Edgar Cayce a híres amerikai gyógyító a világon minden idők legjobban dokumentált jövőbelátója és szellemi filozófusa, az „alvó próféta”ként is ismert. Több mint negyven év alatt 14.000 előadást tartott azok számára, akik a segítségére szorultak.Fiatal korától kezdve használta szokatlan képességeit, és általában naponta kétszer, lefeküdt egy kanapéra, alvásszerű állapotba került és kérdésekre válaszolt.
Az anyagi világban a bekövetkező események mindig előrevetik árnyukat, bár ezeket jobbára csak a történészek veszik észre, utólag.
Edgar Cayce sohasem igyekezett saját elméleteit ráerőltetni másokra, de azokban a beszédeiben, amelyeket a harmincas évek elején tartott a Cayce Kórházban, elmondta, hogy miként látja a jövőt. Úgy látta: az ember képességei fejlődni fognak, az öt érzékszerv köre kibővül, és ebből következően képes lesz mélyebb igazságokat is logikusan és racionálisan elfogadni.
Ha a reinkarnáció benne rejlik ezekben a mélyebb igazságokban, az emberiség azonnal észreveszi és elfogadja majd, amint eléri a mélyebb érzékelés szintjét.
Maga Cayce már képes volt a gondolatolvasásra, látta az emberek auráját, és reakcióit ezekkel az egyszerű szavakkal írta le: – Amióta az eszemet tudom, mindig színeket láttam az emberek körül. Nem emlékszem olyan esetre, hogy a szemem ne érzékelte volna a kék, zöld, piros színeket, amelyek lágyan áradtak az emberek fejéből és vállából. Hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy mások nem látják ezeket a színeket; hosszú idő telt el addig is, míg először hallottam az "aura" szót, és megtanultam alkalmazni ennek a jelenségnek a leírására, amely számomra mindennapos volt.
– Ha egy emberre gondolok, mindig az aurájával együtt jelenik meg előttem; megfigyeltem, mint változik az idő múlásával barátaim, szeretteim aurája –miként hat rá a betegség, a szomorúság, a szerelem, a kiteljesedés. Számomra az aura a lélek szélkakasa. Megmutatja, merre fúj a végzet szele.
– Sok embernek vannak az enyémhez hasonló élményei, és számukra is évekig tart, mire rájönnek, hogy ez mennyire ritka dolog.
– Sok embertől hallottam megjegyzéseket arra nézve, mennyire elterjedt a szemüveg a civilizált népek között. Ezt általában rossz dolognak tartják. Lehet, hogy ez a jelenség természetes következménye annak az állandó, megfeszített igyekezetnek, hogy az ember még többet lásson? Hogy így jusson el az evolúció következő szintjére? Azt hiszem, ez az igazság, és a jövőben ezt széles körben el fogják fogadni.
– Mit jelent majd számunkra, ha megtesszük ezt a következő evolúciós lépést? Azt, hogy mindannyian látni fogjuk az aurákat.
– Az aura okozat, nem ok. Minden atom, minden molekula, minden atom- és molekulacsoport, legyen bármilyen egyszerű vagy összetett, a belőle áradó vibrációkon keresztül elmondja saját történetét.
– Miközben a lélek keresztülutazik a lét tartományain, él vagy visszaél a felkínált lehetőségekkel, és közben megváltoztatja mintázatát. Az emberi szem ezeket a vibrációkat színekként érzékeli.
– Ezért a lélek mindig, minden világban vibrációin át kisugározza történetét. Ha egy másik tudat érzékelni tudja ezeket a vibrációkat, és megérti őket, ismerni fogja annak a léleknek az állapotát és a fejlődést, amelyen keresztülment.
– Képzeljük csak el, mit jelent mindez! Mindenki képes lesz látni, mikor akarnak neki akár csak egy aprót füllenteni! Mindannyiunknak őszintének kell lennünk, nem létezik többé csalárdság!
– Veszély, katasztrófa, balesetek és halál nem következhet be többé váratlanul. Látni fogjuk a közeledésüket, mint az ősi próféták; és ugyanúgy, mint a próféták, felismerjük és üdvözöljük majd saját halálunkat, mert érteni fogjuk igaz jelentését.
– Nehéz beleképzelni magunkat egy ilyen világba – egy olyan világba, ahol az emberek látják egymás hibáit és erényeit, gyengeségüket és erejüket, a betegségeket, a szerencsétlenségeket és az eljövendő sikereket. Úgy látjuk majd önmagunkat, ahogyan mások látnak bennünket – teljesen más emberfaj leszünk. Ugyan mennyi vétket fogunk megőrizni, ha egyszer mindenki ismerni fogja az összeset?
Hasonló felfogásban magyarázta el állásfoglalását a tudatkoncentráció lappangó képességével kapcsolatban, amely szintén növekszik az emberi fajban.
Tapasztalataim azt mondják nekem, hogy gyakorlatilag a jelenségek minden fázisa megmagyarázható a tudatalatti tevékenységével. Bevezetőben hadd meséljem el egyik erre vonatkozó kísérletemet – azt a kísérletet, amelyet sohasem ismételtem meg! Hogy miért nem, abból kiderül, hogyan kellene és hogyan nem kellene használni a mentális telepátiát.
Évekkel ezelőtt, amikor fotóműtermet működtettem, dolgozott nálam egy fiatal hölgy, aki valójában zenész volt. Érdeklődni kezdett a fényképészet iránt, és érdekelték a rajtam keresztül megnyilvánuló jelenségek is.
Egy nap azt mondtam neki: rá tudok venni bárkit, hogy eljöjjön hozzám. Gondolkoztam már ezen, és tanulmányoztam a kérdést. Hittem abban, hogy mély koncentrációval az ember képes mentális képet alkotni magában, és ha elképzel egy személyt valamilyen tevékenység közben, ezzel mentálisan ráveheti az illetőt, hogy azt a tevékenységet valóban végrehajtsa.
Az ifjú hölgy így szólt: – Nos, én elhiszem a legtöbb dolgot, amit mondott nekem, de ezt az egyet nem hiszem! Ezt be kell bizonyítania!
– Rendben van – feleltem. – Ki az a két ember, akiről úgy gondolja, hogy képtelen lennék befolyásolni?
– Az öcsémet nem tudná idehozni – mondta a lány. – És tudom, hogy Mr. B-t sem, mert ő nem szereti magát.
Azt feleltem erre, hogy az öccse másnap tizenkettő előtt nemcsak hogy eljön a műtermembe, hanem valamit kérni is fog tőlem. Megígértem, hogy a rákövetkező napon két óra előtt beállít Mr. B. is.
Az ifjú hölgy megrázta a fejét, jelezve, hogy ezt azért nem hiszi el.
A műterem ablakába fel volt szerelve egy tükör; ha az ember belenézett, láthatta, mi történik az utcán a kapu előtt. Másnap tíz órakor körülbelül harminc percig ültem meditálva, csak az öccsére gondoltam, és azon töprengtem, nem akartam-e túllépni a saját árnyékomat, amikor azt mondtam, hogy a fiú kérni is fog tőlem valamit. A lány ugyanis gyakran mondogatta nekem, hogy az öcsikét nagyon idegesíti, amikor a tevékenységemről mesél neki.
Körülbelül fél órával a kemény összpontosítás után megláttam, hogy egy fiú halad el lent az utcán, majd megfordul, és a lépcsőhöz jön. Néhány másodpercig ott állt, a lépcsőt bámulta – aztán elment. De pár percen belül visszatért, és feljött az emeletre.
– Mit keresel itt? – szólt fel a nővére.
A fiú leült az asztal szélére, és a kalapját gyűrögette. Aztán így szólt: – Nem is tudom, hogy mondjam el, de tegnap éjjel egy kis bajba keveredtem a boltban. Annyit meséltél Mr. Cayceről, hogy eszembe jutott: hátha ő tudna segíteni.
A nővére majdnem elájult
Másnap tizenegy órakor ugyanabban a székben ültem. A lány így szólt hozzám: – Ha az öcsémre tudott hatni, egész biztosan sikerülni fog Mr. B-vel is!
Mondtam neki, hogy nem szeretnék itt lenni, amikor Mr. B. megérkezik, mert nem kedvel engem túlságosan, és nem fogja tudni, miért is jött ide. Később a leány elmesélte, hogy Mr. B. fél egy körül jelent meg, miután én elmentem. Az asszisztensem megkérdezte tőle, miben lehet a szolgálatára. Erre Mr. B. így felelt:
– Semmiben. Fogalmam sincs, mit keresek itt! – És azzal elment.
Minél többet gondolkodtam ezeken az eseteken, egyre inkább megérlelődött bennem az elhatározás, hogy soha többé nem teszek ilyesmit. Ha valaki irányítani akar egy másik személyt, megteheti – de vigyázat! Amit az ember irányítani akar a másik emberben, pontosan az fogja a vesztét okozni. Mindenki így hozhatja létre saját Frankensteinjét!
Mert az igazlátásokból kiolvasható: aki másokra rákényszeríti az akaratát, és engedelmességet csikar ki belőlük, az zsarnok. Még Isten sem erőszakolja ránk az akaratát. Vagy egyesítjük akaratunkat az Övével, vagy ellene szegülünk. Mindenki maga dönti el.
De akkor milyen szerepet játszhat a mentális telepátia az életünkben? Minden, ami jó, veszélyeket is hord magában. Nem tudok egyetlen olyan jó dolgot sem említeni, amit ne lehetne rosszra felhasználni, amivel ne lehetne visszaélni. Miként használhatjuk tehát konstruktívan a gondolatolvasást és a telepátiát.
A legjobb szabály, amit mondhatok, a következő: ne kérjünk másik személyt olyasmire, amit magunk nem tennénk meg.
Mikor a Mester Júdeában járt, az egyik környékbeli nemes, egy farizeus meghívta vacsorára.
Jézus elfogadta a meghívást, és vele tartottak a tanítványai is. Ahogy leültek az asztalhoz, egy bűnös asszony jött be a szobába, a könnyeivel megmosta Jézus lábát, a hajával törölte meg, majd drága kenőccsel be is dörzsölte.
A nemes azt gondolta – amint azt sokan tennék manapság is: "Próféta ez egyáltalán? Hát nem látja, milyen perszónával áll szemben?" Jézus tudta, mi jár a nemes fejében, és így szólt: "Simon, van valami mondani valóm néked... Egy hitelezőnek két adósa vala; az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus mondá néki; Igazán ítéltél." (Lukács, 7:36-50)
Figyeljük meg: Jézus nem mondta Simonnak, hogy "erre és erre gondolsz", és nem tett szemrehányást neki, amiért olyan udvariatlan volt, hogy nem hozott vizet a lábainak, és olajat, amivel haját bekenhette volna. Jézus egyszerűen úgy beszélt hozzá, hogy Simon magától ráébredjen: ne másokban keresse a hibát.
Olykor mi is képesek vagyunk érzékelni, mit gondolnak más emberek, és lehet, hogy megérezzük, milyen irányt vesznek a gondolataik. Olyankor a beszédünk és viselkedésünk feléjük csak egyféle lehet: meg kell mutatnunk – ahogy a Mester is megmutatta Simonnak –, hogy a legbelsőbb gondolatok is feltárulhatnak azok számára, akik közeli kapcsolatban vannak az Istennel.
Azok, akik [az igazlátások alapján] tudnak egyet-mást Atlantisz történetéről, tisztában vannak vele, hogy ott igen magas fokon működött a telepátia. Sokan rendelkeztek olyan koncentrálóképességgel, hogy puszta akaratukkal anyagi tárgyakat hoztak létre. Ha az ilyen erőket önző célokra használják, ahogy ők tették, az csak a pusztuláshoz vezethet.
Ugyanez a tudati erő még mindig létezik, ugyanúgy, ahogyan az ősi Atlantisz földjén létezett.
Mai világunkban a két legnagyobb bűn még mindig az önzés és az akarat rákényszerítése egy másik akaratra.
Kevesen képesek megengedni másoknak, hogy éljék a saját életüket. Meg akarjuk nekik mondani, mit hogyan tegyenek; rá akarjuk venni őket, hogy úgy éljenek, mint mi, és úgy lássák a dolgokat, ahogyan mi látjuk. A legtöbb feleség meg akarja szabni a férjének, hogy mit tegyen, és a legtöbb férj meg akarja szabni a feleségének, mit tehet és mit nem.
Gondoltál-e már arra, hogy helyetted senki más nem felelhet Istennek? És hogy te sem felelhetsz Istennek mások helyett?
Ha az ember előbb megismeri önmagát, akkor a mások tudatának megismerése is lehetővé válik. Aki csak egy kicsit is gyakorolja, sokat fejlődhet ezen a vonalon. De sohase próbáljunk beleavatkozni Isten munkájába! Meg kell elégednünk a sajátunkkal, és meglesz a gyümölcse!
Ahhoz jogunk van, hogy elmondjuk az embereknek saját tapasztalatainkat, döntsenek ők. Kényszeríteni nem kényszeríthetjük őket, mert Isten arra szólít minden embert, akárhol éljen is, hogy önmaga számára lássa, figyelje és értse meg a dolgokat.
Mindannyiunk számára megjön a válasz, hogy érdemes-e fejleszteni ezeket a képességeket, vagy sem. Ha helyes fogalmaink vannak arról, mit jelent a "paranormális" szó, akkor tudjuk, hogy ez létező képesség – mindig is létezett –, és a születésünknél fogva a miénk, hiszen Isten fiai és leányai vagyunk. Megvan az erőnk, hogy kapcsolatba lépjünk a Lélekkel. "Mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul". (János, 4:23)
Ha az erőket Isten és a Teremtő Erők szolgálatában használjuk, akkor helyesen cselekszünk. Ha a saját önző céljainkra használjuk, akkor megbecstelenítjük őket. És akkor olyanokká válunk, mint az Elveszett Fiú – nevezzétek, ahogy akarjátok.
Egyszer, mikor Edgar Cayce az önhipnózis állapotában volt, megkérdezték tőle:
Hogyan kellene bemutatni az A. R. E. munkáját azoknak, akik szigorúan a keresztény vallás tételeihez tartják magukat?
– El kell hívni őket, hogy saját szemükkel lássák – felelte ő. – Nem kényszerrel vagy nógatással. Mert a tanítást csak azok fogják megszívlelni, akikben megvan az igény a belülről jövő válaszokra.
– Ne háborgassuk őket, ne vessük szemükre hibáikat. Mert ha Atyád, az Isten felróná neked minden haszontalan szavadat, minden rossz cselekedetedet, milyen lehetőséged maradna életedben?
– Ha ismerni szeretnéd a kegyelmet Őelőtte, légy kegyes és kedves azokkal, akik más csoporthoz, más hithez tartoznak
- Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról -
- - - - - -
Kapcsolódó írás
Csodálatos hatással van a ‘Miatyánk’ imádság az emberi testre!
https://dszilvia.blogspot.com/2018/03/csodalatos-hatassal-van-miatyank.html
- - - - - -
Híres jövendőmondók: Nostradamus és Edgar Cayce - videó
forrás: Száraz György