Földünk már sok nagy járványt élt át sok száz millió halottal, amíg nem volt hathatós ellenszer. Ezek ellen a nagy betegségek ellen még ma is a védőoltásokat használunk. Az Ég megengedi a „gyermekeinek”, hogy ne mindig éljenek egyensúlyban, de segíti is őket, hogy ismét rendbe tudják tenni az életüket.
A lelkünk tudja, hogy az „Atya” szeretettel kíséri a tanulásunkat! Azért olyan fontos, hogy utainkon kapcsolatban legyünk a lelkünkkel, mert ez megerősíti a hitünket, hogy az Ég szeretettel kísér minket.
Tehát minél tovább haladunk előre utunkon, minél több tudás ébred bennünk, annál könnyebben értjük meg az életet. Minél jobban növekszik a teljességünk, annál inkább támaszt tudunk nyújtani másoknak a belső stabilitásunkból. Minél világosabb a fény, amit megérintünk, annál erősebb lesz a szeretetet, amit mások iránt érzünk.
Minden nap, minden gondolattal és minden cselekedettel hozzájárulunk a kisugárzásunkhoz, és a minket körülvevő energiamezővel hatunk a világra, ahogy ez az energiaburok vonzza hozzánk a sorsunkat is. Felelősek vagyunk a bennünk lévő fényért és árnyékért, ahogy a körülöttünk lévő világért is. Milyen jó tudatosan és kreatívan foglalkozni ezekkel a gondolatokkal, és felismerni, hogy minden munka, amit saját magunk épülésének érdekében végzünk, a világ iránti szolgálat is egyben. Fontos időszakban élünk, mostani vívmányaink fontos hozzájárulást jelentenek az emberiség számára. De a világnak nemcsak gyakorlati, mindennapi életet megkönnyítő segítségre van szüksége, a világnak szüksége van a szívünkben lévő érzésekre is, és arra, hogy már most úttörői legyünk az új korszaknak. Így a bennünk lakó fény üzenetté válhat, mellyel megérinthetjük a világot.
Egy nagy szellemi családhoz tartozunk, és már régóta együtt vagyunk a hit különböző formáiban, különböző utakon haladva. Mert minden új megtestesülés mindig egy új harc fény és árnyék között, annak megfelelően, hogy miként értjük meg a fényt. És minden elért győzelem erősebb sugárzást hoz létre, ahogy erősebben ébredő felelősséget is jelent a bennünk és a körülöttünk lévő világ iránt.
Azáltal, hogy önmagunkon és a világon dolgozunk, lelki gazdagsággal töltjük meg a „tározóinkat”, miközben megnyílik a szívünk, és összekapcsolódunk a belső erőforrásainkkal. Ha nem is hozunk létre semmilyen „világmegváltó” dolgot, de fontos kapcsolatokat teremtünk az emberekhez. A természet iránti felelősségünk is növekszik, és egyre erőteljesebben érezzük a láthatatlan világot. A szemünk kinyílik, és egyre inkább „bolygó-polgárokká” válunk. Elkezdjük érezni az egész emberiség történetét a sejtjeinkben, a tudattalan emlékezetünkben. Megbecsüljük az összes különféle gondolat- és hitrendszert, melyek értéke egy bizonyos időben olyan fontos volt.
Egyre jobban megismerjük a körülöttünk lévő angyalok és fénylények közösségét, még akkor is, ha egyébként átlagos, hétköznapi emberek maradunk, és – ahogy mindenkinek – nekünk is vannak jó és rossz napjaink, és nekünk is oda kell figyelnünk a mindennapi élet különböző oldalaira. A Föld testet adott nekünk, ahogy egy nap majd újra be is fogadja azt, ám a szívünk szabad! Szívközpontunk folyamatosan megnyílik, és megtelik fénnyel. Már sok lépést megtettünk, és sok fokozaton haladtunk át, ha nem is a tökéletességig, de egy értelemmel teli és észszerű élet irányába.
Sokat tanultunk, és készek voltunk sok különböző szinten elkötelezni magunkat. Az elmúlt évezredekben elvégzett munka az örökségünk egy része, az erőnk, a tudástárunk egy része. A most ébredező szabad akaratunk pedig ajándék, mely lehetővé teszi, hogy új módon kapcsolódhassunk össze a világgal. Egyesek a Földdel törődnek, mások a hátrányos helyzetű népek és nemzetek mellett állnak ki. Sokan a gazdasággal foglalkoznak, míg mások az egészség megőrzésének és helyreállításának szentelik magukat.
Bárhol is állunk, van egy bizonyos helyünk, egy bizonyos feladatunk a kozmosznak ebben a nagy rendszerében. Minden nap új kezdet és beteljesülés számunkra. Minden nap megszervezzük és megújítjuk erőinket annak érdekében, hogy egyre tudatosabban tudjuk elhelyezni magunkat a változó időkben, egy korszakváltás dinamikájában. Így válik egyre tudatosabbá, hogy az életnek szüksége van a kreatív kisugárzásunkra, az új utakra, arra, hogy megosszuk a bátorságunkat, ha valaki szomjazik, megajándékozzuk a szeretetünkkel, és megosszuk a befogadó fényt azokkal is, akik árnyékban élnek ezen a világon!
forrás: Eva Gostoni spirituális tanító és írónő