Az ember életének egyharmad részét alvással tölti. Ezalatt a test pihen, a lélek szabadon szárnyal, a fizikai kötöttségektől megszabadulva gyógyítja az ébrenléti állapotban szerzett sebeit.
A földi élet anyagi szinten négy elem három dimenziójában időhöz kötve zajlik. Az álmok helyszíne az ötödik elem, az éter, más néven az Akasha.
Az Akashának különböző szintjei léteznek, ahol megtalálható a lélek egyéni és kollektív tapasztalata, és ez a tudás a legkönnyebben az álom segítségével válik hozzáférhetővé. Az Akasha nem egy hely, inkább egyfajta közeg, liláskék színű, zselés állagú, piramis kristály szerkezetű valami, amely lehetővé teszi a kontaktust a láthatatlan energiák között.
A fizikai érzékszerveink számára láthatatlan és érzékelhetetlen, de ott van mindenütt a világmindenségben és a Földön is. Földi érzékelés szerint egyfajta hiper-szupravezetőként jellemezném.
Az emberiség legtöbb felfedezése, a zsenik tudása, a próféták látomásai innen származnak. A porból és hamuból alkotott emberi test önmagától nem képes arra, amit például Mozart, Leonardo Da Vinchi, Einstein és a többi zseniális ember tudott.
A reinkarnáció szerint egyénenként kb. 300 életünk van. Hogy ez mégsem ennyire egyszerű, ez a sok-sok élet az Akashában időtlenül, helyesebben mindörökké a jelenben egyszerre van jelen.
Kryontól kölcsönözve a hasonlatot: ha az életeket egy sínen képzeljük el, mint vasúti kocsikat, akkor egy kör alakú pályát képzelj el, ahol pont 300 kocsi fér el, és ezek folyamatos mozgásban vannak. Tehát a mostani életünkben az összes élet is benne van. Képzeld el, micsoda tudástömeg ez egyénenként is, ha ehhez a többiekét is hozzáteszed, a tudás, ami az Akashában létezik korlátlan.
Az álomban a lélek több szinten is tartózkodhat, a testben és azon kívül is. A testelhagyás során valóságos helyszíneken, valós élményeket, kapcsolatokat élhetünk át. Az ébren lévő embertársaink érzékelhetik a jelenlétünket, ugyanígy mi is érzékelhetjük mások szellemét, akik többségükben nem halottak szellemei, csupán mély álomba merült ismerősök, akik így lépnek kapcsolatba velünk.
Ébredéskor általában törlődnek az élmények, ugyanúgy ahogy az előző életeket is a feledés fátyla borítja. Tudatalatti szinten azonban azonban nagyon is jelen vannak, és bármikor előhívhatók.
Amikor az álom közvetítette információra szükség van, akkor bújik elő a feledés homályából, van úgy, hogy napközben egy monoton tevékenység közben, van, hogy csak hetek múlva.
A tudatos előhíváshoz nem kell mást tenni, mint mantrát ismételni. A monoton szavakat a tudatos agyfélteke egyszerűen elunja, és kikapcsol. Ugyanakkor a másik agyfélteke, amely az intuíciót és a spirituális információkat tárolja működésbe lép.
Reggel közvetlenül ébredéskor alkalmazva az álom teljes tartalma előhívható. Érdemes azonnal rögzíteni írásban vagy szóban, még félálomban, mert később már nehezebb visszaemlékezni rá. Azok a legfontosabb álmok, amelyekre tisztán emlékszünk, szinte beleégnek az emlékezetbe, évek múltán is fel tudjuk idézni őket. Jelentésük a legtöbbször egyértelmű, életfeladatot közölnek.
Jákob álmában látta a lajtorját, Emese álmában látta születendő gyermekét, akit Álmosnak nevezett el, és aki a csodálatos Árpád házi királyok atyja lett. Dániel próféta úgy fejtette meg Nabukodonozor álmát, hogy előbb magát az álmot kellett kitalálnia.
Ugyanazt az álmot látta, mint az uralkodó, majd a jelentését is elmondta. Tehát nem egy szimpla álomfejtésről volt szó. A régi korok emberei nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az álmaiknak, nagyra becsülték azokat, akik értettek az álom nyelvén.
Ez egy olyan tudás, amit nem lehet megtanulni, ezt csak ajándékba lehet kapni a teremtőtől, és ezért tudták azt a régi emberek, hogy aki képes megfejteni az álmokat, az kegyelmi állapotban van, és egyéb tudással is rendelkezik. Az álmok nyelvezete sokban különbözik a materiális életben használt fogalmaktól, mivel nincs tér és idő ezért más a jelentésük is.
Nem létezik jó vagy rossz. Például a trágya a szántóföldön jó, az asztal közepén rossz, a mi elképzelésünk szerint, de önmagukban a dolgok nem jók vagy rosszak, csak ha viszonyítjuk őket. Egy gólyát lelőni az bűn, egy óriási harcsát kifogni az dicsőség, pedig valójában állatgyilkolás mindkettő. Az álom nem emberi ésszel működik.
Álomsíkok létezhetnek, melyekről még alig tud a tudomány...
Az álmok három síkon értelmezhetők: fizikai, érzelmi és szellemi szinten. Mivel ezek szoros összefüggésben vannak, mindig az aktuális konfliktust hivatottak feloldani, amely ezt a hármas harmóniát veszélyezteti. Betegségeket jeleznek, a külső körülményekben bekövetkező változásokat, emberi kapcsolatok problémáit, reakciók azokra a gondolatokra, amelyek ébren foglalkoztatnak bennünket. A rendeltetésük kettős: lehet maga az álom a feloldozás, vagy tálcán kínálja a fizikai síkon történő megoldást.
Egy szélsőséges példán illusztrálva: egyik közeli hozzátartozónk meghal. A gyász megélésében nagy segítség, hogy álmunkban találkozhatunk, beszélhetünk vele, soha ki nem mondott érzelmeket élhetünk át vele kapcsolatban, így a stressz, amit az elvesztése okozott az álomban oldódik, és nem betegíti meg a fizikai testünket.
Nincs olyan, hogy jó vagy rossz álom, az álom az mindig segítség, amely a lelket gyógyítja. Ehhez természetesen az kell, hogy az álmunk tiszta, tudatmódosító szerektől mentes legyen.
Az alkohol és a drogok, így az altató orvosságoknak nevezett mérgek is blokkolják a tudatot, rémálmokat vagy teljes lelki zárlatot okoznak.
Ha valaki nem tud altató nélkül aludni az általában halálfélelem miatt van. Persze a váltott műszakos munkahelyek, az éjszakai munkavégzés, a normális életritmus felborulása mind oka az alvásproblémáknak, de ezekben az esetekben is csak növényi eredetű, természetes altatókat jó használni, az egyéb szerek több kárt okoznak, mint amennyi a hasznuk.
Talán te is álmodtál már olyan jót és szépet, olyan valódit, hogy amikor felébredtél, bosszankodtál, hogy miért nem tartott tovább. Ilyenkor az ember próbál gyorsan visszaaludni hátha még folytatódik.
Általában ez nem szokott sikerülni. Álmunkban egy cseppet sem zavar bennünket, hogy nem a fizikai valóságban élünk, és álmunkban nem tudjuk, hogy fel fogunk ébredni.
A halál nem más mint a mindennapos mély alvás ikertestvére. A test meghal, de a lélek, a szellem tovább él, ott ahol addig is mindennapos vendég volt álmaiban. A magyar nyelv szépen fejezi ki : aki meghal, az jobblétre szenderül, megboldogul, végső nyugalomra lel. A két szó hal és hál csak egy ékezetben különbözik. A haláltól nem kell félni, hiszen jó ismerősünk ő: minden éjszaka találkozunk vele.
(forrás:avilagtitkai.com)
- - - - - -
Kövi Szabolcs: Álomutazás - videó
forrás:koviszabolcs