Az igazi spirituális út

Ahány ember annyiféle elképzelés született már magáról a spirituális ösvényről. Mást mond egy keleti és mást egy nyugati ezoterikus iskola tanítványa. Ha meginterjúvolnánk egy buddhistát, egy hindut, egy szufit és egy indián sámánt, akkor mindegyik a maga nyelvén, a sajátos szemszögéből közelítené meg a spiritualitás nyújtotta előnyöket és hátrányokat. Én most arra vállalkoztam, hogy a magam tapasztalataira hagyatkozva fejtem ki ennek az útnak a lényegét és az általam felismert igazságokat. 

 

Az emberek többsége ma már egyre nyitottabb az ezotéria, a természetgyógyászat és az alternatív utak irányába. Az emberek érzik, hogy az anyagi felfogás nem teljesen kielégítő sem filozófiailag, sem élettechnikailag. Magyarul vannak esetek, amikor nem adnak hathatós megoldást, illetve nem szüntetik meg az okot az egyes kezelések és jó tanácsok. Ekkor szoktak az emberek váratlanul összetalálkozni olyan rég nem látott ismerősökkel, akik már évek óta hódolnak valamelyik spirituális irányzatnak, s akiktől egyre érdekesebb és elgondolkodtató tippeket, tanácsokat kapnak a problémáikra. Mivel ezek általában működnek, örömmel konstatálják, hogy a spiritualitás jó dolog. 

 

Vannak olyanok, akik nem állnak itt meg, mert rájuk olyan vonzó hatást gyakorol az ezotéria, hogy rákapnak az ízére és elkezdenek tanulni: meditálnak, megismerkednek a földsugárzásokkal, az aurával és saját öngyógyító képességeiket is elkezdik pedzegetni. Tetszik nekik a kezdeti siker, mellyel a Sors megajándékozza a tanulót, hogy hitet és lendületet adjon neki. 

 

Ahogyan halad az ember a spirituális úton, lépten-nyomon szembetalálkozik a saját korlátaival. Az ilyen összetalálkozásokat a legkülönfélébb módokon reagálja le az ember. Sokan is veszítik el a lelkesedésüket, mert itt valódi nehézségekbe ütköznek. Én azt mondom, a nehézség jó, sőt minden krízist üdvözölnünk kéne az életünkben, mert ezek hordozzák a legnagyobb fejlődés lehetőségeit és esélyeit. Persze ma ez nem divat. Sokan nekirohannak a problémának és azonnal meg akarják oldani, vagy kikérik valakinek az okos tanácsát. Ám a legtöbb esetben a komoly problémáknak nem mások által kellene megoldódniuk, hanem egy belső folyamatot, egyfajta átalakulást kellene elindítaniuk, amit nevezhetünk fejlődésnek. Végül is, kijelenthető, hogy minden belső cselekedet jó, ami a megoldás szándékát hordozza. A hibák és tévedések miatt pedig egyáltalán nem szabadna aggódnunk, mert ezek vezetnek el a helyes megoldásokhoz. A gond inkább azzal van, amikor az ember megpróbálja megspórolni az erőfeszítést, vagy ellenáll a változás szükségszerű parancsának és látszólagos megoldásokhoz nyúl – például elfedi a problémát, elfojtja a gyökerét, kompenzál valamivel és hasonlók. 

 

Akármelyik spirituális utat is járja a lélek – mert én jobb szeretem a lélek kifejezést használni az emberre –, minden fejlődő lélek a spirituális megvalósulás irányába halad. Ahhoz, hogy fel tudjon emelkedni a kívánt megnyilvánulási szintre, minden lelki súlyától és lehúzó terhétől, meg kell szabadulnia. Csak tiszta aurával és az egótól, illetve a múltban karmikusan (okokozati alapon született) szennyeződésektől megtisztulva lehet feljutni az emelkedő tetejére. Valahol mindenki tudat alatt érzi a rá nehezedő súlyokat és keresi azokat a különböző technikákat, melyekkel megszabadulhat tőlük. Ezek lehetnek konkrét fizikai betegségek, alkati gyengeségek, fogyatékosságok, személyiségzavarok, pszichés vagy önismereti problémák, hiányosságok, feszültségek, lelki okokra és energiahiányra visszavezethető tünetetek és még sorolhatnám. 

 

Általában a lélek sorsát úgy szerkesztik meg, hogy igazán csak akkor tudja használni a spirituális képességeit, ha önmagát már egy bizonyos módon harmonizálta. Harmónia nélkül – harmonikus személyiség, kiegyensúlyozott aura, lelki stabilitás, test jólét, sikeres hangulat – nem bontakoztathatjuk ki isteni, velünk született adottságaink legjavát. Ha úgy tetszik, az igazi spirituális út erről szól. 

 

Minden pillanat jó, mert minden pillanatban tehetünk valamit önmagunkért és a világért. Amikor például tudatos önfejlesztésbe kezdünk, akkor a siker nem marad el feltéve, hogy önálló, egészséges igényünknek megfelelően történik az önfejlesztés és a fejlődés-azonos pályáján folyik a végrehajtása. Fejlődés-azonos alatt a kifejezetten számunkra kijelölt életutat értem. Nem minden rendszer, nem minden iskola illik az egyéni lélekhez. Ami jó az egyiknek, az nem biztos, hogy ugyanolyan hatásos a másiknak. Ez egy vonzalomban is kifejeződhet: egyeseket az egyiptomi kultúra, másokat az arab, megint másokat a távol-keleti spirituális utak ragadnak meg. Nyilvánvaló, hogy mélységes, akár előző életbeli okai is lehetnek egy-egy beállítódásunknak. 

 

Visszatérve a fejlődésre, a társas együttélés is meghatározó a spirituális ösvényen. Tudniillik, a másokkal vagy a családdal együtt töltött idő alatt is rengeteg súly szabadul fel a lélekről, hiszen az együttlétek során, a mindennapi beszélgetések közepette, sok minden adunk és kapunk, miközben folyik a lelkek összehangolódása. Egy jól működő párkapcsolatból hatalmas mennyiségű energiát, élményt és nem utolsó sorban motivációt nyerhet ki a lélek. És fordítva, ha nincs vagy nem a hozzá illő párral vagyunk kénytelenek együtt élni, akkor egy állandó energiahiány alakul ki az életünkben, amit más dolgokkal – sokszor spirituális eszközökkel – próbálunk ellensúlyozni. Én nem vagyok az ilyen pótlások híve, de megvallom, amíg az ember összekaparja magát, begyógyítja sebeit és feltöltődik életerővel, addig nincs jobb módszer a spirituális megoldásoktól. 

 

Nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen Szellemi Vezetője. Egy olyan személy az életében, akiben megbízik és aki őszintén segíti a fejlődését. Egy ilyen segítőnek természetesen csak az nevezhető, aki fejlett spirituális képességekkel és egy olyan tudatszinttel rendelkezik, ami őt igazi segítővé teszik. Tehát lényeges, hogy az ember önigazolás-mentesen és őszintén álljon a spirituális fejlődéséhez, amit azért kontrolláltasson egy hiteles auralátóval. Ez nem csupán elővigyázatosság, ami kiszűri, hogy észrevétlenül letérjen az életútjáról, hanem kifejezetten egy védelem, mert bizonyos régi, mélyen gyökerező emléksúlyok vagy élethelyzetek súlyosan felkavaróak lehetnek, amik szinte teljesen zavarodottá tehetik a fejlődőt. Amikor az ilyen emléksúlyok keverednek az egóval, akkor nagyon komoly nehézséget és valódi súlyt képviselnek a felemelkedés gátlására. Az ember előrébb jutásának legkeményebb küzdelmeit az ilyen, önmagával vívott küzdelmek jelentik. Ilyenkor a kellemetlen szűnni nem akaró érzetektől kezdve, a megmagyarázhatatlan feszültségen át a legmélyebb lelki problémákig minden jelentkezhet. Ez is lehet egy tisztulás, de sajnos lehet önrombolás is. Mindig nagy kérdés marad, hogy ki az, aki el tudja viselni az ilyen furcsa hangulatállapot változásokat és ki adja fel menet közben. A köznyelv ezt szakítópróbának nevezi. Ez nem egy gyorsan múló állapot, amin könnyen túllendülhetünk. Nem egy esetben hónapokig, vagy évekig elhúzódó hullámvölgyről van szó. Itt nagyon lényeges azonban megemlítenünk, hogy akár tudatosan, akár felkészületlenül nézünk sorsunk elébe, életünk tele van ilyen megtapasztalásokkal. 

 

A tanulás, a spirituális tanítások elsajátítása nem elsősorban lexikális tudás összegyűjtéséről és felhalmozásáról kéne, hogy szóljon. A könyvek elolvasásától az ember nem lesz bölcsebb, csupán informáltabb. De szűrni, akkor szűrni kell az információkat. Nem szokták elmondani, de nem jó keverni az egyes ezoterikus iskolák filozófiáit és gyakorlati rendszerét. Az egyiptomi út például olyan, hogy megköveteli a filozófiája megtartását és tisztán tartását. Értem ezalatt, hogy nem kultiválja, ha más eszmékkel összekeveri az ember, mert az összes képességek, tudás, technika csupán a rá vonatkozó, a hozzá kapcsolódó filozófiai elemek betartásával működik! Tehát praktikus és nem dogmatikus okai vannak a megkülönböztetésnek. 

 

Az egó a spirituális út talán legproblematikusabb része. A felesleg egós tulajdonságoktól és megnyilvánulásoktól nehéz megszabadulni. Az aura energetikai felépítése énközpontú, az egó pedig az én része, ezért nagyon sok energiavezeték letapadt állapotban van azok közül, amelyek a tudati központokat köti össze az énzónákkal. Az egós energiák, mint a vízvezetékben a vízkő, úgy gátolják a finom spirituális rezgések útját. Ezért előbb-utóbb minden fejlődőnek be kell látnia, hogy amíg nem tesz egója leküzdéséért, addig sajnos nem működhet valódi spirituális képesség benne. Az igazi fejlődő lélek aurája egyre finomabb és finomabb energiákból épül fel, melyet sem emléksúlyok, sem egós szennyeződések nem csúfíthatnak. Az embereknek sajátja a hiúság, az önhittség, az önzőség és olykor a vakság. Ezek mind az egó művei. Ez nem üres beszéd, az élet, mint az látható, senkit nem kímél azért, hogy fejlődhessen. Ezért azt tanácsolom, hogy egódat faragd magad, hogy ne a sorsnak kelljen! 

 

Kétféle típusú ember van: az egyik típust viszi a Sors a hátán, a másikat vonszolja. Szabad akarati döntéseink eredménye, hogy mi melyik kategóriába tartozunk. Mindig a döntések azok, amelyek megkülönböztetik az életismerőt az átlagembertől. Minden ember életében kivétel nélkül jelen vannak a megkísértések, a szakítópróbák és az elemi nehézségek. Ezek tesznek kitartóvá, tisztánlátóvá és bölccsé mindannyiunkat. Karmánkban benne vannak a jó lehetőségek, de nekünk személyesen kell ráéreznünk a helyes útra, a nekünk kijelölt ösvényre, mely a mi igaz utunk. 

 

A lélektani hatásokra való felkészítés a filozófiai, a szellemi oldal feladata. Sokan ezt elhanyagolják, mert még nem hiszik el, hogy spirituális módon látni, érezni és érteni nagy nyomás, egy nagyon terhelt lelki állapot. A szellemi gondolatok ilyen irányú formáló hatása felvértezi a lelket és segítő sorai átemelik a lelki törések okozta kellemetlen állapotokon. Minden embernek saját kihívása, hogy a fentről kapott tudást, miként illesztik bele a mindennapi életébe, hiszen egyszerre kell helyt állnunk az emberi társadalomban és a spirituális világban is. Ez egy olyan kettősség, amin nagyon jól le lehet mérni, hogy mit értünk el valójában a spirituális tanulmányainkkal és hogy az igazi spirituális utat követjük-e, vagy váltanunk kéne.

- Boldog napot! Száraz György -