Vannak geológiai, politikai és vallási ciklusok. A civilizációk és a nemzetek újra és újra megszületnek, növekszenek és fejlődnek, míg el nem kezdenek ismét gyengülni, és meg nem halnak. Minden egyes nemzet, beleértve a legnagyobbakat is, egyszer felbomlik, szétszóródik, és elveszíti eredeti nagyságát. Ugyanez történik a nagy kontinensek átalakulásakor is.
A hosszan tartó természeti katasztrófák ciklusai megváltoztatják a Föld felszínét, és a túlélők azokban az országokban találnak menedéket, amelyek éppolyan lassan bukkannak fel az óceánból, ahogy egykori otthonaik az idők folyamán elsüllyednek. A vulkánkitörések új földeket hoznak létre, és a pólusok megváltoznak. Ez már bizonyítottan megtörtént többször is. A földgolyó szelleme maga is az egymást követő ciklusokon keresztül fejlődik, a vele tovább fejlődő fajokkal együtt.
Az ősi tanítások hét nagy ciklusról, hét nagy fajról beszélnek, és azt tanítják, hogy minden egyes kontinensen egy másik faj fog fejlődni és kibontakozni. Az első kontinenst, ahol az első, emberhez hasonló lakók éltek, „Halhatatlan Földnek” nevezték, és földrajzilag a mai Északi-sarkon helyezkedett el.
A második kontinens neve Hüperborea, a „Távoli Északi Föld”. Ez volt az az ország, amelynek hegyei a mai Északi-sarktól délre és nyugatra húzódtak. Ez volt az a terület, amelyik befogadta az északról érkezőket, és lehetővé tette számukra, hogy itt fejlesszék ki a második fajt.
A harmadik faj kontinense Lemúria néven ismert, és a második gyökérfaj utódai, vagy leszármazottai számára adott otthont. Lemúria Észak- és Dél-Amerikától a mai Ázsia partvidékéig, sőt még azon is túl húzódott. Ezekben a korai időkben az itt élők még teljes egészében lávából építették a városaikat. Ma, a Csendes-óceán szigetei, az egykori ország hegyeinek a csúcsai voltak.
Körülbelül tizennyolc millió évvel ezelőtt – a lemúrai kor közepén – a harmadik faj már elérte az emberi faj szintjét. Ez volt az az első nagy civilizáció, melyet szellemi tanítók vezettek. A szellemi tanítók által virágoztak a művészetek, a tudományok, a csillagászat és az építészet, ahogy a matematikát is a tökéletességig fejlesztették. Így lett ez a faj gazdag és tündöklő.
De természetesen akkor is, mint ma, sokféle ember élt, és éppúgy voltak zsenik és fejletlenek, ahogy tanultak és tanulatlanok is. Ám ahogy az ilyen csúcspontokon mindig történni szokott, elkezdődött az anyagiasság, az én-központúság, és az ezzel együtt járó irigység és háború, aminek hatására a szellemi vezetők egyre magasabb hegyekbe vonultak vissza. A fajok, felváltva vagy tűz vagy víz által élik meg a ciklusuk végét. Nem hirtelen, hanem több százezer év alatt és ezekben az időkben a fajok fokozatosan fejlődnek. A harmadik gyökérfaj tűz által élte meg ciklusa végét. Lemúria sorsa a vulkánkitörések voltak, melyeket földalatti rengések sorozata okozott.
Atlantisz volt a negyedik kontinens, a negyedik gyökérfaj otthona, és az Atlanti-óceán jelenlegi területén helyezkedett el. A harmadik és a negyedik faj fejlődési ciklusa átfedésben volt egymással. Azzal egy időben, a több százezer év alatt, amíg Lemúria egyre inkább a habok közé süllyedt, az egyik sziget a másik után emelkedett ki a tengerből. Ezekben a hosszú időszakokban egy hatalmas kontinens alakult ki a számtalan kis és nagy szigetből, az Atlantisz. A harmadik faj földje egyre kisebb lett és így lehetőséget kapott, hogy a születendő negyedik kontinensen fejlődjön tovább mint negyedik faj.
Ám az atlantiszi népek hihetetlenül anyagiasak lettek, és materializmusukat pszichikus mágiával imádták. Visszaéltek tudásukkal és hatalmukkal, sokan még a természetet is kontrolálták a képességeikkel. Az atlantisziak hatalmas varázslók fajává váltak, és állandó háborúban álltak a testvéreikkel.
Azokat az időket, amikor elkezdődtek az áradások, minden nép történelmi iratai megőrizték hagyományaikban, a Biblia is ezt ábrázolja Noé és az özönvíz történetében. Ezek az árvizek több millió évig tartottak, míg ennek a fajnak nagy részét egy utolsó nagy árvízkatasztrófa el nem sodorta.
De az atlantiszi népeknél voltak már az első spirituális misztériumiskolák is, és tagjaik – szellemi vezetés segítségével – azokra a távoli földekre vándoroltak, amiket nem érintett az özönvíz. Így mentették meg a spirituális magokat a pusztulástól az eljövendő ötödik, árja faj számára.
Akkoriban még léteztek a "Szent Szigetek". Ez a terület ma egy kopár sivatag Ázsia közepén, a Himalája hegységtől északra. Ez a szigetcsoport akkoriban kivételes szépségéről volt ismert, és Édenkertnek nevezték. Akik elmenekültek Atlantiszról, és atlantisziként fennmaradtak, itt találtak új otthonra, hogy árjaként kezdjék meg a további fejlődésüket. A mai Közép-Ázsia nagy fennsíkjai akkor gyönyörű, termékeny területeket foglaltak magukban, enyhe és egyenletes éghajlattal. Szellemi vezetéssel ide vándoroltak egymást követő hullámokban azok, akik megmenekültek.
Ám az időciklusok gördültek tovább, a föld kiemelkedett, a tenger visszahúzódott, a termékeny föld kiszáradt, az éghajlat pedig elviselhetetlen lett. A nép pedig tovább vándorolt a mindig újra kialakuló szigetekre, új területekre, és nyugat, kelet, dél felé terjeszkedtek tovább. Az Emigránsok tömegei vándoroltak, és a fajunk már ebben a korai időszakában is elkeseredetten harcolt a területekért.
Ezek az kivándorlók voltak az elsők mint ötödik faj az ötödik nagy kontinensen, Európában. Így ment a tudás különböző hullámokban Közép-Ázsiából tovább a világ még kulturálatlan részeire, mint a mai Indiába, Kínába, Szibériába és Európába.
Így került a régi kultúra az új területekre, és szétszórása még évezredekig folytatódott tovább. Ezekből az kivándorlókból lettek később a kínaiak, tatárok, hinduk, asszírok, babiloniak, perzsák, görögök, rómaiak, kelták, valamint germán és skandináv törzsek. Így éltek egy időben barlangokban és cölöpházakban, pásztorkodó és vadászó nomádok, valamint virágzó civilizációk is a világ különböző részein.
Az egyik csoport Indiába költözött, és egy eddig páratlan civilizációt és kultúrát hozott létre, melynek szellemi hatása egészen Egyiptomig, Kis-Ázsiáig és Európáig terjedt. Egy másik csoport, amely Egyiptomba költözött, keveredett az ottani őslakosokkal. Ebből egy olyan civilizáció alakult ki, melynek tündöklése évezredekig tartott, és misztériumainak hatása egészen Perzsiáig, Babilonig, Júdeáig és Krétáig, Görögországig és Rómáig terjedt. A szellem minden nyoma az egyiptomi, illetve a korai árja kultúrához vezet vissza. (Titkos tanítások)
Ha ilyen módon tekintünk vissza, mentális látókörünk kitágul. Felismerjük, hogy már kezdetektől fogva az emberi élet nagy hullámának részei vagyunk, hogy minden esemény a saját történelmünk is. Tehát a mi végtelen számú inkarnációink és újrakezdéseink sem mások, mint kis ciklusok a fejlődésünk nagy spirálján, a mi evolúciós lépéseink.
Végtelen idők óta küzdünk, hogy miénk legyen a mulandó.
De ha megtanulunk elengedni és meghalni, megtaláljuk az örök életet.
LISA FISHER singt SONG OF THE EARTH - A FÖLD DALA