Hilma af Klint svéd festő, az absztrakt festészet úttörője. Már 1906-ban készített nonfiguratív kompozíciókat, melyek a spiritizmus hatása alatt születtek. Élete folyamán soha nem állította ki képeit, mert úgy gondolta, hogy kortársai nem értenék meg.
Honnét jön az ihlet?
Évszázadok óta foglalkoztatja a művészeket a kérdés, hogy mi az ihlet. Az értelmező szótár szerint az ihlet felfokozott érzékenységű lelkiállapot, lelkesült hangulat, amelyben a szellemi, különösen a művészi alkotásra ösztönző és képesítő termékeny alkotókedv kibontakozik, inspiráció. A többség ezt nem is vitatja, ám a vélemények abban már eltérnek, hogy ez az inspiráció honnét származik. Isteni szikrára van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk alkotni, és kizárólag valamilyen természetfölötti támogatással érhetjük el ezt az állapotot, vagy meríthetünk bármi másból, egy naplementéből, egy örömteli vagy szomorú eseményből, vagy akár saját kútfőnkből?
Hilma af Klint kipróbálta mindkettőt. Tájképekkel, portrékkal, növények festésével kezdte, majd a „Felsőbb Mesterek" utasítására stílust váltott, s olyan műalkotások kerültek ki a keze közül, melyeken még ma is elámulunk. Af Klint szerint a szellemek vezették a kezét alkotás közben, nem készített előzetes tanulmányokat, nem gondolkodott a részleteken, nem tervezett el semmit sem előre, hagyta, hogy a transzcendens hatalmak irányítsák.
A korai évek
Hilma af Klint (1862. október 26. - 1944. október 21.) svéd képzőművész és misztikus, a kortárs megítélés szerint az első nyugati absztrakt művész. Sokáig a feledés homályába merült, jóllehet tekintélyes mennyiségű művet alkotott, nonfiguratív képei időben megelőzik Kandinszkij első letisztult absztrakt alkotásait. Alapítója volt „AZ ÖTÖK" nevű, kizárólag nőkből álló csoportnak. Azt vallották, hogy kapcsolatba tudnak lépni a „Felsőbb Mesterekkel" a szeánszaik során. Af Klint spirituális hatásra készült festményei leginkább diagrammokhoz hasonlítanak, a természetfelettiről való elképzeléseinek komplex vizuális reprezentációjaként.
Hilma af Klint Mathilda af Klint és Victor af Klint haditengerészeti parancsnok negyedik lányaként látta meg a napvilágot. Protestáns családba született, apja a tengerészet mellett matematikával is foglalkozott, és kiválóan hegedült. A kislány gyermekkora nyarait a Mälaren tavon lévő Adelsö szigetén töltötte szüleivel és testvéreivel, a családi birtokukon. Az idilli környezet, a tó, a fák, a növények azonnal megragadták gyermeki képzeletét, a sziget egyre jobban kitárulkozó szépsége életre szólóan rabul ejtette. A természeti formák kora gyermekként való megismerése művészi munkáját is meghatározta. Élete későbbi szakaszában állandó bázist alakított ki magának Munsö szigetén, Adelsö mellett.
A családi minta hatására Af Klint érdeklődni kezdett a matematika és a botanika iránt. A vizuális művészetek iránti tehetsége is korán megnyilvánult, beiratkozott egy művészeti iskolába, miután a család Stockholmba költözött, ahol portré- és tájképfestészetet tanult. 20 éves korában felvételt nyert a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. 1882 és 1887 között főleg rajzokat készített, portrékat és tájképeket tanult festeni. Kitüntetéssel végzett, és ösztöndíjat kapott az Akadémia által fenntartott Ateljébyggnaden (Műterem Épület) nevű képzőművészeti stúdióba, ami akkoriban Stockholm legnagyobb kulturális csomópontjának számított. Ugyanehhez az épületegyütteshez tartozott a Blanch Kávézó és a Blanch Művészeti Galéria is. A kávézóban minden délután élőzene szólt, és idegen nyelven is lehetett újságokat olvasni.
Dagerrotípia az egyetemi évek alatt
Készült egy dagerrotípia Hilma af Klintről az egyetemen, 1885-ben. Tipikusan idilli kép, af Klint egy palettát tart a bal kezében, egy nyitott ernyő a háta mögött. Minden olyan békés, a lány arca befelé figyelő, türelmes, teljesen átlagos kép. Semmi sem utal arra, hogy ez a csendes, hétköznapinak tűnő lány olyan lélegzetelállító absztrakt munkákat fog készíteni, mintha csak a 21. században élne, korban megelőzve Kandinszkijt, Malevicset és Mondriant. Tanulmányai befejeztével Stockholmban kezdett el dolgozni, tájkép-, portré és növények festőjeként szerzett hírnevet, ezzel tartotta el magát, rövid ideig a Svéd Női Képzőművészek Egyesületének a titkára volt.
Teozófia, antropozófia és spiritizmus
Közben kialakította a saját filozófiáját. 1880-ban meghalt influenzában a 10 éves húga, Hermina, és ettől kezdve az élete spirituális irányban folytatódott. Csatlakozott a 18. század végén és a 20. század elején közkedvelt spiritiszta mozgalomhoz, mely szimbolikájával utat nyitott számára az absztrakció felé. A spiritizmus mellett a teozófia is érdekelte, tagja lett Madame Blavatsky teozófiai társaságának, ahol megismerkedett négy hozzá hasonló gondolkodású hölggyel (Anna Cassel, Cornelia Cederberg, Sigrid Hedman, Mathilda Nilsson), és 1896-ban megalapította „Az Ötök" csoportot. Spiritiszta szeánszokat tartottak, rendszeresen kommunikáltak a szellemekkel, részletes jegyzeteket készítettek, és gyakorolták az automatikus rajzolást. Amikor 1908-ban Rudolf Steiner, az Antropozófiai Társaság alapítója Stockholmban járt, af Klint találkozott vele. Steiner beavatta őt a saját elméletébe, különösen a művészetre vonatkozó elveit osztotta meg vele, mely nagy hatást gyakorolt af Klint további munkásságára. Később, 1920-ban újra találkozott Steinerrel Dornachban, a Goetheanumban, az Antropozófiai Társaság főhadiszállásán.
Rudolf Steiner ezt vallotta a művészetről:
„A művészet megújulásának kiindulópontja kizárólag a közvetlen spirituális világ inspirációja lehet. Nem szimbólumok vagy allegóriák kidolgozásával kell művészekké válnunk, hanem felemelkedés által, melyet a spirituális világ megismerésével, és az abban való minél mélyebb elmerüléssel érünk el."
Steiner szerint tehát a művészet spirituális tevékenység, a művészet lényege, hogy szabaddá váljunk az anyagi világ kötöttségei alól.
Blavatsky azt tanította, hogy létezik egy ősi és titkos testvériség - a beavatottak számára ők a Mesterek -, akik bárhol megtalálhatók a világon, de Tibetben van a központjuk. Blavatsky bölcsességével és természetfeletti képességével meg tudta idézni ezeket a Mestereket, akik kezdeményezték, hogy alapítsa meg az új Teozófiai Társaságot, azért, hogy Blavatskyn, mint médiumon keresztül elterjeszthessék tanaikat. A társaság tagjai hittek abban, hogy a Mesterek azt az ősi tudást akarják újjáéleszteni, mely valamikor az egész világon megtalálható volt, és hamarosan újra eljön, hogy felülmúlja a világ összes vallását. A teozófia követői ennek ellenére sosem tartották a mozgalmukat vallásnak, jóllehet egy egyedülálló, isteni abszolútumot hirdettek.
A teozófia nemcsak Af Klint munkásságára gyakorolt hatást, Vaszilij Kandinszkij, Piet Mondrian, Kazimir Malevics, és a francia Nabis is táplálkoztak ebből a mozgalomból.
Az Ötök összejövetelei
„Az Ötök" Blavatsky teozófiai tanítását kombinálták spiritualizmussal. Hittek a paranormális jelenségekben, és gyakran tartottak spiritiszta szeánszokat. Az összejöveteleiket imával nyitották meg, melyet meditáció követett, aztán egy keresztény szentbeszéd, majd az Újszövetség egy fejezetének áttekintése és elemzése. Ezután jött az igazi szeánsz, a szellemek megidézése. A „Felsőbb Mesterek" ("Höga Mästare") által közölt gondolatokat rögzítették egy könyvben.
Egyikük, Gregor Mester így beszélt:
„Minden olyan ismeret, mely nem az érzékszerveinkből, intellektusunkból és a lelkiállapotunkból fakad, hanem olyan tulajdonságunkból, mely lényünk legmélyebb részét képezi...ez a te szellemed tudása."
A „Templom festmények"
Hilma af Klint automatikus rajzolással is kísérletezett, az 1896-os évektől kezdve fokozatosan kialakította a saját vizuális nyelvezetét, hogy fogalmi összefüggésekben ábrázolja a külső és a belső világot. Kutatta a világ vallásait, az atomokat, a növényeket, és alaposan kidolgozott munkáiban rögzítette a felfedezéseit. Amikor egyre otthonosabbá vált a kifejezési formákban, a nyolc évig tartó ezoterikus tréningje után Af Klint utasítást kapott a szellemektől, hogy alkossa meg a „Templom festmények" című sorozatát. A festménysorozat egy nagyratörő látomás a túlvilágról, melynek középpontjában a speciálisan megtervezett spirális templom áll, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a transzcendens világ elérését és a spirituális meditációt. Af Klint abban a biztos tudatban alkotott, hogy nem saját magától rajzol, hanem felsőbb szellemi hatalmak vezetik a kezét. Ez az asztrális szintű megbízás kötötte le a művész következő kilenc évét. 1906-ban tehát, húsz évi alkotói munka után elkészítette első absztrakt sorozatát. 1906 és 1915 között összesen 193 „Templom festmény" született.
Szellemvilág és realitás
Af Klint stílusváltása valóban ámulatba ejtő, joggal merül fel a kérdés, vajon a művelt, matematika, tudomány, zene iránt érdeklődő nő - tanulmányozta Linnét, Goethe színelméletét, rajzolóként dolgozott az állatorvosi egyetem számára - a lexikonba illő botanikai képei után miért fordult a szellemvilág felé? Elég volt a húga halála ahhoz, hogy Rudolf Steiner és Blavatsky társaságához csatlakozzon? A kép ennél jóval árnyaltabb. Abban az időben a spiritizmus teljesen más megítélés alá esett, mint napjainkban, a szellemvilág létezése intellektuálisan is elfogadott volt. A természettudományok gyorsan fejlődtek, megismerésük tárgya gyakran kívül esett a látható világon, Heinrich Hertz felfedezte az elektromágneses hullámokat, Wilhelm Röntgen a róla elnevezett sugárzást fedezte fel, vagyis bebizonyosodott, hogy léteznek szemmel nem látható dolgok, melyek mégis hatást gyakorolnak ránk. Miért ne lehetne kapcsolatot létesíteni ezzel a szemünkkel fel nem fogható világgal?
Az életmű
Vannak kritikusok, akik azt állítják, hogy af Klint nem tartozik az absztrakt művészek közé, csupán a szellemvilág kivetülését vetette papírra (vagy vászonra), de tudatosan sosem gondolt úgy magára, mint aki egy új, absztrakt művészeti ágat hozott létre. Azt viszont mindenképpen kijelenthetjük, hogy hihetetlenül termékeny volt, 1944-ben, a 81 éves korában bekövetkezett halálakor több mint 1 200 festmény (egyes források szerint 1300), 100 szöveg és 26 000 oldalnyi jegyzet maradt utána, jó darabig mégsem tudott róla senki, ugyanis a végrendeletében kikötötte, hogy műveit halála után 20 évig nem szabad a közönség elé tárni. Sosem ment férjhez, bár volt az életében egy férfi, akit angol néven, „Halliday-ként" emlegetett, ám sosem házasodtak össze. Képeit az unokaöccsére, Erik af Klintre hagyta, a család 1970-ben felajánlotta az alkotásokat a stockholmi Modern Múzeum számára ingyen, de a múzeum nem fogadta el az adományt. Egy helsinki konferencián Åke Fant művészettörténész mutatta be a nemzetközi közönségnek af Klint műveit. A hagyatékot jelenleg az Erik af Klint által létrehozott alapítvány kezeli.
2019-ben a New York-i Guggenheim Múzeum rendezett egy nagyszabású kiállítást Hilma af Klint műveiből, Festmények a jövőnek címmel.
