Az információt tároló szív
Hogyan magyarázhatóak a szívátültetést követő személyiségváltozások? Vajon a sejtekbe zárt emlékezet jelei lennének? A halhatatlan lélek jelei? A legújabb kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a szív a gondolkodás és érzékelés területén sokkal jelentősebb szerepet játszik, mint ahogy azt korábban feltételezték.
Hogyan magyarázhatóak a szívátültetést követő személyiségváltozások? Vajon a sejtekbe zárt emlékezet jelei lennének? A halhatatlan lélek jelei? A legújabb kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a szív a gondolkodás és érzékelés területén sokkal jelentősebb szerepet játszik, mint ahogy azt korábban feltételezték.
A nyolcéves kislány egy gyilkosságban elhunyt tízéves fiú szívét kapta. Nem sokkal felépülése után a kislány édesanyja segítségért fordult egy pszichológushoz: lánya - mondta - éjszakánként sírva riad fel álmából. Rémálmai vannak szívdonora meggyilkolásáról, és azt állítja, ismeri a tettest. A kislány néhány terápiás kezelése után a pszichológus az anyával közösen tájékoztatta a rendőrséget. A leírások - melyeket a gyermek az álmai alapján adott - és a gyilkosság folyamatának pontos felvázolása eredményeként letartóztattak egy gyanúsítottat, akire később a gyilkosságot rá tudták bizonyítani.
Ez egyike a leghatásosabb esetleírásoknak, melyet dr. Paul Pearsall amerikai pszicho-neuro-immunológus nemrég Amerikában megjelent "A szív kódja" c. könyvében a szervátültetések okozta személyiségváltozások jelenségéről leírt. 73 szívtranszplantáltat, 67 más szervátültetésen átesett embert és 18 szervadományozó családját interjúvolta meg, de megkérdezett biológusokat, neurológusokat, átültetéseket végző sebészeket, komplementer orvosokat, pszichológusokat és betegápoló nővéreket is. A 140 szervátültetett között 17 volt, aki rögtön az operáció után "új energiát" érzett magában. Később kiderült azonban, hogy az új szervekkel személyiségjegyeket vagy donátoruk emlékeit is megkapták. Figyelemre méltó a nagyon ritka esetben előforduló ún. "domino-transzplantáció" leírása is: Jim, akinek tulajdonképpen csak új tüdőre volt szüksége, orvosi okokból ezzel együtt új szívet is kapott és saját szívét Frednek adta. Dr. Pearsallnak sikerült összehoznia egy találkozót Jim és felesége, Sandra, illetve Fred és az ő felesége, Karen között. Az emlékezetes találkozás alkalmával Fred új étkezési ízléséről számolt be, melyben Jim saját korábbi ételpreferenciáit ismerte fel. Fred természete is megváltozott azonban, mióta Jim szíve dobogott benne, ezt felesége, Karen egyértelműen megerősítette: korábban inkább nyugodt típus volt, aki sok mindent könnyedén vett, most pedig gyakran majd kiugrik a bőréből és a legtöbb figyelmet munkájának szenteli. Jim ezeket is saját korábbi tulajdonságainak ismerte el. Karen elmondta, hogy Fred őt az operáció utáni első hónapokban mindig Sandynek szólította szerelmeskedés közben. Jim pedig, aki semmit nem tudott szívdonoráról, operációját követően állandó depresszióval küzdött, és 1997-ben meghalt. Később dr. Pearsall megtudta, hogy Jim szívdonora egy fiatal New York-i nő volt, aki évek óta depresszióban szenvedett, és aki egy tönkrement kapcsolat miatt öngyilkos lett.
Dr. Pearsall, aki könyvében még sok további meglepő példát mutat be, meg van győződve róla, hogy ezek az "érzékeny" szívátültetett betegek fontos információkat adhatnak mind a testben tárolt "emlékekről", mind a szív "valódi funkciójáról", melyet a modern orvostudomány egyszerűen mechanikus izompumpának tekint. "Nem kétlem, hogy a szív a test legnagyobb energiacentruma és olyan kód hordozója, mely a lelket képviseli." A szív - véleménye szerint - "irányítja" a test sejtjeinek összjátékát, és életerőnk esszenciáját rejti magában, melyet dr. Pearsall élet- és szeretetenergiának nevez. Ezzel ő ugyanazt jelöli, amit az indiaiak pránának, a kínaiak csinek, a polinézek pedig manának neveznek.
Pszicho-neuro-immunológiai kutatások évek óta igazolják a test és agy, anyag és szellem közötti kölcsönhatásokat. Pont a szervátültetések miatt - ami a high-tech orvostudomány reklámtáblája, és amelyen az orvoslás mechanikus emberképe különösen egyértelműen látszik - lobban újra lángra a filozófiai vita arról, hogy mi tartalmazza az emberi lelket és hol határozható meg a helye. A modern pszichológia, pszichiátria és agykutatás feltételezi, hogy az agyhoz kötődik. Hogy ez lenne az igazság, vagy sokkal inkább az ember egész testi létezésében jut kifejezésre és a "szellemi" a fizikai testet túléli, olyan kérdések, melyeket a tudomány ezidáig nem tudott megválaszolni.
A szervátültetettek napvilágra került rejtélyes változásai új fényt vetnek erre a kérdésre. Hiszen számos egybehangzó eset azt bizonyítja, hogy az emlékek és a tudat egy része a szervadományozótól a mindenkori "vendégtestbe" kerül. Dr. Pearsall ebből arra következtet, hogy az ember lelke "infoenergetikai sejtemlékek halmaza", ami a fizikai halált túléli. A szívben - nem az agyban - Pearsall szerint az alapvető gondolatok, érzések, félelmek és álmok megőrződnek. Valójában számtalan tudományos vizsgálat bizonyítja - melyek szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból származnak -, hogy a szív a test-lélek összefüggésében messze fontosabb szerepet játszik, mint ahogy azt eddig feltételezték. Bruce Lipton, a Stanfordi Egyetem sejtbiológusa szerint egy átültetett szív az adományozó saját receptorait tartalmazza, amik különböznek a fogadóétól. Ez tehát olyan sejteket tartalmaz, melyek két különböző identitásra reagálnak. Egy rádióhoz hasonlóan, melynek eleme lemerült, továbbra is ugyanarra az adóra van beállítva - akkor is, ha közben már más valaki testében dobog. Négy - magát "spirituális médiumként" meghatározó - gyógyító véleménye szerint a szervadományozó és -fogadó energetikai összeköttetésben van. Ők a jelenséget spirituálisan értelmezik: valószínűleg az esetek arra utalnak, hogy az adományozó szelleme még nem volt kész a túlvilágra való távozásra - a szervek valóban legtöbbször fiatalemberektől származnak, akik hirtelen, erőszakos halált haltak -, ezért jut szellemük a befogadón keresztül kifejezésre. Az is lehetséges, hogy a donorok a hirtelen halálozás miatt még egyáltalán nem realizálták, hogy testük halott.
Dr. Gary E. R. Schwartz pszichológia- és neurológiaprofesszor, valamint Linda G. S. Russek pszichológus vezetik az Arizonai Egyetem "humánenergia-laboratóriumát", és már 1993-ban megalapították az "energiakardiológia" szakot. Kísérleteikben kimutatták, hogy a szív és agy mind energetikailag, mind fizikailag kommunikál egymással: két embert, akik háttal ültek egymásnak, mérőeszközre csatoltak és felrajzolták szív- (EKG) és agyhullámaikat (EEG). Eközben megállapították, hogy az ember szívhullámai az agyára átterjednek, és a szíve a másik ember agyával energiát cserél, ráadásul úgy tűnik, hogy a két ember szívei között is energiacsere történik.
Schwartz és Russek ezen kívül arra a véleményre jutottak, hogy a természetben információ és energia mindenhol felhalmozódik. Magyarázatként az ún. "dinamikus rendszerek emlékező elméletét" fejlesztették ki, melynek fő mondanivalója a következő: "Minden ember, hely, dolog és erő az univerzumban az anyag és energia kölcsönös befolyásának hierarchiájába tartozik." A sejtek emlékezőképessége azon alapszik, hogy minden lény információval telített, elraktározott energiát birtokol, mely a "sejtemlékek" hordozója is. Amit mi értelemnek vagy tudatnak nevezünk, nem más, mint ezeknek az infoenergiáknak a testi megnyilvánulása.
A szervátültetettek "emlékeit" illetően a "dinamikus rendszerek emlékező elmélete" azt mondja ki, hogy "minden szervátültetett beteg az adományozó szövetének elraktározott információit és energiáit észleli - tudatlanul biztosan, de néha tudatosan is". Antonie Damasios, az Iowai Egyetem orvosi kollégiuma neurológiaprofesszorának legfrissebb kutatásai is amellett szólnak, hogy az ember szelleme nemcsak az agyra korlátozódik. Agykárosult betegek beszámolói alapján a következő tanulságra jutott:
- Az agy a test többi részével elválaszthatatlan egységet alkot. A test és az agy nem egymástól elkülönülten reagálnak.
- A szervezet kölcsönhatásban áll a környezettel.
- Azok az élettani folyamatok, melyet mi szellemnek nevezünk, a működő egészből származnak és nemcsak az agyból. A mentális jelenségeket ezért csak a szervezet környezettel való kölcsönhatásának összefüggésében lehet megérteni.
Damasios felismeréseit a legújabb neurokardiológiai és biokémiai kutatási eredmények is alátámasztják: dr. Mind He Huang, a Harvardi Orvosi Egyetem kutatója 1995-ben felfedezett egy sejttípust a szívben, melyet "Intrinsic Cardiac Adrenergic" (ICA) sejtnek neveztek el. Úgy tűnik, ezek a sejtek neurohormonokat (pl. dopamint, amit korábban csak az agyban találtak) szintetizálnak és szabadítanak fel. Az ICA sejteknek mágneses tulajdonságaik vannak, ami arra utal, hogy a szív a mágneses mezőkre reagálni és velük interakciót folytatni tud. Hasonló mágneses sejteket az agyban már felfedeztek. Az ICA sejtek felfedezése azt sugallja, hogy a szív és agy között elektromágneses kapcsolat van. A szervi egység mellett szól az "Atrial Naturetic Factor" (ANF) felfedezése is, amit a szív termel, amikor izmos pitvarai összehúzódnak. Az ANF neuropeptid nemcsak az aggyal kommunikál, hanem közvetlenül az immunrendszerrel is, a hipotalamusszal és a tobozmiriggyel, ami a melatonin hormon által alvás-ébrenléti ritmusunkat és az általános energiaszintünket szabályozza.
Az amerikai tánc- és mozgásterapeuta, Bonnie Bainbridge Cohen már évek óta bemutatja Európában és Amerikában tartott workshopjain, hogyan "beszél" szerveivel, mirigyeivel, vérével. Úttörő terápiás munkája során arra a meggyőződésre jutott, hogy "a tudat ott van minden sejtben. Minden sejt úgy viselkedik, mint egy agy, és tudatosan meg lehet szólítani. Van emlékezete, képzelőereje és érzései. Az agy befogadó funkcióban van, és ezeket az üzeneteket tudatos emlékekké alakítja át". Ezt igazolja dr. Candace Pert amerikai biokémikus is, aki korábban a Nemzeti Egészségintézet agyi biokémia-részlegét vezette. Rájött, hogy az agy és a test rövid aminosav láncokon, neuropeptideken keresztül kommunikál. Az egész testben - a szívben is - a sejteknek receptorai vannak ezekhez a neuropeptidekhez. Munkája kezdetén még abból indult ki, hogy a gondolkodás és az érzés az agyban székel, ahogy azt az 1997-ben Amerikában megjelent "Az érzelmek molekulái" c. könyvében is leírja. "Ma már tudom, hogy a testben is jelen vannak. Már nem tudok különbséget tenni agy és test között."
A gyógyítók a "pszichometria" jelszót is bevonták a vitába, ami a jövőbe látás egyik formáJa a tárgyakban tárolt információk alapján, melyet az arra érzékenyek kapcsolatfelvétel útján megvalósíthatnak. Ha már élettelen tárgyak is képesek rá, akkor az ember szervei is - melyek egy életen át annak energiájával áthatottak - tudnak érzéseket és gondolatokat tárolni, fontolgatják a gyógyítók. Dr. Larry Dossey amerikai belgyógyász, az "Alternatív terápia az egészségben és orvoslásban" c. folyóirat főszerkesztője, aki a "nem lokalizált finomenergia kapcsolatok" után kutat, úgy véli, hogy mindannyian egy nagyobb - Rupert Sheldrake angol biológus morfikus mezőihez hasonló - "tudatmezőbe" vagyunk beágyazva. Meg van győződve a "helytől független tudat" létezéséről:
"Az, amit őseink »világszellemnek« hívtak, nem lokalizálható vagy korlátozható önálló agyakra, mint ahogy a jelenre sem. A tudat valamilyen szintjén mindannyian egyetlen zárt egészben egyesülünk egymással." Erre olyan jelenségek is utalnak, mint a távgyógyítás és imádság, melyek függetlenül a távolságtól, a betegre hatnak. A szervadományozók és -fogadók is ebben a helyileg nem meghatározott tudatban egyesülnek véleménye szerint. A transzplantáció általi intenzív változás segítette elő, hogy a figyelmet erre fókuszálják. A szervátültetettek jellembeli változásairól kezdődő vitát a halálközeli élményekhez hasonlítják, melyeket oly sokáig különösen ritkának tartottak, míg a dolog végül pont az ellenkezőjébe csapott át, és a téma általános elfogadott lett. Dossey ugyanakkor kétli, hogy a szív "jellemfelvevő készülék" lenne, ami az üzenetrögzítőhöz hasonlóan az új testben üzenetét lejátszaná.
Minden élőlény energetikai összeköttetését támasztják alá a 70-es évek elején virágkommunikációról szóló kutatásai által világhírűvé vált Cleve Backsters újabb kísérletei is: az "Egyesült Államok Hadserege Hírszerzési és Biztonsági Parancsnokságának" (IN SCOM) vezetése alatt kísérleteket végzett fehérvérsejtekkel, melyet kísérleti személyektől vett. A kísérlet bizonyítja, hogy az emberi sejtek még akkor is tudnak kommunikálni egymással, amikor a testtől el vannak választva: összekapcsolta az elválasztott sejtkultúrát egy mérőeszközzel (egyfajta "hazugságvizsgálóval"). Az ugyanabban az épületben lévő, de másik szobában ülő adományozónak kegyetlen filmeket vetített. A nála keletkező félelem, izgatottság vagy harag érzéseire a testtől elválasztott vértestek ugyanolyan súlyosan reagáltak, a mérőeszköz nagy, látható kilengéseivel. Ismétlő kísérletek olyan fehérvérsejtekkel, amelyek az adományozótól 50 mérföld távolságra voltak, ugyanazt az eredményt hozták.
A helytől független tudatról szóló felismerések alátámasztják azt a feltételezést, hogy a tudat a fizikai halált túléli. Nem utolsósorban azért, hogy ezek az elméletek és felismerések tudományosan szélesebb alapokra kerüljenek, a szervátültetettek személyiségváltozásainak jelenségét az Egyesült Államokban most tovább kell kutatni. A "Szent szív" c. amszterdami konferencián ismertették dr. Ralph Fairchild, a bostoni "New England Medical Center" transzplantációs sebészének és Robert Bos pszichoanalitikusnak azon elhatározását, miszerint rövid időn belül egy csoport veseátültetettet és donoraikat célzottan kérdeznek személyiségváltozásaikról. Az európai orvosok ebben a kutatási területben eddig nem vettek részt. Kardiológusok és pszichológusok körében az a vélemény uralkodik, hogy a szívátültetettek beszámoló az új étkezési szokásokról és mély jellemváltozásokról közvetlen összefüggésben vannak az erős gyógyszerrel, amit az új szerv kilökése ellen kapnak.
- Tóth Emese -
- forrás: tgy-magazin.hu -
- - - - - - -
Dr. Bruce Lipton - Egy esély, hogy megváltoztasd az életed - videó
forrás: Nyiri Helga SorsHangoló
Míg egy pozitív hit meggyógyíthat, egy negatív hit valójában betegséget okozhat és meg is ölhet. Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, hogy hatalmuk van a biológiájuk felett.
Nem a gének áldozata vagy, teremtő vagy.
Valójában az energia, a mező része vagy, az energia szellem és a szellem kvantumfizika!
Ma ez egy élvonalbeli tudomány, az epigenetika, hogy a hiedelmeid hogyan irányítják az életedet. Hatalmasabb vagy, mint amit valaha el tudsz képzelni.
Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor meg kell hallgatnod a gondolataidat és meg kell változtatnod őket.
Fel kell ismerned, hogy a problémánk elsődleges forrása a saját életünk és ahogyan éljük azt egy stresszes világban.
Te vagy az energia, te vagy a szellem, te vagy a teremtő és ha nem szereted az életedet, akkor megváltoztathatod a hiedelmeid megváltoztatásával!
Ha megváltoztatod a gondolataidat, akkor valójában megváltoztatod a biológiádat.
Ez az epigenetika természete, az életed irányítja a génjeidet, nem a génjeid irányítanak.