Sri Chinmoy: Halál és újjászületés

  

Sri Chinmoy (1931-2007) egy spirituális tanító, aki egész életét az emberiség szolgálatának szentelte.

“Fizikai halálom nem az életem vége.

Örökké tartó utazás vagyok.”

(Sri Chinmoy)

 Élet a halál után: a magasabb és alacsonyabb világok

KÉRDÉS: A körülmények, melyek között valaki meghalt, befolyásolják-e azt, hogy hova jut a lélek, miután a testét elhagyta?

SRI CHINMOY: Ez főleg az illető tudatállapotától függ, ezt pedig egész életének fokozatosan felhalmozódó teljesítménye határozza meg. Jó tanítványaim, ha a halál pillanatában rám gondolnak, azonnal igen magas síkra kerülnek. Ha az anya meghal, miközben gyermekét védi, lelke felsőbb régióba kerül. Ha egy katona meghal, miközben hazáját védi a támadókkal szemben, szintén oda jut. Indiában volt idő, amikor férjük temetésén a feleségek bevetették magukat a halotti máglya lángjai közé. Az emberek azt mondhatják erre: ez öngyilkosság, és kérdezhetik: megengedhető ez? De ebben az esetben a feleségek nem kerülnek az alacsony, lelkiismeret nélküli világba, ahová rendszerint az öngyilkosok jutnak. Hihetetlen szeretetükért, és férjükkel való egységük jutalmaként Isten megáldotta ezen feleségek isteni tulajdonságait, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy lelkük fejlettsége szerint abba a világba kerüljenek, amelybe halálukkor egyébként is kerültek volna. Ugyanakkor akadtak feleségek, akiket a törvények kényszerítettek a rituális öngyilkosságra. Ők félelemből, kiszolgáltatottságból, és nem a szeretet és egység érzésétől vezérelve emésztették el magukat. Az őket megillető bánásmód mégsem ugyanaz a belső világban, mint azoké, akik saját akaratukból lettek öngyilkosok. Ezek a feleségek lelkük állapota szerint, az őket amúgy is megillető helyekre kerültek. Ugyanakkor azok, akik tiszta örömmel, párjukkal egységben adták életüket, olyan erős kapcsolatot hoztak létre férjükkel, amely eljövendő életeikben is fennmarad.

KÉRDÉS: Azt hallottam, hogy a rokonok és barátok könnyei az életből eltávozó léleknek nagy örömöt szereznek. Igaz ez?

SRI CHINMOY: Általában háromféle emberi lélek létezik: az első, amit közönséges, hétköznapi, felvilágosulatlan léleknek hívunk; a második a jóságos, de átlagos lélek; és végül a harmadik, a kimagasló, átlagon felüli lélek. Amikor egy átlagember meghal, körülnéz, melyik szeretett hozzátartozója sír utána. Ha azt látja, hogy senki sem, akkor nagyon elkeseredik, és ezt mondja magának: „Egész életemben minden erőmmel támogattam őket. Ezt a hálátlanságot!” Ezek az átlagos lelkek annyira kötődnek az övéikhez és a földhöz, hogy elcsüggednek, ha ebben az utolsó pillanatban szeretteik nem ismerik el eddigi szeretetüket és áldozatukat. Sőt még olyan felvilágosulatlan lelkek is akadnak, akikben gyűlölet és ellenséges indulatok támadnak, ha rokonaik nem siratják meg őket, és – miután elhagyták a testüket – egy testetlen formában térnek vissza, hogy szeretteiket megrémítsék. Az elhunyt a legvisszataszítóbb formát öltheti magára, s ha gyerekek is vannak a családban, elsősorban őket ijesztgeti. A második típusú ember segítőkész, aranyos és nagyon kedves volt családjához. Ő halála óráján azt érzi, hogy a szeretet és ragaszkodás köteléke örökké tart. Az ilyen ember nem akarja elhagyni a földi színteret. Úgy érzi, hogy egyedül ez a ragaszkodás képes fenntartani a kapcsolatot e világ és a másik világ között, így megpróbálja szeretteitől és barátaitól a legerősebb ragaszkodást, tartós vonzalmat és törődést kicsikarni. Ha azt látja, hogy szerettei és hozzátartozói semmi részvétet vagy sajnálatot nem mutatnak elvesztése miatt, hogy nem sírnak-rínak keservesen, akkor iszonyú fájdalom sújtja belső létében. Ekként érez: „Valami maradandót szeretnék itt létrehozni, de semmilyen segítséget nem kapok, sőt még családtagjaim együttműködésére sem számíthatok.” De az eltávozott lélek és a földi létben maradó lelkek között nem az úgynevezett emberi szeretet, nem az emberi ragaszkodás teremt örök, isteni kapcsolatot. A szeretet, a vonzalom, amely egymáshoz köti az emberi lényeket, soha nem tartós. Az csak olyan, mint a homokból font kötél. Egyedül az isteni szeretet örök, amely átléphet minden korlátot, túljuthat valamennyi akadályon. Most elérkeztünk az átlagon felüli, nagy lelkekhez, úgymond a spirituális mesterekhez. Mikor egy mester elhagyja testét és azt látja, hogy a tanítványai keservesen sírnak elvesztése miatt, sajnálatot érez, mert a követői eszerint nem méltányolták őt egészében mint spirituális mestert. Egy spirituális személy, aki megvalósította Istent, minden síkon egyaránt létezik. Tudata az egész világot áthatja, átitatja. Így, ha tanítványai elkeseredetten zokognak, mert úgy érzik, többet nem láthatják, akkor mesterüket az átlagember kategóriájába helyezik. Ez olyan, mint egy sértés. A mester tudja, hogy megjelenik majd azon tanítványai előtt, akik őszintén imádkoznak hozzá, akik kitartóan meditálnak és őszintén törekednek. Tudja, hogy mindenkor vezeti, alakítja és formálja majd őket. Pontosan tudja, hogy képes lesz eggyé válni velük, és ők is képesek lesznek erre. Így aztán természetesen elszomorodik, ha tanítványai ekként beszélnek: „Most elment a mester, és nem látjuk, nem halljuk többé, könyörgésünk hozzá hiábavaló, így semmi értelme imádkozni. Gyerünk, menjünk egy másik mesterhez vagy próbáljunk más eszközt találni spirituális fejlődésünkhöz”. Ekkor a spirituális mester sajnálatot érez amiatt, hogy szerettei fájdalmas könnyeket hullajtanak érte, míg az átlagembernek ez öröm. Igen, egy darabig a tanítványok sajnálatot éreznek, mert elvesztették mesterüket, és nem fogják őt fizikai alakban látni. De ez a szomorúság nem maradhat tartós, mivel a lélek öröme, a lélek erős szeretete és a mindent betöltő gondoskodás átjárja a tanítványokat, akik – lelkük vezetőjének – őszintén elfogadták a mestert. 

 

KÉRDÉS: Miért őrzik meg az emberek a testet pár óráig vagy akár néhány napig, miután a lélek eltávozott belőle? 

 

SRI CHINMOY: Azért, mert a rokonok látni akarják a földi maradványokat. Sajnálatot éreznek, mert ez a test az eltávozott életében segített nekik vagy szerette őket. Az apa nem látja az anya lelkét életében, de látja testét, így ahhoz ragaszkodik. Ezért mikor meghal, ameddig csak lehet, meg akarja tartani. Pedig a lélek eltávozása után a test használhatatlanná válik. Az egész csak olyan, mint amikor egy öreg, piszkos ruhát a szemetesbe teszel. Ha egy átlagos lélekről van szó, akkor az a ház közelében, az udvarban vagy valahol a közelben lebeg. Isten lehetőséget ad neki, hogy lássa, vajon a család valóban gondol-e rá, törődik-e vele, és a lélek is módot nyújt a családnak arra, hogy megmutassák, vajon igazán érdekli-e őket a halála. Pár órával ezután, általában tizenegy óra elteltével vagy akár többel is, a lélek eltávozik, és nem tér vissza többé. 

 

KÉRDÉS: Ha a keresőnek nem sikerült megvalósítania Istent földi tartózkodása során, lelke – miután elhagyta a testet – akarja-e Őt látni vagy megvalósítani? 

 

SRI CHINMOY: Minden lélek ragaszkodik ahhoz, hogy Istent láthassa, mivel a lélek közvetlenül Istentől jött. Mikor a lélek elhagyja a testet, először a vitális világba, majd a mentális világba, később a pszichikai világba, és végezetül a lélek saját világába: a lelkek országába kerül. Itt egy időre megpihen. Ezután, mielőtt lejönne következő újjászületéséhez, a léleknek egy beszélgetése lesz Istennel. A Supreme előtt kell állnia, és elmondania, mennyit teljesített előző életében. Ugyanakkor láthatja következő testet öltésének lehetőségeit, és ígéretet kell tennie a Supreme-nak. A célokat és eszméket, amelyeket a lélek – szerepéből adódóan – a kinyilatkoztatás és megnyilvánulás világában szolgál majd, a Supreme-nak jóvá kell hagynia. Van, amikor maga a Supreme mondja: „Ezt várom tőled. Próbáld meg ezt a kedvemért megvalósítani a földön.” 

A lélek, mely látja Istent és beszélget vele, olyan, mint egy idegen számunkra, mivel legtöbbünk még nem látott lelket a földön. Ha nincs szabad bejárásunk a lélekhez, ha nem halljuk a lélek hangját, és nem próbáljuk meg figyelni belső utasításait, teljes képtelenség Istent megvalósítanunk. Miután elhagyta a testet, minden lélek ugyanúgy látja Istent, ahogy én látlak, mikor előtted állok. De egészen más az, ha valaki a fizikai létben, itt a földön valósítja meg Istent. Itt ugyanis a teljes tudat - a fizikai tudat és az egyéni tudat - beleolvad az örök Fénybe és Boldogságba. Mikor spirituális könyveket olvasunk vagy másokat hallgatunk, úgy érezhetjük, Isten a miénk. De a tudatos egységünk az valami más. Amikor tudatosan érezzük, hogy Isten egészen a miénk, akkor belső életünk minden pillanatában, belső lényünkben érezzük a határtalan Békét. Beszélgethetünk, kívülről szemlélve izgatottak lehetünk, de belső életünkben a Béke, a Fény és Öröm tengere vagyunk. Amikor a Békének, a Fénynek és Örömnek ez a tengere behatol testi valónkba, fizikai tudatunkba, akkor nyilvánul meg belső isteniségünk a földön. A Mennyben képtelenek vagyunk bármit is kinyilvánítani vagy megvalósítani. Ha a lélek nem valósítja meg Istent, mialatt a földön, korlátok béklyójában van, akkor nem fogja Őt megvalósítani a saját világában. A megvalósulás csak fizikai léten keresztül érhető el. 

 

KÉRDÉS: Guru, látunk téged, amikor elhagyjuk a testünket? 

 

SRI CHINMOY: Ha igazi tanítványom vagy, akkor elkerülhetetlen, hogy láss engem, mikor elhagyod a testet. Ezt megígérem neked. Amennyiben valódi tanítványom vagy, akkor tudomásom és beleegyezésem nélkül nem halhatsz meg. Abban az órában majd közvetlenül előtted állok, és a hintómra veszlek. Arany-, ezüst- vagy bronzszekéren viszlek, majd meglátod. Ez egy olyan ígéret, amelyet a nagy spirituális mesterek adnak. Eljönnek majd, és elviszik tanítványaik lelkét. 

 

KÉRDÉS: Látunk-e majd téged, miután elhagytad a testet? 

 

SRI CHINMOY: Egy-két percig láthatsz engem egy álomban. A spirituális mesterek, mikor elhagyják a testüket, gyakran megnyitják tanítványaik harmadik szemét pár percre. 

 

KÉRDÉS: A halál után mindenki láthat majd téged a belső világban? 

 

SRI CHINMOY: A lélek birodalma nagy kiterjedésű, hatalmas hely. A Föld szintén óriási terület. Ha nem jöttél volna hozzám, nem láthatnálak. A belső világban egyik helyről a másikra költözöm. Ha valódi főhadiszállásom azon a síkon van, amelyiken a kérdéses személy tartózkodik, akkor természetesen lát majd engem. Lesznek ott emberek, akik igazán szeretnek engem, és őszintén hűek hozzám. Mi együtt fogunk lakni ugyanazon a síkon. De azok, akik nem törődnek velem, akik semmit nem tudnak rólam és így nincsenek kapcsolatban velem, nem láthatnak, kivéve, ha ez a Supreme kifejezett Akarata. Ezek az emberek majd másokat látnak, saját fejlettségi szintjüknek megfelelően. Azokkal fognak együtt lakni, akiket szerettek. 

 

KÉRDÉS: Egy barátom, egy hölgy, aki rendkívül spirituális volt, nemrég meghalt. Találkozik-e barátaival a Menny szépséges országában? 

 

SRI CHINMOY: Ha a barátai is spirituálisak és magasan fejlettek voltak, természetesen találkoznak vele, ha még a Mennyben tartózkodnak. Ám, ha barátai sokkal régebben elhagyták a testet, mint ő, akkor ki tudja, hol lehetnek most? Talán a Mennyben vannak, talán még a vitális síkon időznek, esetleg már emberként újjászülettek. De ha áthaladtak a vitális, mentális, és más síkokon, ha most a Menny örömteli pihenését élvezik, és lelkük őrzi még a szerető érzést barátod iránt, akkor természetesen fogadják őt, és segítenek neki örömteli életet élvezni a Mennyben. 

Anyámról szeretnék mesélni, aki nagyon, nagyon spirituális nő volt. Mikor elhagyta a testet, egyik közeli rokonom álmában látta őt, amint barátai aranyhintón fogadják. Mikor apám meghalt, egyik nagybácsim – aki távol a városban járt – látta, ahogy a másik nagybácsim és más emberek jönnek, és apámat egy aranyhajóra viszik. Sokan fogadták apámat és anyámat, mivel ők, valamint jó néhány barátunk és rokonunk egyaránt, nagyon spirituálisak voltak. 

Majdnem mindegyik vallásos és spirituális ember esetében eljönnek a rokonok. Könnyebb a spirituális embereknek eljönni, mivel nekik szinte szabad belépésük van ebbe a világba. Amikor átlagos emberek – akik nem igazán törekvők, nem spirituálisak – elhagyják a testet, nem kerülnek rögtön Istenhez. A vitális világban maradnak, és nagyon sokat szenvednek. Amikor egyik tanítványom apja meghalt, a vitális világba került, ahol nem bántak vele jól. Igen sok problémája akadt addig, amíg az egyik vitális lény meg nem kérdezte, hogy ismert-e életében valakit, aki vallásos vagy spirituális volt. Ezt felelte: „Igen, ismertem a leányom egyik barátját” – aki történetesen én voltam. Amint a nevem elhangzott, a vitális lények azonnal tudták, hogy kivel volt kapcsolatban, így elengedték őt. Így már képes volt elhagyni a vitális világot, a szenvedés völgyét, és egy nagyszerű, magasabb szintű világba távozhatott. Másik tanítványom apja, halálakor egy nagyon magas szintű világba került, de elégedetlen volt vele. Ő engem csak egyszer látott Kanadában, de akkor egész teste tetőtől talpig megremegett a kimondhatatlan örömtől. Így, miután elhagyta testét és nem volt elégedett a hellyel, amelyre került, lelke eljött hozzám, és azt mondta: „Egy magasabb szintű világba szeretnék kerülni.” Ekkor egyik barátomat, Jyotisht hívtam, hogy vigye magával arra a síkra, ahol ő él. Most igen boldog ebben a nagyon magas szintű világban. Néha meglátogat, hogy kifejezze legmélyebb örömét. Mikor legközelebb újjászületik, tudni fogok róla. A legvalószínűbb, hogy egy olasz családban születik újjá, de ez teljesen a Supreme Akaratától függ, és egy kicsit az én beavatkozásomtól is. Néha a lelkek hibáznak, amikor következő újjászületésükről döntenek. Ha a lelkek szívemhez nagyon közel állnak, nem engedem, hogy ezt a hibát elkövessék. Ebben a pillanatban ahogy veled beszélek, belső rezgés érkezik tőle, miszerint az egyik tanítványcsaládba szeretne kerülni. Most először pillantott meg egy belső összefüggést, kapcsolatot. Ezelőtt egy olasz családba kívánkozott, de most, hogy hallotta, mit beszélek, azt az üzenetet küldi a belső világ csatornáin át, hogy az egyik tanítványcsaládba szeretne megszületni. Semmi sem tölt el minket nagyobb örömmel, mint magunk között tudni őt. 

 

KÉRDÉS: Képes a lélek tapasztalatokat gyűjteni abban a világban, ahova akkor kerül, miután elhagyta a testet? 

SRI CHINMOY: Amint a lélek elhagyja a fizikai testet, az alkotóelemeire bomlik. A test a fizikai burokba kerül, az életenergia a vitális burokba, és az elme a megfelelő mentális síkra. A lélek keresztülhalad a finom fizikai, a vitális, a mentális, a pszichikai világon, és végezetül a lélek saját világán. Ahogy ezeken a síkokon végigvonul, a lélek magával viszi földi tapasztalatainak lényegét. 

 

Különféle „finom” – tapasztalatokat szerez ezeken a különböző síkokon, de ezeket az ismereteket nem nyilvánítja ki, nem hasznosítja ebben a világban. Ha a lélek különféle tapasztalatokat szerez itt a földön, akkor ezeket ma vagy holnap képes manifesztálni. A lélek bármely világban képes törekedni. A magasabb rendű világokban csak törekvése lesz, és ez a törekvés végül tapasztalattá válik. A törekvés maga egy tapasztalat. De a földön szerzett tapasztalat – amikor a lélek a szenvedést, vagy örömöt, vagy a világ munkálkodását érzékeli – folyamatosan vezeti az Isteniség teljesebb megnyilatkozása felé.

 

 KÉRDÉS: Azt mondtad, hogy a lélek a vitális burokba kerül, amikor a halál után elhagyja a testet. Mi az a vitális burok? 

 

SRI CHINMOY: A vitális régió egyszerűen egy világ, és ez a világ is bennünk van. Ahogy van fizikai világunk, ugyanúgy létezik vitális világunk, mentális világunk, pszichikai világunk, a lélek világa, és más világaink is vannak. Mikor befelé megyünk, a fizikai után közvetlenül a vitális világ következik. Az itteni életerő dolgozik bennünk mindennap. Néha fizikai tudatunk hatol be az életerőbe, máskor a vitális világ lép be a fizikaiba. Álmunkban nagyon gyakran belépünk a vitális világba. Amikor a lélek egyik tudati síkról a másikra vándorol – miután a fizikait elhagyta –, az első sík, amibe kerül, a vitális sík. Amikor a testet elhagyja a lélek, és az ember meghal, az első lépés a lélek vándorútján pihenőhelye felé a vitális világ. Néhány lélek szenved ott, míg mások nem. Ez olyan, mint ellátogatni egy új, idegen országba. Vannak olyan szerencsések, akik könnyen beilleszkednek az új ország lakosai közé, és azonnal megértik kultúrájukat, míg mások kevésbé szerencsések. Az a vitális, amit a fizikai síkon testesítünk meg, valami stabil. Fizikai szemünkkel nem látjuk a vitálist, de érzékeinkkel, belső érzékenységünkkel érezni tudjuk. Ugyanakkor emberi szemünkkel itt a földön valójában láthatjuk a vitális mozgást és aktivitást. Ez a vitális fel tudja venni, és magára is öltötte a finom test valódi formáját. Mikor a lélek elhagyja a testet, és a test megszűnik működni, ez a forma alaktalanná válik, a vitális alak, amit életünk alatt érzékeltünk, bekerül a vitális burokba. A vitális korábbi alakja bekerül az alak nélküli vitálisba. Ott megpihen vagy szétbomlik, mialatt a lélek visszatér saját hazájába. 

 

KÉRDÉS: Milyen a vitális világ? 

 

SRI CHINMOY: A fizikai világ után következő vitális világban hihetetlen káosz, nyugtalanság, bizonytalanság, sötétség, elégedetlenség, és a tökéletlenség tudata van. Mindamellett egy félelmetes hatalom működik minden itteni erőben és erőn keresztül. Ezen a világon halad keresztül a lélek, amikor a fizikai világba jön a születés előtt, és a halál után, mikor a magasabb síkokba tér vissza. A vitális világ rendkívül kaotikus. Ha oda kerülsz, rengeteg torz és deformált dolgot látsz majd, mintha egy ciklon söpört volna végig rajta. Ebben a vitális világrészben az elköltözött lények rendszerint boldogtalanok. Csak akkor lesznek boldogok, amikor túljutottak ezen, és egy magasabb világba kerültek, ahol tudatos vágy és felfelé irányuló törekvés érzékelhető. 

 

KÉRDÉS: A pokol valóságos hely a vitális világban, vagy csak a tudat képzete? 

 

SRI CHINMOY: Fizikai-mentális síkon a pokol egyaránt létező hely. Ez egy hely, amely a lélek tapasztalatszerzését szolgálja. Ha helytelen életet élsz, oda kell kerülnöd. Ott valódi szenvedés van, elképzelhetetlen gyötrelem. Különösen az öngyilkosok szenvedése keserves és gyötrelmes. Ez végtelenül rosszabb, mint olajban elevenen megsülni. A kínszenvedés, melyen az öngyilkosok keresztülmennek a mélyebb fizikai és vitális világban, elképzelhetetlen, elviselhetetlen. Hosszú ideig nem születhetnek újra. Sőt, miután sok éven át pokolian szenvedtek a vitális világban és végre újjászületnek, sérültek, vakok, paralízisesek, értelmi fogyatékosok lesznek. Ráadásul ez nem csak egy újjászületésre szól. Ha nem nyernek bocsánatot egy spirituális mestertől vagy Isten Kegyétől, akkor ez még így megy jó néhány újjászületésen keresztül. Mindezeken felül, zavart okoznak a családnak, melybe beleszületnek. Ha egy öngyilkos újjászületik és elmebeteg lesz, akkor komoly gondot okoz az egész családnak. Ezenkívül ezek a lelkek gyakran saját rossz karmájukat növelik, mivel ugyanazon az úton haladnak, és nem változnak. De ha Isten Áldását küldi rájuk vagy közbenjár értük egy spirituális mester, a lélek megmenekül. 

Tehát amikor a durva fizikai tudatban vagy test-tudatban élünk, a pokol valóságos hely. De a legmagasabb spirituális szinten tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy, mint a Mennyország, egy tudati sík. 

Mind a Mennyország, mind a pokol az elmében kezdődik. Abban a pillanatban, amikor valami jóra gondolunk, amikor imádkozunk, meditálunk, és megpróbáljuk felajánlani a meditációból és imádságból nyert belső fényt, a Mennyországban kezdünk élni. Abban a másodpercben, amikor gonosznak gondolunk, bírálunk valakit, amikor helytelen gondolatokat táplálunk a másik ember iránt, a pokolba kerülünk. Mi hozzuk létre a Mennyországot, és mi hozzuk létre a poklot. Isteni gondolatainkkal hozzuk létre a Mennyországot, rossz, buta, istentelen gondolatainkkal teremtjük a poklot magunkban. Mennyország és pokol egyaránt a tudat állapotai mélyen önmagunkban. Mikor magunkba szállunk, látjuk, hogy a teljes univerzum bennünk van. Fizikai testünkben található a szubtilis test, és ennek szívében találjuk a lélek létét. Ekkor, ha onnan mélyre, legbelülre megyünk, megpillanthatjuk a teljes univerzumot.

- Sri Chinmoy: Halál és újjászületés Végtelen utazás -

 

- - - - - - - 

 

 Sri Chinmoy a reinkarnációról - videó

forrás: Rob Pro