Mi a különbség a szellem és a kísértet között?
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
Mindannyian szellemek (lelkek) vagyunk. Teljes létezésünknek jelenleg a reinkarnációs időszakát éljük, tehát felváltva, hol testben a fizikai világban, hol test nélkül a szellemi világban vagyunk.
(Testi életeink egymásból következnek, mindig azt tapasztaljuk meg, amit korábban mi okoztunk másoknak, hogy ebből megtanuljuk végül, hogyan viseltessünk mások iránt.)
Néhány esetben előfordul, hogy a test halála után a lélek nem tér vissza a szellemvilágba, nem kel át a fénybe, és több-kevesebb ideig itt ragad a köztes térben. Általában azért, mert túlságosan is ragaszkodik valakihez vagy valamihez az éppen hátrahagyott életéből és/vagy nem kellő tudatossága miatt.
Persze előbb-utóbb mindenki belátja, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba, hogy tovább tudjon haladni (ki fél év alatt, ki 500 év alatt), de addig is itt marad, melyhez még itt élő emberektől kell energiát nyernie, s mely időszak alatt saját maga is ilyen-olyan megnyilvánulhat a még itt élők számára. Mondhatni kísért bennünket.
Azt a szellemet nevezzük tehát kísértetnek, aki egy hibás döntése következtében még itt maradt a köztes térben, s ebből következően (törvényszerűen) itt létének tanúbizonyságát is adja.
- - - - - -
Hogyan fogom felismerni odaát az ebben az életben ismert szeretteimet? Hisz testük csak itt van.
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
Az ismereteim és a szellemi közléseim szerint a más lelkek (például az ebben az életben ismert szerettei) felismerése nagyon magától értetődő dolog. Egyrészt, mert az érkezésünk után teljesen úgy látjuk őket, abban a formában és alakban, ahogy most ismertük őket, másrészt gondolati úton is érintkezünk velük olyankor, tehát ha ránézünk egy lélekre, egyszerűen tudni fogjuk, hogy kik ő.
Tudni kell, hogy a mostani fizikai testünknek a "tervrajza", tehát a formája (is) egy energetikai lenyomatként odaát is él. Sőt, ott él igazán, amit most látunk, annak az "csak" egy, a fizikai világban megtestesült alakja. Odaát tehát "felvehetjük" ezt az alakot, amit ott persze már nem szó szerinti fizikai test lesz, hanem annak egy energia lenyomata, de ott és akkor, azt (majdhogynem) ugyanúgy fogjuk érezni és látni, mint itt. Azonban - mivel a testi forma csak a testi világ sajátja - ezt a formát csak addig használjuk odaát, amíg az a teljes tudatosság vissza nem tér, amivel a leszületésünk előtt is rendelkeztünk. Amíg még érzelmileg kötődünk az éppen hátra hagyott fizikai életünkhöz.
Amint ez megszűnik (idővel mindenkinél megszűnik, mint ahogy ébredés után is reggel előbb-utóbb szembesülünk azzal, hogy eddig aludtunk, most ébren vagyunk), akkor már nem szükséges, hogy mi ebben az alakban mutatkozzunk vagy hogy mások így mutatkozzanak előttünk. Akkor már energia lényekként mutatkozunk egymás előtt, ami most földi ésszel nehezen elképzelhető, azonban ott és akkor az lesz a természetes. S akkor már felettébb igaz lesz az, hogy telepatikus úton fogjuk felismerni a másik lelket.
Tehát ránézünk és egyszerűen tudni fogjuk, hogy ki az - amennyiben már ismertük őt.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -