Korán elveszítettem az édesapámat: ő 57 éves volt, én pedig 33, amikor elment. Bekerült a kórházba nehézlégzés miatt, és nem jött többé haza. Társadalmunk nem igazán tud mit kezdeni a halállal, és ez velem sem volt másképp: szenvedtem. Szenvedtem, amíg egy könyv dr. Michael Newton: Lelkünk útja című műve, erőt nem adott másként látni azt, amiben voltam.
A legmélyebb gyászban jött a segítség
Nagyon megrázott a halála, mert szüleim közül inkább ő volt az, aki megértett, akiről úgy éreztem, hogy támogat, hogy elfogad, és ott van mellettem. Sokszor csak belenézett a szemembe, és tudta, hogy mi van velem. Látta a lelkemet. Érezte, ha valami bántott. Ilyenkor annyit mondott: „Gyere! Sörözzünk!”, ami azt jelentette, hogy valami lepukkant késdobáló helyre beültünk beszélgetni, és én kiöntöttem neki a lelkemet.
Sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal a síráson kívül, viszont éreztem, hogy össze kell szednem magam. Tudtam, hogy valahogy fel kell dolgoznom az engem ért veszteséget, így azt tettem, amit krízishelyzetben minden ember tesz, akár hívő, akár nem: imádkoztam. Nem vagyok megkeresztelve, nem tartozom egyik egyházhoz sem, de hívő vagyok: hiszek a Teremtőben, a lélekvándorlásban, az élettervben és a szabad akaratban.
Imádkoztam hát, ahogy előtte már sokszor megtettem. Azt kértem a Teremtőtől, hogy segítsen elfogadni és feldolgozni apukám halálát. Erre a kérésemre jött válaszként egy könyv, ami szinte leugrott a polcról, amikor bementem a könyvesboltba. Ez pedig dr. Michael Newton: Lelkünk útja című könyv, a három könyvből álló sorozat első része. Az első kötet volt az, ami akkor megszólított, és amit úgy olvastam, hogy folyamatosan borzongtam, mert éreztem, hogy minden szava igaz. Éreztem, hogy minden úgy van, ahogy leírta – és pont.
Így rajzolódott ki a szerző előtt „lelkünk útja”
A Lelkünk útja arról szól, honnan jön a lélek, mi történik vele két leszületés között, hogyan választja ki a lélek az új életét, milyen a halál pillanata, és mi történik a lélekkel a halál után. A könyv írója híres pszichológus, aki egyéni hipnózis módszerével felszínre hozza azt az információt a pácienseinél, amivel választ tud adni ezekre a kérdésekre. A bevezetőben elmondja, hogy régóta praktizált klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként. A praxisában használta ugyan a regressziós hipnózist, de korábbi életek elérését túl kockázatosnak találta.
Azonban egyik alkalommal, amikor egy fiatalember gyötrő fájdalmának okát igyekezett megtalálni, a fiatalemberben előző életbeli emlékek idéződtek fel, ami magyarázattal szolgált a fájdalom eredetére. Ennek hatására dr. Newton elkezdett kísérletezni azzal, hogy előző életekbe vezetett vissza embereket. Egyik alkalommal a hipnotizált személy lelki szemein keresztül be tudott pillantani a köztes létbe, vagyis oda, ahol a lélek tartózkodik két leszületés között. Ezek után tudatosan utaztatta vissza regressziós hipnózissal a pácienseit a köztes létbe és faggatta ki őket azért, hogy adatot gyűjtsön a lélek útjáról. Közel 10 éves munkája alatt azt tapasztalta, hogy kliensei ugyanúgy írták le a köztes létet, a halál vagy a születés pillanatát, legfeljebb máshogy fejezték ki magukat vagy más érzésekkel reagáltak. Ez alapján kirajzolódott számára lelkünk útja.
Beszámolók arról a helyről, ahonnan a lélek érkezik
Régen a természeti népek és a mai keleti társadalmak tudják kezelni a halált, mi nyugati emberek azonban egyáltalán nem. Nem tudunk vele mit kezdeni, mert nem tudjuk elfogadni, hogy egyszer csak nincs semmi. A keresztény egyház által uralt nyugati társadalmakban élők nagy része nem hisz a lélekvándorlásban, annak ellenére, hogy a lélekvándorlás és a karma törvénye eredetileg a bibliai tanítás része volt, csak a későbbi századok egyháza utasította ezt el és határozott úgy, hogy kivágja az erre utaló szövegrészeket a Bibliából.
A könyv éppen fordítva épül fel, mint a mi életünk, azaz nem születéstől halálig, hanem a halálunk pillanatától kíséri végig a lelket a következő leszületésének pillanatáig. Minden egyes fejezet a lélek útjának egy-egy állomását írja le. Minden fejezet tartalmazza azt a képet, amit az orvos a sok-sok ülés alkalmával, a hipnózisban kapott megegyező információkból megrajzolt, ezen kívül olvashatunk egy-egy kliense és közte lezajlott, magnóval rögzített beszélgetést vagy annak egy részletét.
Képet kapunk arról, hogy a lélek mit él át, mit tapasztal a fizikai test halálakor, és hogyan üdvözlik más lelkek a „túloldalon”. Én itt tökéletes magyarázatot kaptam arra a jelenségre, amit alagútélménynek hívnak azok, akik megtapasztalták a klinikai halál állapotát. Ahogy olvastam ezeket a részeket, eszembe jutott a „lepergett előttem az életem” kifejezés, ami itt tökéletes értelmet nyert. Íme, újabb példa a magyar nyelv szépségére, azaz, hogy milyen pontosan fejezi ki az élet nagy törvényeit és igazságait. A következő fejezetekben választ kaptam arra is, hogy ki a kezdő illetve a fejlett lélek, mi a manapság sokak által emlegetett karma lényege. Aztán következik az a rész, amiben a lélek kiválasztja a következő inkarnálódásának helyét, idejét, a szüleit, és „megírja” az élettervét.
Sok mindent megértettem végre
Ahogy idáig értem a könyvben, nagyon sok mindent megértettem édesapám viselkedésével, életével kapcsolatban: éreztem, hogy ő milyen utat járt be, sőt! Az olvasottak alapján éreztem, hogy az öcsém miért a mi családunkat választotta, és miért kell ebben az életében szolgálnia. Minden egyes esettanulmány különböző sorsokba, előző életekbe engedett bepillantást, ami számomra egyszerre volt felemelő, igazi ’aha! élmény’, ugyanakkor olyan volt, mintha különböző regényhősök életének a színpad mögötti részébe, a bonyolult ok-okozati összefüggésekbe láthattam volna bele.
A könyv vége volt a legmegdöbbentőbb számomra: az esetek leírását olvasva átéltem a születés pillanatát. Amikor letettem a könyvet, éreztem, hogy igaz a mondás: a születés sokkal nagyobb sokk a léleknek, mint a halál, hiszen olyankor tényleg hazamegy a lélek, míg születéskor a teljes boldogság állapotából kell kiszakadnia egy olyan helyre, amiről az előző emlékei törlődnek, vagyis hirtelen kerül egy számára idegen helyre.
Egy ponton túl azt vettem észre, hogy elapadtak a könnyeim, és mosolyogva tudok édesapámra gondolni. Azóta sok-sok év eltelt, sok belső munkán és tapasztalaton vagyok túl, rengeteg könyvet olvastam, de kevés az olyan könyv, ami ennyit segíthetne az ember útján.
forrás: Kátai Gyöngyvér - ujegyensuly.hu
- - - - - -
Kapcsolódó írás
dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-IV.
- - - - - - -
Dr.Michael Newton: Lelkünk útja hangoskönyv 1.rész- 2.fejezet - videó
forrás: Könyv Moly