Életem első stádiumában teljesen az anyagi dolgok felé irányult a figyelmem. A céljaim között a pénzszerzés, karrier, házépítés, autóvásárlás, az anyagi élet, "az amerikai világálom" hajszolása, a világi javak teljes élvezése, külföldi nyaralások szerepeltek. Elégedett voltam az életemmel, fel sem merült bennem hogy más út is létezik. Úgy voltam vele, hogy ezt kínálja az élet, ezt kell szeretni, ebben kell jónak lenni. Jó is voltam a lumpolásban, bulizásban, össze is gyűjtöttem a legjobb autókat, házat, beutaztam a fél világot.
Azt már nem tudom, hogy azért kezdtem el meditálni mert kezdett kevés lenni ez az élmény, vagy a meditáció hatására kezdtem úgy érezni, hogy eddigi életemmel valami nem stimmel, de egy biztos: az eddigi életem kezdett kiüresedni, érdeklődésem fokozatosan a spirituális irodalom felé fordult. Kezdtem rájönni, hogy a világi élet által kínált boldogság pillanatok igen rövidek és mulandóak. Az egyre kecsegtetőbb anyagi dolgok megszerzése csak a megvásárlás pillanatáig, és talán még egy-két hétig voltak érdekesek. Feltettem a kérdést: Mi az amit nem jól csinálok? Velem van a baj? Jöttek az okosabbnál okosabb baráti vélemények: Az a baj veled, hogy hirtelen gazdagodtál meg! Jó dolgodban azt sem tudod már hogy mit kezdj magaddal!
Ekkortájt több irodalom elolvasása által ráébredtem, hogyan működik az érzékelés (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) folyamata, hogyan alakulnak ki az érzéktapasztalatok az emberben a világról. Ekkor még egyetlen valóságként fogadtam el az anyagi világot. Közben, ahogy figyelmem egyre jobban elfordult az anyagi világtól, gondolataimat sikerül már lecsendesíteni a meditációban (sokszor még csak a fáradtságom miatt) megtapasztaltam a megnyilvánulás finomabb szintjeit. Ezután először sikerült megfejteni mi is az énérzés. Rájöttem, hogy ezt az énérzést a világról szerzett saját tapasztalataim (az öt érzékszerv által begyűjtött érzékelésből származó információk összessége, érzékbenyomások) és az ehhez fűződő gondolataim és érzelmeim alakítják ki. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy az emberben az Isteni az, ami nem változik, ekkor még úgy gondoltam, hogy ez az énkép az egyetlen állandó ami nem változik bennem. Ebben a tévhitben ringattam magam sokáig, bár igen büszke voltam a felfedezésemre, később azonban rá kellett ébrednem hogy a mélyalvás alatt az énképemről nem vagyok tudatos, tehát ez nem lehet az egyetlen állandó bennem amit Istenként emlegetnek. Közben tapasztalati szinten meditáció közben megkaptam a transzcendens érzést, eljutottam a Tiszta Tudatig megtapasztalásáig. A transzcendens érzést úgy írnám le, hogy a gondolataim lecsendesedése után, egy láthatatlan erő behúzott egy hirtelen kitáguló rendkívül kellemes fényű világba, ahol addig nem érzett boldogság érzetet tapasztaltam. Pár hónappal később először megkaptam meditáción kívüli is, éber tudatállapotban a tiszta tudat, a transzcendencia állapotát. Annyit éreztem hogy ebben az állapotban egy tökéletes boldogság fog el, nem is akartam kikerülni ebből. Ezt követő percek, órák tökéletes gyönyörben teltek, gondolataim tiszták voltak, minden kérdésem feltevésének pillanatában meg is érkezett a fejemben a tiszta válasz is. Egy tanulás nélküli tudás birtokosának éreztem magam. Megértettem több kirívó élethelyzetemet, amit akkor rosszul oldottam meg, most kívülről láttam magam ugyanezekben a helyzetekben, s láttam a helyes megoldást is. Sajnos utána, másnap ez az állapot visszazökkent a mindennapi kerékvágásba, bár bennem maradt valami kitörölhetetlen élmény.
További kutatásaimnak, vagy a fejlődés kegyelmének köszönhetően megértettem a megnyilvánulás szintjeit. A megnyilvánulás szintjeinek kicsit alaposabb vizsgálata után, értelmet nyert a transzcendens, Tiszta Tudat, a bennünk levő változatlan, Isten fogalma is. A megnyilvánulás legdurvább szintjét a számunkra egyetlen valóságként érzékelt materiális világ képezi, amely valójában az a forma, amit a tudat felvesz amikor az öt érzékszerven keresztül kivetíti magát. Ez hogyan lehetséges? Az öt érzékszervünk köztudottan csak bizonyos hullámhosszak, frekvenciák stb... érzékelésére alkalmas. A látás csak egy bizonyos hullámhossz tartományban képes érzékelni a világ dolgait. Se ez alatti, se e fölötti tartományban nem látunk. Nem látjuk például a távirányító által kibocsátott jelet. Ugyanígy a hallás is csak egy bizonyos frekvenciatartományon belül képes érzékelni a hangokat. Se ez alatti, se e fölötti frekvenciatartományban nem hallunk. Nem halljuk például az ultrarövid hangokat. A tapintás folyamán csak az alacsony rezgésű anyagot tudjuk kitapintani. Csak az átlagon felüli képességgel rendelkezők tudják kitapintani a magasabb rezgésű energiamezőket. Ezen fonálon elindulva beláthattam, hogy a megnyilvánult világnak csak egy töredék részéről szolgáltatnak információt érzékszerveink. Az érzékszerveink által begyűjtött információk bennünk érzékbenyomásokat, érzék tapasztalatokat alakítanak ki. Ezen érzékbenyomások alapján a tudatunkban, képalkotó képessége által megjelenik az általunk egyetlen valóságnak tartott világ képe, melyek tudatunk magából kivetít, s egyetlen valóságként fogad el. Nézzük meg milyen lenne ez a világkép, ha érzékszerveink más tartományokra lennének behangolva. A látás folyamán más hullámhossz tartományban levő megnyilvánulásokat látnánk, így tehát nem az anyagnak a formáját, hanem ennek más hullámhosszú mezőit látnánk, pl. energiamezőket. A hallásnál, tapintásnál, stb... ugyanúgy más tartományú megnyilvánulásokat érzékelnénk. Az érzékszervekkel így begyűjtött érzékbenyomások alapján, tudatunkban értelemszerűen más kép jelenne meg, és a magából kivetített kép különbözne az általunk egyetlen valóságként elfogadott világtól. Megértettem, hogy számunkra anyagi testünk ad otthont a világ bizonyos frekvenciatartományáról szóló információk begyűjtésére szolgáló érzékszerveinknek, mely anyagi testünk értelem szerint ugyanazon rezgésen létezik mint az érzékszerveink által vizsgált része a megnyilvánult univerzumnak. Ezután a megnyilvánulás egy finomabb szintjét, a gondolkodás szintjét vizsgálgatva megtaláljuk az átlag embernél az intelligencia tudatosnak mondott szintjét. Elmondhatjuk, hogy a tudatunk arról tudatos amit tud, amit megismer. Mit is jelent ez? Ezen a szinten a megnyilvánulás legdurvább szintjéről az érzékszerveink által begyűjtött információkból kialakított érzékbenyomásokhoz gondolatokat társítunk. Máshogy kifejezve, az öt érzékszervünk által érzékelt képek, hangok, illatok, ízek, stb... kialakítanak bennünk egy bizonyos érzékbenyomást, melyről elkezdünk gondolkodni. Tudatunknak ez a gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal átszőtt része az amit általában az emberek az én vagyokkal, az énérzettel azonosítanak. Ez az intelligenciának azon szintje, mely gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal van felöltöztetve. Megértettem, hogy ha a megnyilvánulás még finomabb szintjét szeretnénk megérteni, akkor az intelligenciáról el kell távolítanunk a rárakódott tudatos gondolatokat, érzelmeket, érzékbenyomásokat, fizikai világképeket. Így eljutunk az átlagemberben egy már nem tudatos szinthez. Ezt hívják sokan helytelenül tudatalattinak, melyre a helyes szó inkább a tudatfölötti lenne. Ez a szint mentes a tudatos gondolatoktól, érzelmektől, érzékbenyomásoktól, anyagi világképtől. Az intelligencia itt már csak nagyon finom érzetekkel, intuíciókkal van felöltöztetve. Ezek alakulnak át később tudatos gondolatokká. Úgy voltam vele, ha kíváncsi vagyok a Tiszta Tudatra, a Transzcendencia szintjére, Istenre, akkor az előző vezérfonalunkon tovább haladva el kell távolítani az intelligenciáról a megnyilvánulás bármely szintjén rárakódott öltözetet, minden érzetet, intuíciót, minden érzelmet, gondolatot, minden érzékbenyomást, minden kialakított világképet, s ekkor megkapjuk az intelligencia tiszta, mindentől mentes állapotát. Ez az Önvalónk állapota, a Tiszta Tudat állapota. Ekkor megtaláltam a bennem levő Isteni Intelligenciának az elméletét is. Miután kaptam egy bizonyos tudást, képet a világ színpadáról, figyelmem észrevétlenül eltolódott az intelligencia finomabb szintjeinek irányába, már láttam a különbséget az anyag és az intelligencia között, többet már nem a testemmel, hanem az intelligenciával azonosítottam magam.
Esti, lefekvés előtti elmélkedéseim következtében, ez a valósághoz már közelebb álló világkép kezdett egyre jobban belém rögződni, bár néha még kicsúszott a látókörömből. Rájöttem hogy amiről sokat gondolkodok, az egy idő után valóságként csapódik le a tudatosságban, így már csak azzal kellett törődni, hogy a megértés után ezt a vezérfonalat többé ne veszítsem el. A transzcendens érzésnek a folyamatos hajszolása után rá kellett ébrednem egy fontos dologra: nem csak a világi vágyak hajtása fogja vissza az embert a fejlődésben, hanem a megvilágosodás hajtása is, ez is vágyként jelenik meg az emberben, ez is gondolatokat szül, amit utána csak le kell csillapítani. El kell engedni ezt a vágyat is ugyanúgy, mint az összes többit. Ezután ráébredtem, hogy az idegrendszerben levő stresszek kitisztítása után a szívértékek kicsiszolódása, kifinomodása következik.
Ekkortájt egyik éjszaka arra ébredtem, hogy korona csakrám teljesen megnyílt, addig nem érzett sugárszerű, folyamatos energiaáramlás indult meg belőlem. Pár napra rá megtapasztaltam ébrenlét állapotban, hosszasan, újból a transzcendencia állapotát, úgy hogy közben újból rátaláltam a korábban érzett rendkívüli éberségre, és a mindentudás állapotára. Ekkor már tisztában voltam vele, mi is az utam. Ezen a ponton megértettem, hogy a gondolatok, érzelmek, érzések, érzetek lecsillapításával megtapasztalt tiszta tudat állapotának megtapasztalása nem a végcél. A végcél ennek a tiszta tudat állapotnak a fennmaradása, az innen való gondolkodás és cselekvés. Ez az élet művészete. A transzcendensnek az éber tudatállapotban való megtapasztalása után, már mind elméletben, mind pedig gyakorlatban tisztában voltam a világ két ellentétes értékével, az abszolúttal és a relatívval. Megértettem, hogy a világ relatív aspektusában levő szubjektív és objektív oldalnak ugyanaz a kiindulópontja. Ez nem más mint az intelligencia Tiszta Tudat állapota. Megértettem és megtapasztaltam a gyakorlatban is a kozmikus elméből az egyéni elme kialakulásának folyamatát. Mikor megtapasztaltam a kozmikus intelligenciát, a Tiszta Tudatot, arra gondoltam, hogy de hiszen ez vagyok én, ez az én Önvalóm. Ha ez vagyok én, és ez az alapja mindennek a világon, akkor alapjában véve semmi sem különbözik tőlem. Mindent ugyanaz az intelligencia épít fel, ami én vagyok, s ezzel megtaláltam a különbözőségek egységét. A tapasztalati szinten továbbra is megmaradt az érzékelés, de mögötte fennmaradt egy állandó boldogságérzet, egy állandó intelligencia jelenléte, s a korábban nem is érzékelt belső feszültség teljesen levált rólam. Az érzékelés sem volt már a régi. Láttam, hallottam, tapintottam, de ezek egyike sem hagyott a korábban megszokotthoz hasonló mély lenyomatot az elmémben, mivel ott már más foglalta el ezeknek a helyét...
Békesség e jegyzet olvasóinak.
Ekkortájt több irodalom elolvasása által ráébredtem, hogyan működik az érzékelés (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) folyamata, hogyan alakulnak ki az érzéktapasztalatok az emberben a világról. Ekkor még egyetlen valóságként fogadtam el az anyagi világot. Közben, ahogy figyelmem egyre jobban elfordult az anyagi világtól, gondolataimat sikerül már lecsendesíteni a meditációban (sokszor még csak a fáradtságom miatt) megtapasztaltam a megnyilvánulás finomabb szintjeit. Ezután először sikerült megfejteni mi is az énérzés. Rájöttem, hogy ezt az énérzést a világról szerzett saját tapasztalataim (az öt érzékszerv által begyűjtött érzékelésből származó információk összessége, érzékbenyomások) és az ehhez fűződő gondolataim és érzelmeim alakítják ki. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy az emberben az Isteni az, ami nem változik, ekkor még úgy gondoltam, hogy ez az énkép az egyetlen állandó ami nem változik bennem. Ebben a tévhitben ringattam magam sokáig, bár igen büszke voltam a felfedezésemre, később azonban rá kellett ébrednem hogy a mélyalvás alatt az énképemről nem vagyok tudatos, tehát ez nem lehet az egyetlen állandó bennem amit Istenként emlegetnek. Közben tapasztalati szinten meditáció közben megkaptam a transzcendens érzést, eljutottam a Tiszta Tudatig megtapasztalásáig. A transzcendens érzést úgy írnám le, hogy a gondolataim lecsendesedése után, egy láthatatlan erő behúzott egy hirtelen kitáguló rendkívül kellemes fényű világba, ahol addig nem érzett boldogság érzetet tapasztaltam. Pár hónappal később először megkaptam meditáción kívüli is, éber tudatállapotban a tiszta tudat, a transzcendencia állapotát. Annyit éreztem hogy ebben az állapotban egy tökéletes boldogság fog el, nem is akartam kikerülni ebből. Ezt követő percek, órák tökéletes gyönyörben teltek, gondolataim tiszták voltak, minden kérdésem feltevésének pillanatában meg is érkezett a fejemben a tiszta válasz is. Egy tanulás nélküli tudás birtokosának éreztem magam. Megértettem több kirívó élethelyzetemet, amit akkor rosszul oldottam meg, most kívülről láttam magam ugyanezekben a helyzetekben, s láttam a helyes megoldást is. Sajnos utána, másnap ez az állapot visszazökkent a mindennapi kerékvágásba, bár bennem maradt valami kitörölhetetlen élmény.
További kutatásaimnak, vagy a fejlődés kegyelmének köszönhetően megértettem a megnyilvánulás szintjeit. A megnyilvánulás szintjeinek kicsit alaposabb vizsgálata után, értelmet nyert a transzcendens, Tiszta Tudat, a bennünk levő változatlan, Isten fogalma is. A megnyilvánulás legdurvább szintjét a számunkra egyetlen valóságként érzékelt materiális világ képezi, amely valójában az a forma, amit a tudat felvesz amikor az öt érzékszerven keresztül kivetíti magát. Ez hogyan lehetséges? Az öt érzékszervünk köztudottan csak bizonyos hullámhosszak, frekvenciák stb... érzékelésére alkalmas. A látás csak egy bizonyos hullámhossz tartományban képes érzékelni a világ dolgait. Se ez alatti, se e fölötti tartományban nem látunk. Nem látjuk például a távirányító által kibocsátott jelet. Ugyanígy a hallás is csak egy bizonyos frekvenciatartományon belül képes érzékelni a hangokat. Se ez alatti, se e fölötti frekvenciatartományban nem hallunk. Nem halljuk például az ultrarövid hangokat. A tapintás folyamán csak az alacsony rezgésű anyagot tudjuk kitapintani. Csak az átlagon felüli képességgel rendelkezők tudják kitapintani a magasabb rezgésű energiamezőket. Ezen fonálon elindulva beláthattam, hogy a megnyilvánult világnak csak egy töredék részéről szolgáltatnak információt érzékszerveink. Az érzékszerveink által begyűjtött információk bennünk érzékbenyomásokat, érzék tapasztalatokat alakítanak ki. Ezen érzékbenyomások alapján a tudatunkban, képalkotó képessége által megjelenik az általunk egyetlen valóságnak tartott világ képe, melyek tudatunk magából kivetít, s egyetlen valóságként fogad el. Nézzük meg milyen lenne ez a világkép, ha érzékszerveink más tartományokra lennének behangolva. A látás folyamán más hullámhossz tartományban levő megnyilvánulásokat látnánk, így tehát nem az anyagnak a formáját, hanem ennek más hullámhosszú mezőit látnánk, pl. energiamezőket. A hallásnál, tapintásnál, stb... ugyanúgy más tartományú megnyilvánulásokat érzékelnénk. Az érzékszervekkel így begyűjtött érzékbenyomások alapján, tudatunkban értelemszerűen más kép jelenne meg, és a magából kivetített kép különbözne az általunk egyetlen valóságként elfogadott világtól. Megértettem, hogy számunkra anyagi testünk ad otthont a világ bizonyos frekvenciatartományáról szóló információk begyűjtésére szolgáló érzékszerveinknek, mely anyagi testünk értelem szerint ugyanazon rezgésen létezik mint az érzékszerveink által vizsgált része a megnyilvánult univerzumnak. Ezután a megnyilvánulás egy finomabb szintjét, a gondolkodás szintjét vizsgálgatva megtaláljuk az átlag embernél az intelligencia tudatosnak mondott szintjét. Elmondhatjuk, hogy a tudatunk arról tudatos amit tud, amit megismer. Mit is jelent ez? Ezen a szinten a megnyilvánulás legdurvább szintjéről az érzékszerveink által begyűjtött információkból kialakított érzékbenyomásokhoz gondolatokat társítunk. Máshogy kifejezve, az öt érzékszervünk által érzékelt képek, hangok, illatok, ízek, stb... kialakítanak bennünk egy bizonyos érzékbenyomást, melyről elkezdünk gondolkodni. Tudatunknak ez a gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal átszőtt része az amit általában az emberek az én vagyokkal, az énérzettel azonosítanak. Ez az intelligenciának azon szintje, mely gondolatokkal, érzelmekkel, érzékbenyomásokkal van felöltöztetve. Megértettem, hogy ha a megnyilvánulás még finomabb szintjét szeretnénk megérteni, akkor az intelligenciáról el kell távolítanunk a rárakódott tudatos gondolatokat, érzelmeket, érzékbenyomásokat, fizikai világképeket. Így eljutunk az átlagemberben egy már nem tudatos szinthez. Ezt hívják sokan helytelenül tudatalattinak, melyre a helyes szó inkább a tudatfölötti lenne. Ez a szint mentes a tudatos gondolatoktól, érzelmektől, érzékbenyomásoktól, anyagi világképtől. Az intelligencia itt már csak nagyon finom érzetekkel, intuíciókkal van felöltöztetve. Ezek alakulnak át később tudatos gondolatokká. Úgy voltam vele, ha kíváncsi vagyok a Tiszta Tudatra, a Transzcendencia szintjére, Istenre, akkor az előző vezérfonalunkon tovább haladva el kell távolítani az intelligenciáról a megnyilvánulás bármely szintjén rárakódott öltözetet, minden érzetet, intuíciót, minden érzelmet, gondolatot, minden érzékbenyomást, minden kialakított világképet, s ekkor megkapjuk az intelligencia tiszta, mindentől mentes állapotát. Ez az Önvalónk állapota, a Tiszta Tudat állapota. Ekkor megtaláltam a bennem levő Isteni Intelligenciának az elméletét is. Miután kaptam egy bizonyos tudást, képet a világ színpadáról, figyelmem észrevétlenül eltolódott az intelligencia finomabb szintjeinek irányába, már láttam a különbséget az anyag és az intelligencia között, többet már nem a testemmel, hanem az intelligenciával azonosítottam magam.
Esti, lefekvés előtti elmélkedéseim következtében, ez a valósághoz már közelebb álló világkép kezdett egyre jobban belém rögződni, bár néha még kicsúszott a látókörömből. Rájöttem hogy amiről sokat gondolkodok, az egy idő után valóságként csapódik le a tudatosságban, így már csak azzal kellett törődni, hogy a megértés után ezt a vezérfonalat többé ne veszítsem el. A transzcendens érzésnek a folyamatos hajszolása után rá kellett ébrednem egy fontos dologra: nem csak a világi vágyak hajtása fogja vissza az embert a fejlődésben, hanem a megvilágosodás hajtása is, ez is vágyként jelenik meg az emberben, ez is gondolatokat szül, amit utána csak le kell csillapítani. El kell engedni ezt a vágyat is ugyanúgy, mint az összes többit. Ezután ráébredtem, hogy az idegrendszerben levő stresszek kitisztítása után a szívértékek kicsiszolódása, kifinomodása következik.
Ekkortájt egyik éjszaka arra ébredtem, hogy korona csakrám teljesen megnyílt, addig nem érzett sugárszerű, folyamatos energiaáramlás indult meg belőlem. Pár napra rá megtapasztaltam ébrenlét állapotban, hosszasan, újból a transzcendencia állapotát, úgy hogy közben újból rátaláltam a korábban érzett rendkívüli éberségre, és a mindentudás állapotára. Ekkor már tisztában voltam vele, mi is az utam. Ezen a ponton megértettem, hogy a gondolatok, érzelmek, érzések, érzetek lecsillapításával megtapasztalt tiszta tudat állapotának megtapasztalása nem a végcél. A végcél ennek a tiszta tudat állapotnak a fennmaradása, az innen való gondolkodás és cselekvés. Ez az élet művészete. A transzcendensnek az éber tudatállapotban való megtapasztalása után, már mind elméletben, mind pedig gyakorlatban tisztában voltam a világ két ellentétes értékével, az abszolúttal és a relatívval. Megértettem, hogy a világ relatív aspektusában levő szubjektív és objektív oldalnak ugyanaz a kiindulópontja. Ez nem más mint az intelligencia Tiszta Tudat állapota. Megértettem és megtapasztaltam a gyakorlatban is a kozmikus elméből az egyéni elme kialakulásának folyamatát. Mikor megtapasztaltam a kozmikus intelligenciát, a Tiszta Tudatot, arra gondoltam, hogy de hiszen ez vagyok én, ez az én Önvalóm. Ha ez vagyok én, és ez az alapja mindennek a világon, akkor alapjában véve semmi sem különbözik tőlem. Mindent ugyanaz az intelligencia épít fel, ami én vagyok, s ezzel megtaláltam a különbözőségek egységét. A tapasztalati szinten továbbra is megmaradt az érzékelés, de mögötte fennmaradt egy állandó boldogságérzet, egy állandó intelligencia jelenléte, s a korábban nem is érzékelt belső feszültség teljesen levált rólam. Az érzékelés sem volt már a régi. Láttam, hallottam, tapintottam, de ezek egyike sem hagyott a korábban megszokotthoz hasonló mély lenyomatot az elmémben, mivel ott már más foglalta el ezeknek a helyét...
Békesség e jegyzet olvasóinak.
- Szin Csaba : A teremtés és a tudat -
- - - - - -
Isteni egységtudat - videó
forrás: tudat bázis
forrás: tudat bázis