet az Eufrátesz völgyében, Ur városában találtak. Hasonló, sziklába vésett képek előfordultak az ókori Mezopotámiában, Asszíriában és az egyiptomi istenek gyülekezetében is. Az antik Görögországban az angyalok angelos, Rómában genius néven szerepeltek.

Az angyalok a Bibliában sem csupán mellékszerepet töltenek be. Üzenethozóként, kísérőként és vigasztalóként 120 alkalommal említi meg őket az Ószövetség és 180-szor az Újszövetség. Híresek például a Teremtés könyvének sorai (Mózes I. 28,12-13.): amelyben Jákob "És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon."

Azért születtünk erre a világra, hogy felvegyük a kapcsolatot ezekkel a fénylényekkel, és megnyíljunk a spirituális feladatok előtt. Egy ilyen kapcsolat az egész környezetünket megváltoztathatja. Belső békére találhatunk, a természetet ajándékként szemlélhetjük, testünket pedig a lélek templomaként. Valamennyien visszanyúlhatunk az angyalok átváltoztató fényerejéhez, és jóra használhatjuk fel.

 

A Bibliában az angyalok fontos szerepet töltenek be: hírvivők, kísérők és vigasztalók

Első pillantásra úgy tűnik, mintha az angyalok között egyfajta hierarchia létezne. Vannak angyali seregek, szerafinok, arkangyalok. Ez a hierarchia azonban nem hatalomra épül. Sokkal inkább olyan harmonikus egységet alkot, amelynek tagjai kölcsönösen segédkezet nyújtanak az isteni teremtéshez. Az angyalhierarchia a tiszta isteni szeretet harmonikus rendjeként fogható fel.

Földi létünk minden aspektusában mellettünk álltnak az angyalok. Különféle fényerők léteznek: a gyógyítás, a béke, a szeretet, a kibékülés, a jó gondolatok, a humor, a vidámság, a belső elmélyülés angyala. De van angyala az imának, a változásnak, sőt a legbanálisabb napi tevékenységeknek is, így van útmutató, felvidító, gondozó angyal is.

Ezek a lények ott vannak mindenütt: a templomokban, a kórházakban, a halottas ágyaknál, az iskolában, az óvodában, a családi asztalnál és a munkahelyen. A legtöbb ember azonban keveset tud gondoskodó és láthatatlan létezésükről. Pedig az angyalok annyira szeretnék, ha megéreznénk jelenlétüket! De hol keressük őket?

Az angyalok nem a felhők között rejtőzködnek. A szívünkben laknak, az érzéseinkben és a gondolatainkban. Jelenlétüket belső békeként és boldogságként tapasztaljuk meg. A régi mondás szerint "Ne másutt, önmagadban keresd a mennyországot." Az angyalok léte belső élmény, az isteni szeretet bizonyítéka.

Ezek a lények a csodák és a változás szakértői.

A mennyország az ő közvetítésükkel érinti a földet. Vezetésükkel és támogatásukkal könnyebbé válnak az élet terhei. A mennyei követeket szellemi fejlődésünk segítőivé is tehetjük. A legjobb barátainkká, akikre minden esetben hagyatkozhatunk.

Hogyan építsünk hidat az angyalok felé?

Az angyalok létezésének érzékeléséhez nem kell sem jósnak, sem médiumnak lennünk. Legyen bár kicsi vagy nagy, a föld valamennyi lakója képes kapcsolatba lépni velük. A jelenlétüktől minket elválasztó fátyol leheletvékony, és könnyedén félrehúzható.

Gyakran fordul elő, hogy magányosnak érezzük magunkat, mert nem vagyunk képesek tudatosan megtapasztalni a mennyei lények létét. Ez azonban ne vegye el a kedvünket! Belső érzékenységünk fokozatosan bontakozik ki. Az egyetlen, amivel elősegíthetjük, ha nyitottak vagyunk és serkentjük szellemi fejlődésünket. Ezzel elérhetjük, hogy az angyal örömmel időzzön nálunk.

 

Az angyalok életük minden területén mellettünk állnak. Csak meg kell tanulnunk hinni és bízni jelenlétükben

Ha egy kicsit félretoljuk mindennapi elfoglaltságainkat és befelé figyelünk, hamarosan megérezzük, amint a mennyei lények energiája a lelkünkbe áramlik. Megtörténhet ez meditáció közben, megszentelt helyeken, a természet csendjében vagy egyszerűen a gyertyaláng nézegetése közben. Hidat verhet az angyalok felé a zene is, amely új dimenziókat nyit meg előttünk. Főként a klasszikus zene alkalmas erre, például Händel egyházi muzsikája. És főként akkor, ha nyitottan adjuk át magunkat a belső nyugalomnak. Ilyenkor a fül gyakran közelebb van a szívhez, mint a szem.

Az angyalok jelenlétét néha teljesen spontán módon, váratlanul tapasztalhatjuk meg. Közelségükről árulkodhat a hirtelen boldogsághullám, a mélyen átélt béke, a tiszta gondolkodás, a váratlan fényhullám, de egy szokatlan fényhatás is. Egy-egy ilyen élmény után úgy érezhetjük, mintha valósággal újjászülettünk volna - a tisztaságban egyek vagyunk önmagunkkal és a világgal. Álmunkban is feltűnhetnek az égi követek, és ilyenkor szokatlan boldogsággal ébredünk fel. De jelenlétük különösen érzékelhető olyankor, amikor megszólal a lelkiismeretünk hangja.

 

Mindannyiunknak megvan a maga szerepe az életben. A helyes útra azonban gyakran csak valamilyen fájdalmas tapasztalat árán találunk rá. Ám a balesetek, a betegségek vagy egyéb sorscsapások hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy spirituálisan továbbfejlődjünk. Ebben az angyalok is támogatnak minket

Az angyaloktól bármikor segítséget kérhetünk, nemcsak akkor, ha nehéz, kilátástalan helyzetben vagyunk, és nem tudjuk, hogyan tovább. Mindig és mindenhol váratlan és kellemes meglepetések várnak ránk. Ahogyan a perzsa költő, Háfiz mondta: "Ahol angyalok laknak, ott a mennyország, legyen bár az emberek forgatagában."

Hozzá kellene szoknunk ahhoz, hogy naponta többször emlékeztessük magunkat a fénylények jelenlétére, így nagyobb érzékenységgel észlelnénk őket. A legjobb, ha fix időpontokat szabunk meg erre a célra. Minél rendszeresebben vesszük fel a kapcsolatot velük, annál bensőségesebb lesz a viszonyunk, és annál jobban örülünk majd, ha érzékeljük őket. Ha figyelmünket az angyalok fényére irányítjuk, lelkünket csodálatos erők járják át. Olyan dolgokra leszünk képesek, amit nem is feltételeztünk volna magunkról.

Angyalok iskolája - hogyan segítik az életünket?

Mihelyst először felvesszük velük a kapcsolatot, az égi küldöttek egyfajta "angyaliskolát" kezdenek nekünk. A földi életünk során a legkülönbözőbb leckéket kell megtanulnunk és a legváltozatosabb feladatokat megoldanunk. Ezekkel találkozhatunk problémák, nehézségek, betegségek vagy egyéb sorscsapások formájában. Életfeladatunk abban áll, hogy mindig az adott feladat megoldásán fáradozzunk.

Számos tudós Hermészt, a görög istenek menny és föld között közvetítő követét angyalnak tartja. Az mindenképpen feltűnő, hogy Hermész szárnyakat hordott a bokáján

Ennek során az angyalok fejlődésünkhöz járulnak hozzá, ámde nem mentenek fel az egyéni felelősségvállalás alól! Még ha jó is velük a kapcsolatunk és a szívünkhöz is nőttek, akkor sem kímélnek meg minden gondtól. Nem szabadítanak meg azoktól a feladatoktól, amelyeket földi létünk során végre kell hajtanunk. Ezekkel egyedül kell boldogulnunk. Hiába kötődünk tehát hozzájuk, azért még nem nyerünk garanciát arra, hogy az életünk zökkenőmentes lesz. A földi élet, ahogyan azelőtt is, lelki fejlődésünk "tanítómestereként" szolgál.

Az égi lények arra törekszenek, hogy fokról fokra följebb juttassanak minket Jákob lajtorjáján. Ha engedjük, fényhidat építenek számunkra, és iránymutatást adnak, hogyan találkozhatunk velük. Minél intenzívebb velük a napi kapcsolatunk, járjanak bár jó vagy rossz idők, annál jobban átjár minket fényes rezgésük.

A spiritualitás jelentősége az életünkben

A spiritualitás nem más, mint életművészet. Ahhoz azonban, hogy megnyíljon előttünk a spirituális horizont, nemcsak a testi, hanem a szellemi lényeket is érzékelnünk kell. Csakis szellemi szintünkkel való szembesülésünk árán segíthetjük elő a test, lélek és szellem egységének fejlődését, amelyeknek egyébként harmonikus egészet kell alkotniuk.

Meg kell tanulnunk felfedezni és megismerni a testünkben lakó lelket. A spiritualitás olyan kérdésekkel foglalkozik, mint hogy: Kik vagyunk mi valójában? Honnan jövünk? Hová megyünk? Mi az élet értelme? Sokan éreznek sürgető késztetést arra, hogy választ találjanak ezekre a kérdésekre.

Az önmagunkba vezető út még az űrutazások korában is az emberiség legnagyobb kalandja. Mélyen kinyitjuk lelkünk ajtaját, átéljük az élet ajándékát és megtapasztaljuk földi létezésünk valódi jelentőségét. Így válik a spiritualitás az élet egyetemévé. Nem anyagi és intellektuális vonatkozásain törjük a fejünket, hanem lelki dimenziókat tapasztalunk meg.

 

Aki hisz az angyalokban, védettnek érzi magát, és bízik abban, hogy végül  minden jóra fordul

Azért születtünk erre a világra, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk. Mindazt, ami ebben megakadályoz minket, a halhatatlan lélek szemével nézhetjük. Ha a lélek újjászületik egy testben, újra elevenné válik, ha elhagyja a testet, a test meghal, a lélek azonban tovább él. A valóságban a lélek jelenti az igazi lényünket.

Gandhi egyszer feltette a kérdést: Miért keressük odakint azt, ami odabent van? Minden embernek megvan a maga értelme és feladata ezen a földön. Mindenki egyszeri és minden élet az isteni szándékot valósítja meg. Ha megértjük önmagunkban az isteni eredetet, és felismerjük, hogy egységet alkotunk az egész emberiséggel, akkor kezdjük el lerombolni azokat a sorompókat, amelyek elválasztanak egymástól minket.

Mindenkinek megvan a maga hivatása

A szellemi kibontakozás megvalósulásához nem kell elhagynunk az otthonunkat, és visszahúzódni a remeték magányába. Nem kell az aszkézis ösvényére lépnünk és megtagadnunk a világot. A spirituális út nem vezet kényszerű en a magányosságba, hanem megmutatja az utat pontosan oda, ahol vagyunk. Elvezet minket a szeretet által meghatározott életformához, ahol a barátság, a jóság és a béke a jelszó.

 

Az emberek mindig is vágyat éreztek arra, hogy képi formában jelenítsék meg az angyalokat. Jelenlétük azonban láthatatlan formájukban is érezhető. Ha egy veszedelmes helyzetből szerencsésen kikeveredtünk, nem véletlenül emlegetjük az őrangyalunkat

Eljön majd az idő, amikor az ember számára nem lesz többé fontos, hogy anyagi javakat birtokoljon. Olyan javakat, amelyeknek összegyűjtésére és megtartására rengeteg időt pazarlunk. Az egyszerűség és a kölcsönös segítség közelebb hoz minket egymáshoz. A hangsúly majd olyan erényekre esik, mint az erőszakmentesség, a harmónia és a bölcsesség. Ahogyan Teréz anya fogalmazta meg 1985-ben a New York-i AIDS-betegek otthonának bejáratánál álló feliraton:

Himnusz az élethez

Az Élet esély - használd ki

az Élet szépség - csodáld meg

az Élet boldogság - élvezd

az Élet álom - valósítsd meg

az Élet kihívás - fogadd el

az Élet kötelesség - teljesítsd

az Élet játék - játszd

az Élet érték - vigyázz rá

az Élet gazdagság - őrizd meg

az Élet szeretet - örülj neki

az Élet titok - fejtsd meg

az Élet ígéret - teljesítsd be

az Élet szomorúság - győzd le

az Élet himnusz - énekeld

az Élet küzdelem - fogadd el

az Élet tragédia - küzdj meg vele

az Élet kaland - vállald

az Élet boldogság - légy hálás érte.

A modern élet számtalan alkalommal akadályokat állít szellemi kibontakozásunk útjába. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az igazi helyünk mindig ott van, ahol éppen vagyunk. Csak onnan, ahol éppen állunk, tehetjük meg a következő lépést. Mai zűrzavaros korunkban is ajándéknak kell tekintenünk az életet, lelki kalandnak. Egy afrikai közmondás szerint "Ahol Isten elvetett téged, ott kell virágoznod."

Teréz anya mindig hitt a mennyei útmutatásban

A spirituális útra gyakran fájdalmas tapasztalatok juttatnak el minket. A fájdalom, a betegség és a sorscsapások jó tanítómesterek lehetnek, "akik" pozitív irányba változtatnak meg minket. Akármilyen nehéznek vagy kilátástalannak tűnik is egy-egy helyzet, mindig lehetőséget kínál arra, hogy gazdagodjunk és fejlődjünk.

A feladat nemritkán abban áll, hogy feladjuk önmagunkat, elengedjünk bizonyos dolgokat. Ilyenkor nem a problémákban, hanem a megoldásokban kell gondolkodnunk, azaz felismernünk a megoldást a problémában. A problémák nem ellenünk irányulnak, hanem értünk vannak. Minden egyes nehézség alakít minket. Ha a kihívást ajándékként fogjuk fel, megláthatjuk, hogy az élet ebben a csomagolásban tálalja elénk az aktuális tanulnivalót.

Hogyan érezhetjük meg az angyalok rezgését?

Az angyalok mindig szeretettel és jóakarattal állnak mellettünk, anélkül, hogy előítéletekkel közelednének hozzánk. Sem értékrendszerük nincs, sem a hibáinkat nem keresik. Spirituális ösvényünk ismeretében sorsunkat magasabb szempontból nézik, és hozzásegítenek minket ahhoz, hogy felfedezzük és fejlesszük képességeinket.

Néha egyetlen gondolat, érzés vagy a puszta vágy is elég ahhoz, hogy a nehéz napokban megérezzük égi segítőink jelenlétét és fényét. Ha beállítódunk rájuk, megérezzük a rezgésüket, amely körülöttünk és bennük egyfajta megütött hangvillaként szólal meg.

A zene hidat építhet nekünk az angyalok világa felé, elsősorban a klasszikus,  spirituális zene

Bár a szellemi úton nem aratunk földi babérokat, mint egy olimpián vagy világbajnokságon, mégis a sportolókhoz hasonló céltudatossággal kell eljárnunk. Utunk során nehézségekkel és ellenállással kell megküzdenünk, ám a visszaesések és a kudarcok szintén az élet részei, és csak átmeneti szakaszokat jelentenek.

Minden egyes nap új lehetőséget kínál nekünk arra, hogy a jó mellett döntsünk, megbocsássunk saját magunknak és másoknak, és mindentől elszakadjunk. Tanuljunk a hibáinkból, gyarapodjunk a tapasztalatokkal, de ne ragadjunk hozzájuk. A spirituális fejlődés a hegymászáshoz hasonlít, amelybe újra és újra szüneteket kell beiktatnunk, hogy kipihenhessük magunkat. Aki a hegycsúcsra viharban akar feljutni, aki túlerőlteti magát, azt összetörheti a kimerültség. Éppen ezért kis lépésekkel haladjunk előre, hogy ha akadályokkal szembesülünk, nehogy gödörbe zuhanjunk.

Menet közben krízishelyzetbe is kerülhetünk, amelynek során spirituális fáradozásainkat megzavarhatja a kétség és az állhatatlanság. Legyünk azonban mindig tudatában annak, hogy a kétség a hit fordulópontját jelenti, aki kételkedik, az megerősíti a hitét, és aki hisz, azt megerősíti a kétely.

Alázat nélkül nem találhatunk rá az Istenhez vezető útra. Az a feladatunk, hogy a sorsunkat bizalommal telten vegyük a kezünkbe. Ehhez nyújtanak segítő kezet a mennyei küldöttek

Néha a saját egónk is zavaró tényezőként léphet fel, hiszen könnyen azt hihetjük, mi már mindent tudunk. Ha viszont újra meg akarjuk találni a fonalat, fel kell fedeznünk az alázat erényét. Szent Ágoston azt mondta: "Az Istenhez vezető út elsősorban, másodsorban és harmadsorban is alázatból áll." Az alázat az isteni útmutatásban való bizalom. Az alázatos hozzáállás azonban abban is megmutatkozik, hogy örömmel teljesítjük a kötelezettségeket és engedelmeskedünk az isteni törvényeknek.

Amikor Mohamed Ali egyszer nemvolt hajlandó bekötni a biztonsági övét a repülőgépen, azzal érvelt, hogy "a szupermennek nincs szüksége biztonsági övre". Mire is a személyzet kijelentette: "a szupermennek nincs szüksége repülőgépre". Ha szellemi előrelépést szeretnénk, nekünk is be kell kötnünk a biztonsági övünket, amely szilárd tartást ad nekünk a légörvényekben. Az isteni törvények adják a biztonsági övet és a szilárd tartást. Idetartozik az erényes életvezetés, a pozitív gondolkodás, a felebaráti szeretet és az istenfélés.

Oscar Wilde mondása szerint "az ember valódi beteljesedése nem abban áll, amit birtokol, hanem aki ő maga". Mihelyst sikerül életünket spirituális elveken felépíteni, eljutunk majd a vágyott állapothoz. Valósággá válik számunkra az iszlám bölcsesség: "A lélek közelebb van hozzád, mint a sál a bőrödhöz."

Ha az angyalokról gondolkodunk, saját magunkat fedezzük föl

Ha az an­gya­lo­król gon­dol­ko­dunk, ak­kor egy­ben sa­ját ma­gun­król is tűnőd­ünk. Mint spi­ri­tuá­li­san fej­lő­dő em­be­rek­nek ké­pe­sek­nek kell len­nünk ar­ra, hogy meg­is­mer­jük és meg­ért­sük ön­ma­gun­kat. Gand­hi azt mond­ta: „Mi­nél job­ban is­me­ri ön­ma­gát egy em­ber, an­nál na­gyobb az elő­relé­pé­se.” Ép­pen ezért át kell vi­lá­gí­ta­nunk ön­nön lé­nyünk ci­tadel­lá­ját, és szem­be­néz­ni sze­mé­lyi­sé­günk va­ló­di lé­nyé­vel. Már Szók­ra­tész­nek is az volt a meg­győ­ződé­se, hogy az em­ber leg­fon­to­sabb fe­la­da­ta meg­is­mer­ni ön­ma­gát.

Az ön­ana­lí­zis va­ló­ban iz­gal­mas és az an­gya­lok­kal va­ló kap­cso­la­tunk­ban rend­kí­vül fon­tos ki­hí­vás. Ha rá­jö­vünk, kik is va­gyunk va­ló­já­ban, csak ak­kor le­szünk ké­pe­sek a fej­lő­dés­re. Az ön­meg­is­me­rés jó­vol­tá­ból len­dít­jük elő­re bel­ső át­ala­kulá­sunk és spi­ri­tuá­lis elő­relé­pé­sünk fo­lya­ma­tát.
Her­mann Hes­se így írt a Szidd­hár­tá­ban: „Ön­ma­gam­nál fo­gok ta­nul­ni, ön­ma­gam ta­nít­vá­nya le­szek, ön­ma­ga­mat fo­gom meg­is­mer­ni.” En­nek meg­fe­le­lő­en va­la­mennyi­en sa­ját éle­tünk egye­te­mé­nek hall­ga­tói le­he­tünk.

Aho­gyan egy hagy­má­ról fo­ko­za­to­san le­há­moz­hat­juk a ré­te­ge­ket, úgy fe­dez­het­jük fel lel­ki éle­tün­ket és úgy vál­ha­tunk mind át­lát­ha­tób­bak­ká. Je­len­le­gi ar­cun­kat sok év él­mé­nye­i­nek és ta­pasz­ta­la­tai­nak kö­szön­het­jük. A be­fe­lé va­ló né­zés esélyt ad a me­gúju­lás­ra. Meg­sza­ba­du­lunk a ré­gi­től, és ez­zel he­lyet csi­ná­lunk az új­nak.

Va­ló­ban szük­ség van né­mi bá­tor­ság­ra ah­hoz, hogy szem­be­néz­zünk ön­ma­gunk­kal. Ez azon­ban tu­da­to­sab­bá tesz ben­nün­ket: az önis­me­ret olyan ál­dás, amely to­vább se­gít min­ket a spi­ri­tua­liz­mus út­ján. Ta­nu­lá­si fo­lya­ matról van szó, ami azt jelenti, hogy felszínre került tökéletlenségeinket előnyünkre fordíthatjuk, ha az átalakulás szolgálatába állítjuk őket. Ahogyan Avilai Szent Teréz mondta: "A szentek olyan bűnösök, akik soha nem adták fel."

Az an­gya­lok cso­dát te­het­nek a be­te­gek­kel

Bru­no Vo­nar­burg Svájcban él, Teu­fen­ben. Ter­mé­szet­gyó­gyá­szat­tal már fia­tal­ko­rá­ban el­kez­dett fog­lal­koz­ni, jól­le­het pá­lyá­ját ké­miai ku­ta­tá­sok­kal kezdte. Hosszú éve­ken ke­resz­tül egy al­ter­na­tív gyó­gyá­szat­tal fog­lal­ko­zó kli­ni­kán dol­go­zott, ma azon­ban már sa­ját pra­xi­sá­ban fo­gad­ja a be­te­ge­ket. A ne­vét azon­ban az an­gya­lo­k­ról szó­ló köny­vei tet­ték szé­les kör­ben is­mert­té.

Vo­nar­bur­got sa­ját be­val­lá­sa sze­rint gye­rek­ko­ra óta el­kí­sé­rik az an­gya­lok mint af­fé­le szel­le­mi ik­rek. Bár ezek­nek a lé­nyek­nek a lé­tét nem tud­juk iga­zol­ni, je­len­lé­tü­ket még­is meg­érez­het­jük, ha ki­nyújt­juk fe­lé­jük bel­ső an­ten­ná­in­kat. Ha pe­dig ki­nyi­tot­tuk előt­tük lel­künk ab­la­kait, az éle­tünk sze­re­tet­tel­je­sebb, bé­ké­sebb, öröm­te­libb lesz, ez pe­dig már ön­ma­gá­ban is bi­zo­nyí­ték az an­gya­lok lé­te­zé­sé­re.

 

Meditáció közben a mennyei hírnökök energiaáramlása különösen érezhetővé válik

A gyó­gyí­tó a leg­több­ször ak­kor ké­ri a meny­nyei lé­nyek se­gít­sé­gét, ha be­teg em­be­rek­kel dol­go­zik. Az em­ber ha­tal­ma ugya­nis a be­teg­sé­gek­kel szem­ben kor­lá­to­zott, ha azon­ban az an­gya­lo­kat ké­ri ar­ra, hogy áll­ja­nak a két­ség­be­eset­tek, a be­te­gek és a hal­dok­lók mel­lé, va­ló­sá­gos cso­dák tör­tén­het­nek. Aho­gyan Pa­ra­cel­sus is mond­ta: „A sze­re­tet a leg­na­gyobb or­vos­ság.”

Vo­nar­burg rá­mu­tat: az an­gya­lok Is­ten sze­re­te­té­ből te­rem­tőd­tek és ál­lí­tód­tak mennyei út­mu­ta­tók­ként mel­lénk. Aho­gyan a 91. zsol­tár mond­ja: „Mert az ő an­gya­la­i­nak pa­ran­csolt fe­lő­led, hogy őriz­ze­nek té­ged min­den ut­ad­ban. Ké­zen hor­doz­nak té­ged, hogy meg ne üs­sed lába­dat a kő­be.” A mennyei kí­sé­rők se­gít­sé­gé­vel meg­is­mer­het­jük Is­ten vég­te­len gon­dos­ko­dá­sát. Az an­gyal és az em­ber az Is­ten al­kot­ta dua­li­tás, égi kö­tés, szel­le­mi part­ner­kap­cso­lat.

A sváj­ci sza­kem­ber min­den év­ben an­gyal­nap­tárt is ki­ad, amely­nek be­vé­te­le a ro­má­niai Ca­sa Don Bo­sco gyer­me­kott­hon­nak jut. Az in­téz­mény azu­tán jött lét­re, hogy Vo­nar­burg 1996-ban Bu­ka­res­ten járt, és lát­ta, mi­lyen bor­zal­mas kö­rül­mé­nyek kö­zött ve­ge­tál­nak az ut­cán gye­re­kek szá­zai. Mint mond­ja, ta­lán az an­gya­lok ve­zet­ték el a ro­mán fő­vá­ros leg­sze­gé­nyebb ne­gye­dé­be, hogy se­gí­te­ni tud­jon eze­ken a sze­ren­csét­le­ne­ken. A Cin­cu ne­vı te­le­pü­lé­sen ta­lál­ha­tó ott­hon­ban több mint hat­van ne­héz sor­sú, el­ha­gyott gye­rek­nek jut sze­re­tet­tel­jes gon­dos­ko­dás és egy jobb élet re­mé­nye.

forrás: M. L.
http://tgy-magazin.hu XI. évfolyam 12. szám

Müller Péter meséi: Őrangyalok - videó