Egy kedves Olvasóm hozzászólását szeretném most egy bejegyzés erejéig kiemelni, hogy többekhez eljusson, hiszen úgy vélem, sokak számára hasznos lehet. Egy olyan poszt alatt íródott, melyben arról volt szó, hogy milyen fontos (s egyben milyen nehéz is), hogy mi kedvesek legyünk akkor is, ha mások nem azok.
"Egyszerűen nincs más célravezető út ha békét szeretnénk teremteni (legalábbis Önmagunkban, mert másban nem biztos, hogy sikerül... a kedvességünk olaj is lehet a tűzre... de mindenki a saját viselkedéséért felelős. A másik reakciója őt jellemzi.) Erős a csábítás, hogy durvaságra durván reagáljunk és jogos is a felháborodásunk sok esetben. Okot mindig lehet találni arra, hogy megmagyarázzuk miért reagáltunk negatívan bizonyos helyzetekre, de negatív megnyilvánulásra negatívan reagálni ördögi kör, ami soha nem ér véget csak egyre lejjebb süllyednek a felek... és sajnos mindig mindennél van lejjebb...
Vegyünk egy egyszerű példát! A forgalomban egy sofőr épp anyázik és rázza felénk az öklét. Mi is reagálhatunk rá ugyanígy. Megszokott dolog. Elindul a szócsata, az erő fitogtatás, ami akár tettlegességig is fajulhat ha kiszállnak a felek, hogy ökölharcban döntsék el ki a nagyobb fiú...
Vagy nyugtázzuk magunkban, hogy utunkba akadt egy mérges ember. Biztos rossz neki és minden oka megvan rá..., de nem kell, hogy hasson ránk az ő negativitása és átvegyük a mérgét. Figyelmen kívül is hagyhatjuk.
Ha képesek vagyunk kedvesen reagálni, szeretettel és őszintén (nem gúnyosan) pl.
“Sajnálom! Emberek vagyunk hibázunk. Hál’Istennek, hogy nem történt semmi baj! Szép napot és minden Jót! Elnézést még egyszer!
(Persze ha van időnk ezt elmondani... de jobban járunk mindenképp mintha megvárjuk, hogy kiszálljon a piros lámpánál és belénk álljon...) Így megszakítjuk az ördögi kört. Lehet, hogy még morgolódik magában, de ha nem dobjuk vissza a labdát, akkor nem kezdődik el a játszma.
Persze, könnyű mondani, lehet okoskodni. Gyakorlatban derül ki éles helyzetben mennyire sikerül elsajátítanunk a leckét, de érdemes elkezdeni gyakorolni tudatosan nap, mint nap. Az élet pedig mindig újabb és újabb, sőt egyre nagyobb kihívásokat fog elénk állítani, hogy magunk előtt vizsgázhassunk abból, hogy hogyan vesszük az akadályokat.
Mindenki elbukik először. Még másodjára és talán sokadjára is... de egy idő után rájön az ember, hogy “azt kapod, amit adsz”. Minél nagyobb békét teremtesz magadban, annál nagyobb béke vesz majd körül, mert a világ azt tükrözi vissza számodra. Persze a kihívások is egyre nagyobbak lesznek, hogy kizökkentsenek a nyugalmi állapotodból... de pontosan az a cél, hogy a békét tartósan megteremtsük az életünkben.
Attól még hogy utálom az utálatot, gyűlölöm a gyűlöletet nem képviselek jobbat, csak ugyanazt... Attól még nem teremtek békét, hogy utálom az ellenségeskedést és ezért akár harcba is szállok...
Csak akkor teremthetem meg ha a Békét Szeretem és teszek is érte.
Egy módon lehet véget vetni a negatív megnyilvánulásoknak, ami a legnehezebb és valóban a legnagyobb kihívás az életben: Szeretettel, nyugalommal, türelemmel reagálni. Igen, itt lehet hivatkozni a Bibliára és Jézusra, mert az Ő tanításainak is ez az alapja. Sok mester élt a Földön és hangoztatta, hogy tiszteld és szeresd felebarátaidat.
Persze, ésszel kell tűrni, mert vannak, akik félig se a barátaink és az igazat is ki kell olykor nyilvánítani, de nem minden helyzetben az a legfontosabb, hogy épp igazunk legyen és nem biztos, hogy erővel kell azt elérni... a béke és nyugalom sok esetben többet ér, mint az ember igaza, főleg ha nem olyan fontos dolgokról van szó és rövid távon elviselhetőbb tűrni a béke érdekében...)
Sokkal nehezebb egy olyan helyzetben helyt állni, ami nem egy egyszeri találkozásról szól, amit pár perc után úgyis elfelejt az ember, hanem mondjuk egy évekig tartó munkahelyi kapcsolatban vagy akár családi perpatvarban... Az az igazi kihívás, hiszen ott nem lehet gyorsan túllépni a sérelmeken ha minden nap újra feltépődnek a sebek a sérelmek, fájdalmak, csalódások, igazságtalanságok, de ott is csak ugyanez lehet a megoldás...
Nem véletlenül a családon és párkapcsolaton belüli karmikus kapcsolatok a legnehezebb és legnagyobb megoldásra váró feladatok az életben.
Lehet, hogy éppen egy korábbi életbeli gyilkosunk ad új életet nekünk vagy fordítva, hogy kiegyenlítődjön a számla... vagy épp a szerelmünk az illető... Az élet fura drámai csavarokat hozhat a végtelen történetek sorozatában, hogy az egykori gyűlöletet átalakítsa a szereplőkben szeretetté. Sok családi viszály mögött korábbi karmikus kapcsolatok húzódnak, amikről a tagoknak fogalmuk sincs... azt viszont érezhetik, hogy nehéz az együttélés. Nehéz az elfogadás, nehéz egyáltalán kedvesnek lenni sokszor egymással.
Minden nap belemenni egy újabb vitába? Újabb harcok, balhék, sérülések újra és újra csak azért, mert Neked nincs igazad, de nekem igazam van vagy mert nem bírlak már elviselni, annyi sérelem ért és csak halmozódik...?
Az igazság mindig viszonylagos és egyetlen dolgot végtelen nézőpontból szemlélhetünk. Viszont van egy olyan nézőpont, ami képes megteremteni a békét. Az pedig a szeretet. Az elfogadás. Senki sem tökéletes. Hibát mindenkiben találhatunk bőven, főleg ha keresünk... de ha elfogadjuk, hogy hibázhatunk mindannyian és megbocsátva kijavíthatjuk azt kedvességgel, szeretettel, elfogadással, akkor a kijavított hiba már nem hiba többé, hanem átalakítottuk a negatív végtelen spirálba lehúzó ördögi kört szeretetté, elfogadássá, békévé az életünkben...
Na ez hirtelen kifejtve elméletben ilyen egyszerű... Aztán jön a hétköznapi gyakorlat... de ha már ezt megértjük talán sokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy sok gyakorlással, türelemmel mindezt szem előtt tartva egy szebb világot teremtsünk magunk és környezetünk számára. A feladat adott. Sok sikert hozzá Mindannyiunknak!"
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
A kedvesség vonzóvá tesz - videó
forrás:Almási Kitti