Csodagyermekek

Az újraszületés tana megoldja a csodagyermekek által fölvetett problémákat. 

Különös lángelméjüket előző életükből hozzák magukkal, amely életekben tökéletesen elsajátították tárgyukat. Az új életben pedig, minthogy ezáltal megszerezték maguknak a jogot hozzá, meg is kapják a megfelelő szülőket és a testet, amelyen át megszerzett lángelméjük kifejeződhet; szokatlan tehetségüket így már kora gyermekségükben kimutatják.

A Mozart család: Leopold Mozart, Wolfgang és Nannerl 

(Louis Carrogis Carmontelle vízfestménye)

Nyolcéves fiú nyolcvan tagú zenekart vezényel

„A nyolcéves olasz karmester, Ferruccio Burgo első fellépése szombaton a Carnegie Hall-ban

óriási siker volt. – A göndörhajú, rövidnadrágos fiúcska az idegesség minden jele nélkül vezényelte

a nyolcvantagú zenekart, amely öt operanyitányt és Beethoven Első Szimfóniáját játszotta. A hiva-

tásos kritikusok kiemelték jő ritmusérzékét, figyelemreméltó zenei emlékezetét és érzékét a dalla-

mok iránt. Először Fiume-ben vezényelt a nyilvánosság előtt, négyéves korában.”

(Kivonat a New Zealand Herald 1948. márc. 2. számából.)

Skót csodagyermek

A legjobb gyermekpszichológusok figyelmét Anglia minden részében egy hétéves Glasgow-i is-

koláslány, Carol Gallacher vonta magára, aki kétéves korában franciául énekelte a Marseillaise-t, és

akinek állandó olvasmánya Plato „Republica”-ja és Sir Thomas More „Utópiá”-ja.

Egyikük nemrég intelligencia-vizsgálatot végzett vele, és a teszteknél, amelyekkel kitüntetéssel

vizsgázott, egyetemi hallgatók 145 pontot értek el, – ő pedig 181 pontot.

A Gyermeklélektani Klinika igazgatója, aki a vizsgálatokat ellenőrizte, ezt mondta róla:

„Ez a gyermek kétségtelenül lángelme! Csodálatos jövő kell, hogy álljon előtte.”

Carol ugyan már olvasta Thackeray „Vanity Fair”-jét”A Hiúságok Vására) és Swift—től a „Gul-

liver Utazásai”-t, de még mindig szeret babákkal játszani. A mozi azonban álomba ringatja.

„Számos csodagyermek mutatott nagy ügyességet a zenében. Ezek közé tartozik Mozart, aki

még négyéves sem volt, és már zenét írt; Beethoven, aki nyolcéves korában a nyilvánosság előtt

játszott és tízéves korában írt műveit már kiadták; Hummel, aki kilencéves korában hangversenye-

zett; Chopin, aki kilenc éves sem volt, de már concerte-t játszott a nyilvánosság előtt; Mendelssohn,

Brahms és Dvorzsák, akik mind korán kimutatták kivételes tehetségüket; Bichard Strauss, aki hat-

éves korában polkát és dalt irt; és Samuel Wesley, aki hároméves korában orgonált és nyolcéves

korában oratóriumot szerzett.”

(Kivonat a „The New Zealand Herald” 1947.január 28.-i számából.)

Mozart: a zenei, csodagyermek

Donald Culross Peattie írja :

„Ez már valóban az utolsó hangverseny...

A fiú, aki még nincs hatéves, játszik a csembalón, eljátszik egy hegedűszonátát, és a zongorán –

amelynek billentyűzetét szövettel beborítják, szimfóniákat kísér oly könnyedén, mintha látná a bil-

lentyűket. Megnevez bármely hangot a távolból is, akár egyetlen hang, akár akkord, és oly sokáig

improvizál a csembalón, ameddig csak kívánják. A jegyek ára fél tallér!”

Így hirdette meg 1763-ban egy német újság – mintha valami vásári furcsaság volna – a világ leg-

egyetemesebb zenei lángelméjét, Wolfgang Amadeus Mozartot. A közönség körében ott ült egy

másik fiú is, a 14 éves Goethe, akire szintén a halhatatlanság várt. Sok év múlva is vissza tudott

még emlékezni a vidám arcú kis muzsikusra, aki lila szatinból való fura, finom kis öltözékében oda-

szaladt a csembaló előtti padhoz, fején rizsporos parókával és derekán piciny karddal, és szivét ön-

tötte belé a csillogó hangokba.

Mozart úrfi abszolút hallással, csalhatatlan ritmusérzékkel és a harmónia iránti természetes meg-

értéssel jött a világra, vagyis egy megmagyarázhatatlan teljességű adottsággal. Így történt, hogy a

gyermek már négy éves korában elkezdett játszani a spinéten (a modern zongorának ezen az ősén),

ötéves korában kezébe vett egy hegedűt és első olvasásra átbukdácsolt hat trión atyjával és egy ba-

rátjukkal együtt.

Ez a gyermek kottát olvasott és irt, még mielőtt a betűket ismerte volna. Hat éves korában irt

szerzeményein már az első taktusokban fölismerhető, hogy az Mozart zenéje és senki másé. Kecse-

sek és biztosak, bátrak, pontosak és szellemesek azok, egy páratlan stiliszta és egy nagy lélek alko-

tásai...”

(Kivonat a „The Rider’s Digest” 1947. februári számából.)

A zongoránál a 14 éves Mozart, mellette Thomas Linley Jr. angol zeneszerző hegedül, 

körülöttük a Gavard des Pivets család. (Ismeretlen festő műve 1770)

Az emlékezet tudatos visszaszerzése

Az összes előző élet hiánytalan emléke megörződik, de nem az egymást követő testek agyában,

hanem az Ego-nak, az egyéni, halhatatlan „kontinuum”-nak, folytonosságnak tudatában. Ahhoz,

hogy ezt az emlékezetet az agy számára elérhetővé tegyük, bizonyos mentális mutatványt kell vé-

geznünk. Meg kell szereznünk azt a képességet, hogy tudatosan elválasszuk magunkat fizikai, ér-

zelmi és értelmi testünktől és halhatatlan Én-ünkkel, Egónkkal azonosítsuk magunkat. Rendes kö-

rülmények között megszoktuk, hogy testeinkkel azonosítsuk magunkat, pedig ezek a valóságban

csupán öltözékei az igazi embernek.

Az agy eszköz csupán, a gondolat az erő, ami hajtja, a gondolkodó Szellemi Én-je a voltaképpeni

forrása az értelemnek, ahonnan az a gondolat fölmerül. Aki első kézből akarja megismerni a filozó-

fiai és szellemi igazságokat, annak el kell választania magát testétől és mély meditációba merülve

kell ráébrednie Én-jének szellemi voltára, meg kell tudnia, hogy ő a belső, halhatatlan uralkodója

testének. Minthogy az Egó a múlt minden részletét ismeri, ezután ez a múlt teljes egészében meg-

ismerhető,

A meditáció első célja, hogy a fizikai agyi tudatot fölemelje a benső Én-nel valő egyesülésbe.

Ezt meg lehet tenni, és a folyamat tudományos folyamat. A Rádzsa jógát, az egyesülés tudományát

kell előbb tanulmányozni és elveit alkalmazni. Az ebből származó élmények során az ember ráéb-

red a vallás és a bölcselet alapvető igazságaira, Ez pedig olyan hittel ruházza fel, ami már nem vak,

hanem első kézből való tudáson alapszik, tehát rendíthetetlen. Amikor régi életeinkre újból teljesen

visszaemlékezünk, az újraszületés már nem elmélet többé számunkra. Attól kezdve természeti törvénynek ismerjük el.

- Geoffrey Hodson: Újraszületés -

- - - - - - - 

3 éves Jonathan vezényel - Beethoven 5. szimfóniája - videó

Nagyon karakter működéses mozgása van. Ráfordul a zenekar különböző szekcióira. A pálca úgy mozog a kezében, hogy az nem lehet, csak saját korábbi élet emléke. A vérvonal tehetsége nem ennyire kifinomultan jön át. Az arcát nézd, amikor nem bohóckodik. Ott van benne a karmester tekintete és arckifejezése. Biztos sokszor meghallgatta ezt a darabot ebben az életében is, de az, ahogy várja a gyors részt és pontosan mozdul rá, egy kicsit mindig előbb, azt mutatja, hogy a kottáját is ismeri – fűzte hozzá egy szakértő, aki megnézte.