Egy korábbi bejegyzés alatti hozzászólást, s az arra adott válaszomat szeretném most megosztani veletek, pontosabban külön kiemelni egy cikk erejéig, hiszen úgy vélem, sokak számára lehet hasznos és gondolatébresztő olvasmány. Először (idézőjelben) a kedves olvasóm hozzászólását, utána pedig a válaszomat olvashatjátok.
"Sokszor éreztem odaátról a szellemi segítőim energiáját, sőt elhunyt lelkekkel is sokszor találkoztam álmomban közvetlenül haláluk előtt(!) majd utána is. Volt akit a túlvilágról kérdeztem álmomban, amire érdekes választ adott: 'Van aki előre megy és van aki visszafelé.' Közben érdekes árnyalakokat láttam, akik előre mentek, volt akik meg mintha lemaradtak volna. Talán azt akarta közölni, hogy mivel a sorsunkat mi irányítjuk, van aki gyorsabban halad a lélek fejlődésében, van akinek meg még sokszor kell hasonló utakat újra 'járnia', hogy fejlődjön...
Amúgy apósommal halála után még jó párszor találkoztam, közvetlenül halála után is. Szörnyű betegségben szenvedett, minél előbb meg akart halni szegény. Mikor elhunyt, megnyugtatott, hogy jól van és nagyon boldog végre. Később azt is közölte, hogy ne gondoljunk rá túl sokat, mert 'megfullad'... Valószínűleg a lelkeket el kell engedni, mert különben 'itt ragadnak' a mi világunkban...
Édesapám testvérével közvetlenül halála előtt találkoztam álmomban. Nem mondott semmit, csak régi fotókat mutatott és mintha a gyermekkorom erkélyén álltam volna... Érdekes, hogy az életemnek e férfi nem volt része, még találkozni sem nagyon találkoztam vele, de mintha pont erre akart volna rávilágítani, hogy pici korom óta mennyit változtam... Így búcsúzott el tőlem. Másnap pont vásároltam, mikor édesanyám felhívott, hogy apám testvére az éjjel meghalt... A telefont majdnem kiejtettem a kezemből a döbbenettől...
Egyszer a létezésemről nyitották fel a szemem... hogy ki is vagyok, s ki valójában Isten... előtte pont egy elhunyt családtagom jutott eszembe éjjel, egy kedves hölgy. Aztán hallottam tisztán egy női hangot a fülemben, ahogy hozzám szól kedvesen, majdnem sokkot(!) kaptam, előtte azt is éreztem, hogy egy leírhatatlan valami járja át a testemet, ilyet még soha nem éltem át... Utána keltem fel gyorsan és akkor történt meg, hogy szinte elveszítettem a földi tudatomat és átéltem a tudást... Amikor magamhoz tértem, enyhén sokkot is kaptam, a férjem nyugtatott meg. Nem nagyon meséltem még el, mivel nem sokan hinnék vagy értenék meg az egészet.
Még pici koromban mondta azt édesanyámnak egy cigány asszony, mikor rám nézett, hogy 'öreg lélek' vagyok és 'nagy a kisugárzásom'. Azóta ez is sokszor eszembe jutott, de persze az igazat majd odaát tudjuk meg. Mindenesetre megtisztelve érzem magam, hogy olyat osztottak meg velem, amit kevesekkel itt a földi életükben."
Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy az átlagosnál jóval érzékenyebb vagy a szellemi érzékelésekre, mint a legtöbb ember. Bár egy lélek, lélekként általában a testi halála után tud meglátogatni bennünket (például) álmunkban, de előfordul olyan is, hogy még azt megelőzően. Ilyenkor általában a testben élő személyiség nincs ennek tudatában. Igen, én is úgy vélem, hogy a "van aki előre megy, van, aki visszafelé" mondat az egyénenként eltérő lélekfejlődési tempóra utal. Mindannyian más és más utat tudunk e téren megtenni egy élet alatt, más és más mértékben vagyunk képesek fejlődni, sőt, olykor még kisebb visszalépések is lehetnek. A lelkek ennek megfelelően kerülnek a testi haláluk után a szellemvilág nekik megfelelő szintjére, így valóban helytálló a valaki erre megy, valaki arra megfogalmazás. Persze aztán végül mindenki előre halad, de ehhez egyeseknek több, másoknak kevesebb testi élet szükséges.
Írod, hogy apósod azt üzente jól van, de kérte, ne gondoljatok rá túl sokat, mert megfullad. Igen, a szellemvilágba visszatérve a múlté lesznek a testi kínok. A gondolatok azonban elérnek egy test nélkül élő lélekhez. Mindazon gondolatok, melyeket mások feléje intéznek. Ezt minden lélek más és más módon viseli, van, akit jobban zavar, van, akit kevésbé. Ez (is) lélekfejlettség függvénye. Bizonyos lelkeket még a fizikai síkon maradásra is képes bírni, az itt lévő szeretteitől áramló, el nem engedő gondolati és érzelmi energia.
Édesapád testvére bár nem volt része a jelenlegi életednek komolyabban, ugyanakkor mint lélek, lehet, hogy közelebb áll hozzád, de mindenesetre azt tudta, hogy te képes vagy őt érzékelni, te megérted őt, s ezért búcsúzott általad, a többiektől is.
Amikor azt a bizonyos tudást kaptad, úgy gondolom, egy szellemi lény látogatott meg (talán épp az a személy, akire előtte gondoltál), s energiájával átölelt (ezt érezted), s telepatikusan átadott neked tanításokat. Érthető, ha kevesekkel merted mindezt megosztani, azonban akik nyitottak rá, nekik mindenképpen meséld el, hiszen a történeted megerősítő lehet számukra.
A cigány asszony, akit említettél, valószínűleg rendelkezhetett az aura látás képességével, vagy legalábbis olyan képességgel, melyben a lelket is képes volt valamennyire érzékelni, s így láthatta rajtad azt, hogy te már az itteni átlagnál fejlettebb lélek vagy. Ami teljes mértékben bizonyítást is nyer mindazon megélések által, melyeket most elmeséltél.
Medek Tamás
spirituális író - tudatostudat.blog.hu