A feltöltődés metafizikája

Azt tudjuk, hogy fel tudunk töltődni, - azt is tudjuk, hogy általában nyaraláskor töltődünk fel, - de azt már nem tudjuk, hogy ilyenkor valójában mi is történik velünk. A feltöltődés akkor történik meg, amikor figyelmünk nagy részével sikerült pár napon keresztül nagyon jóra, legjobbra figyelni. Ez így nagyon le van egyszerűsítve, de a tudatosságnak köszönhetően képesek vagyunk értelmezni ezt a folyamatot. 

 

 
/A tudatosság azt jelenti, hogy folyamatosan tudatában vagy az elméden keresztül áramló gondolatoknak, képes vagy a gondolataidat konvertálni, újra kiértékelni. A tudatosságnak köszönhetően érted, és érzed gondolataidat, - gondolataid érzelmi eredményét, életenergia, életerő eredményét. A jó, vagy rossz érzelmi eredmény tovább tanít a konvertálásra, finomításra, metafizikai összefüggések felismerésére, - tudatosságra./ 

A feltöltődésünk a figyelmünktől függ. Az emberi figyelem, mint metafizikai fogalom, - alig van feltárva még. A wikipédia egy 2005-ös megfogalmazás alapján írja le az emberi figyelmet.
(Atkinson és munkatársai (2005) megfogalmazásában a figyelem az a képesség, hogy bizonyos információk részleteit kiemeljük, míg más információkat ezzel egyidejűleg figyelmen kívül hagyjunk.) - forrás: Wikipédia.

A figyelmünk a tudatunk elsődleges jellegzetessége, amint megszületünk, figyelni kezdünk. Az öt érzékszervet, másszóval öt figyelőszervnek is nevezhetjük. Másszóval nem látunk, hanem a szemünkkel figyelünk, vagy az orrunkkal figyelünk. A tudatunk segítségével képesek vagyunk az egyes érzékszervek között elosztani a figyelmünket. Amikor fülelünk, akkor az összes figyelmünket a fülünkhöz irányítjuk. A figyelem gondolatokká alakul, mely gondolatok további figyelmet kaphatnak a hatodik érzékszerv-figyelő szerv segítségével, az agyunk segítségével. Emlékeknek hívjuk a feldolgozott figyelmet, melyek tudatalatti könyvtárakba rendeződnek. 

Minden gondolatnak van egy tömege, energiaértéke, attól függően, hogy születése pillanatában a tudat fókuszpontja, figyelmünk fókuszpontja milyen energiaértéken állt. 

 

Legkönnyebben úgy tudjuk megérteni az energiaértékeket, ha elképzelünk egy százas skálát. Van jó, jobb, legjobb. Van rossz, rosszabb, legrosszabb. Ebben a felosztásban a legrosszabb a nulla érték, rosszabb a 25, a rossz a 49. Semleges az 50. Jó az 51, jobb a 75, legjobb a 100. Minden pillanatban egy ilyen skálán keresztül szemléljük a világunkat, valóságunkat, - minden pillanatban valamit megfigyelünk, és kiértékelünk. Akár kint a testünket körül ölelő környezetet az öt figyelő szervvel, akár bent a gondolatainkat, emlékeinket figyelve agyunkkal.

A figyelemből gondolat lesz, a gondolatból érzelem, más szóval energia, életerő. Az érzelmeket érezzük, tudatosítjuk. Vannak érzelmek amelyek erőt adnak, vannak amelyek lefárasztanak. Amelyek feltöltenek, vagy lemerítenek minket. A jó, jobb, legjobb gondolatok feltöltő érzelmekké alakulnak, a rossz, rosszabb, legrosszabb gondolatok lemerítő érzelmekké alakulnak. Így érezzük gondolkodásunk eredményét, pozitív gondolkodás estén jól érezzük magunk testünkben, negatív gondolkodás eredményeként rosszul érezzük magunk testünkben. Ezek az energiák megnyilvánulnak testi erőnkben, hangulatunkban, szellemi képességünkben, egészségben, betegségben.

 
Lemerítheted magad testileg, de lemerítheted magad szellemileg is. Képes vagy a figyelmed segítségével olyan gondolatokat létrehozni, melyek érzelmekké alakulva kioltják a benned lévő életenergiát, fényt. Az ember energialény, melynek energiája egy metafizikai összefonódástól, a figyelem-gondolat-érzelem összefonódásától függ. Az ember egy perpetuum mobile, egy önfeltöltő energiarendszer, mely tudatosság nélkül fokozatosan lemeríti magát, és meghall. Bölcsességgel képes tudatosan irányítani a figyelmét, tudatosan 100-as értéken tartani a tudat fókuszpontját, melynek eredményeképpen energiarendszere teljesen feltöltődik. Ha képes megtartani hosszabb ideig a folyamatos feltöltött állapotot, akkor változások indulnak el a testben, és megvilágosodik. Valami nagyon hasonló folyamat játszódik le, mint a hernyó pillangóvá alakulásánál. A bebábozódás az az időszak, amikor az ember képes hosszabb ideig megtartani a teljesen feltöltött energia állapotot. 

Ahhoz, hogy képesek legyünk megtartani a feltöltött állapotot, ahhoz át kell látnunk, teljesen ismernünk kell a saját metafizikai felépítésünk, energiarendszerünk. Az egész rendszer, egy elektromágneses rendszer. Fény, és mágnesesség. Az ember is olyan, mint a Nap, vagy épp a Nap hiánya, egy fekete lyuk. A bennünk lévő fénytől, vagy sötétségtől függ, hogy sugárzunk, és szeretetet ébresztünk embertársainkban, vagy energiát szívunk el, és félelmet ébresztünk embertársainkban. Energiáink, érzelmeink elektromágnesesek, vonzzák a hasonló energiákat, mely vonzás a figyelmünkön keresztül nyilvánul meg. Ott a szemüveg rajtunk, láthatjuk rózsaszínnek is a világot, és fakultnak, szürkének is. Mindenben a rosszat vehetjük észre, vagy mindenben a jót láthatjuk meg. A tudat fókuszpontja, a bizonyos 100-as skála a bennünk lévő energiák szerint, érzelmek szerint igazodik. A bennünk lévő energiák irányítják a figyelmünket, a saját energiaértéküknek megfelelő fókuszpontokra. Olyan a tudatunk fókuszpontja, mint egy mágnes, mely figyelmünket az azonos energiaértékekre irányítja. Mint kint, mint bent. A testünket körül ölelő környezetben csak azt fogjuk megfigyelni, észre venni, felfogni, ami bennünk van, - amiből az utolsó napokban a legtöbbet táplálkoztunk, legtöbbet fogadtunk be szellemileg. Ugyanígy reagál a tudatalatti rendszer, emlékeink tárházából a fókuszpontnak megfelelő emlékek fognak feltörni, a hasonló energiaértékű gondolatok. Könnyű pozitívan megfigyelni a környezetünket, amikor tele vagyunk emelkedett érzelmekkel. Könnyű szép emlékeket felidézni, amikor tele vagyunk magas rezgésekkel, életerővel.

 
A kígyó a farkába harap. Figyelek, gondolatokat hozok létre, érzelmeket hozok létre, - az érzelmek visszahatnak a figyelmemre. Segíts magadon, Isten is megsegít. Csak úgy tudunk segíteni magunkon, ha önismeretet tanulunk, és tudatunkra ébredünk. Képessé kell válnunk arra, hogy mindig tudatában legyünk, hogy milyen értéken nyugszik a tudatunk kiértékelése. Vannak önmegfigyelő gyakorlatok, melyekkel körülbelül kiértékelhetjük, hogy milyen a rezgésszintünk. Ezután akarattal pozitív fókuszpontokra kell irányítani a figyelmünket. Az akarat ahhoz kell, hogy legyőzzük a mágnes erejét, figyelmünk ne az érzelmeink szerint fókuszálódjon. Egészen addig kell kitartani a pozitív figyelmet, amíg elég pozitív gondolat, majd érzelem jött létre, melyek visszahatnak a tudatra, a mágnes már a választott rezgésszint szerint vonzódik. A figyelmünk már a választott érzelmek szerint fókuszálódik. Más szóval amíg rossz érzések vannak benned, addig nehéz jóra gondolni, -de ha kicsit megerőlteted magad, és egy hálagyakorlattal kitartasz a jó gondolatok megfigyelése mellett, akkor jó érzéseid lesznek, és már könnyű jóra gondolni. 

A nehézség a figyelem megismerésében rejlik. A megértést nagyban bonyolítja, hogy létezik kint, és bent. Hogy figyelmünk kintre, és bentre is összpontosulhat. Hogy egyszerre figyelhetek a testemet körül ölelő környezetre, és az elmémben kavarodó gondolatokra.

 
/Rakodok az áruház parkolójában az autóban, figyelek arra, hogy úgy rakodjak, hogy ne törjenek szét hazafele az üvegek, és közben félszemmel lesem az eget, mert az otthon kiteregetett ruhákra gondolok. És figyelmem egy részével erősen koncentrálok az időre is, mert a gyerekekért oviba kell menni./

Figyelmünk megosztható, figyelmünk rétegezhető, figyelmünk kintre, bentre is irányulhat. Ahhoz, hogy valóban magas fókuszpontra tudjuk állítani a figyelmünk, ahhoz mindig tisztában kell lennünk, hogy épp mennyire megosztott a figyelmünk, és kint vagy bent vannak a figyelem szálaink. Ami emberként felfogva lehetetlen. De minél többször sikerül jóra figyelni, annál többször születnek jó gondolatok, majd jó érzelmek, - annál több lesz bennünk az életerő, életenergia. Itt megint egy öngerjesztő körforgás történik, mert minél nagyobb bennünk a fény, az életerő, annál nagyobbra növekedik a figyelem. 

 

A tudatra ébredés lényege, hogy képessé válunk megfigyelni a figyelmünket.

Minél nagyobb a figyelmünk, annál több figyelmet választhatunk le önmegfigyelésre. Egy bizonyos életerő szinten normális lesz, hogy folytonosan tudatában vagyunk a saját érzelmeinknek, melyeknek köszönhetően tükörképet kapunk a gondolatainkról, a gondolatainknak köszönhetően a figyelmünk fókuszpontjáról. Más szóval képesek vagyunk megfigyelni, hogy milyen értéken nyugszik a figyelmünk fókuszpontja. 

Úgy a legegyszerűbb elképzelni az energiarendszerünket, ha elképzeljük, hogy a figyelmünk olyan, mint egy Nap, melynek fényszálai vannak, vagy mint egy polip, melynek csápjai vannak. Ahova a fényszál odatapad, onnan töltekezni kezd. Felszívhatunk fényt, és sötétséget is. Világunkban nem tudjuk kioltani a fényt sötétséggel, de lelki világunkban ez lehetséges. Az Univerzum mindig a kiegyenlítődésre törekedik. Ha valaki nem tud feldolgozni egy negatív eseményt, rögeszméjévé válik egy nagyon negatív fókuszpont, mely figyelme nagy részét leköti, akkor rengeteg sötétséget teremt magának. Az ilyen ember energiavámpírként hat embertársaira, mert két egymás mellett álló elektromágneses emberi test el kezd energetikailag kiegyenlítődni. Ha nagy az energiakülönbség, akkor a változás robbanásszerű, erőteljesebben érezhető, tudatosítható. Egy energiahiányos ember, gyorsan sok energiát szív ki belőlünk. És csak rövid ideig érzi jól magát, mert gondolatainak köszönhetően olyan, mint egy fekete lyuk, mely minden fényt rövid idő alatt semlegesít. Amennyi fényt kiszív embertársaiból, annyi sötétséget létrehoz önmagában gondolatai segítségével. 

Aki folyamatosan nagyon erős pozitív fókuszpontokra koncentrál, azoknak nem számít ha több energiát is kiadnak rövid idő alatt, mert az erőteljes fókuszpontok kiapadhatatlan forrásként vannak jelen, az energia gyorsan visszatöltődik. Az ilyen ember mellett szelídek az állatok, mert fénnyel, szeretettel töltődnek az aurájából. A sötétségben élő embereket megtámadják az állatok, mert az energia elszívást támadásként tudatosítják.

Figyelmünk felosztódhat, és minden egyes figyelemszál külön energiaértékkel rendelkezhet. Figyelmünk rétegződhet, mint egy matrioska. Minden egyes réteg hatással van, a következő figyelemréteg fókuszpontjára, kiértékelésére. 

/Ma borús őszi reggel van, egy borús esős nap lesz, mely alapjaiban fogja meghatározni a napomat. Ráadásul hétfő van, hol van még a péntek. Behívott a főnök szerda délutánra, isten tudja mit akar, ez szerda délutánig járni fog a fejemben. Sehol semmi, és már fáradt is vagyok, érzem, hogy ez egy sz@r nap lesz./

Mi történt itt? Rossznak figyeltük meg az időjárást, mely egész nap rossz lesz, - ami annyit jelent, hogy figyelmünk egy részét egész napra valami rosszhoz kötjük. Egy másik részét a hétfőhöz kötjük, ami szerdáig nagyon rossz kiértékelésben marad lekötve. A főnökkel való konzultáció szintén tartós lekötés lesz, félelemmel töltve a kirúgástól. Szintén 50 érték alatti fókuszpont. Ennyi rossz gondolat, ilyen rövid idő alatt, egy erőteljesebb negatív érzelmet hoz létre, mely kiolt bennünk egy nagy adag fényt, életerőt, - amit pillanatnyi fáradtságérzésnek tudatosítunk. Ennek az érzésnek a megfigyelése szintén nagyon negatív, mely további negatív érzelmeket szül, további fény alszik ki bennünk, tovább csökkentve a testi erőnlét érzetünket. Tele vagyunk rossz érzéssel, melyet tudatlanul rossz megérzésnek tudatosítunk, mely arra fog minket késztetni, hogy egész nap keressük a lehetséges veszélyforrásokat, mindent ellepve a negatív fókuszpontokkal. 

A nyaraláson nincsenek rétegek, nincs szokásos hétköznap, nincsenek ismétlődő feladatok, - nincs idő, nincsenek napok, nincs mihez igazodjon a mókuskerék. Az elménk, a belső figyelem nagy mértékben felszabadul, a letapadt figyelem szállak elengedik a megszokott negatív fókuszpontokat. Az összegződött, felszabadult figyelem a jelenben marad, a testünket körül ölelő környezetet figyeli meg, mely nyaraláskor a legtöbbször gyönyörű. Vastag figyelemmel, nagyon gyönyörű fókuszpontjaink vannak, mely rövid idő alatt sok fényt termel bennünk. Az életerő növekedéssel, növekedik a figyelmünk, egyre több életerővel töltődünk a pozitív fókuszpontokból. Ezért érezzük feltöltődve magunk a nyaralás végére, ezért van sok testi erőnk, ezért nem fáj semmink, ezért jó a kedvünk, hangulatunk. 

Ilyen a feltöltődés metafizikája. Könnyű bonyolultnak látni a metafizikai működésünk, ami kevésbé pozitív fókuszpont. De ha úgy gondolunk az ilyen írásokra, hogy mindig annyit fogunk fel belőlük, amennyi épp segíti a fejlődésünket, akkor már lehetséges pozitívan végigolvasni. Majd egy nyaraláskor eszünkbe jutnak az itt leírtak, és akkor előkeressük, akkor újra végig olvassuk, - többet megértve, jobban felfogva metafizikánkat. 

És eljöhet egy nap, amikor tudatosan gyakorolni kezdünk, napról-napra egyre magasabb szintre emelhetjük életenergiánkat, figyelmünket. Megértve az itt leírtakat, megértve a metafizikánkat, megértve miért, és hogyan világosodhatunk meg. Talán mindenki életében eljöhet egy ilyen nap.

- Zsigray András -

- - - - -

A tudatbővítés rezgése - 741Hz - videó

A 741Hz rezgés az ébredő intuíció és a bővülő tudat frekvenciája.  A rezgés közvetítése segíti tudatod kitágítását az ébredő intuíció befogadásához.