Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani veletek, mely bízom benne, hogy sokak számára lesz hitet és megerősítést adó, a túlvilág létezését illetően.
"Szeretném leírni neked a történetemet, előre is ne haragudj ha hosszú lesz, de így lesz érthető igazán.
2018-ban ismertem őt meg, egy gyárban, ahol dolgoztam. Első pillanatban megtetszett, de akkor még magamnak sem akartam bevallani, hisz én idősebb vagyok nála 13 évvel.
Írtam neki, leírtam akkoriban mit is érzek, de a válasz negatív volt. Persze, alig ismertük egymást... Ő volt a főnököm is a gyárban, és ahogy az idő telt, észrevettem rajta is jeleket, hogy többet érez mint barátság irántam. Szemeztünk többször, jól éreztük magunkat egymás társaságában, kedves volt velem...
Sajnos, sosem mondtam neki, mennyire szeretem. Ő átkerült másik műszakba, én mentem utána, nem bírtam nélküle lenni. Sokat sírtam, az Istent kérve, hogy valami pozitív dolog történjen.
2019-ben sok pozitív dolog történt, én minden kis apróságnak, egy mosolynak, egy érintésnek nagyon örültem. Rettenetesen kedves volt velem, az ajtót nyitotta nekem, kijött utánam a cigizőbe, csak hogy együtt lehessünk... Szóval, éreztem, tudtam, hogy szeret, de lehet magának sem vallotta be, hisz 13 év, és nekem családom van.
Kérlek, ne ítélj el miatta, de sajnos a férjemet már régen nem tudom úgy szeretni, ahogy kellene!
Tiszta szívemből szeretem viszont őt, aki 2019. októberében itt hagyott végleg. Egy autó balesetben hunyt el. 24 éves volt.
Viszont, képzeld, halála után velem volt. Jeleket adott, szívecskéket küldött, zenéket küldött, éreztük nagyon a parfümje illatát... ha kérdeztem tőle valamit, kopogással válaszolt! (Én kértem, az 'igen' 1, a 'nem' pedig 2 kopogást jelentsen.) Boldog voltam.
De, egyik nap, a halála utáni harminc valahányadik napon, egyre kevésbé éreztem az illatot, tudtam akkor köszönt el, és hazatért. Álmomban többször eljött, egyik álmomban azt mondta, egy év múlva találkozunk, másik álmomban elmesélte miért nem jöhet el hozzám (sajnos nem emlékszem) és egy szívecskét rajzolt, beleírta a nevem, és, hogy szeret!
Ő a halála után tudta meg, hogy tiszta szívemből szeretem, és én is akkor tudtam meg, hogy szeret, hisz elmondta (kopogással válaszolva). Tudom, biztosan van köztünk egy rettentően erős szál, érzem. Ezért is szeretném odaát folytatni azt, amit itt éppen csak elkezdtünk volna. Szeretni akarom ott is, ölelni tiszta szívemből.
Sokszor érzem, hogy szeret, hogy itt van velem, csak nem úgy mint akkor. Nem érzem már az illatát, nem ad jeleket, de itt van. Tudom és érzem."
Köszönöm szépen, hogy mindezt leírtad nekem, nagyon megérintő volt olvasnom is! Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy így kellett alakulnia, s hogy itt, ebben az életben nem lehettetek egymáséi. Mivel az életben semmi sem véletlen, illetve senki testi halála sem az, így elmondható, hogy - sajnos - nektek most nem volt sorsutatok egymással komolyabban. Bizonyos, hogy olyan lelkek lehettek egymásnak, akik már nem először találkoztak (és nem is utoljára fognak), tehát már eddig is volt közöttetek komolyabb érzelmi szál, melyet most a lelketek csak felismert. A tiéd jobban (a nők érzéke ebben kifinomultabb), azonban nyilván az övé is felismert téged, csak vagy kimutatni nem merte jobban az érzelmeit, vagy a körülmények miatt (hogy neked családod van) találta jobbnak a távolságtartást.
Természetesen semmiképpen sem ítélek meg, amiért nem a férjed szereted már. Sokan vannak így, s úgy vélem, ebben nem vethető kő senkire sem. Az érzelmeket nem lehet tudatosan sem előidézni, sem megszüntetni, ha már megszülettek. Persze arra oda kell figyelni mindemellett is, hogy ahogyan megéled az érzelmeid, minél kevesebb ártást, fájdalmat okozz közben másoknak.
Örülök, hogy ilyen sok jelet és megélést kaphattál tőle, a testi halála után, hisz ez nagyon nagy segítség lehet neked, az elvesztése feldolgozásában, s meglehetősen nagy erőt ad az így szerzett tudat, hogy viszontlátod még őt, s hogy ő is épp úgy szeret téged, ahogy te őt.
A léleknek körülbelül 40-50 napja van arra a testi halála után, hogy a számára fenntartott kapun keresztül átkeljen a szellemvilágba. Változó, hogy egy lélek mikor kel át, ezen időn belül (esetleg ezen időn túl), de a te esetedben a harminc-valahányadik napon tette ezt meg. Addig fizikailag is közel volt hozzád, azután viszont átkelt a szellemvilágba, hisz már mennie kellett. Azóta is veled van, amikor érzed, de odaátról (az ottani elfoglaltságai miatt) már kicsit másabb minőségben tudja ezt megtenni, illetve másabb minőségben tudod ezt érezni.
Mindazok alapján, amit leírtál, egyértelműen az jön le tehát, hogy közel álló lelkek vagytok egymásnak, azonban ebben az életetekben nem lehetett több ennél köztetek. Okkal, amit majd odaát te is meg fogsz érteni. Azonban - éppen a kölcsönös kötődésetek miatt - odaát átélhetitek azt, amit itt nem lehetett (úgy vélem, nem is először élitek majd át), és az érintést, az ölelést is épp úgy fogod érezni, mint ahogy itt érezhetted volna, s erre az álmod, az élményeid is megerősítések voltak.
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
Levelek a túlvilágról teljes film - videó
Kapcsolódó írás:
LEVELEK A TÚLVILÁGRÓL
LEVELEK A TÚLVILÁGRÓL