Az Antropozófia kincsei között igen sajátos helyet foglalnak el Rudolf Steiner és – az első világháború egy kulcsszemélyiségének, a német vezérkar főnökének – Helmuth von Moltke kapcsolatának dokumentumai. Rudolf Steiner felismerte benne a történelem, a kereszténység , az egyedi nyugati lelkialkat kialakulására erőteljes befolyást gyakorló első Miklós pápa individualitását.
Ha Moltkenek még földi életében is különleges volt a kapcsolata Rudolf Steinerrel, akkor mennyivel inkább az volt halála után, mivel Rudolf Steiner folyamatosan követte őt, élményeit az érzékfeletti világban. Üzeneteit éveken keresztül maga Rudolf Steiner közvetítette földön maradt özvegye és egyben szellemi társa, Elisa von Moltke felé, „Az új évezred fénye” c. könyv e kapcsolat írásos emlékeinek gyűjteménye.
Részlet a könyvből:
„Ismételten kihangsúlyoztuk, hogy egyáltalán nem valamiféle önkényes vágy motivál bizonyos embereket arra, hogy amit mi szellemtudománynak nevezünk, beleoltsák a jelen és a közeljövő kultúrájába. Ez a szellemtudomány a mai kor szükségszerűsége, és csak akkor lehetséges számunkra a jövő, ha a szellemtudomány szubsztanciája utat talál magának az emberi evolúcióban. Ebben áll, kedves barátaim az a nagy és fontos jelenség, amelyre most rá kell tekintenünk, amikor von Moltke úr lelkére emlékezünk. Benne egy olyan embert, egy olyan személyiséget ismertünk, aki a szó legteljesebb, legaktívabb értelmében benne állt az életben. Ez az élet a múltból fejlődött, és mára eljutott az egyik legnagyobb krízishez, amellyel az emberiség valaha is találkozott tudatos történelme folyamán. Egy ember hadseregeket irányított, olyan események középpontjában állt, amely egyben végzetterhes jelenünk és jövőnk kiindulópontjának is tekinthető. Ugyanakkor előttünk áll egy ember, egy személyiség, egy lélek, aki közénk tartozott, kereste a megismerést, az igazságot, és tette mindezt a mai kor lelkére jellemző legszentebb, legtisztább tudásszomjjal, aminek meg kell jelennie a lelkünk előtt. Ez a rátekintés kimagasló történelmi szimbólummá avatja a lelket, amely éppen most lépte át a halál kapuját,függetlenül attól, hogy milyen szerepe volt a történelmi eseményekben, hogy külső életében vezető pozícióban volt, hogy eleget tett a külső élet követelményeinek, és mégis megtalálta a hidat ahhoz a szellemi élethez, amelyet a szellem tudománya által keresünk, ez mély jelentőségű történelmi szimbólum, amely egyben egy kívánságot ültet a lelkünkbe, nem személyes, hanem az idő szükségszerűségéből fakadó kívánságot: bárcsak számos lélek lenne, aki úgy cselekedne hasonló szerepben, ahogy ő cselekedett. Ez az, ami a legnagyobb mértékben kimagasló és jelentőségteljes, és ez az, amit szeretném, ha önök megéreznének és átélnének. Erről a tényről a külső világban csak nagyon keveset lehet beszélni, de ez nem számít. Valójában az a legjobb, ha erről egyáltalán nem beszélünk; de ez egy valóság, és ami számít, az ennek a valóságnak a hatása, és nem az, amit elmondanak róla. Ez a tény egyben a szellemi élet realitása, és megérteti velünk: ez a lélek rendelkezett azzal a képességgel, hogy megértse az idők szavát. Azt kívánom, hogy sokan követhessék ezt a lelket, sokan, akik most még ilyen vagy olyan értelemben messze állnak a mi szellemtudományunktól.
Mert az igazság a következő: az, ami szellemtudományos mozgalmunkon keresztül árad és lüktet, legalább annyit kapott ettől a lélektől, mint amennyit mi tudtunk adni neki. Emlékezzünk erre, mert gyakran beszéltem róla. Ez azt jelenti, hogy jelen korunkban oly módon lépnek át a lelkek a szellemvilág küszöbén, hogy magukkal viszik mindazt, amit itt a Földön a szellemtudományból felvettek magukba. Hogyha egy lélek, amely rendkívül tevékeny életet élt, átlép a halál kapuján, és most már odafenn él, a fény világában, melyről együtt tanulunk, hogyha odaát tudjuk őt, más szavakkal: hogyha az, amire a keresésünk irányul, a mi szellemtudományunk egy ilyen lélekkel együtt lépi át a halál kapuját, szellemi áramlatunk, éppen az ezzel a lélekkel való kapcsolata révén, mélyen jelentős és hatékony erővé válik odaát. Azok a lelkek, akik itt vannak és megértik, amiről beszélek, soha nem fogják elfelejteni, amit éppen most megfogalmaztam: mekkora jelentőséggel bír, hogy ez a lélek most magával emelte a szellemvilágba azt, ami éveken át áradt szellemtudományunkból, az benne odafenn erővé és hatékonysággá válik.”
- forrás: Balogh Gábor antropozofus.hu -
(2013. 10. 27.)
Helmuth von Moltke az első világháborúban a német hadtest parancsnoka volt, halála után küldött üzeneteiből kiderül, másként is alakulhatott volna a történelem. Ludwig Polzer-Hoditz grófnak szintén mély kapcsolata volt a szellemvilággal és a XX. század történelmével.
„Ma sok olyan ember jár a Földön, akinek nincsen lelke. Ők így démoni erők hordozóivá válnak. Aki ezt fel akarja ismerni, annak a szellemi megismerésre van szüksége, de ma ezt nem akarják az emberek.”
Az üzenet egy későbbi részében még azt mondja:
„Ha a szellemi megismerés nem terjed el, akkor olyan idők jönnek, amikor fekete-Ahriman-madarak fognak az emberek feje felett barikádokat építeni, az ember és a szellemi világok közé. Ezek a szerencsétlenség-fekete-varjak a Michaeli-szellemi-fényt akarják eltakarni az emberek elől. Az emberiség pedig, azt, ami ezekből a szerencsétlenség-fekete-varjakból
kisugárzik úgy érzékeli, mint egy áldást, egy jótéteményt, amivel a földi életet jobbá
lehet tenni. Ebből aztán egy olyan remény fog kialakulni, mely alapjaiban valójában démonikus."
1987-ben készült alkotása, a „Letzter Angriff”
Az üzenetben foglaltak számunkra azt is jelentik, hogy a megfelelő hozzáállás
kialakításához és a helyes ítélet megalkotásához szükségünk lesz arra, hogy a fekete-
Ahriman-madarak által a fejünk fölé épített barikádot lebontsuk és abból a démonikus
remény-álomból, melyben ma még alszunk, végre felébredjünk.
forrás:camphill.hu
- - - - - -
Rudolf Steiner - A szellemtan fontossága - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak
előadó: Karsay István spirituális tanító