Vladimir Vukanovic: Tudomány és Hit c. könyvéből:
TUDÓSOK A TERMÉSZETBEN URALKODÓ RENDRŐL ÉS ISTENRŐL
Az alábbiakban néhány Istenről szóló gondolatot közlök különböző korok tudósaitól. Ezek közül a gondolatok közül sok azt az izgalmat tükrözi, amelyet ők akkor éreztek, amikor munkájuk révén észlelték a természetben uralkodó rendet és Istent, mint annak Teremtőjét.
TUDÓSOK A TERMÉSZETBEN URALKODÓ RENDRŐL ÉS ISTENRŐL
Az alábbiakban néhány Istenről szóló gondolatot közlök különböző korok tudósaitól. Ezek közül a gondolatok közül sok azt az izgalmat tükrözi, amelyet ők akkor éreztek, amikor munkájuk révén észlelték a természetben uralkodó rendet és Istent, mint annak Teremtőjét.
Nikolaj Kopernik (Nicolai Copernicus) (1473—1543):
„Állandó megfigyelés, valamint a világ szerkezetének isteni bölcs rendjével fenntartott értelmi kapcsolat következtében ki ne csodálkoznék el mindenek Teremtőjének nagyságán.”
Johannes Kepler (1571—1630):
„Az asztronómia (csillagászat) művelése: olvasás Isten gondolataiban.”
„A (fizikai) törvények belül esnek az emberi szellem felfogóképességén; Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket."
„Köszönöm Néked, Úr Isten, mi Teremtőnk, hogy nekem, hogy lássam a szépséget teremtési művedben.”
Kopernikusz adta nekünk a heliocentrikus rendszert, amelyet Kepler elfogadott. Keplert úgy ismerjük, mint a dinamikus asztronómia megalapítóját. Ó mondta, hogy a bolygók a Nap körül elliptikus pályán keringenek, az egyik fókuszban a Nappal. Továbbá, hogy a Nap és a bolygók között húzott egyenes egyenlő időközökben egyenlő felületeket fed be. Keplert fellelkesítette a természetben található szimmetria és egyszerűség. Hangsúlyozta a Naprendszerben található harmóniát, különösen „A Világ Harmóniájáról” című munkájában. Mind Kopernikusz, mind Kepler kifejezte fölfedezéseik által erősen támogatott mély vallásos meggyőződésüket.
Keplerről szólva, Werner Heisenberg elméleti fizikus így írt:
„Nem lehet kétség afelől, hogy a modern tudománynak ebben a korai időszakában az Újonnan felfedezett konformitás a matematikai törvényhez lett a meggyőző erő igazi alapja. Ezek a matematikai törvények, így olvassuk Keplernél, az isteni akarat látható kifejezései, és Kepler ujjongásban tör ki annak a ténynek nyomán, hogy ó’ volt itt az első, aki felismerte Isten munkáinak a szépségét. Így a gondolkodás új módjának bizonnyal semmi köze sincs a vallástól való elfordulásnak. Ha az Új felfedezések néhány ponton ténylegesen ellentmondottak is az Egyház tanításainak, ennek csekély a jelentősége, tekintve, hogy lehetséges volt ilyen közvetlenséggel megérteni Isten munkáját a természetben.”
Walter Heitler, elméleti fizikus, hasonlóképpen nyilatkozott:
„Az ellentmondás (tudomány és hit között) szóba sem jöhet. Ami a tudományból Újra meg Újra következik, világos jelzés Isten tevékenységére, amely oly erősen érzékelhető, hogy Kepler ezt merészelte mondani (számunkra tűnik ez merésznek, nem az ő számára): csaknem kezével érintette Istent a világegyetemben. “
Isaac Newton (1642—1727):
"A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
Aligha tagadná valaki, hogy Isaac Newton a világ legnagyobb fizikusai közé tartozik. A klasszikus mechanika az ő mozgástörvényeire épül.
Gottfried Wielhelm Leibniz (1646—1716):
„A rend, a szimmetria, a,harmónia elbűvöl bennünket... Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője."
Leibniz, a filozófus és matematikus, a fizikában, a jogban és a teológiában is tevékenykedett. A differenciál- és integrálszámítás egyik feltalálója volt, de leginkább filozófusként ismert.
Rudjer Boskovic (Ruggiero Boscovich) (1711—1787):
„A legmélyebb filozófiai intelligencia és tudomány elválaszt hatatlanok egy vallásos világkép tó’l.” Boskovic csillagász, matematikus és fizikus volt."
Karl von Línné (Carolus Linnaeus) (1707—1778):
„Láttam az örök, végtelen, mindentudó, mindenható Istentől való jelenségeket, és tisztelettel térdre estem Előtte. „
Linné botanikus volt, aki elsőként határozta meg a növények és állatok osztályozására és elnevezésére szolgáló rendszert.
William Herschel (1738—1822):
„Minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebb elvetni egy teremtő és mindenható bölcsesség örök létezésének nyilvánvalóságát.”
William Herschel az Uránusz bolygó felfedezőjeként ismert csillagász volt.
André Marie Amp (1775—1836):
„Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága ... az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, ... amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”
Hans Oersted (1777—1851):
„Minden alapos természetkutatás Isten érzékeléséhez vezet..."
Amp és Oersted fizikusok (az utóbbi vegyész is volt) az elektromosság és a mágnesség közti kapcsolatot kutatták, és a fizika új ágát, az elektromágnességet fedezték fel, amely számos műszaki alkalmazáshoz vezetett. Az elektromos áram erősségének egységét ampernek nevezték el.
Karl Friedrich Gauss (1777—1855):
„Midőn végső óránk eljön, kimondhatatlan nagy örömben lesz részünk, olyan örömben, mely felől korábban, munkánk során csak előérzetünk volt. „
Gyakran mondják, hogy Gauss, Newton és Arkhimédész minden idők három legnagyobb matematikusa.
Jons Jacob Berzelius (1779—1848):
„Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valami felsőbbrendű értelemtől származik...”
Berzelius az atomtömegek meghatározásáról ismert vegyész volt. Különböző kémiai elemek elválasztása és meghatározása fűződik a nevéhez.
Augustin Louis Cauchy (1789—1857):
„Én keresztény vagyok, ami azt jelenti, hogy hiszek Krisztus istenségében, éppúgy mint Tycho de Brahe, Copernicus, Descartes, Newton, Leibniz, Pascal ...‚ mint a múlt valamennyi nagy csillagásza és matematikusa.”
Olyan matematikus, aki a csillagászatban és a fizikában is dolgozott; tisztázta az infinitezimális számítás elveit, tőle származik a permutációs csoportok elmélete, hozzájárult a komplex változós függvények elméletéhez.
Michael Faraday (1791—1867) vegyész és fizikus volt.
Phillip Eichman biológus írt Faradayről egy nemrég megjelent cikket: „Michael Faraday: Isten embere - a tudomány embere” címmel:
„Michael Faraday a mélységes keresztény hit és nagy tudományos eredmények embere volt. Életének központi vezérelve az Istenbe mint Teremtőbe vetett hite volt.”
A Faradayről szóló, Eichman cikkében említett idézetek közül válasszunk egyet I. F. Riley alapján mélységes alázattal önmagát nem olyan emberként szemlélte, aki tehetsége által fölötte áll kortársainak, hanem mint olyat, aki egy már megírt könyv lapjait forgatja, amelyben rendet, ésszerűséget és tervszerűséget talál, méltót a Nagy Alkotóhoz.”
Faraday fedezte föl az elektrolízis törvényeit. Oldatban sok anyag részekre bomlik (disszociál), részben vagy csaknem teljesen, olyan részecskékre, amelyek elektromosan pozitívak vagy negatívak: pozitív vagy negatív ionokra. Ha az oldatba elektródokat helyezünk és elektromos áramot bocsátunk át rajta, elektrolízis megy végbe. Pozitív ionok a negatív elektródon válnak le, és megfordítva. Faraday törvényei az elektródokon képződő anyagok tömegére vonatkoznak. Faraday törvényei Millikan és más kutatók tapasztalataival együtt arra a következtetésre vezettek, hogy az elektromos töltésnek létezik a természetben egy legkisebb mennyisége. Ez a mennyiség a természeti állandók egyikének tekinthető, és megfelel egy elektron negatív elektromos töltésének. Faraday kísérleteiben foglalkozott a klór csepp folyósításával, a benzol elválasztásával és a rozsdamentes acél kifejlesztésével, valamint az elektromágnességgel is. Ó készítette az első elektromotort, dinamót és transzformátort.
Faraday tudományos eszméit az elektromos és mágneses mezőkről és erővonalakról alapvetően továbbfejlesztette James Clerk Maxwell (1831—1879), aki különösen elektromágnességi elméletéről híres. Ó szerkesztette meg az elektromos és mágneses mezők folyamatosságára és kölcsönhatásukra vonatkozó egyenletsorokat; a két mező elektromágneses hullám terjedésében kapcsolódik egymáshoz. Maxwell a fényt az elektromágneses hullámok egy fajtájaként írja le. Faraday és Maxwell barátok, mindketten mélyen vallásos emberek voltak.
Lord Rayleigh (John William Strutt) (1842—1919), aki Maxwellt a Cambridge-i Egyetem kísérleti fizikai tanszékén követte, szintén vallásos volt. Folytatta az elektromágneses hullámok tanulmányozását, dolgozott az optikában és a fizika más területein is. 1904-ben Nobel-díjat kapott mint az argongáz társfelfedezője.
Heinrich Maedler (1794—1874):
„A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent.”
„Annak, aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcsodálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb szellem előtt.”
Maedler csillagász volt, elsőként térképezte fel a Holdat.
Charles Lyell (1797—1875):
„Bármely irányban indulunk el kutatásainkban, mindenütt egy alkotó értelemnek — gondoskodásának, bölcsességének és hatalmának legtisztább bizonyságát fedezzük fel.”
Lyell geológus volt. Javasolta a geológiai rendszerben a Föld harmadkorának csoportokra osztását a különböző kagylófajták megjelenésének és kihalásának kora szerint: Eocén (hajnalkori), Miocén és Pliocén (újabbkori) megnevezéssel. Ezeket a neveket általánosan elfogadták. Alátámasztotta Charles Darvinnak a fajok keletkezéséről szóló elméletét.
Justus Von Liebig (1803—1873):
„Csak azok, akik megkísérlik, hogy olvassanak abból a hatalmas könyvből, melyet mi természetnek hívunk, fogják ténylegesen megismerni a Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét.”
Liebig vegyészként különösen a szerves és a mezőgazdasági kémiában végzett munkájáról ismert. Megfigyelte, hogy bizonyos vegyületcsoportok különböző reakciókban változatlanok maradtak, ezeket gyököknek nevezte el, és kidolgozta a gyökök elméletét. Ez az elmélet vezetett ahhoz az első kísérlethez, hogy rendszerezzék a szerves kémiát. Liebig javasolta műtrágyák használatát ott, ahol néhány talajösszetevő már kimerült.
Robert Mayer (1814—1889):
„Életem azzal a mély, szívből jövő meggyőződéssel fejezem be, hogy a valós, igaz természettudománynak az Istenben és a keresztény vallásban való hithez kell vezetnie.”
Prescot James Joule (1818—1889):
„A jelenségeknek olyan nagy változatosságával találkozunk, amely érthető nyelven beszél a természet nagy építészének bölcsességéről és áldott kezéről.”
William Kelvin, később Lord Thomson (1824—1907):
„Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormányzótól függ.”
Walter Nernst (1864—1941), Nobel-díjas (1920):
„A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni.”
David Livingstone (1813—1873):
„Jézus közel van hozzád és lát téged, és Ő olyan jó és barátságos."
David Livingstone, kutató és geográfus, nagyon vallásos ember volt. Élete végén is, már nagyon gyengén, naponta imádkozott. Úgy találták meg holtan, amint egy égő gyertya mellett térdre esve imádkozott.
Johannes Reinke (1849—1931):
„A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ó létezésének valósága felől, amely egyszerre transzcendens és immanens. „“
Johannes Reinke botanikus volt és különösen a tengeri algákkal kapcsolatos tevékenységéről ismert. Erősen hitt a tudomány és a vallás harmóniájában.
Ernest Rutherford (1871—1937), Nobel-díjas (1908):
„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
Rutherford, mint fizikus, főleg a radioaktivitással és az atom- szerkezettel foglalkozott. Radioaktív alfa-részecskék vékony fémrétegeken észlelt szóródásának eredményeit felhasználta atommodell kialakítására. (Az alfa-részecskék hélium atom- magok; egyes radioaktív anyagok spontán módon alfa-részecskéket bocsátanak ki.)
Max von Laue (1879—1960), Nobel-díjas (1914):
„A legjobb fizikusok mindig mélyen hitték, hogy a tudományos igazság bizonyos értelemben Isten megpillantása.”
Von Laue fizikus volt, aki a kristályok szerkezetét és a röntgensugárzás (elektromágneses) hullámtermészetét kutatta.
Robert Millikan (1868—1953), Nobel-díjas (1923):
„Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés.” Millikan, aki fizikus volt, jól ismert az elemi elektromos töltés értékének (természeti állandó) meghatározásáról, amely egy elektron negatív, ill. egy proton pozitív töltése.
Arthur Compton (1892—1962), Nobel-díjas (1927):
„A vallással való összeütközés helyett a tudomány a vallás szövetségesévé lett. A természet fokozódó megismerésével a természet Istenéről is tanulunk, és arról a szerepről, amelyet mi játszunk a kozmosz drámájában.”
Compton fizikusként kutatta az elektromágneses sugárzás természetét. Kísérletei tárgyának, az ún. Compton-effektusnak a magyarázata mutatja az elektromágneses sugárzás természetét: a sugárzást úgy lehet értelmezni, mint elektromágneses hullámot, és/vagy a fotonnak nevezett energiarészecskék együttesét; az, hogy mely sajátságok jelennek meg a számunkra, a kísérletek jellegétől függ. (Az elektromágneses sugárzás skálája magában foglalja a radioaktív gamma-sugárzást, a röntgensugarakat, az ultraibolya sugárzást, a látható fényt, az infravörös sugárzást, a mikro- és rádióhullámokat).
Paul Sabatier (1854—1941), Nobel-díjas (1912):
„Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”
Sabatier a szerves kémiában a katalitikus szintézis terén végzett munkájáról ismert vegyész volt.
Alexis Carrel (1873—1944), Nobel-díjas (1912):
„Az emberi lénynek küzdő lelkűnek is kell lennie..., hogy fényt kutasson a világ sötétjében..., hogy vágyjon megragadni az Univerzum láthatatlan alapját.”
„Az emberi lénynek ugyanúgy szüksége van Istenre, mint vízre és levegőre.”
Alexis Carrel orvosként a sebészetben alkalmazott antiszeptikus eljárásairól és rákkutatásáról lett ismert.
Sir James Jeans (1877—1946):
„Napjainkban széles körű az a megegyezés — amely a tudományok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott —‚ hogy az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz hasonlít, mint egy nagy géphez.”
„Felfedezzük, hogy a világegyetem e tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát mutatja...”
- forrás:sites.google.com -
„Michael Faraday a mélységes keresztény hit és nagy tudományos eredmények embere volt. Életének központi vezérelve az Istenbe mint Teremtőbe vetett hite volt.”
A Faradayről szóló, Eichman cikkében említett idézetek közül válasszunk egyet I. F. Riley alapján mélységes alázattal önmagát nem olyan emberként szemlélte, aki tehetsége által fölötte áll kortársainak, hanem mint olyat, aki egy már megírt könyv lapjait forgatja, amelyben rendet, ésszerűséget és tervszerűséget talál, méltót a Nagy Alkotóhoz.”
Faraday fedezte föl az elektrolízis törvényeit. Oldatban sok anyag részekre bomlik (disszociál), részben vagy csaknem teljesen, olyan részecskékre, amelyek elektromosan pozitívak vagy negatívak: pozitív vagy negatív ionokra. Ha az oldatba elektródokat helyezünk és elektromos áramot bocsátunk át rajta, elektrolízis megy végbe. Pozitív ionok a negatív elektródon válnak le, és megfordítva. Faraday törvényei az elektródokon képződő anyagok tömegére vonatkoznak. Faraday törvényei Millikan és más kutatók tapasztalataival együtt arra a következtetésre vezettek, hogy az elektromos töltésnek létezik a természetben egy legkisebb mennyisége. Ez a mennyiség a természeti állandók egyikének tekinthető, és megfelel egy elektron negatív elektromos töltésének. Faraday kísérleteiben foglalkozott a klór csepp folyósításával, a benzol elválasztásával és a rozsdamentes acél kifejlesztésével, valamint az elektromágnességgel is. Ó készítette az első elektromotort, dinamót és transzformátort.
Faraday tudományos eszméit az elektromos és mágneses mezőkről és erővonalakról alapvetően továbbfejlesztette James Clerk Maxwell (1831—1879), aki különösen elektromágnességi elméletéről híres. Ó szerkesztette meg az elektromos és mágneses mezők folyamatosságára és kölcsönhatásukra vonatkozó egyenletsorokat; a két mező elektromágneses hullám terjedésében kapcsolódik egymáshoz. Maxwell a fényt az elektromágneses hullámok egy fajtájaként írja le. Faraday és Maxwell barátok, mindketten mélyen vallásos emberek voltak.
Lord Rayleigh (John William Strutt) (1842—1919), aki Maxwellt a Cambridge-i Egyetem kísérleti fizikai tanszékén követte, szintén vallásos volt. Folytatta az elektromágneses hullámok tanulmányozását, dolgozott az optikában és a fizika más területein is. 1904-ben Nobel-díjat kapott mint az argongáz társfelfedezője.
Heinrich Maedler (1794—1874):
„A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent.”
„Annak, aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcsodálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb szellem előtt.”
Maedler csillagász volt, elsőként térképezte fel a Holdat.
Charles Lyell (1797—1875):
„Bármely irányban indulunk el kutatásainkban, mindenütt egy alkotó értelemnek — gondoskodásának, bölcsességének és hatalmának legtisztább bizonyságát fedezzük fel.”
Lyell geológus volt. Javasolta a geológiai rendszerben a Föld harmadkorának csoportokra osztását a különböző kagylófajták megjelenésének és kihalásának kora szerint: Eocén (hajnalkori), Miocén és Pliocén (újabbkori) megnevezéssel. Ezeket a neveket általánosan elfogadták. Alátámasztotta Charles Darvinnak a fajok keletkezéséről szóló elméletét.
Justus Von Liebig (1803—1873):
„Csak azok, akik megkísérlik, hogy olvassanak abból a hatalmas könyvből, melyet mi természetnek hívunk, fogják ténylegesen megismerni a Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét.”
Liebig vegyészként különösen a szerves és a mezőgazdasági kémiában végzett munkájáról ismert. Megfigyelte, hogy bizonyos vegyületcsoportok különböző reakciókban változatlanok maradtak, ezeket gyököknek nevezte el, és kidolgozta a gyökök elméletét. Ez az elmélet vezetett ahhoz az első kísérlethez, hogy rendszerezzék a szerves kémiát. Liebig javasolta műtrágyák használatát ott, ahol néhány talajösszetevő már kimerült.
Robert Mayer (1814—1889):
„Életem azzal a mély, szívből jövő meggyőződéssel fejezem be, hogy a valós, igaz természettudománynak az Istenben és a keresztény vallásban való hithez kell vezetnie.”
Prescot James Joule (1818—1889):
„A jelenségeknek olyan nagy változatosságával találkozunk, amely érthető nyelven beszél a természet nagy építészének bölcsességéről és áldott kezéről.”
William Kelvin, később Lord Thomson (1824—1907):
„Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormányzótól függ.”
Walter Nernst (1864—1941), Nobel-díjas (1920):
„A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni.”
David Livingstone (1813—1873):
„Jézus közel van hozzád és lát téged, és Ő olyan jó és barátságos."
David Livingstone, kutató és geográfus, nagyon vallásos ember volt. Élete végén is, már nagyon gyengén, naponta imádkozott. Úgy találták meg holtan, amint egy égő gyertya mellett térdre esve imádkozott.
Johannes Reinke (1849—1931):
„A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ó létezésének valósága felől, amely egyszerre transzcendens és immanens. „“
Johannes Reinke botanikus volt és különösen a tengeri algákkal kapcsolatos tevékenységéről ismert. Erősen hitt a tudomány és a vallás harmóniájában.
Ernest Rutherford (1871—1937), Nobel-díjas (1908):
„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
Rutherford, mint fizikus, főleg a radioaktivitással és az atom- szerkezettel foglalkozott. Radioaktív alfa-részecskék vékony fémrétegeken észlelt szóródásának eredményeit felhasználta atommodell kialakítására. (Az alfa-részecskék hélium atom- magok; egyes radioaktív anyagok spontán módon alfa-részecskéket bocsátanak ki.)
Max von Laue (1879—1960), Nobel-díjas (1914):
„A legjobb fizikusok mindig mélyen hitték, hogy a tudományos igazság bizonyos értelemben Isten megpillantása.”
Von Laue fizikus volt, aki a kristályok szerkezetét és a röntgensugárzás (elektromágneses) hullámtermészetét kutatta.
Robert Millikan (1868—1953), Nobel-díjas (1923):
„Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés.” Millikan, aki fizikus volt, jól ismert az elemi elektromos töltés értékének (természeti állandó) meghatározásáról, amely egy elektron negatív, ill. egy proton pozitív töltése.
Arthur Compton (1892—1962), Nobel-díjas (1927):
„A vallással való összeütközés helyett a tudomány a vallás szövetségesévé lett. A természet fokozódó megismerésével a természet Istenéről is tanulunk, és arról a szerepről, amelyet mi játszunk a kozmosz drámájában.”
Compton fizikusként kutatta az elektromágneses sugárzás természetét. Kísérletei tárgyának, az ún. Compton-effektusnak a magyarázata mutatja az elektromágneses sugárzás természetét: a sugárzást úgy lehet értelmezni, mint elektromágneses hullámot, és/vagy a fotonnak nevezett energiarészecskék együttesét; az, hogy mely sajátságok jelennek meg a számunkra, a kísérletek jellegétől függ. (Az elektromágneses sugárzás skálája magában foglalja a radioaktív gamma-sugárzást, a röntgensugarakat, az ultraibolya sugárzást, a látható fényt, az infravörös sugárzást, a mikro- és rádióhullámokat).
Paul Sabatier (1854—1941), Nobel-díjas (1912):
„Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”
Sabatier a szerves kémiában a katalitikus szintézis terén végzett munkájáról ismert vegyész volt.
Alexis Carrel (1873—1944), Nobel-díjas (1912):
„Az emberi lénynek küzdő lelkűnek is kell lennie..., hogy fényt kutasson a világ sötétjében..., hogy vágyjon megragadni az Univerzum láthatatlan alapját.”
„Az emberi lénynek ugyanúgy szüksége van Istenre, mint vízre és levegőre.”
Alexis Carrel orvosként a sebészetben alkalmazott antiszeptikus eljárásairól és rákkutatásáról lett ismert.
Sir James Jeans (1877—1946):
„Napjainkban széles körű az a megegyezés — amely a tudományok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott —‚ hogy az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz hasonlít, mint egy nagy géphez.”
„Felfedezzük, hogy a világegyetem e tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát mutatja...”
- forrás:sites.google.com -
- - - - - - -
A TUDÓS, AKI BIZONYÍTÉKOT TALÁLT A MENNYORSZÁG
LÉTEZÉSÉRE
Több ezer embernek volt már halálon túli élménye, de a természettudományok kutatói mindez idáig
azon az állásponton voltak, hogy túlvilág nincsen. Dr. Eben Alexander idegsebész is ezen tudósok
közé tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a halálközeli élmény létező jelenség, de úgy gondolta,
csupán a trauma által megviselt idegpályák terméke.
Egy szép napon viszont az ő agyát is megtámadta egy ritka betegség. A homloklebenye, amely az
érzelmekért és gondolatokért felelős – mindazon dolgokért, amelyek emberré tesznek minket –,
teljesen leállt.
Dr. Alexander hét napig kómában feküdt, majd amikor az orvosai már feladták a reményt, egyszer
csak kinyitotta a szemét, és visszatért az életbe.
Gyógyulását orvosi csodának tartják, de az igazi csoda nem csupán erre korlátozódik. A kóma alatt
dr. Alexander megjárta a túlvilágot, és találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette a testentúli
létezés legapróbb rejtelmeibe. Az orvos útja során az univerzum isteni forrásával is találkozott.
Dr. Alexander története nem a fantázia műve. Betegsége előtt képtelen volt természettudományos
nézeteit összeegyeztetni az istenhittel, a lélekbe és a túlvilágba vetett hitével. Ébredése óta azon
orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul
bennünk: Isten és a lélek létező dolgok, és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő
állomás kapuja.
Ez a történet az egész világnézetünket felforgathatja. Sem a tudósok, sem a hívők nem intézhetik el
egyetlen kézlegyintéssel. Mert aki elolvassa, annak meg fogja változtatni az életét.
Dr. Eben Alexander a túlvilágról - videó
Egy harvardi idegsebész, aki azt állítja, hogy találkozott Istennel.
Kapcsolódó írások
Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel
Mindenki túléli a fizikai test halálát - Egy szkeptikus idegsebész megdöbbentő túlvilági beszámolója