“Amikor meghaltam, felmentem a mennybe, és láttam anyámat és Istent.”
A 48 éves férfi egy igen elgondolkodtató beszámolóval tért vissza túlvilágról, története az egész világot bejárta.
A 48 éves férfi egy igen elgondolkodtató beszámolóval tért vissza túlvilágról, története az egész világot bejárta.
Egy 48 éves olasz-amerikai férfin a Missouri állambeli North Kansas Kórházban végeztek feltáró laparotomiát, amikor ellenőrizhetetlen vérzést és szívleállást szenvedett.
Hamar világossá vált: az életéért kell küzdenie.
40 percig volt válságos állapotban, és többször defibrillálták. 10 napig volt az intenzív osztályon, 45 napig a kórházban.
Az intenzív osztályon azt mondta orvosainak és ápolóinak:
„Amikor meghaltam, felmentem a mennybe, és láttam anyámat és Istent.”
Az orvosok és a nővérek azt mondták neki, hogy csak hallucinálta a mennyországi látogatást, azért, mert az agyában nem volt elég oxigén.
Azt tanácsolták neki, hogy ne beszéljen senkinek a hallucinációiról, különben az emberek azt hiszik, hogy agykárosodást szenvedett.
Egy későbbi olaszországi útja során olasz orvosoknak mesélt tapasztalatairól.
Gyorsan megerősítették, hogy „halálközeli élménye”volt, és elmondták a betegnek, hogy ez gyakori, és hogy a legtöbb ember jobb életet él ezután, valamint nem éreztek többé halálfélelmet.
Ezt utóbbi pedig annak tudható be, hogy ők “bizonyosságot nyertek” az élmény által arról, hogy vár rájuk odaát valami.
A beteg ezután mesélni kezdett az olasz orvosoknak. Elmondása szerint hirtelen megnyugodott és nem érzett fájdalmat, elhagyta a testét, és lenézett, és látta, hogy a sebészek a vérrel teli hasába dugják a kezüket, és az aneszteziológusok vért pumpálnak mindkét karjába.
Belépett egy fényalagútba, és „a mennybe ment”.
Elmondása szerint elhunyt édesanyjával találkozott, ami számára egy örömteli élményt jelentett. Ezután arról beszélt, hogy a találkozás közben szinte eggyé váltak egy ragyogó fénylénnyel, akit a beteg egyfajta istenségként írt le, aki eddig általa nem érzett szeretetet sugárzott.
A katolikus nevelésű beteg megjegyezte:
„A mennyország minden, amit reméltem, és még több. Nem tudom leírni, milyen békés voltam.”
Az édesanyja ekkor azt mondta neki, hogy még nem jött el az ő ideje, és hogy vissza kell mennie a földre, de egyszer újra együtt lesznek.
„Nincs mitől félnünk, ha meghalunk.”
Ideges volt és szorongott azért mert az amerikai orvosok és nővérek nem hittek neki. Ezzel szemben az olasz orvosok magyarázata megnyugtatta és felszabadultan tudott beszélni az élményéről.
Forrás: Útikalauz a túlvilágra készülőknek - titkokszigete.hu
Az orvosok és a nővérek azt mondták neki, hogy csak hallucinálta a mennyországi látogatást, azért, mert az agyában nem volt elég oxigén.
Azt tanácsolták neki, hogy ne beszéljen senkinek a hallucinációiról, különben az emberek azt hiszik, hogy agykárosodást szenvedett.
Egy későbbi olaszországi útja során olasz orvosoknak mesélt tapasztalatairól.
Gyorsan megerősítették, hogy „halálközeli élménye”volt, és elmondták a betegnek, hogy ez gyakori, és hogy a legtöbb ember jobb életet él ezután, valamint nem éreztek többé halálfélelmet.
Ezt utóbbi pedig annak tudható be, hogy ők “bizonyosságot nyertek” az élmény által arról, hogy vár rájuk odaát valami.
A beteg ezután mesélni kezdett az olasz orvosoknak. Elmondása szerint hirtelen megnyugodott és nem érzett fájdalmat, elhagyta a testét, és lenézett, és látta, hogy a sebészek a vérrel teli hasába dugják a kezüket, és az aneszteziológusok vért pumpálnak mindkét karjába.
Belépett egy fényalagútba, és „a mennybe ment”.
Elmondása szerint elhunyt édesanyjával találkozott, ami számára egy örömteli élményt jelentett. Ezután arról beszélt, hogy a találkozás közben szinte eggyé váltak egy ragyogó fénylénnyel, akit a beteg egyfajta istenségként írt le, aki eddig általa nem érzett szeretetet sugárzott.
A katolikus nevelésű beteg megjegyezte:
„A mennyország minden, amit reméltem, és még több. Nem tudom leírni, milyen békés voltam.”
Az édesanyja ekkor azt mondta neki, hogy még nem jött el az ő ideje, és hogy vissza kell mennie a földre, de egyszer újra együtt lesznek.
„Nincs mitől félnünk, ha meghalunk.”
Ideges volt és szorongott azért mert az amerikai orvosok és nővérek nem hittek neki. Ezzel szemben az olasz orvosok magyarázata megnyugtatta és felszabadultan tudott beszélni az élményéről.
Forrás: Útikalauz a túlvilágra készülőknek - titkokszigete.hu
- - - - - -
Halálközeli élmény beszámoló - Interjú Dobronay László filmrendezővel - videó
forrás:Karma Birdie