Az ego vagyis az Én a tevékenységeink központja, ami ellenőrzi és szabályozza a viselkedést. Arra késztet, hogy dualista módon szemléljük a világot, szélsőségesen ellentétes fogalompárokat alkotva, mint a jó-rossz, gyűlölet-szeretet, kezdet-vég…
Ez a dualista világkép viszont sokszor vezet belső konfliktusokhoz, mivel nem minden fekete vagy fehér. Arra késztet, hogy a világot olyan megkülönböztetésekben lássuk, amelyek elnyomják bennünk az emberséges érzelmeket, ez pedig keserűséghez vezethet az bizonyos emberek között.
Amikor tehát túlzottan az egóra és annak kielégítési igényére összpontosítunk, énközpontúvá válunk, elveszítjük az összhangot a természettel és lényünk lelki részével. Ez az ego csapdája.
Pont ezért az ego halála lényegében nem olyasmi, amitől félnünk kellene, jóval inkább egy felszabadító lépés, aminek révén a tudatosság magasabb szintjére léphetünk, és megszabadulunk az ego irányításától. Maga a folyamat viszont kellemetlen lehet, mivel az ego nem akar egyszerűen feloldódni és eltűnni.
Az ego eltűnésének 4 kellemetlen jele
1. Az ítélkezést egyre inkább felváltja az elfogadás
Az ego vagy idealizálja, vagy alábecsüli a dolgokat, és mindenhez ezzel a dualista megközelítéssel viszonyul. Amikor az egónk irányít bennünket, hajlamosak vagyunk túlzottan kritikus szemmel nézni a világot, és mindent megpróbálunk beskatulyázni olyan leegyszerűsített fogalmakba, mint a jó és a rossz, az elfogadható és az elfogadhatatlan.
Amikor viszont az egónk feloldódik, mindennel megbékélünk, és nem ítélkezünk a dolgok illetve az emberek felett. Ha látjuk valaki hiányosságait, nem kritizáljuk, vagy nézzük le, ehelyett együttérzéssel viszonyulunk hozzá. Megértjük, hogy minden ember speciális a maga módján, minden hibájával együtt.
2. Fokozott empátia
Az empátia az egyén azon képessége, hogy megértse egy másik személy szubjektív élményét. Ha az egód csapdájában vagy, nem leszel képes arra, hogy valaki más szemszögéből lásd a dolgokat, ez csupán akkor lehetséges, ha elfogadod az embereket olyannak, amilyenek, a maguk tökéletlenségeivel együtt. Ha viszont az ego feloldódik, képes leszel ítélkezés nélkül nézni az emberekre, és átérezni azt, amit ők éreznek. Ez a legértékesebb erény, amivel egy ember rendelkezhet.
3. Nem reagálsz mindenre védekező álláspontból
Ha túl erős az önérzetünk, hajlamosak vagyunk védekezően reagálni a többiek cselekedeteire vagy szavaira. Ha viszont túllépünk az ego határain, már nem érzünk késztetést erre, mert már nincs szükségünk arra, hogy minden áron bizonyítsuk az igazunkat.
Nyugodtabban kezeljük az olyan helyzeteket, amikor valaki nem ért egyet a véleményünkkel vagy az elképzeléseinkkel, és ritkábban keveredünk vitákba, amikor pedig mégis vitába bocsátkozunk, nem keserűséggel és dühvel reagálunk, hanem egyszerűen felsoroljuk az érveinket.
4. Elégedettebb leszel önmagaddal
Mindannyian a siker, a hírnév, és az anyagi javak elérésére törekszünk. Ezek mind az ego táplálásának eszközei. Amikor viszont az ego feloldódik, már nem érdekelnek az ilyenfajta eredmények. Az életedet egy harmadik személy szemszögéből fogod szemlélni; mint egy múló élménysorozatot, amit kívülállóként szemlélhetsz, és nem lesz többé szükséged arra, hogy birtokolj valamit.
Az ego feloldódásának jeleitől nem kell megijednünk, mivel ez a folyamat a lelki fejlődés és megvilágosodás felé vezető út fontos része.
- forrás:filantropikum - Zsu Szabó -
- - - - - -
Garden of the Soul - Oliver Shanti - videó