Előszó
Carl Gustav Jung gondolatai a halálról fokozzák az életkedvet, mert kibékítenek a halállal.
A halállal akkor kezdünk kibékülni, amikor lelkünk mélyén megtanuljuk elfogadni magunkat mint olyasvalakit, aki egyszer meg fog halni. Ez az élet második felének mindent eldöntő feladata, amelyre már az élet első felében fel lehet készülni. A halálfélelem sok embert megfoszt az élettől, pedig az élet és a halál emberhez méltó dolgok.
C. G. Jung a halált nem halálnak tekinti, hanem születésnek és célnak. Így és csakis így érthető meg a sumer Gilgames eposzból vett mondás:
"Fiatallá lesz az ember vénségében"
Ez azt jelenti, hogy a másik dimenzióba való átmenethez egy olyan szellemi táplálék ad erőt, amely a fiatalság forrásához lehet hasonló, ha az ember kész befogadni ezt a lelki táplálékot, és felkészül a halálban való megszületésre. Ez a lelki táplálék messze túlmutat fizikai létezésünkön, s már évtizedekkel a halál előtt ajándékba kapjuk az örökkévalóság tengeréből. E tudás birtokában elviselhető lesz a gondolat, hogy mindenki, aki él, a halál várományosa.
Sajnos, ma már csak kevés olyan öreg emberrel találkozunk, akinek kisugárzása megsejtetné velünk, miképpen hat ez a kozmikus lelki táplálék. Ennek persze az is oka lehet, hogy hiányos az érzékelőképességünk.
Mindenesetre a halálos ágyon még sok embernél érezhető ennek a lelki tápláléknak a hatása.
Hogy mire is gondolok, azt a következő példa mutatja. Egyik barátom kilencvenegy éves édesanyja váratlanul ünnepségre hívta rokonait és barátait. Gyönyörű nap kerekedett ebből, jó ételekkel, szép zenével és sok-sok örömmel. Estig azonban a számos vendég közül még mindig nem jött rá senki, milyen alkalomból ünnepelünk. Az idős hölgy ekkor felállt, a több tucat jelenlévőtől egyenként kézfogással elbúcsúzott, s közben azt mondta:
"Hát ennyi volt. Köszönöm valamennyiőtöknek."
Aztán lefeküdt, és körülbelül egy óra múlva meghalt.
Búcsú - mennyei lakomával.
A halálban nem mondunk le szellemünkről, csak testünktől szabadulunk meg. A hernyóból pillangó lesz.
Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Konfucius egyik tanítványa azt kérdezte mesterétől:
"Van élet a halál után?'
Konfucius így válaszolt:
"Hogyan törődhetsz a halál utáni élettel, amikor még a halál előtti életet sem ismered?"
Materializált korunkban, ma különösen érvényes e szavak mély igazsága. "A halhatatlanságért való sóvárgás" (Angelika Aliti) széles körben elterjedt. A halál utáni életről azonban csak akkor lehet némi sejtelmünk, ha megtanulunk valamit a halál előtti életről.
Ugyancsak kétezer-ötszáz évvel ezelőtt a delphoi templom falán ott állt a híres felirat:
"Ismerd meg önmagad" Minél inkább megismerjük életünk értelmét, annál előbb tanuljuk meg, hogy nincs halál. "Élet és halál" dolgaiból akkor értünk meg valamit, ha megtanulunk úgy élni, hogy halálunk óráját mint feltámadásunk óráját készítsük elő.
Lehet-e gyakorolni az elmúlást? Igen, minden este elalváskor gyakorolhatjuk az elszakadást.
- Franz Alt -
Lélektani szempontból a "túlvilági élet" az öregkori lelki élet következetes folytatásának tűnik. A megöregedés során ugyanis magától értetődően egyre nagyobb szerephez jut a szemlélődés, az elmélkedés és a belső képek megjelenése. "Véneitek álmokat álmodnak."(Apostolok Cselekedetei 2,17 és Joel próféta könyve 2,28.) Ennek mindenesetre előfeltétele, hogy az öregek lelke ne fásuljon el, ne keményedjék meg - sero medicina paratur cum mala per longas convaluere moras (későn jön a gyógyszer, ha az elhúzódó idő alatt elhatalmasodott a baj).
Öregkorában az ember lassan levetíti belső látása előtt emlékképeit, és a múlton elmélkedve belső és külső képekben megismeri önmagát. Olyan ez, mint a túlvilági életbe vezető első lépcsőfok vagy előkészület, aminthogy Platon felfogása szerint a bölcselet felkészülést jelent a halálra."
"Amit az ifjúságnak a külvilágban kellett megtalálnia és meg is talált, azt az öregedő embernek önmagában kell keresnie."
"Jó okom van feltételezni, hogy a dolgok nem érnek véget a halállal. Úgy tűnik, mintha az élet közjáték volna egy hosszú történetben."
- - - - - - - -
C. G. Jung - videó
A Spektrumon egykor vetített sorozat egyben:
https://www.youtube.com/watch?v=l5LFpbY0ncU&t=7413s
- - - - - - - -
Carl Gustav Jung - Bollingen - videó
1931-ben házán a toronyszerű toldalékot átépítette igazi toronnyá és itt egy helyiséget kizárólag magának tartott fönn. Jung miután 1947-ben nyugalomba vonult, ettől kezdve idejének jelentős részét a Bollingeni Toronyban töltötte.
