Megtanulni írni és olvasni a két legalapvetőbb és legfontosabb dolog, amit egy ember elsajátíthat. Ezen képességek nélkül aligha tudnánk boldogulni a mindennapi életben, nem beszélve a további ismeretszerzésről, tanulásról és önfejlesztésről. Ettől ember az ember, szokták mondani. Viszont vannak olyan különleges igényű személyek, akik az írás és olvasás egy másik módját követik…
Egy olyan „nyelvet”, amely több millió világtalannak nyújtott segítséget abban, hogy tanulhasson. A Braille-írás egy olyan ábécé, melyet kifejezetten a vakok használnak, és amelyben a betűket kitapintható pontok és mélyedések helyettesítik. Ma már egyre több felületen találkozhatunk vele – például a gyógyszeres dobozokon vagy a számítógépünk billentyűzetén.
Amit viszont kevesen tudnak róla, hogy ezt az írás-rendszert egy fiú találta fel, akinek tragikus sorsa volt, de előnyt kovácsolt belőle. Mindössze háromévesen elveszítette a látását, 15 évesen pedig már ki is dolgozta a vakok írásrendszerét, melyet aztán róla is neveztek el.
Hogyan veszítette el a látását Louis Braille?
A hároméves fiú az apja műhelyében játszott, aki cserző volt. A munkaterülete tele volt olyan eszközökkel és anyagokkal, melyeket csak egy szakmabeli tudott megfelelően használni, éppen ezért, az apa többször is kiutasította a fiát a műhelyéből, és több ízben is figyelmeztette, ne játsszon a dolgaival. De a kis Louis nem hallgatott rá.
Egy napon, amikor az apja épp egy bőrrel dolgozott, Louis a lehető leghegyesebb szerszámot vette a kezébe, amit a műhelyben találni lehetett. Az idősebb Braille teljesen belefeledkezett a munkájába, és csak akkor jött rá, mit csinál a fia, amikor fülsiketítő kiabálást hallott. A fiú gyakorlatilag kiszúrta a saját szemét egy cipészárral.
1812 volt: a lehetőségek, hogy meggyógyítsák a fiú szemét, elenyészők voltak. Ráadásul ott, ahol éltek, még kórház sem volt, így a fiút különböző régi gyógymódokkal kezelték. Nem sokkal a baleset után, a kis Louis szeme elfertőződött, a fertőzés pedig a másik szemére is átterjedt, így a gyermek teljesen elveszítette a látását.
Fotó: Pexels
Első tanulónak lenni írás és olvasás nélkül
A XIX. században a tanulás kiváltság volt Európában, és még a társadalmi-gazdasági helyzet sem garantálta az esélyt, hogy valaki beiratkozhasson egy felsőbb rangú iskolába. Bár tudták, hogy a fiuk sosem fogja sokra vinni a helyzetéből adódóan, Braillék mégis úgy döntöttek, egy minimális oktatási szintben azért részesíteni fogják a kis Louist.
A gyermek 7 évesen ment először iskolába, egy nyilvános oktatási intézménybe a franciaországi Coupvray-ben. A vaksága nem akadályozta őt abban, hogy bejusson, abban viszont igen, hogy írni is olvasni tanuljon. Mégis, Louis kiemelkedő eredményeket ért el azáltal, hogy memorizált minden leckét, amit feladtak nekik az iskolában. Bár nem ismerte a betűket, mégis osztályelső volt, mert megjegyzett mindent, amit a tanítója mondott.
Mivel nyilvánvaló volt, hogy Louis egy intelligens fiú, az egyik oktatója azt ajánlotta, próbáljon meg felvételizni a párizsi Vak Ifjak Királyi Intézetébe. Louis vidéki gyerek volt, jelentéktelen anyagi háttérrel, így ösztöndíjat nyerni oda maga volt a legszebb álom. De a kis Braille megszerezte azt az ösztöndíjat!
Úton egy új lehetőség felé
10 évesen már Párizsban lakott, a szülei nélkül. Nehéz volt boldogulnia, de tudta, ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztania. Amikor belépett a líceumba, egyből érzékelte, hogy bár egy vakok számára létrehozott speciális intézményről van szó, a rendszere sok kívánnivalót hagy maga után.
Valentin Haüy, az iskola alapítója úgy gondolta, hogy a domborított betűkkel nyomtatott könyvek hasznosak lehetnek a világtalanok számára. Csakhogy ez a tanítási mód komoly erőfeszítést követelt a diákoktól, ráadásul hosszú és fárasztó folyamat volt minden egyes betűt kitapogatni, megjegyezni, szavakká olvasztani. Egyetlen mondattal meg is telt egy oldal, és mire a végére jutottak, sokszor már el is felejtették az elejét.
1821-ben, amikor a francia hadsereg egyik kapitánya ellátogatott az intézménybe, mesélt Haüynek egy módszerről, melyet a katonák használtak a csatatéren arra, hogy éjszaka olvassanak anélkül, hogy a lámpafénnyel felfedjék a jelenlétüket az ellenség előtt.
Pontosabban, ez egy kitapintható katonai kódrendszer volt, melyet éjszakai írásnak neveztek, és amelyet Charles Barbier talált ki, de a szélesebb körökben való elterjesztését végül haszontalannak minősítették. Kidomborodó pontokból és vonalakból állt, melyek a betűket helyettesítették, de nem volt benne nagybetű, sem írásjel. Ráadásul a szavakat úgy írták le, ahogy kiejtették, a franciában pedig az írás teljesen eltér a kiejtéstől, így vakvágányra került a projekt.
Louis Braille figyelmét azonban felkeltette. A fiú vette a kódrendszert, és átformálta. Hosszú órákon át dolgozott vele, míg tökéletesítette. Két teljes évet áldozott fel az életéből, hogy használhatóvá tegye azt a módszert, amiről a francia kapitány beszélt. Mire Louis betöltötte a 15. életévét, már készen állt az új és használható módszer, amit a vakok gördülékenyen használhattak Franciaországban. Annyira hatékonynak bizonyult a fiú találmánya, hogy 1829-ben a kormány közhasználatra bocsájtotta.
Louis Braille professzorsegéd lett az Intézményben. A szabadidejében pedig azzal foglalkozott, hogy könyveket másolt át a Braille-írásmód szerint, olyan szimbólumokkal gazdagítva a szövegeket, melyek a világtalan zeneszerzőknek is segítettek.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a Braille-rendszer nem egy nyelv, mint ahogyan azt sokan nevezik. Ez egy univerzális írásmód, melyet más nyelvekben is alkalmazni lehet. Miután a XIX. században elfogadták, a Braille-írást több országban is elismerték. Ennek ellenére, több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világ használja is ezt a rendszert, elérhetővé téve a vakok számára is az oktatást. Napjainkban a Braille-írást a világ minden táján ismerik és használják.
Hogy elismerjék a feltaláló munkáját, az 1950-es években a francia hatóságok kihantolták Braille holttestét, és a párizsi Panthéonba költöztették. Ott nyugszanak ugyanis Franciaország leghíresebb intellektuális vezetői, akik között méltó helyet foglal el Louis Braille.
forrás:filantropikum.com
- - - - -
Január 4-e, a Braille írás világnapja - videó
forrás: M2 Petőfi TV
Az írásmódot 1821-ben, Louis Braille fejlesztette ki, megalkotva így a vakok és gyengénlátók kommunikációjának elengedhetetlen eszközét. Most ismerjétek meg Nyerges Andreát, aki megmutatta nekünk hogyan is működik egy braille írógép, elmondta miért vált kissé elavulttá már ez a módszer és milyen alternatív megoldások segítik őt az írásban, olvasásban.