Az emberiség ma nehéz időszakon megy keresztül. Napjaink egyik központi problémája az „Én-érzések”. Az az önző és egocentrikus álláspont, amit ma sok ember és nemzet képvisel, hasonló, mint az a középkori hit, hogy a lapos Föld a világegyetem középpontja, és körülötte keringenek a bolygók.
A jelenlegi szellemi válság azzal is összefügg, hogy már nem találjuk a kapcsolatot azzal, akit Istennek nevezünk. Nehezen is hisszük el, hogy mindennek, ami történik, célja van, hogy az evolúció egy tervet követ. Istent hibáztatjuk a mérhetetlen szenvedésért itt a Földön, és megfeledkezünk a mi felelősségünkről. Elfelejtettük az ősi bölcsesség-tanításokat, azt a tudást, ami a kozmikus ritmust közvetítette.
Az új korszak küszöbén felismerjük, hogy mit jelent számunkra a spiritualitás, mert a spiritualitás nem vallásosság. Mindaz, ami egy ember életkörülményeinek javulásához vezet, ami megteremti számára a belső egyensúly lehetőségét, az spiritualitás – akár fizikai, érzelmi, mentális, vagy lelki szinten történik. Minden, ami az emberiség javát szolgálja, alapvetően spirituális.
Eljött hát az ideje, hogy felismerjük: az életünk minden része szellemi. Így nem is létezhet semmi, ami a szellemünkön kívül lenne.
Az új korszak küszöbén felismerjük, hogy mit jelent számunkra a spiritualitás, mert a spiritualitás nem vallásosság. Mindaz, ami egy ember életkörülményeinek javulásához vezet, ami megteremti számára a belső egyensúly lehetőségét, az spiritualitás – akár fizikai, érzelmi, mentális, vagy lelki szinten történik. Minden, ami az emberiség javát szolgálja, alapvetően spirituális.
Eljött hát az ideje, hogy felismerjük: az életünk minden része szellemi. Így nem is létezhet semmi, ami a szellemünkön kívül lenne.
Az evolúció egy olyan kibontakozási folyamat, ami egyaránt előmozdítja a szellem és az anyag fejlődését is. A ritmusok által jönnek létre a ciklusok, és az egyes ciklusok egybefonódnak és keverednek egymással. Ez világosan megmutatkozik a nagy népek és az egyes civilizációk történelmében. Mert valahányszor egy nagy nép vagy egy civilizáció vége elkezdődik, összeolvad az újjal. Ez a változás mindig a létezésük csúcspontja után következik be. Így süllyedt el a világ minden nagy császársága és királysága, miután elérte a nagysága csúcsát. És ha az emberiség újra átlépett a tapasztalatai mélypontján, elkezd ismét felemelkedni. Ha visszatekintünk, felismerjük, hogy a ciklikus evolúció által érhető el egy új felemelkedés. Mert az, amit az emberiség újonnan elér, mindig magasabban van, mint az a pont, ahonnan korábban lehanyatlott.
Az élet nagy és kis ritmusai, a fejlődés kozmikus törvényei azok, amik minden változást és evolúciót előrevisznek.
Ugyanígy viszi magával az embert is az állandóan forgó Föld – egyik napról és egyik életről a másikra, hogy az előző napnak vagy életnek a munkáját újra felvegye. Egész civilizációk jelennek meg és tűnnek el, amelyek megtapasztalják fénykorukat, majd utána ismét lehanyatlanak. Ez a ritmus visz magával minden reinkarnálódó lelket is a megfelelő időben újra arra a helyre és azok közé a körülmények közé a Földön, ahol megteheti útjának következő lépését, hogy folytathassa a fejlődését.
Minél teljesebbé válunk, annál hatékonyabban tudjuk megvalósítani a lelkünk célját is. Ha már ismerjük az életünk értelmét, egyre inkább eggyé válunk a lélekkel.
A szolgálat törvénye az evolúció útja!
Napjainkban az egész világot új szellemi energiák öntik el – két különböző irányba: egyrészt befelé, a saját forrásainkhoz, hogy többet, erősebben és magasabban tudjunk érezni. Másrészt kifelé, hogy az egész emberiség egy következő szellemi síkot érjen el.
Egy legyőzhetetlen erő, örök és megbízható, kíséri az életünket, és nekünk csak bízni kell benne.
- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -
- - - - - - -
Vangelis - Carl Sagan : Cosmos Theme - videó
forrás:Mohi 58