Caroline életfilozófiájával több, mint tíz évvel ezelőtt ismerkedhettem meg. Egyszerű, ám erőteljes üzenete lényegében az, hogy mindannyian egy bennünk lakozó spirituális feladattal jöttünk a világra, egyfajta szent egyezséggel, mely arra kötelez bennünket, hogy személyes hatalmunk erejét megtanuljuk felelősségteljes, bölcs és szeretetteljes módon kiaknázni.
Az idők során mindig is akadtak olyan különleges képességekkel megáldott gyógyítók és misztikusok, akik képesek voltak az emberi test energiacentrumait érzékelni.
Az idők során mindig is akadtak olyan különleges képességekkel megáldott gyógyítók és misztikusok, akik képesek voltak az emberi test energiacentrumait érzékelni.
Alice Bailey, Charles W. Leadbetter és Rudolf Steiner mind írtak erről a témáról, ám mindeddig még senkinek sem sikerült az ember finom-fizikai (elektromagnetikus) felépítésének mélységeit és magasságait olyan pontosan megragadnia, miként azt Caroline tette. Az emberi lélek anatómiáját ilyen távlatokban még soha senki sem tárta fel. Talán nem túlzás azt állítani, hogy e könyv lapjain nyugszanak a huszonegyedik század gyógyászatának alapkövei.
A Caroline írása által közvetített alapvető bölcsesség kezünkbe adja azokat az eszközöket,
melyek segítségével saját energiáinkat, illetve másokét megismerhetjük.
A Caroline írása által közvetített alapvető bölcsesség kezünkbe adja azokat az eszközöket,
melyek segítségével saját energiáinkat, illetve másokét megismerhetjük.
“A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Nem a múltban keletkezett, nem most jön létre és nem is a jövőben fog újra létrejönni. Születetlen, halhatatlan és kimeríthetetlen. Örökké ifjú, mégis ősi, s bár a test a születés és halál igázottja, a lélek mégsem pusztul el soha.,,
- Bhagavad-gíta -
Részlet a könyvből:
Gyógyítóvá válásom
"1982 őszén, miután búcsút mondtam újságírói karrieremnek, s miután teológiából diplomát szereztem, két társammal összefogva megalapítottam a Stillpoint könyvkiadó vállalatot. Olyan gyógyászati eljárásokat ismertető könyveket publikáltunk, melyek alternatívákkal szolgálhatnak a hagyományos nyugati orvoslás módszereire. Ám az alternatív orvoslásban való üzleti érdekeltségem ellenére sem vonzott annak lehetősége, hogy e módszerekkel személyesen is megismerkedjem. Nem kívántam egyetlen gyógyítóval sem személyesen találkozni. Nem akartam meditálni. Sőt, abszolút idegenkedtem a new age zenétől, az organikus növénytermesztés előnyeit taglaló beszélgetésektől és a többitől. Cigarettáztam, miközben literszám ittam a kávét, s még mindig a viharedzett, örökké elfoglalt újságíró jelmezét öltöttem magamra.
Azon az őszön azonban fokozatosan arra lettem figyelmes, hogy érzékelő képességeim jelentékeny mértékben megnövekedtek. Ha egy barátom például megemlítette, hogy ismerőse egészségi problémákkal küszködik, azon mód a betegség okát megvilágító szellemi meglátás, vagy ösztönös megérzés sejlett fel előttem. Meglátásaim hátborzongatóan pontosnak bizonyultak, s híre hamarosan elterjedt a helyi közösségben. Hamarosan telefonhívások özöne árasztott el, s az emberek időpontokat kértek tőlem egészségi állapotuk felmérésére. 1983 tavaszára már azon kaptam magam, hogy különféle természetű betegségektől és életkrízisektől szenvedő emberek számára tartok állapotfelméréseket, konzultációkat."
"Fokozatosan ráébredtem valamire, amit az iskolában sohasem tanítottak nekünk: nevezetesen arra, hogy lelkünk nagyon is részese mindennapi életünknek; gondolatainkat és érzelmeinket testesíti meg, sőt, a legföldhözragadtabbaktól a legfantasztikusabbakig rögzíti és tárolja valamennyit. Jóllehet azt megtanultam, hogy a lélek a halál után attól függően, hogy az ember mennyire nemes és erkölcsös életet élt, „felfelé” vagy „lefelé” távozik a testből, most azt tapasztaltam, hogy lelkünk sokkal több ennél. Részese életünk minden másodpercének. A lélek tudatos erő, maga az élet.
Olyan volt, mintha egy robotpilóta segítségére támaszkodva folytattam volna elemzéseimet, mígnem egy napon képességeimet illető ambivalens érzelmeim egy csapásra elpárologtak. A konzultáció közepén tartottam rákban szenvedő páciensemmel. Forró őszi nap volt; fáradt voltam. Egymással szemben ültünk az asszonnyal a kiadó épületében található kicsiny rendelőmben. Éppen befejeztem egészségi állapotának kiértékelését, és egy pillanatig tétováztam, mielőtt megosztottam volna vele az információkat. Féltem felvilágosítani arról, hogy a rákos sejtek már egész testét behálózták. Tudtam, arról fog kérdezni, hogy miért történt vele ez a borzalom, s kellemetlenül éreztem magam a vállamra nehezedő felelősség súlyától. Amint azonban szóra nyitottam a számat, kezét finoman a lábamra helyezte, s így beszélt:
- Caroline, tisztában vagyok vele, hogy súlyos beteg vagyok. Azt meg tudja mondani, miért történik ez velem?
Ingerültségem találkozott a rettegett kérdéssel, s majdnem kicsúszott a számon:
- Honnan tudhatnám? - amikor hirtelenjében olyan energia árasztott el, amilyet még sohasem tapasztaltam azelőtt. Keresztülhatolt testemen, mintha csak arrább akarna lökni, hogy használatba vehesse hangszálaimat. Már az asszonyt sem láttam magam előtt, s úgy éreztem, mintha tízcentes nagyságúra zsugorodtam volna össze, s mintha csendes szemlélődésre intettek volna fejem belsejéből.
A hang rajtam keresztül beszélt az asszonyhoz. „Hadd vezesselek vissza életed eseményein, s életed valamennyi kapcsolatán keresztül - szólt. - Hadd haladjak át veled minden megélt félelmeden, s hadd mutassam meg, ezek a félelmek miként irányítottak téged oly hosszú időn át, hogy az életenergia már képtelen volt tovább táplálni.”
Ez a „jelenlét” végigkísérte az asszonyt életének minden részletén, úgy értem, valóban minden egyes részletén. Előhívta a legapróbb párbeszédeket; részletezte könnyek között töltött nagy magányosságának perceit; s emlékezetbe idézett minden egyes kapcsolatot, melynek bármiféle jelentősége volt számára. Ez a „jelenlét" azt a benyomást keltette, hogy életünk minden egyes pillanata - és valamennyi mentális, érzelmi, kreatív, pszichikai, sőt még a relaxációt szolgáló tevékenység is, melyekkel e pillanatokat megtöltjük -, valami módon ismert és megörökített. Minden döntésünk, nézetünk, megítélésünk rögzítésre kerül. Mindennemű magatartásunk, hozzáállásunk, állásfoglalásunk pozitív vagy negatív erők forrását alkotja, amiért felelősségre vonhatók vagyunk. Az élmény teljesen lenyűgözött. Az oldalvonalon kívülről imádkozni kezdtem, félig félelemből, félig alázatosságból, melyet az univerzális értelem ily közvetlen és egyben ily távoli megnyilatkozásával szemben éreztem. Azt hiszem, ez a szent élmény, mely révén annak ébredtem tudatára, hogy az élet minden egyes pillanata óriási jelentőséggel és értékkel bír, kicsit felkészületlenül ért.
Imádkozás közben, még mindig puszta megfigyelőként, azt kértem, páciensem ne szerezzen tudomást arról, hogy nem én szóltam hozzá. Ahogyan nem tudtam volna feleletet adni kérdésére, úgy arra sem tudtam volna magyarázattal szolgálni, hogyan tudtam részleteket idézni múltjából. Abban a pillanatban, amikor az imát engedtem szárnyra kelni, már ismét egyenesen a szemébe néztem. Észrevettem, hogy kezem a térdén nyugszik, mintegy tükrözve a mozdulatot, mellyel ő megérintett engem, noha nem emlékeztem rá, mikor, miként helyeztem rá a kezemet.
Minden ízemben remegtem, s elmozdítottam karomat. Mindössze annyit mondott:
- Szívből köszönöm. Most már együtt tudok élni mindezzel - lélegzetnyi szünetet tartott, majd folytatta. - Még halálom ténye sem rémít meg. Minden jól van így, ahogy van.
Ezzel távozott rendelőmből, s néhány másodperccel később, mélységesen megrázva, magam is így tettem."
"Előadásaimat és szemináriumaimat különféle emberek látogatják: vannak közöttük gyógyítók, orvosok, de gyakran találkozom olyan egyénekkel is, akik saját egészségükkel kapcsolatban keresnek útmutatást, vagy olyanokkal, akik az emberi energiamező érzékelő gyógyítóvá szeretnének válni. Mindazonáltal, egy közös tulajdonságban mindannyian osztoznak: egytől egyig meg akarják ismerni lelkük erejét, s megérteni annak működését. Belső tisztánlátásra kívánnak szert tenni, saját intuíciójuk hangját szeretnék hallani. A tanfolyamaimon részt vevő orvosok sokszor megosztják velem abbéli elkeseredettségüket, hogy bármikor, ha ösztönös megérzés merül fel bennük egy betegség érzelmi vagy akár spirituális hátterét, kiváltó okát illetően, nem állíthatnak fel szabadon spirituális jellegű diagnózist, hiszen a spirituális elgondolásoknak nincs tekintélyük a hagyományos tudomány keretein belül. Sok orvos tartja vissza intuitív benyomásait, mivel, amiként egyikük kijelentette, „a megérzés és a bizonyosság az egészségbiztosítási intézmények követelményrendszerében egyelőre nem jelentenek összeegyeztethető fogalmat”. Egy másik orvos azt mondta: „Nincs szükségem az egészségi állapotot érintő intuícióra. Már elegendő mértékű tisztánlátással rendelkezem. Sokkal inkább pácienseim családi mintáiról és mélyebb spirituális ügyeiről szeretnék ismereteket szerezni, mert tudom, hogy gyógyulásukhoz ezekre az információkra van szükség. Jóval többre van szükségük, mint a gyógyszerek szedése, melyek csupán időlegesen fedik el tüneteiket”
- Caroline Myss: A lélek anatómiája -
- Bhagavad-gíta -
Részlet a könyvből:
Gyógyítóvá válásom
"1982 őszén, miután búcsút mondtam újságírói karrieremnek, s miután teológiából diplomát szereztem, két társammal összefogva megalapítottam a Stillpoint könyvkiadó vállalatot. Olyan gyógyászati eljárásokat ismertető könyveket publikáltunk, melyek alternatívákkal szolgálhatnak a hagyományos nyugati orvoslás módszereire. Ám az alternatív orvoslásban való üzleti érdekeltségem ellenére sem vonzott annak lehetősége, hogy e módszerekkel személyesen is megismerkedjem. Nem kívántam egyetlen gyógyítóval sem személyesen találkozni. Nem akartam meditálni. Sőt, abszolút idegenkedtem a new age zenétől, az organikus növénytermesztés előnyeit taglaló beszélgetésektől és a többitől. Cigarettáztam, miközben literszám ittam a kávét, s még mindig a viharedzett, örökké elfoglalt újságíró jelmezét öltöttem magamra.
Azon az őszön azonban fokozatosan arra lettem figyelmes, hogy érzékelő képességeim jelentékeny mértékben megnövekedtek. Ha egy barátom például megemlítette, hogy ismerőse egészségi problémákkal küszködik, azon mód a betegség okát megvilágító szellemi meglátás, vagy ösztönös megérzés sejlett fel előttem. Meglátásaim hátborzongatóan pontosnak bizonyultak, s híre hamarosan elterjedt a helyi közösségben. Hamarosan telefonhívások özöne árasztott el, s az emberek időpontokat kértek tőlem egészségi állapotuk felmérésére. 1983 tavaszára már azon kaptam magam, hogy különféle természetű betegségektől és életkrízisektől szenvedő emberek számára tartok állapotfelméréseket, konzultációkat."
"Fokozatosan ráébredtem valamire, amit az iskolában sohasem tanítottak nekünk: nevezetesen arra, hogy lelkünk nagyon is részese mindennapi életünknek; gondolatainkat és érzelmeinket testesíti meg, sőt, a legföldhözragadtabbaktól a legfantasztikusabbakig rögzíti és tárolja valamennyit. Jóllehet azt megtanultam, hogy a lélek a halál után attól függően, hogy az ember mennyire nemes és erkölcsös életet élt, „felfelé” vagy „lefelé” távozik a testből, most azt tapasztaltam, hogy lelkünk sokkal több ennél. Részese életünk minden másodpercének. A lélek tudatos erő, maga az élet.
Olyan volt, mintha egy robotpilóta segítségére támaszkodva folytattam volna elemzéseimet, mígnem egy napon képességeimet illető ambivalens érzelmeim egy csapásra elpárologtak. A konzultáció közepén tartottam rákban szenvedő páciensemmel. Forró őszi nap volt; fáradt voltam. Egymással szemben ültünk az asszonnyal a kiadó épületében található kicsiny rendelőmben. Éppen befejeztem egészségi állapotának kiértékelését, és egy pillanatig tétováztam, mielőtt megosztottam volna vele az információkat. Féltem felvilágosítani arról, hogy a rákos sejtek már egész testét behálózták. Tudtam, arról fog kérdezni, hogy miért történt vele ez a borzalom, s kellemetlenül éreztem magam a vállamra nehezedő felelősség súlyától. Amint azonban szóra nyitottam a számat, kezét finoman a lábamra helyezte, s így beszélt:
- Caroline, tisztában vagyok vele, hogy súlyos beteg vagyok. Azt meg tudja mondani, miért történik ez velem?
Ingerültségem találkozott a rettegett kérdéssel, s majdnem kicsúszott a számon:
- Honnan tudhatnám? - amikor hirtelenjében olyan energia árasztott el, amilyet még sohasem tapasztaltam azelőtt. Keresztülhatolt testemen, mintha csak arrább akarna lökni, hogy használatba vehesse hangszálaimat. Már az asszonyt sem láttam magam előtt, s úgy éreztem, mintha tízcentes nagyságúra zsugorodtam volna össze, s mintha csendes szemlélődésre intettek volna fejem belsejéből.
A hang rajtam keresztül beszélt az asszonyhoz. „Hadd vezesselek vissza életed eseményein, s életed valamennyi kapcsolatán keresztül - szólt. - Hadd haladjak át veled minden megélt félelmeden, s hadd mutassam meg, ezek a félelmek miként irányítottak téged oly hosszú időn át, hogy az életenergia már képtelen volt tovább táplálni.”
Ez a „jelenlét” végigkísérte az asszonyt életének minden részletén, úgy értem, valóban minden egyes részletén. Előhívta a legapróbb párbeszédeket; részletezte könnyek között töltött nagy magányosságának perceit; s emlékezetbe idézett minden egyes kapcsolatot, melynek bármiféle jelentősége volt számára. Ez a „jelenlét" azt a benyomást keltette, hogy életünk minden egyes pillanata - és valamennyi mentális, érzelmi, kreatív, pszichikai, sőt még a relaxációt szolgáló tevékenység is, melyekkel e pillanatokat megtöltjük -, valami módon ismert és megörökített. Minden döntésünk, nézetünk, megítélésünk rögzítésre kerül. Mindennemű magatartásunk, hozzáállásunk, állásfoglalásunk pozitív vagy negatív erők forrását alkotja, amiért felelősségre vonhatók vagyunk. Az élmény teljesen lenyűgözött. Az oldalvonalon kívülről imádkozni kezdtem, félig félelemből, félig alázatosságból, melyet az univerzális értelem ily közvetlen és egyben ily távoli megnyilatkozásával szemben éreztem. Azt hiszem, ez a szent élmény, mely révén annak ébredtem tudatára, hogy az élet minden egyes pillanata óriási jelentőséggel és értékkel bír, kicsit felkészületlenül ért.
Imádkozás közben, még mindig puszta megfigyelőként, azt kértem, páciensem ne szerezzen tudomást arról, hogy nem én szóltam hozzá. Ahogyan nem tudtam volna feleletet adni kérdésére, úgy arra sem tudtam volna magyarázattal szolgálni, hogyan tudtam részleteket idézni múltjából. Abban a pillanatban, amikor az imát engedtem szárnyra kelni, már ismét egyenesen a szemébe néztem. Észrevettem, hogy kezem a térdén nyugszik, mintegy tükrözve a mozdulatot, mellyel ő megérintett engem, noha nem emlékeztem rá, mikor, miként helyeztem rá a kezemet.
Minden ízemben remegtem, s elmozdítottam karomat. Mindössze annyit mondott:
- Szívből köszönöm. Most már együtt tudok élni mindezzel - lélegzetnyi szünetet tartott, majd folytatta. - Még halálom ténye sem rémít meg. Minden jól van így, ahogy van.
Ezzel távozott rendelőmből, s néhány másodperccel később, mélységesen megrázva, magam is így tettem."
"Előadásaimat és szemináriumaimat különféle emberek látogatják: vannak közöttük gyógyítók, orvosok, de gyakran találkozom olyan egyénekkel is, akik saját egészségükkel kapcsolatban keresnek útmutatást, vagy olyanokkal, akik az emberi energiamező érzékelő gyógyítóvá szeretnének válni. Mindazonáltal, egy közös tulajdonságban mindannyian osztoznak: egytől egyig meg akarják ismerni lelkük erejét, s megérteni annak működését. Belső tisztánlátásra kívánnak szert tenni, saját intuíciójuk hangját szeretnék hallani. A tanfolyamaimon részt vevő orvosok sokszor megosztják velem abbéli elkeseredettségüket, hogy bármikor, ha ösztönös megérzés merül fel bennük egy betegség érzelmi vagy akár spirituális hátterét, kiváltó okát illetően, nem állíthatnak fel szabadon spirituális jellegű diagnózist, hiszen a spirituális elgondolásoknak nincs tekintélyük a hagyományos tudomány keretein belül. Sok orvos tartja vissza intuitív benyomásait, mivel, amiként egyikük kijelentette, „a megérzés és a bizonyosság az egészségbiztosítási intézmények követelményrendszerében egyelőre nem jelentenek összeegyeztethető fogalmat”. Egy másik orvos azt mondta: „Nincs szükségem az egészségi állapotot érintő intuícióra. Már elegendő mértékű tisztánlátással rendelkezem. Sokkal inkább pácienseim családi mintáiról és mélyebb spirituális ügyeiről szeretnék ismereteket szerezni, mert tudom, hogy gyógyulásukhoz ezekre az információkra van szükség. Jóval többre van szükségük, mint a gyógyszerek szedése, melyek csupán időlegesen fedik el tüneteiket”
- Caroline Myss: A lélek anatómiája -
- - - - - - -
Lélek ébredése - videó