A sztori Celia Spike festőművészt is megihlette
A világ leghíresebb óceánjáróját és katasztrófáját számos legenda övezi: történetek emberekről, akik előre megérezték a tragédiát, vagy a szerencsés véletlennek köszönhetően mégsem szálltak fel a hajóra. A legendák között pedig akad egy, amelyik nem egy emberhez, hanem egy állathoz kötődik.
Amikor a Titanicról beszélünk, a legtöbbször csak az emberi veszteségeket említjük, azokat az utasokat, akik a hajóval együtt szálltak hullámsírba 1912. április 15-e hajnalán. A luxus óceánjárón azonban nem csak emberek utaztak: a legtehetősebbek magukkal vitték állataikat is, jobbára kutyákat, de akadt a fedélzeten néhány macska is. Utóbbiak általában nem puszta kísérők voltak, hanem nagyon is fontos feladatot láttak el: hivatásos rágcsálóirtóként azért feleltek, hogy elkapják a kikötőkben hajóra merészkedett patkányokat és egereket, amelyek bizony még a legkülönlegesebb utasszállítón is előfordultak.
Ilyen hivatásos rágcsálóirtó volt Jenny is, aki korábban a Titanic testvérhajóján, az Olympicon szolgált, mielőtt átvezényelték a később katasztrófát szenvedett óceánjáróra, ahol a konyhában lakott, és egy Jim Mulholland nevű fűtő viselte gondját, aki rendszeresen elcsent neki pár falatot a maradékokból.
Jim egyébként eredetileg csak átmeneti időre szerződött a Titanicra, amíg segített átnavigálni a hajót az Ír tengeren át Southamptonba, később azonban teljes munkaidős állást ajánlottak neki az óceánjáró első útjára New Yorkba. Mulholland nem sokat gondolkodott az ajánlaton: meglehetősen kemény idők jártak akkoriban az egyszerű munkásokra, egy jól fizető állást vétek lett volna kihagyni. Így tehát Mulholland izgatottan készülődött a hajó első hivatalos útjára, s bár a munka megterhelő volt és monoton, a szürke napokba Jenny igazi örömet csempészett. Már csak azért is, mert nagyjából egy héttel az indulás előtt a macska megkölykezett. Jim lelkiismeretesen viselte gondját Jennynek és kölykeinek: komfortos, meleget adó helyet talált nekik, és továbbra is ellátta finom falatokkal.
Úgy tűnt, a macska jól érzi magát, ahogy azonban a hajó kikötött Southamptonban, fogta a kölyköket, és egyenként elkezdte lecipelni őket a hajóról. A jelenetnek Jim is szemtanúja volt, aki úgy gondolta, valamit tudhat ez a macska, ha ott hagyja eddigi biztonságos és kellemes helyét. Fogta és összepakolta a saját holmiját, és még mielőtt elindult volna végzetes útjára, Jim is elhagyta a Titanicot - szerencséjére.
Hogy mindez csak legenda lenne, amelyet Jim költött később, hogy érdekesebbé tegye a történetét? Biztosan nem tudni. A tragédia után évekkel az Irish Times számolt be Jenny sztorijáról, amit egy riporterük hallott egy idős embertől – talán magától Jimtől, talán csak valakitől, aki ismerte Jimet. A Daily Mirror 1912-es kiadásának címlap sztorija: egy „Okos macskamama megmentette kicsinyeit a Titanictól” ugyancsak említi az esetet, ami mellé egy képet is mellékeltek egy alom kismacskáról és anyjukról, talán épp Jennyről és családjáról. Akárhogy is volt, a Titanic katasztrófája valószínűleg örökre beszédtéma marad.
forrás:vehir.hu
Violet Constance Jessop ápolónő
Bár a történet hitelességét sokan megkérdőjelezik, a kiváló intuicíókkal rendelkező anyamacskáról a hajókatasztrófa egy másik túlélője, Violet Jessop is megemlékezett memoárjában:
„Közvetlenül azelőtt, hogy a Titanic elindult Southamptonból, a szemtanúk láttak egy macskát, aki egyenként vitte le a kiscicáit a hajóról. Jim figyelte Jennyt, és megjegyezte: Az a macska tud valamit. A legszerencsésebb döntést hozta meg, amikor Jenny példáját követve összeszedte a holmiját, és elhagyta a hajót.”
- forrás:nlc.hu -
- - - - - -
Kapcsolódó írás:
A reinkarnáció bizonyítéka: előző életében a Titanicon halt meg a fiú!
- - - - - -
A Titanic elsüllyedése - videó
forrás:Port of Southampton