Francis S. Collins: Isten ábécéje - Egy tudós érvei a hit mellett

A szerző biokémikus, genetikus, az egyik legfontosabb 20. századi tudományos vállalkozás, a humán genom projekt korábbi vezetője, aki életének egy pontján - még a nagy tudományos felfedezései előtt a hit felé fordult. Nemcsak azt kívánja bebizonyítani olvasóinak, hogy azok, akik a vallás és a tudomány összeegyeztethetetlensége mellett érvelnek, jó vagy rosszhiszeműen csúsztatnak, de azt is, hogy a tudomány jelenlegi ismeretei nemcsak hogy nem zárják ki Isten létezését, hanem egyenesen valószínűvé teszik.

 

Francis S. Collins orvos genetikus

 

„Az ember minden evolúciós magyarázaton felül egyedi teremtmény, hiszen spirituális természete is van. Ez magában foglalja az Erkölcsi Törvény létezését (a jó és a rossz ismeretét) és Isten keresését, ami minden emberi kultúra sajátja, történelmi korszakoktól függetlenül.”

 (Francis S. Collins)

 Részlet a könyvből:

"Sokan értetlenül állnak majd e kinyilatkoztatás előtt, feltételezve, hogy egy szigorú tudós nem hihet komolyan egy transzcendens istenben. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy cáfolja ezt
a vélelmet. Amellett érvel, hogy Isten teljes mértékben racionális választás lehet, és hogy a hit alapelvei valójában kiegészítik a tudomány alapelveit."

"A tudományos és a spirituális világlátás szintézisét sokan lehetetlenségnek tartják a modern időkben, valami olyasminek, mintha a mágnes két pólusát próbálnánk egyetlen pontban egyesíteni. Ennek ellenére sok amerikait érdekel, hogyan tudná mindkét világképet mindennapi életébe foglalni. A legújabb felmérések azt mutatják, hogy az amerikaiak 93 százaléka hisz valamiféle istenben. Mégis szinte mindannyian vezetnek autót, használnak elektromosságot, figyelnek az időjárás-jelentésre. 

Mindez arra utal, hogy az ezek mögött rejlő tudományt általában megbízhatónak tartják.

És a tudósok között milyen gyakori a spirituális hit? Nos, jóval elterjedtebb, mint gondolhatnánk. 1916-ban kutatók megkérdeztek biológusokat, fizikusokat és matematikusokat, hogy hisznek-e
egy olyan istenben, aki aktívan kommunikál az emberiséggel, és akihez az ember imádkozhat abban a reményben, hogy választ kap tőle. Nagyjából 40 százalékuk válaszolt igennel. Amikor
1997-ben megismételték ugyanezt a felmérést, a kutatók meglepetésére a hívők aránya majdnem ugyanennyi volt."
"Először is meg kell magyaráznom, hogy egy genetikával foglalkozó kutató hogyan kezdett el hinni Istenben, aki végtelen az időben és a térben, és aki személyes figyelemmel van minden
ember iránt. Néhányan úgy fogják gondolni, hogy ez csakis a család és a kulturális környezet szigorú vallásos nevelése eredményeként történhet meg, amelyet aztán az ember soha többé nem
képes levetkőzni. Az én történetem azonban más.

Abban a tudatban nőttem fel, hogy az ember felelős saját viselkedéséért és döntéseiért, mivel nincs
senki más, aki helyettünk tartaná a hátát.

A hit nem képezte fontos részét a gyermekkoromnak. Halványan tisztában voltam Isten koncepciójával, de a vele folytatott kommunikációm azokra a ritka gyerekes alkudozásokra szorítkozott, amikor nagyon akartam tőle valamit."

"Jól éreztem magam attól, hogy kivesézhettem bárkinek a spirituális meggyőződését, aki a jelenlétemben erről említést tett, és az efféle látásmódot szentimentális, idejétmúlt
babonaságnak tartottam."

"Leginkább az taglózott le, miközben ezekkel a derék észak-karolinai emberekkel beszélgettem betegágyuk mellett, hogy mennyire spirituálisán élik meg azt, amin keresztülmennek. Számos
esetben tapasztaltam, hogy az emberek hitük segítségével megnyugvást találtak a végső békében, legyen az e világon vagy a következőn, dacára annak a szörnyű szenvedésnek, amelyről a legtöbb esetben nem tehettek. Ha a hit nem más, mint pszichológiai támasz, akkor bizony nagyon hatásos - gondoltam. Ha a hit csupán a kulturális hagyományok által kreált máz, ezek az emberek miért nem rázták az öklüket az Istenre, és miért nem követelték barátaiktól és családjuktól, hogy hagyják már abba a szerető és jóindulatú természetfölötti erőről való prédikálást?

A legkínosabb pillanat akkor jött el, amikor egy idős hölgy, aki nap nap után szenvedett a súlyos, gyógyíthatatlan anginától, azt kérdezte tőlem, hogy én miben hiszek. Jogos kérdés volt, hiszen
az élet és a halál sok más fontos kérdéséről beszélgettünk, és ő megosztotta velem erős keresztény hitét. Elvörösödtem, és azt dadogtam: „Nem is tudom .” Láthatóan meglepődött, nekem
pedig hatalmas kő esett le a szívemről, hiszen rájöttem, hogy mi elől menekültem szinte teljes addigi életem, az elmúlt huszonhatév során: soha azelőtt nem gondoltam végig komolyan, hogy
milyen bizonyítékok szólnak a hit mellett, és mi szól ellene.

Ez a pillanat hosszú ideig nem hagyott nyugodni. Talán nem tartottam magam tudósnak? Egy tudós levonhat-e bármilyen konklúziót anélkül, hogy értékelné az adatokat? Lehet-e fontosabb kérdése az emberi létezésnek annál, mint hogy létezik-e Isten? És mégis ott találtam magam tudatos vakságommal és valamivel, amit csak arroganciaként tudok megfelelően jellemezni.
Egészen addig elkerültem annak a komoly mérlegelését, hogy Isten létezése talán valós lehetőség. Egyszerre minden érvem nagyon gyengének tűnt, és olyan érzésem volt, mintha megrepedt
volna a jég a lábam alatt.

"A történelem során borzalmas dolgokat követtek el a vallás nevében. Rengeteg példát sorolhatnánk, és ez hatalmas akadályt jelent sok, Istent komolyan kereső ember számára. Gyakorlatilag
minden vallásra igaz ez a megállapítás, még azokra is, amelyek jelenleg a szánalmat és az erőszakmentességet hirdetik fő hit elveik között. A durva, elnyomó hatalmat, erőszakot és képmutatást
látva hogyan is hallgathat bárki olyan tanokra, amelyeket a gonoszság elvetemült elkövetői hirdetnek?"

"És nem csupán az erőszak szennyezi be a hitet. Gyakran találkozunk a vallási vezetők mérhetetlen képmutatásával, amelyet a média ereje manapság láthatóbbá tesz, mint valaha. Ebből sok
szkeptikus vonhatja le azt a következtetést, hogy a vallásokban nincs objektív igazság, sem jóság,"

"Az idő rövid történetének záró mondataiban, arra a remélt jövőbeli pillanatra utalva, amikor végre megszületik a mindenség ékesszóló és egyesített elmélete, Stephen Hawking - aki általában
nem rajongott a metafizikai eszmefuttatásokért - azt írja:

Akkor majd mindannyian, filozófusok, tudósok és az összes egyszerű ember képesek leszünk részt venni a létünk, illetve az univerzum létezésének okáról szóló beszélgetésben. Ha megtaláljuk
az egyesített elméletet, az lesz az emberi gondolkodás végső győzelme. Akkortól kezdve ismerni fogjuk Isten gondolatait."

Egy másik elismert fizikus, Freeman Dyson, áttekintve az említett „számbeli véletleneket”, arra a következtetésre jutott:
„Minél többet tanulmányozom az univerzumot és felépítésének részleteit, annál több bizonyítékát találom annak, hogy valamilyen elmének tudnia kellett, hogy mi emberek jövünk.”

"Sőt Darwin a következő mondattal zárja a fajok eredetét.
Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki - és teszi ma is.

Nem teljesen egyértelmű, hogy Darwin miben hitt, és nézetei vélhetően sokat változtak életének utolsó éveiben. Egy alkalommal azt mondta: „Az agnoszticizmus lenne gondolkodásom leghelyesebb jellemzése.” Egy másik alkalommal azonban azt írta, nagy nehézséget okozott neki, vagy inkább képtelen volt rá, hogy ezt a hatalmas és gyönyörű univerzumot a vakszerencse vagy
a szükségszerűség eredményeként fogadja el, benne az emberrel, akinek módjában áll egészen messzire a múltba látni, és ugyanilyen messzire a jövőbe tekinteni. „Amikor erre gondolok, kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy létezett egy első ok, amely az emberéhez bizonyos mértékben hasonló értelemmel rendelkezett; ilyenkor megérdemelném, hogy teistának nevezzenek.”

"Az ateizmus elhanyagolható szerepet játszott az emberi történelemben egészen a 18. századig, a felvilágosodás és a materializmus megjelenéséig. De nem pusztán a természeti törvények
felfedezése tárta ki a kaput az ateista világlátás előtt. Végtére is Isaac Newton szilárdan hitt Istenben; több bibliamagyarázó művet írt és adott ki, mint matematikáról és fizikáról szólót."

"Darwin fekete doboza című könyvében Michael Behe egészen meggyőzően vázolja fel az elméletét. Amikor a biokémikus Behe betekintést nyer a sejt belső működési folyamataiba, megdöbben és elcsodálkozik - mint én magam is - az ott működő molekuláris gépek bonyolultsága láttán, amelyeket a tudomány csak az elmúlt évtizedekben kezdett feltárni. Elegáns gépezetek
fordítják le az RNS-t fehérjékké, mások a sejt mozgását segítik, megint mások pedig olyan jelzéseket továbbítanak a sejt felületéről a sejtmagba, amelyek komponensek seregén keresztül érnek célba.
És nem csupán a sejt vált ki ilyen döbbenetét az emberből.
Sejtek milliárdjaiból és billióiból álló szerveket látunk, amelyek úgy épülnek fel, hogy a megfigyelőből csakis csodálatot válthatnak ki. Vegyük például az emberi szemet, amely egy összetett,
kameraszerű szerv, anatómiája és fiziológiája még ma is lenyűgözi az optika legtapasztaltabb kutatóit is.
Behe amellett érvel, hogy az efféle szervek soha nem jöhettek volna létre természetes szelekció útján. Érvelése főként azokra a komplex struktúrákra koncentrál, amelyek működése sokféle
fehérje együttes munkáját feltételezi, és amelyek azonnal elromlanak, ha az összetevő fehérjék bármelyike hibásan működik vagy inaktiválódik."

- Francis S. Collins: Isten ábécéje - Egy tudós érvei a hit mellett -

- - - - - - - - 

 Kapcsolódó írások:

Megmagyarázhatatlan gépezetek a sejtekben 

 https://dszilvia.blogspot.com/2015/10/megmagyarazhatatlan-gepezetek-sejtekben.html

Nem kell többé választani Isten és a tudomány között

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/02/nem-kell-tobbe-valasztani-isten-es.html

- - - - - - - - -

Isten ábécéje - Dr. Szombathelyi Zsolt - videó
forrás:EWTN Katolikus Televízió