Az olyan embereknek, akik nagyon gonoszak és nagyon rosszat tesznek a másikkal, miért nem szólal meg a lelkük? Az ő lelkük akkor negatív irányba fejlődik?
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
A léleknek nem csak az a feladata, hogy egyre inkább a jót tegye másokkal és saját magával, hanem az is (bár némileg kapcsolatban van a kettő), hogy a testi élete alatt is minél inkább az szellemi mivoltját engedje érvényesülni, a testi, állati mivoltja helyett. Az állatok egy zárt, a fajukra jellemző ösztönprogramot követnek, ezért jellemzően nem képesek az állati szint alá sem és fölé sem helyezkedni. Az ember azonban, éppen a szellemi értelme révén, képes ha akar, jóval az állati szint alá is süllyedni, de jóval afölé is.
Az a lélek, aki most rosszat tesz a másikkal és úgy véljük, a lelke mégsem szólalt meg, ez esetben a következő történik. Megszólal az ő lelkiismerete is, csupán ő egész egyszerűen ezt vagy nem akarja meghallani, vagy meg sem hallja még. Az oka vagy az, hogy még fejletlen lélek, vagy az, hogy nagyon engedi még az állatias ösztönöket eluralkodni az elméje felett, persze e kettő kötődik egymáshoz.
A lelkük ezzel persze nem fejlődik negatív irányba, legfeljebb viszonylag egy helyben marad. Hiszen bármit is tesznek most, a számukra is ugyanúgy működik a karma törvénye, s bármilyen gonoszok és/vagy tudatlanok is legyenek most, előbb-utóbb ők is belátják majd, hogy mit jó tenni és mit nem, tehát az ő fejlődésük is törvényszerű.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -