Kovács-Magyar András - A legnagyobb titok: Az igazság

Szellemi sugallatra született mű.

Tanulmány a szemnek láthatatlan, de a szellemvilágban ismert dolgokról

 

Kovács-Magyar András
 

A történelem számtalan rejtélyt tartogat még az utókor emberének. Tények, leletek, elhallgatott igazságok, közzé tett féligazságok világosodnak meg a szerző kutatási eredményeknek és a szellemvilág sugallatainak köszönhetően. Egy véget nem érő nagy kaland részeseivé válhatunk, ahogy feltárul előttünk a világunkat mozgató erők titkos birodalma. A mű első része Nobel-díjas tudósok médiumi képességéről tesz említést, majd több különös egyházi- és történelmi tény eltitkolásáról hullik le a fátyol. A földi létet megélt szellemcsaládok élete tárul fel előttünk, több évezred, évszázad távlatában.
A könyv részletesen szól a szellemvilág felépítéséről, működéséről valamint a létközben rekedt szellemek asztrális megjelenéséről.

 

Kovács-Magyar András: Önmagamról

Szeretettel köszöntöm a Kedves Olvasót! Mielőtt könyvem olvasásához fogna, úgy érzem, jó lenne tudomást szereznie saját életem idővonalán történt eseményekről, melyek első látásra tűnhetnek különállóknak, de egymásra épülve, összefonódva, és végül mintegy kinyílva összefüggő egészet alkotnak. Mivel minden könyvben az írója mellett az olvasója is benne van, úgy érzem a teljes megértés feltétele, hogy az említett eseményekről tudomása legyen. Az itt következő gondolatfüzér tartalma a bennem nyomot hagyott történeteim érzéseivel rezonál. 

 

Tulajdonképpen most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogyan, miért is született meg ez a könyv? Úgy vélem, mindenkit érhet meglepetés, ha túl biztos a világképében.

 

Az első természetfeletti élményemet kilencéves koromban éltem át. Egy tragikus autóbalesetben életét vesztette mellettem nagyanyám, és mint később arra rádöbbentem: „meghaltam” én is. Végigpörgött előttem a kilenc földi évem rövidfilmje, amit a szférák zenéjével aláfestett Mennyei Fénnyel való találkozásom követett. Fény alakban jelent meg számomra az a gyönyörű nő, aki oltalmazott és visszahozott a földi valóságba. 

 

A történetem lényegét, természetesen csak később, érett fejjel értettem meg. 

Az újabb, akkor még számomra megmagyarázhatatlan csodát, a Balatonon éltem át. Egy éjszaka a tó kellős közepén megfeneklett vitorlásunk. A barátommal, csak több órás küzdelem árán tudtuk a nagyméretű vitorlást kiszabadítani a homok fogságából. Akkor még nem is gondoltuk, ez a megpróbáltatásunk kezdetét jelentette. Gyermekeimmel együtt öten voltunk a hajón, és valamennyien jól emlékszünk a történtekre. Két kilométernyire lehettünk a tihanyi mólótól, amikor egy szempillantás alatt, egy félórányi úttal a mólón túl találtuk magunkat. Hirtelen a tiszta, csillagos éjszaka, tejfehér köddé változott előttünk. A tó közepén megmagyarázhatatlan módon felsejlett mellettünk egy fényekben fürdő, kivilágított úszó stéghez hasonló objektum, majd úgy tűnt, nagy sebességgel elhalad mellettünk. Hajnali két órakor érkeztünk célállomásunkra. Legalábbis mi azt hittük. Ám amikor be akartunk állni a hajónkkal, a ködből előtűnő hajókikötő táblán láttuk: nem Balatonlellén vagyunk, hanem Balatonszemesen, több mint tíz km-re attól a helytől, ahol partra kívántunk szállni. 

 

Mint évekkel később megértettem, időt ugrottunk ezen a misztikus éjjelen. A hajónkat különös szellemi erő mentette meg az éjszakai ütközéstől, amelynek áldozatai lehettünk volna. A tejfehér köd, a megmagyarázhatatlan fényforrások látványa, az időbe való visszatérés különlegessége mindannyiunkat megrázott, különös élménye pedig felejthetetlen maradt. 

 

Más alkalommal Szegeden, két napon át előadást tartottam hatszáz fő előtt. Ugyanebben az időben Budapesten másik harminc tanítványom látott egy műszaki vásár pódiumán előadást tartani, ugyancsak többszáz ember előtt. Amikor ezt elmondták nekem, próbáltam meggyőzni őket ennek lehetetlenségéről, hiszen ugyanabban az időben én bizonyíthatóan Szeged városában tartózkodtam. Budapesti tanítványaim nem engedtek bizonyításuk állításából, ráadásul egybehangzóan még az előadásom témáit is felsorolták nekem. 

 

Hasonló eset történt velem Csíksomlyón, Erdély egyik szent helyén, amikor az ottani hivatalos személyek állításuk szerint találkoztak velem, mialatt én valójában Magyarországon az autószervizben voltam. 

Utóbb be kellett látnom, hogy a bilokációs jelenség létező valóság. Az enyémhez hasonló jelenségek másokkal is előfordulhatnak, de ismertségemnek köszönhetően, ezek a szimultán megjelenések könnyebben összevethetőek és utólag igazolhatóak. 

 

Saját egészségemmel kapcsolatban is értek megrázó tapasztalatok. Huszonévesen kontrollvizsgálat alkalmával tüdődaganatot diagnosztizáltak nálam. Ekkor szembesültem életemben először azzal, hogy nem minden oldható meg a tanult tudással. Nem voltak biztató lehetőségek e betegség gyógyítására vonatkozóan. Az élet különös kegyelme, megajándékozott egy idős úr megismerésével, akinek gerincsérvi problémáját nekem - a villamosmérnökből lett csontkovácsnak - sikerült műtéti beavatkozás nélkül megoldani. 

 

A kedves úriember hallott a velem történtekről és felajánlotta a segítségét. Elmondta, nincsenek rendben a körülöttem lévő energiák és örömmel megnézné a fekhelyem elhelyezkedését. Nem tudta hol alszom, mégis rámutatott arra a pontra, ahol a mellkasom helyezkedett el. „Földsugárzás csomópont” - mondta. Nem igazán értettem, amit mondott, de veszíteni valóm nem volt, a szobámban máshová helyeztem az ágyamat. Állapotom napról-napra javulni kezdett. Amikor látta rajtam, hogy pozitív tapasztalataim alapján hinni kezdtem az iránymutatásaiban, beavatott a következő hatalmas lépés rejtelmeibe. Felkereshettem egy általa javasolt szellemgyógyászt, akinek közbenjárására szellemben kérhettem egy új tüdőt az égiektől. Ezt követően a kontroll CT negatív eredményt mutatott. 

(Nem lepődöm meg Kedves Olvasó, ha az előbbi tényeken megdöbben egy pillanatra, de én nem kerülhetem meg a valóságot.) 

 

Innen kezdve nem volt kétséges, mivel folytatom villamosmérnöki pályafutásomat. Sorban elsajátítottam a radiesztéziás ismereteket, szellemműtéti technikákat és kerestem a csodák kulcsát. Első ízben egy fogorvos hölgy keresett meg, aki a három évvel ezelőtt megvakult édesanyja számára kért tőlem szellemi segítséget. A mélytudatból a tudatosság szintjére visszatérve, az asztalon lévő könyvből hangosan kezdett olvasni. Ettől az eredménytől nagyobb ámulatba estem, mint az idős hölgy.

 

A szellemi erők megtapasztalására, meghívtam hallássérült embereket a Budapesti Kongresszusi Központba. Háromszázhúsz hallássérült ember jött el a felhívásra, köztük olyanok, akik több évtizede veszítették el hallásukat. Egyértelmű javulás mindenkinél volt, kettőszáznyolcvanhatan nyerték vissza teljes hallóképességüket. 

 

Más alkalmakkor zöldhályogos szemek gyógyultak, dioptriák csökkentek, kancsal szemek tengelye egyenesedett. Kidolgoztam egy addig ismeretlen új technikát, amellyel a műtét előtt álló gerincbetegeken tudok segíteni, orvosi beavatkozás nélkül. Több ezer ember elkerülhette így a kórházi beavatkozást, köztük jól ismert orvosok, professzorok és közismert személyek sora. 

 

Folytatódtak a szellemi adományok, azok számára, akik bíztak az általam képviselt szellemi módszerben. Gyógyíthatatlannak nyilvánított daganatos, leukémiás, gyermekek és felnőtt emberek százai nyilatkoztak a szellemi gyógyításaimat követően teljes testi-, lelki- és szellemi felépülésükről újságokban, rádióban és televíziós műsorokban. 

 

Ezt a spirituális rendszert megtapasztalhatták azok a kedves meghívóim is, akik Kanadában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban élnek. 

 

A felfedezések varázsa elvezetett a cukorbetegség szellemi és fizikai kódjainak megfejtéséhez. Többeknek akár harminc egységnyi inzulint is sikerült véglegesen letenniük, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Jól emlékszem, csak az első évben, több mint háromszázan tudtak megszabadulni ettől a gyógyíthatatlannak vélt betegségtől. 

 

Mérhetetlen szellemi segítség hatotta át kezdettől fogva tevékenységemet, a gyógyultak mind megértették, az eredményesség nagy százalékban az ő hozzáállásukon is múlik. Aki megoldást keresett nálam, az rendszert talált, de aki kifogásokkal érvelt javaslataimra, az hiába remélt gyógyulást. 

 

Életem egyik legnagyobb szellemi élményét adta egy idős úr, aki állatokat gyógyított. Próbáltam megtudni, miként végezte áldásos tevékenységét. Eleinte nem akart erről beszélni, de amikor a több mint húszéves nagyothallásán segítettem, csak elmondta a titkát. Feszülten vártam, milyen technikákat fog felsorakoztatni. Egyszerűen így fogalmazott: „Amikor egy beteg állathoz hívnak, megfogom a fejét és tudom, hogy a Jóisten segít!” A Jóisten segít? Akinek elkerüli egy ilyen momentum a figyelmét, az éppen a lényeg mellett megy el. Először találkoztam azzal a csodával, amikor valaki technikák nélkül, a legmagasabb, legfinomabb égi csatornán keresztül kap segítséget. 

A zempléni-hegységben élő hegyi emberek mondták el nekem, amikor már az állatorvosok is lemondtak a beteg állatokról, az itteni emberek tudták, már csak egy valaki segíthet: István bácsi. Ő, vagy általa valaki, az a Valaki, akit István bácsi mindig nyitott szívvel, hangos szóval megvallott.

 

 Munkám során felismertem, valamennyi embernek, hét megnyilvánulási szintje, „hét teste” van. A hét testből a fizikai testünk jól látható, kontrollálható. Az energiatestünk csupán érzékelhető az auránkon keresztül. Az érzelmi-, gondolati-, kapcsolati-, lelki- és szellemtesteink létező, de láthatatlan valóságok, amik radiesztéziás módszerekkel mérhetőek. Ha bármely testünkben vagy testeinkben zavar támad, ezek a problémák egy idő után kivetülhetnek a fizikai testünkre. Amennyiben időben felismerjük, kijavítjuk a gondokat, a problémák a fizikai szinten már nem fognak megjelenni. 

 

Kidolgoztam a módszertanát annak, miként lehet könnyen felismerni és kijavítani a hét testben előforduló zavarokat. Tapasztalataimat több mint négyszázezer ember finom testeinek, auráinak mérésén keresztül szereztem. 

Amennyiben a hét világunk bármelyikében gond támad, azokat a saját szintjeiken tudjuk megoldani. Hiába ismerjük az egyre finomabb világainkat, a teljes gyógyulásunk érdekében az alsóbb szintjeinken is rendet kell tennünk. 

Gyakorlati tapasztalatokból szerzett meggyőződéseim és mindaz, amit közben átélhettem, gyakran felülírta a világról addig tudott dolgokat és tanult ismereteimet. Ma már csak azt vallom magaménak, amiről személyesen is meggyőződtem, és nem azt, amiről meggyőztek. A képzeletemet felülmúlta a valóság, és mindazok a csodák, amelyeket átélhettem, megtapasztalhattam. Be kellett látnom, hogy több dimenziós lényként nem univerzális, hanem multi-univerzális törvényszerűségek szülöttjei vagyunk. A múltunk nem létezik, amíg meg nem mérjük azt a jelenben.

 

 Részlet a könyvből:

 A kérdés, amelyet a Tudományos Akadémia egyik amerikai pszichológusának, Sheila Kaynek feltettek, így szólt: „Minek tekinti a szellemvilágot? Napról-napra népszerűbb témának, vagy csak olyan valaminek, ami háttérben marad egy pszichológus számára?”
Kay válasza a következő volt: 

„Az egyszerű emberek számára az a fontos, hogy mennyire befolyásos emberek azok, akik megvallják, akik beszélnek róla. A szellem-világ nem új dolog, mindig is létezett. A kérdés ma már nem az, hogy léteznek-e szellemek. A kérdés csupán az, hogy meddig tudjuk ezt még az emberek elől eltitkolni.” (Részlet a Hangok az űrből c. filmből.) 

 

Dr. David Froning űrtudós, mérnök, hasonlóképpen vélekedett: 

„A szellemvilág jelenségei nem olyanok, amiket csak úgy, a megszokott, hétköznapi fogalmainkkal (egyszerű ismereteinkkel,elgondolásainkkal) megmagyarázhatnánk. A tudományos elme szereti, ha egy dolog többször megismételhető, megvizsgálható és bizonyos impulzusokra, előidézett változásokra az a dolog ugyanúgy reagál. Ezek a dolgok nem ilyenek, nem vizsgálhatók ilyen kényelmesen. Ismerek a NASA mérnökei közül többet, akik beismerik, hogy az új műszaki információikat, más dimenziók szellemvilágával való kommunikációval szerzik. Mi tudósok is mindannyian a szellemvilág közvetítői vagyunk, akár beismerjük, akár nem.” (Részlet a Hangok az űrből c. filmből.) 

 

Albert Einstein, a világhírű kutató, Nobel-díjas tudós, feltaláló munkájával kapcsolatban leírták, hogy: „Amikor már semmilyen észérvvel nem találta a megoldást egy bizonyos kérdésre, feladta a több éves kutatást. Ekkor a fürdőkádban, ellazult állapotban, a szappanbuborékokat gyermeki ártatlansággal nézegetve (az elme teljes kikapcsolásával) megjött a válasz. A válasz, ami villámszerűen hasított az elmébe, mintegy égi üzenetként! Az addig teljesen ismeretlen út, ismeretlen gondolat, ismeretlen módszer, egyszerre csak testet öltött. 

Einstein szó szerint így fogalmaz: 

„A legcsodálatosabb élmény, ami bennünk élhet, a misztikum. Minden igazi művészet és tudomány születését a misztikum alapérzete övezi. Aki nem ismeri, akit nem tölt el csodálattal, az félig már halott és köd ereszkedett a szemére.” 

Albert Einstein 1905-ben megajándékozta az emberiséget azzal a híres képletével, amelynek megfelelően E=mc2. Ez a képlet megmagyarázza az energia és az anyag közötti kapcsolatot, vagyis, amikor az anyag atommagjai hasadnak, akkor energia szabadul fel. (A képletben az E energia, m az anyag tömege, c pedig a fény sebessége.) 

Ennek a törvénynek a megértése és a távoli jövőben megtörténő alkalmazása talán lehetővé teszi, az anyag energiává és az energia anyaggá való átváltoztatását. De erre földi körülmények között, és belátható időn belül nem kerülhet sor. Bizonyos természetű energiák esetében viszont lehetségessé vált azoknak konstruktív célokra való alkalmazása, ilyen például elektromos erőművek, hajók atomenergiával való működtetése. Mivel ma már tudjuk, hogy az anyag és az energia a galaktikák szintjén egymásba átalakulhatnak, ezért kijelenthetjük azt is: a világmindenségben minden mindennel összefügg.

Madame Marie Curie tudós, háromévi kutatómunkáját szerette volna befejezni, amikor már minden létező matematikai és fizikai variációt kipróbált. Egyik éjszaka felkelt és félálomban följegyezte a szellemi sugallatban kapott megoldást. Feljegyzéseit csak reggel olvasta el, és döbbenten látta, hogy megvan a keresett eredmény, azonban ez egy addig általa nem ismert módon jelent meg. A jeles kutató és nagynevű tudós életrajzában elmondta, hogy az igazi nagy dolgokat nem a logika, vagy a tudomány szüli, hanem a sugallatok adják. 

 

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus és analitikus gondolkodót, akinek apja református lelkész, anyja pedig egy lelkész lánya volt, szintén a szellemvilág foglalkoztatta. Ő így írja le egyik tapasztalatát emlékirataiban: 

„Sajátosan feszült légkör vett körül, úgy éreztem, kísérteties entitásoktól sűrű a levegő.” Aztán egyik vasárnap arra lett figyelmes, hogy valaki meghúzza a kapu-csengőt, de senki nem volt odakint. „Én a csengő közelében tartózkodtam, és hallottam és láttam is, amint a harangnyelv mozog. Az egész házat mintha nagy sokaság töltötte volna meg, csak úgy nyüzsgött a szellemektől.” Mindezekre nem, mint filozófus, hanem mint empirista figyelt fel. Tudjuk, az empiristák mindig csak tapasztalatok árán tesznek szert ismereteikre.
Megkérdezték Jungot hisz-e Istenben? Válasza, amilyen meglepően rövid, olyannyira egyszerű volt: „Nincs szükségem, hogy higgyek benne. Tudom!” 

 

Annak a megtapasztalása és tudása, hogy kik voltunk valaha, mivé lettünk, hol voltunk, hová születtünk, merre tartunk, mitől, kitől várjuk a sorsunk jobbra fordulását, szabaddá tesz bennünket. Mivel az ember az örökkévalóságból származik, léteznie kell egy magasabb régiókkal rendelkező láthatatlan valóságnak is, amely értelmet adhat a létezésünknek. 

 

Albert Einstein, a speciális relativitáselmélet felfedezésével olyan földi létezésünkkel kapcsolatos dolgokat is bizonyított, amit napjainkban csak kevesen képesek megérteni. 

Bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a szellemvilág működése mindenki számára természetessé, valósággá válna, akkor a tudományos életben felállított falak, bástyák ledőlnének. 

Milyen különös, hogy a legnagyobb fizikusok, matematikusok, különböző területek kutatói, tudósai, megtapasztalták a szellemvilág jelenlétét, sugallatait, amiről nyíltan beszéltek is. Megvallották eredményeik, kutatásaik forrását, ami nem volt más, mint a szellemvilág sugallata. Ilyen esetekben tanult tudásukat félretették, elméjüket elcsendesítették.

 

Agyunk egy olyan biológiai szerkezet, amely egy időben csak egy dolgot képes lefordítani lényünk számára. Vagy gondolatainkkal foglalkozik, vagy sugallatokat közvetít. A sötét oldal is felismerte ezt az emberi tulajdonságot, és igyekszik az agyunkat „átmosni”, hogy inkább az általa láttatni, hallatni kívánt gondolatokkal foglalkozzunk folyamatosan. Gondoljunk csak egy, a televízióban látott termék reklámjára. Az üzletbe belépve, szinte már automatikusan azt keressük.

A tanult tudás - ahogyan ezt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor, a C-vitamin fel-ismerője mondta - olyan, mint egy könyvtár. Tudni kell, mit hol találunk, de nem szabad hagynunk, hogy agyunkat, gondolatainkat ez töltse meg. Hiszen akkor semmilyen új dolgot nem tudunk felfedezni, felfogni, nem tudunk szellemi üzeneteket megérteni, közvetíteni, a tudós társadalom nyelvezetén: feltalálni. (Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot) 

 

Mert mit is nevezünk ma találmányoknak? A világmindenségben létező dolgok, összefüggések felismeréseit. Ezek felismeréséhez pedig elszántság, bátorság szükséges.

Van azonban az ismerten és az ismeretlenen kívül egy csoda, ami Isten csodája. Ez pedig nem más, mint a tudomány által megismerhetetlen világ! Ez az a valóság, ami felülmúlja a tudomány gőgjét. A materialista szemléletű tudósnak nehéz elméjében kibillenni az anyagnélküliség állapotából, hiszen az ő számára a szellemvilág hit és babona kérdése. Az a tudós, aki megéli, megtapasztalja a szellemvilágot, a későbbiekben már tud szerény és alázatos lenni. Ez az a misztikum, ami rabul ejti a legnagyobb tudósoknak is a szívét. Szépen - és még a gyermekek által is érthető módon - fogalmazza meg ezt Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényében: 

„Tessék, itt a titkom. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

- - - - - - -

 A LEGNAGYOBB TITOK: AZ IGAZSÁG * Kovács-Magyar András előadása - videó

forrás:Szellemvilág TV