Bébimókust talált az ágyában a férfi: nem sokan reagáltak volna úgy, ahogy ő tette

Michael kezdettől fogva cumisüvegből etette a kis mókust, aki mára a háziállatukká vált.

Christina és Michael önkéntesként vadon élő állatok rehabilitációjával foglalkoznak, így előfordul, hogy egy-egy jószág az otthonukban lakik, amíg szükséges. Két évvel ezelőtt befogadtak egy mókust, aki elveszítette a fészkét, amikor a fájának otthont adó erdőt kivágták egy New York-i építkezés miatt.

Hamarosan kiderült, hogy az állat anyai örömök elé néz. Egy nap, amikor Michael hazaért a munkából, furcsa kupacot pillantott meg az ágyán.

 Kiderült, hogy a botokból, száraz fenyőágakból és más gallyakból eszkábált halom valójában egy fészek, amelyben a mamamókus a kicsinyeit elhelyezte. Sajnos hamarosan elhagyta őket, és nem tért vissza hozzájuk, így a befogadó pár minden igyekezete ellenére csak egyetlen kölyök maradt életben. Ő viszont szépen cseperedett, és velük maradt: a Thumbelina nevet kapta, és ma már felnőtt mókusként élvezi a házi kedvencek gondtalan mindennapjait.

Amikor anyjuk elment, és nem jött vissza értük, a miniatűr mókus testvérei sajnos nem maradtak életben.

Thumbelina viszont erősnek bizonyult, és nála sikerrel járt Christina és Michael szerető gondoskodása.

Mivel azonban egyetlen mókus sem volt mellette, egészen más lett a személyisége, mint az erdei fajtársainak.

 Sokkal hosszabb ideig élt kizárólag tejen, mint más mókusok, és az ugrálás sem áll közel hozzá - szívesebben sétál.

Míg a többi mókus profi módon mászik fára, addig Thumbelina szívesebben csücsül az emberek vállán vagy tenyerén, esetleg egy puha bútordarabon.

videó - forrás: thumbelina instagram

A sok pihenésnek köszönhetően egy igencsak pufi mókus kerekedett belőle.

Persze, a gazdik odafigyelnek az egészségére, és igyekeznek mozgásra ösztönözni a szobamókust.

Korábban megpróbálták összehozni őt más mókusokkal, de Thumbelina jobban kedveli az emberek társaságát.

Nem csoda, hiszen születésétől fogva emberek veszik körül, míg mókusokkal alig találkozott.

A lényeg, hogy minden kezdeti viszontagság ellenére boldog, kiegyensúlyozott szőrmók lett belőle.

videó - forrás: thumbelina instagram

(forrás: Marton Adrienn - femina.hu)

videó - forrás: thumbelina instagram

A világ leghíresebb álmai

Az álmok misztikuma végigkísérte az emberiség történetét, talán nincs olyan kultúra, amelyben ne találnánk példát álombéli jövendölésekre vagy beteljesült jósálmokra. A múlt homályába vesző legendákon túl azonban modern korunkból is találunk olyan eseteket, ahol tudósok, művészek vagy politikusok igencsak különös, csodaszámba menő álmait ismerhetjük meg.

JÓZSEF álmai a Bibliában a legismertebb álomjóslások közé tartoznak. Miután megálmodta, hogy a családjának feje lesz, testvérei bosszúból el akarták veszejteni, ám később mégis inkább eladták rabszolgának. József a fáraó álmát is megfejtette a hét szűk és a hét gazdag esztendőről, ezután lett Egyiptom második embere.

SZŰZ MÁRIA jegyesének az álma is biblikus példa. Szent József álmában tudta meg az Úr angyalától, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől fogant, csakúgy, ahogy álmában kapta az utasítást, hogy a gyermeket Egyiptomba, majd Galileába menekítse.

HANNIBÁL álma szintén ókori példaként idézhető. Róma megtámadására kapott álombéli jeleket ugyanúgy, mint a híres római császár, Julius Caesar, aki a köztársaság megbuktatását jelképező átkelést a Rubicon folyón egy álom hatására határozta el. Julius Caesar még a saját végzetét is előre tudta, álmában ugyanis üzenetet kapott arról, hogy óvakodjon március idusától.

EMESE álma az ősmagyar mitológiában szintén híressé vált. A monda szerint egy turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó eredt, mely idegen földön terebélyesedett ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fi út szül, aki kivezeti népét hazájából, s utódai dicső királyok lesznek. Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.

EMMANUEL SWEDENBORG, a 17. századi svéd tudós és filozófus álma jóval közelibb példa a jósálmokra: ő a tőle közel ötszáz kilo méterre lévő lakása környékén pusztító tűzvészt „látta meg” vízióiban, beleértve annak sikeres megfékezését, noha erről a visszaigazolást csak napok múltán kapta meg. A tűzvészt valóban megfékezték.

ABRAHAM LINCOLN amerikai elnök az ellene elkövetett gyilkos merénylet előtti napon elmesélte testőreinek, hogy három éjszaka is saját, felravatalozott holttestét látta a Fehér Házban, sőt, álmában párbeszédet folytatva a gyászolókkal, az is világossá vált számára, hogy nem csak halott volt, de egy merénylet áldozata lett.

FRIEDRICH AUGUST KEKULÉ német kémikus esete az egyik leghíresebb példa arra, hogy az álomban rendkívüli megérzések bukkanhatnak fel jelképes formában. Kekulé az ezernyolcszázas években a benzol molekuláris szerkezetét kutatta. Álmában egymást kergető kígyókat látott, amelyek egymás farkába haraptak, majd gyűrűformába rendeződtek. Így fedezte fel a benzol gyűrűs szerkezetét. Egy kongresszuson kijelentette: „Álmodjunk többet uraim, s akár talán rátalálunk az igazságra.”

ELIAS HOWE, a varrógép feltalálója szintén az ezernyolcszázas évek végén a varrógép technikai részletein törte a fejét. Álmában egyszer egy primitív törzsben találta magát, lándzsákat rázogató vademberekkel körbevéve. A lándzsák hegyének közelében egy-egy lyukat fedezett fel. Amikor felébredt, ráeszmélt, hogy ez a megoldás a régóta megoldatlan konstrukciós problémára: a varrógép tűjének a hegyénél kell elhelyezni a fonalat vezető lyukat.

SRINIVASA RAMANUJAN indiai matematikus például azt állította, hogy zseniális megoldásait álmában Namakkal hindu isten sugallta neki.

WILLIAM BLAKE korának egyik leghíresebb festője és költője volt, aki nagyon gyakran hivatkozott az álmaira ihlető forrásként. Blake ugyanakkor számos kísérletet tett arra is, hogy olcsó módszert találjon versei illusztrálására, de ez mindaddig váratott magára, míg álmában meg nem jelent neki halott bátyja, aki megmutatta a rézkarc technikáját, amelyet később Blake szabadalmaztatott.

Szintén az álmok varázsos erejének tulajdonítható, hogy Frankenstein híres irodalmi figurája először az alkotó, Mary Shelly álmában jelent meg, Robert Louis Stephenson, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című regény szerzője pedig irányítottan használta álmait a regényíráshoz. Elalvás előtt ugyanis arra programozta magát, hogy a történet álmában kerekedjen ki, és ezt aztán reggel lejegyzett.

Ugyanígy Graham Greene, a népszerű amerikai író is igénybe vette az álmok kreatív erejét, ha az írással gondja akadt, ő este véste emlékezetébe a rá váró feladatokat.

Sok zeneszerző, köztük Paul McCartney, Billy Joel, sőt még Beethoven is álmaiból merített inspirációt művei megkomponálásához. Ezek az álmok időnként melódiát tartalmaztak, más esetekben dalszöveget.

Bár a sort még hosszan folytathatnánk, már a felsoroltakból is láthatjuk, hogy az álmok gyakran valóban „varázserővel” bírnak. Figyeljünk és hallgassunk rájuk többször! Érdemes!

(forrás:Paulinyi Tamás, pszi-kutató - nlcafe.hu)

Lehetséges, hogy életünket már születés előtt megtervezzük?

Az élet születés előtti tervezésében hinni olyan, mint bekötött szemmel biztos célba érni. Van, aki mélységesen hisz benne, van, aki abszurdnak tartja, és van, aki soha nem is hallott ilyenről. Van, akinek megnyugvást hoz, és van, aki felháborodik rajta. Bármelyik kategóriába is tartozzunk, egy biztos: vannak dolgok, amiket nem áll módunkban megváltoztatni, a hit vagy hitetlenség kérdése pedig nem változtat létező dolgokon.

Az újjászületés ciklusa és a születés előtti tervek

„Sokan úgy érzik, hogy a reinkarnáció azért nem létezhet, mert nem emlékszünk az előbbi életünkre, az én válaszom erre pedig az, hogy igenis emlékszünk. Nem pontos részletekre emlékszünk, de vannak kulcsfontosságú utalások arra vonatkozólag, hogy kik voltunk: amilyen zenét kedvelünk, amilyen emberekhez vonzódunk, amilyen ételeket szeretünk, amilyen a viseletünk, vagy a bizonyos történelmi periódusok, amelyekkel azonosítjuk magunkat. Ezek mind azt jelzik, hogy milyen környezetben voltunk, és a jelenlegi inkarnációnk (életünk) pedig az előző énünk ültette fa gyümölcse.” – Carey Williams, a Reinkarnáció: Egy Új Horizont társszerzője.

Mi is a születés előtti terv? 

Ez egy olyan elképzelés, egy koncepció, aminek létrehozásában egy úgynevezett tanácsadó segít nekünk. Ezeket a tanácsadókat sokan hívják véneknek, bölcseknek. Ők nagyon öreg teremtmények, akik úgy szólva, már értik a dolgukat. Több választási lehetőséget kapunk arra vonatkozólag, hogy melyik életet választjuk, majd megbeszéljük, hogy mi lesz a dolgunk abban az életben. Mi választunk mindent – a szüleinket is beleértve. Miután kiválasztottuk, az átélni kívánt tapasztalatok tervezésének fárasztó feladata következik. Ezen kívül pedig elérendő célokat és megoldandó kihívásokat is megfogalmazunk. Van, aki türelmességet akar tanulni – és türelmet igénylő helyzetekkel szembesül majd életében. Van, aki a féltékenységen akar túllépni – és harmadik személyek jelennek majd meg szerelmi életében. Noha még vannak, akik vitatják, de a karma megtisztítása is lehet egy terv.

Jogosan kérdezhetnénk, hogy ha a sorsunk úgymond meg van írva, akkor mi van a szabad akarattal? A válasz az, hogy ez a terv csak folyamatábra. Elérendő célokról és tapasztalatokról szól. Ezek elérésének mikéntje pedig már a mi kezünkben van. Mindegy, hogy milyen hosszú lesz ez a folyamat, de végül úgyis meg kell tanulnunk. Ha például az önértékelés egy kiszabott lecke, akkor azt megtanulhatom huszonhat megalázó helyzet és négy lealacsonyító emberi kapcsolat után – vagy pedig egyetlen egy, de kíméletlen tapasztalat által – ez csakis tőlem és a szabad akaratomtól függ. Az élet csupán elénkbe teszi azokat a feladatokat, amiket meg kell oldanunk. Mint egy iskolapad. Ha a betűket nem tanulom meg, addig járok első osztályba, amíg mondatokat tudok írni.

Amint pedig a terv a helyén van, megszületünk, és elfelejtjük a részleteket, és, hogy kik vagyunk valójában. Ami pedig segít a terv megvalósításában, az maga az élet lesz.

Miért felejtünk?

„Behunyod múlt éned szemeit, hogy új lényként újra kinyithasd őket. A feledés által új tereket hódíthatsz meg.” – Teal Swan, spirituális mentor

„Nem lenne kihívás, ha tudnád a válaszokat.” – Dolores Cannon

A felejtés a rendszer szerves része. Csak így tudjuk igazán megismerni magunkat és teljes gőzzel a jelen életet élni. Hogy nem tudjuk, kik vagyunk és miért vagyunk itt – hát ez ad értelmet az életnek: kideríteni.

„Én össze nem töröm a világnak csoda fejékét
és nem ölöm
ésszel a titkokat, mikkel találkozok
az én utamon
a virágokban, szemekben, ajkakon vagy sírokon.
A fény mi másoké
Elfojtja a varázst mely az áthatolhatatlanságé mi rejtezik
a sötétlő mélységekben,
de én,
az én fényemmel gyarapítom a világ titokzatosságát –
éppen úgy mint a hold fehérlő sugaraival
nem kicsinyít, hanem reszketően
növeli még jobban az éjnek titkát,
úgy gazdagítom én is a sötétlő láthatárt
szent titkok széles virágaival
és minden érthetetlen
átváltozik még nagyobb talányokba
szemem láttán –
mert én szeretek
virágokat is, szemeket is, ajkakat és sírokat is.” – Lucian Blaga

Hogyan befolyásolja a születés előtti terv a vonzás törvényét?

A terv ugyan megfogalmazódott, de a szabad akarat lehetőséget ad megteremteni azt a valóságot, amiben élni szeretnénk. Más szóval, vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalnunk – ezért bizonyos dolgokon nem változtathatunk – de tőlünk függ, hogy éljük azokat meg. Itt nyer értelmet a közhely, miszerint minden okkal történik. Miért? Mert akkor, azt és úgy kell megtapasztalni, ahogy az élet elénk dobja. Például, ha egy betegséget kell megtapasztalnom, akkor beteg leszek. De tőlem függ, hogy hogyan kezelem azt.

Lényegesek az előző életek a jelenlegi élet szempontjából?

Az, hogy csak puszta kíváncsiságból szeretnénk tudni kilétünket előző életünkből, számos ok miatt nem egy jó ötlet. A fent említett felejtés biztosít egy falat a jelenbeli tudatos élet és az előző élet által raktározott „nyilvántartások” között. Az előző élet élményei, tapasztalatai és emlékei annyira változatosak, komplexek és sok esetben ellentmondásosak a jelen életben vállalt szereppel, hogy felszínre kerülésük és a velük való szembesülés igen megrázó lehet, főleg egy olyan, lelkileg gyenge egyénnek, aki nem elég erős ahhoz, hogy ezeket feldolgozza, és megfelelően kezelni tudja. A felejtés védőfalának lerombolása tehát nem kívánt következményekkel járhat.

Szerepkörök

Mindenik életünkbe egy bizonyos szereppel jövünk, amit már előtte a segítőinkkel választottunk meg. Minden alkalommal más szerepünk van. Egyik életben mi vagyunk az áldozat, a másikban pedig a gyilkosok. Ezen szerepek körforgása és listája igen komplex, sokak számára megmagyarázhatatlan és érthetetlen. Sok célja van annak, hogy megszületünk – de a legnagyobb cél a lelki fejlődés. Azzal pedig, hogy képesek vagyunk elfelejteni igazi énünket, lehetőségünk nyílik mindig nyílt lappal indulni, és minden alkalommal egyre gazdagodni az új élet kínálta tapasztalatoktól és tudástól.

Miért fontos a saját élet tervezésének elmélete?

Nem mindenki tartja igaznak ezt a teóriát. Ezért aztán úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez nem más, mint egy régi mese új köntösben. Mindenkinek szabad akarata abban hinni, ami vele összhangban van, amivel rezonál, hisz csak azokban láthatja élete értelmét. Van, akinek ez a tudás ad erőt egyáltalán az élethez.

(Egyed Zsuzsanna - filantropikum.com)

Kapcsolódó írás:
Robert Schwartz: Bátor lelkek 
https://dszilvia.blogspot.com/2017/02/robert-schwartz-bator-lelkek.html 

Az életünket születésünk előtt megtervezzük? - videó

 Slezák Marcsi spirituális tanító

 

Szellem rángatta a szekrényajtót a paranormális kutató otthonában…

Az ismert paranormális kutató azt állítja, hogy egyik szellemvadász túrájáról egészen hazáig követte egy kóbor lélek, ami még az otthonában sem hagyott neki nyugtot. Erről ráadásul még egy videója is van…

Sean Reynolds és Rebecca Palmer jól ismert figurák a szellemvadász körökben. Számos helyszínt felkerestek már és rengeteg videót készítettek paranormális jelenségekkel kapcsolatban. Az egyik legutóbbit ráadásul saját hálószobájukban…

A pár gyermekükkel éppen tévét nézett a kora esti órákban, amikor észrevették, hogy a gardrób ajtaja váratlanul megmozdult. Sean azonnal kézbe kapta a mobilját és videózni kezdett. Tapasztalatból tudta, hogy ilyesmi nem fordul elő csak úgy. Ráadásul minden ablak és ajtó zárva volt, így a huzat biztosan nem okozhatta. A kutató biztos volt abban, hogy egy szellem okozta a szokatlan ajtómozgást. 

“Az ágyunkban feküdtünk, amikor láttuk és hallottuk, hogy az ajtó megmozdult. Gyorsan bekapcsoltam a telefont, hogy rögzítsem…”

Telefonnal a kezében felszólított a a szellemet, hogy mozdítsa meg újra az ajtót. Maga sem hitte, hogy ez be fog következni, de az ajtó ismét megrándult. A férfi rögtön felugrott, és folyamatosan videózva kinyitotta az ajtót, majd benézett a gardróbba. Természetesen semmi szokatlant nem látott. A család viszont annak ellenére, hogy paranormális dolgokkal foglalkozik, alaposan megrémült. Saját otthonukban eddig még nem tapasztaltak ilyesmit…

“Rettenetes volt, de csodálatos is egyben, pláne hogy még videóra is sikerült venni.”

A páros meg van győződve, hogy egyik szellemvadász túrájukról követte őket egy kóbor lélek. A szándékai alighanem békések, mert a tapasztalatok szerint ha ellenséges lenne, ez már régen megnyilvánult volna…

(forrás: http://kisertetvadasz.hu)

A szellem kinyitotta a gardrób ajtót - videó
forrás:Caters Clips

Minden agyban dől el! – agykontrollal a harmóniáért

Az agykontrollal nemcsak számos testi-lelki probléma és betegség orvosolható, de a céljainkat, vágyainkat is könnyebben érhetjük el általa. A módszer elsajátításával boldogabbá, sikeresebbé és kiegyensúlyozottabbá válhat.

José Silva

A kutatók szerint mindössze az elménk adta lehetőségek 2 százalékát aknázzuk ki – az agykontroll célja, hogy az agyunk többi részét is fejlesszük, megdolgoztassuk a mindennapok során. Eszköztára (meditáció, vizualizáció stb.) miatt a módszert „nyugati jógának” is szokták hívni.

A módszer atyja

José Silva Amerikában született 1914-ben, szegény mexikói család sarjaként. Foglalkozását tekintve villanyszerelőként dolgozott, ám a tudásvágya akkora volt, hogy autodidakta módon fejleszteni kezdte magát, és filozófusok, pszichológusok műveit tanulmányozta. Közben felmerült benne a kérdés: vajon lehet-e önszuggesztióval növelni az intelligenciahányadost?

1944-ben kezdte el a kísérletezést, kezdetben a saját gyermekei teljesítményét próbálta fokozni, majd egyre több személyt vont be a kutatásába. Végül 28 évébe telt, mire sikerült kifejlesztenie a módszerét, melyet ő maga szubjektív tanulásnak vagy pszichoorientológiának nevezett.

Az első tanfolyamot még 1966-ban tartotta Amerikában – azóta az agykontroll az egész világon elterjedt. Magyarországon 1990-ben Dr. Domján László ismertette meg a módszert az első érdeklődőkkel.

Módosult tudatállapot

A bal agyfélteke béta-, a jobb agyfélteke pedig alfa-hullámokat bocsát ki. Racionális gondolkodás, koncentráció vagy stressz esetén az agy az előbbiből, míg az alvás, álmodozás vagy ellazult tudatállapot során az utóbbiból bocsát ki többet. Az agykontroll elsajátításával bármikor elérhető az úgynevezett alfa-állapot, vagyis a kreatív, ellazult tudati szint.

Mire vagyunk képesek?

Követői szerint az agykontroll az élet számos területén segítségünkre lehet. Oldja a feszültséget, beindítja az öngyógyító folyamatokat, javítja a memóriát, de az intuitív képességek is fokozhatók általa. Megszüntethetők vele az alvászavarok, de a rossz szokásainkkal szintén segít felhagyni. Sikeressé, boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk általa.

JOBB ÉS BAL agyfélteke

Silva, kora divatos álláspontjának megfelelően, úgy vélte, a bal agyfélteke a racionális gondolkodásért, a jobb pedig az érzelmi, művészi, kreatív és intuitív tartalmakért felel. Úgy hitte, a világ bajainak legfőbb forrása az, hogy az emberek 90 százaléka csak a bal agyféltekéjét használja a problémamegoldás során, tehát túlzottan logikus és objektív módon közelíti meg a tényeket és felmerülő kérdéseket, holott kreatív, asszociatív állapotban, vagyis a jobb agyfélteke dominanciája esetén lényegesen hatékonyabbak lehetnének.
A következőket érheti el a jobb agyfélteke segítségével:
– tudatossá teheti a tudattalan tartalmakat;
– az intuitív gondolkodás a világ összes információjával összeköti majd;
– kapcsolatba léphet a „felsőbb intelligenciával”

Eszközök

Az agytréning módszere az önhipnózisra, az önszuggesztióra, a pozitív gondolkodásra, a relaxációra, a vizualizációra épül – tehát miután a megfelelő technikák alkalmazásával elértük az alfa-állapotot, magunk elé képzeljük a kívánt eredményeket. Az ellazulás már önmagában is csökkenti a stresszt, amely számos betegség okozója.

(forrás: astronet.hu-rejtelyekszigete.com)

Hogyan változtatta meg az életem az Agykontroll? - Domján László - videó
forrás:Alfa TV

 

 

Őszintén vallott az agykontroll hazai mestere: három évig orvos nélkül harcolt a Parkinson-kórral 

 

 Dr. Domján László kezdetben orvosok nélkül próbált meggyógyulni, de rájött, ez sajnos lehetetlen/Fotó:Járai László

 

 Budapest — Külsőre és gesztusaiban semmit sem változott ahhoz képest, mint amikor a csúcson volt, amikor a legjobb formáját mutatta. Az emberek özönlöttek az előadásaira, hogy ott az agykontroll alapjai­val megismerkedve erőt és tudást kapjanak a teljes felgyógyulásukhoz. A változás külső jele esetében csupán annyi, hogy erősen és láthatóan remeg a jobb keze.

 

Esetek ezrei bizonyítják, hogy módszerének segítségével volt, aki örökre leszámolt alkohol- vagy nikotinfüggőségével, de van olyan is, aki a végső stádiumú végbélrákból tudott felgyógyulni a segítségével. A módszer megtanítja használni agyunk kihasználatlan kapacitását, amelyről nem is gondolnánk, hogy milyen hatalmas, és milyen csodákra képes.

– Életem legdrámaibb pillanata volt, amikor megtudtam, hogy Parkinson-kóros vagyok, de nem lennék az, aki, ha ezt a mindenki számára szörnyű hírt valóban drámaként éltem volna meg. Bevallom, három éven át az orvosi segítséget és a gyógyszereket elutasítottam, mert egy új orvosi megközelítés alapján – amivel néhányan kigyógyultak ebből a kórból – azt gondoltam, én is talpra állok. Nem így történt. Egyre rosszabbul lettem, ezért beláttam, hogy az agykontrollozást és a kiegészítő alternatív módszereket ki kell egészítenem a pirulákkal is. Nem döntöttem rosszul, mert egyre jobban vagyok. Az orvostudomány mai állása szerint ebből a betegségből kigyógyulni nem lehet, de gyógyszerrel évtizedekig jó állapotban tartható a páciens. Akár száz évig is elélhetek attól, hogy remeg a jobb kezem – vallotta elismerésre méltó nyíltsággal és őszinteséggel betegségéről Domján doktor Hozzátette: az agykontroll nem tesz minket mindenhatóvá, de kitágítja lehetőségeink spektrumát.

Tudós ember lévén a saját baját is mintegy tantárgyat kezeli, leás az alapokig, a bajok eredőjét és gyökerét kutatja.

– Ez a betegség a türelemre tanít engem, aminek, bevallom, mindig híján voltam. A nagynéném kertjében Gábor bátyámmal egyszer elültettünk egy-egy facsemetét. Mindenki türelmesen várta, hogy megnőjön, én annyira szerettem volna felgyorsítani az időt, hogy ötpercenként locsoltam, aminek következtében az egész fa elpusztult. A betegségem üzenete: tilos türelmetlennek lenni vagy kapkodni, no meg az, hogy „Lassíts, Laci!”

Domján doktor Kincseim című könyvével próbál reményt adni mindenkinek, aki az elme segítségével akar betegségéből kigyógyulni vagy egyéb jellegű problémáját óhajtja megoldani. A könyvben felsorol több esetet, amelyekben tanítványai mesélik el gyógyulásuk és más jellegű sikerük történetét. A tanulók esetei adják az erőt a tanár úrnak is.

Fordulatos életpálya

Dr. Domján László belgyógyászként, majd reumatológusként dolgozott. 1989-ben Genfben, az orvosi egyetemen elvégezte az amerikai agykontrolloktatók kurzusát, majd iithon is meghonosította José Silva módszerét. Domjánnál néhány éve diagnosztizálták a Parkinson kórt. Az agyunkban lévő idegsejtek irányítják a mozgásunkat, egy Parkinson-os betegnél viszont az idegsejtek által szállított „üzenet” nem zökkenőmentesen halad, ami nehézségeket okoz a betegek mozgásában például.

(forrás: blikk.hu)

- - - - - 

Dr. Domján László: Interjú Justin Belitz szerzetessel és agykontrolloktatóval - videó

Kézrátételes gyógyítás a történelemben

A betegek gyógyítása kézrátétellel az emberiség legkorábbi korszakai óta ismeretes. Amilyen messzire csak vissza tudunk menni a történelemben, mindenütt megtaláljuk ennek a gyakorlatnak a nyomait.

Joggal feltételezzük, hogy az írott történelem előtt is ismeretes volt már ez a módszer. Ma is minden nép között megtalálható, még a kezdetleges életet élő vademberek között is.

Úgy látszik, az emberi elme ösztönös meggyőződéséből eredt a gondolat, hogy a gyógyítást ebben az irányban kell keresni.

Már az ősi indiaiak, egyiptomiak, zsidók, kínaiak is ismerték a gyógyításnak ezt a módját. Egyiptomban, a sziklába vésett ősi képeken ott látjuk a gyógyítót, aki úgy kezeli a páciensét, hogy egyik kezét a páciens gyomrára teszi, a másikat a hátára.

A régi Kína felfedezői hasonló gyógymódról számoltak be. Az Ótestamentum tele van példákkal a gyógyításnak e formájáról, és ott találjuk az Új testamentumban is. St. Patrick Írországban úgy gyógyította meg a vakokat, hogy kezét a szemükre tette.

St. Bemard 11 vakot gyógyított meg és 18 béná­nak adta vissza tagjai épségét egyetlen napon, Kölnben 12 bé­nát gyógyított meg, 3 némát és 10 süketet, valamennyit kézrátétellel.

A korai egyházi történelem tele van ilyen példákkal és még ha le is vonjuk ezekből a romantikus meséket, amelyeket mindig hozzáadnak ilyenkor a valósághoz, – akkor is láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel sok jó eredményt értek el.

Pyrrhus, Epirusz királya a történetírók szerint meg tudta gyógyítani a kólikát és a lép különböző betegségeit úgy, hogy megérintette az illetőt. Vespasianus császár – azt mondják – idegbetegséget, bénaságot, vakságot, stb. gyógyított kézrátétellel.

Hadriánus császár vízkórosokat gyógyított meg úgy, hogy ujjai hegyét rájuk tette. Olaf király kezét a szenvedőre tette és az azonnal meggyógyult. Anglia és Franciaország régi királyai golyvát és torokbántalmakat gyógyítottak a „királyi érintéssel”.

Balogh Béla: A SZERETET gyógyító ereje! - GYÓGYÍTÁS-KÉZRÁTÉTEL! - videó

 

 

Angliában a görvélykórt „királybetegségnek” nevezték, mert úgy hitték, csak a király érintése gyógyíthatja meg.

A Habsburg-grófok a hiedelem szerint a dadogást meggyó­gyították egy csókkal. Plinius beszámol arról, hogy egyesek a kígyó harapását érintéssel meg tudták gyógyítani. Számos nevezetes vallásos ember gyógyított kézrátétellel.

Angliában Grestrakes óriási szenzációt keltett és valóságos üldözést vívott ki maga ellen azzal, hogy a legkülönbözőbb betegségeket meggyó­gyította ezen a módon; sikerrel gyógyított olyan betegségeket is, melyek a közhit szerint csak „királyi érintéssel” voltak gyó­gyíthatók, s ezért trónkövetelőnek tartották.

A XII. században egy Levret nevű kertész csodálatos gyógyításokat vitt véghez London utcáin úgy, hogy az illetőt végigsimította ujjaival.

1817-ben egy Richter nevű szicíliai fogadós kézrátétellel az emberek ezreit gyógyította meg.

Amint látják tehát, a kézrátétes gyógyítás minden korban megvolt, minden nép között, és arra az emberre, akiben volt elég önbizalom ahhoz, hogy gyógyítson, – a többiek úgy tekintettek, mint különleges adottságokkal rendelkezőre.

Holott a tény az, hogy az „adottság” az egész emberiségé, és bárki élhet vele, ha van elég önbizalma ahhoz, hogy megpróbálja és elég komolyság van benne ahhoz, hogy „egész szívét beleadja” a gyó­gyítás munkájába.

A középkori krónikák telve vannak hasonló nagyszerű gyó­gyulások leírásával, melyek szintén kézrátétellel történtek; a gyógyítás színhelye rendszerint a templom volt. Van Helmont, aki a XVII. század első felében élt, úgy látszik, ismerte a kézrátétes gyógyítás elveit, mert így írt:

„a delejesség mindenütt jelen van aktívan, – ebben semmi más új nincs, mint a neve; csakis azok előtt látszik paradoxnak, akik mindenen gúnyolódnak és akik mindent, amit csak nem tudnak megmagyarázni, a Sátán erejének tulajdonítanak.”

Körülbelül ugyanebben az időben egy Maxwell nevű skót hasonló gyógymódot tanított. Ő egy életszellemben hitt, amely áthatja a világegyetemet, s melyből az ember meríthet a betegségek gyógyítására.

1734-ben Hehl Atya, egy pap egy univerzá­lis fluidum létezését tanította, „melyet fel lehet használni a betegségek gyógyítására”. Csodálatos gyógyításokat vitt véghez, de aztán kiűzték a templomból azzal, hogy az ördög ereje van benne és boszorkányságot űz.

Mesmer az emberi mágnesség elméletét tanította és annak segítségével gyógyított, mindig a kezét használta. Mesmernek sok követője és tanítványa volt, sok kiváló is közöttük, mint pl. Puysegur márki.

A kézrátétel, a gyógyításnak szinte minden formájában nagy szerepet játszik, tekintet nélkül a különböző irányzatok nevére, vagy különböző elméleteikre.

Még mindig sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyí­tásnak ez a módja feltételez valamiféle különleges adottságot, s ez bizonyos személyek tulajdonsága.

Ez azonban nem így van: a gyógyítás „adottsága” mindenkiben megvan, bár vannak, akik nagyobb jártasságra tettek benne szert, miután egyéni sajátosságaik, temperamentumuk alkalmasabbá teszi őket e munkára. De mindenki gyakorolhatja és fejlesztheti ezt az „adottságát”.

(forrás:rejtelyekszigete.com)

Kovács - Magyar András - TV2 Magellán - Gyógyító energiák - videó
forrás:András Kovács-Magyar

 

 

Időutazás - Éles István az "időutaztatások" során szerzett tapasztalatairól

/Elképesztő információk halmaza zúdult rám/

Éles István az "időutaztatások" (előző életekbe és jövőbeli életekbe utaztatás) során szerzett tapasztalatairól beszél.

Éles István

"A földi életeink sorsszerű menetét még nem tudni ki, mikor, milyen meggondolásból teremtette. Egyáltalán nem tudjuk még, hogy az a világ, amelyben szereplők vagyunk, milyen végső szerepet szánt nekünk. Mindenesetre mi mindannyian részei vagyunk ennek a világlénynek, legyen az anyag, élőlény vagy szellem.

Az idő síkján valamikor egyek voltunk, majd különváltunk, most külön utakat járunk be, de megint egyek leszünk. Mi, akik alapvetően szellemek, lelkek, fénylények vagyunk, fizikai testben - mint ember - magunkban hordozzuk sorsunkat, létezésünk programját, amely végigvezérel bennünket a kezdetektől a világ végéig."

(forrás:fenyorveny.hu)

Éles István az "időutaztatások" során szerzett tapasztalatairól beszél. -videó
Nádorfi Lajos filmje - forrás:Jenő KaloTV

Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

A torony

Egy fejezet részlete C. G. Jung Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéből:

 ...az úgynevezett kertet kerí­tő fal építésekor kövekre volt szükségem, a követ egy kőbányában rendeltem meg. A kőműves az én jelenlétemben diktálta a kőbánya tulajdonosának az összes méreteket, az pedig bevezette az adatokat a noteszába. 

Amikor azután a hajó meghozta a köveket, kisült, hogy az úgynevezett sarokkő teljesen elhibázott méretű: háromélű kő helyett kockakövet hoztak. Szabályos kocka volt, sokkal nagyobb méretű a megrendeltnél, mintegy öt­ven centiméteres éllel. A kőműves dühöngött, és azt mondta a hajósoknak, vihetik is mindjárt vissza.

Én azonban, megpillantva a követ, így szóltam: „Nem, ez az én kövem - nekem kell!"

Rögtön megláttam rajta ugyanis, hogy éppen nekem való, és tudok vele mit kezde­ni. Csak még azt nem tudtam, mit.

És a kő! ~ Jung maga faragta a kő latin és görög nyelvű szövegét.

Középen egy kis emberke vagy baba. Ez a baba csuklyás köpenybe burkolt, laternát visz...

Legelőször Arnaldus de Villanova alkimistának egy latin verse jutott az eszembe, és ez lett az első, amit be is véstem a kőbe. Fordításban ilyesféleképp hang­zik:

Itt áll a kő, a jelentéktelen.
Árát tekintve is olcsó. -
Megvetik mind az ostobák,
Annál jobban szereti, aki tudó.

(Forrás: koranyi.blogspot.com + videó)

A családon belüli reinkarnáció

Carol Bowman (1950-) tanácsadó, regressziós terapeuta a családon belüli reinkarnáció olyan eseteit vizsgálja, ahol pici gyermekek spontán módon, erőltetés nélkül kezdtek el beszélni előző életükről. Átlagos amerikai családokban nevelkedő gyermekekről van szó, olyan családokról, ahol a szülők korábban nem hittek a lélekvándorlásban, de gyermekük története meggyőzte őket annak létezéséről. 

Bowman saját gyermekei is elkezdtek furcsának tűnő dolgokat beszélni. Állításaikat le lehetett ellenőrizni, így később kiderült, hogy minden részlet pontos volt. A gyermekek az emlékek elbeszélése közben az adott emléket, eseményt alátámasztó érzelmeket éltek át. Miután elmondhatták emlékeiket az őket őszintén végighallgató szülőknek, különös dolog történt, krónikus betegségből gyógyultak meg. Bowman elkezdett keresgélni az előző életek emlékeiről szóló könyvek után, és ráakadt a Dr. Ian Stevenson munkásságát bemutató írásokra. Az olyan gyakorlati dolgokról, hogy mi lenne a szülő feladata ilyen eset előfordulásakor, nem talált sehol semmilyen útmutatást. Ezért aztán saját kutatásba kezdett, képezte magát, majd 1997-ben megírta első könyvét gyermekek előző életeiről, majd a Visszatérés a mennyekből (A családon belüli reinkarnáció különleges esetei) című írását.

A szerző tapasztalata, hogy a családon belüli reinkarnáció sokaknak vigaszt nyújthat. Egy haláleset után többen próbálnak vigaszt nyerni abból, hogy lelkük majd újra találkozni fog valahol valamikor, mindenkinek a maga hite szerinti elképzeléssel. A Bowman által összegyűjtött és feldolgozott esetek között előfordul olyan, amikor egy gyermek korábbi énje a saját elhunyt dédnagyapja vagy nagybátyja volt. Az esetek között előfordult anya-lánya és nagymama-unoka szerepcsere is. Az esetek döbbenetesek, elképesztő, mi mindenre emlékeznek a gyermekek előző életükből, például kedvenc állatokra, ételekre, barátnőkre, különféle tárgyakra és helyszínekre. Többször előfordult az, hogy a szülők nem voltak vallásosak, a gyermek mégis Istenről beszélt. A szerző szerint e gyermekek jelen életbeli indulatai többnyire nem a mostani családtagnak vagy szituációnak szólnak, hanem a múltban történt dolgoknak és azok emlékeinek.

Carol Bowman 1988 óta több száz esetet gyűjtött össze az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Európa szerte. A viszonylag ellenséges hangulat miatt ezekben az államokban nehezebb eseteket gyűjteni, mint például Ázsiában. Van, ahol hisznek a lélekvándorlásban és van, ahol nem, de esetek mindenhol előfordulnak. A gyermekek ideális kutatási alanyok, mert minden információ megvan eddigi életükről, ellenőrizni lehet elbeszéléseiket. Kutatómunkája során Bowman megfigyelte, hogy amikor a gyermekek előző életükről beszélnek, előadásmódjuk megváltozik, elveszti gyermeki báját, és komollyá, tárgyszerűvé válik. A részleteket mindig ugyanúgy mondják el. Az eseteknél a jelzések ismétlődése figyelhető meg: tárgyszerű előadásmód, komolyság, pontos kijelentések, jellegzetes fizikai formák, tünetek az elhunyttal megegyezően. Ezek nem öröklődő jegyek, hanem sebek, sérülések. Az apró gyermek, aki pár éves csupán, idegen helyen (bolt, utca) felismeri korábbi életének ismerőseit, rokonait, annak ellenére, hogy jelen életében még sosem látta őket. Kapcsolatuk pedig megegyezik annak a viszonynak a jellegével, amilyen az a múltban volt kettőjük között. Haláluk körülményeit legtöbbször fel tudják eleveníteni, és teljesen természetes módon teszik azt. Részletesen mesélnek olyan dolgokról, amelyekről egy velük azonos korú gyermek még csak nem is hallott, nem is tud.

A szülők megpróbálnak ugyan logikus magyarázatot találni mindenre, de végül mégis a reinkarnáció lehetősége marad az egyetlen lehetséges magyarázat. Az érintett családok környezetében élők sokszor nem értik meg és őrültséggel vádolják őket. A szülőknek tanácsra van szükségük, hogy mit tegyenek a gyermekkel előző életbéli emlékeinek felbukkanásakor. Milyen a helyes reagálás ilyenkor? Ezeket a gyakorlati problémákat felismerve döntött úgy Bowman, hogy ezekkel kíván foglalkozni. Többféle kommunikációs csatornát is kiépített – honlap, fórum, email –, hogy a tanácstalan szülők el tudjanak jutni hozzá, és általa a többi szülő tapasztalatát megismerhessék. A tapasztaltak után jelentkező első hatás, hogy eloszlik a szülőkben a halálfélelem. A vizsgált esetekre jellemző, hogy a kisgyermek, kinél különböző emlékek törnek fel, nem érti helyzetét a jelenben, úgy viselkedik, mintha még az előző életének valóságában élne. Nem érti, hogy bizonyos dolgokat miért kell újra végigcsinálnia, hisz a múltban már keresztülment azokon. Bowman úgy véli, a szülőknek az a szerepük, hogy átsegítsék gyermekeiket az újabb leckéken, miközben maguknak is fejlődniük szükséges, mert az útjuk közös.

Carol Bowman

A szerzőt az a gondolat is foglalkoztatja, hogy milyen folyamat által alakul ki az embernek a következő élete, magunk választjuk-e ki szüleinket. A vizsgálatba bevont gyermekek közül többen beszéltek a két élet közti létről is, és néhány gyermek elmesélte azt, hogyan választotta ki jelenlegi szüleit. Nem mindenki vesz részt aktívan szülei kiválasztásában, ez érettségtől, tudatosságtól függ. Szeretettel csak itt a Földön lehet fejlődni, itt van feladat, még ha sok fáradozással jár is. Bowman egy Stevenson esetet említett meg példaként erre. Ez egy alaszkai történet, amelyben egy Victor Vincent nevű személy közölte unokahúgával, hogy halálát követően majd az ő fiaként fog újra testet ölteni. Közölte azt is, hogy veleszületett jegyekkel fog világra jönni az a fiú, olyanokkal, melyek őrajta vannak. Ezek sebészeti beavatkozás miatti elváltozások, illetve hegek voltak. Victor halála után tizennyolc hónappal megszületett Corliss, az unokahúg gyermeke. Testi jegyei valóban megegyeztek Victoréval, korábbi életéből, azaz Victor életéből embereket ismert fel és eseményekre emlékezett. Corliss viselkedésében is nagyon hasonlított Victorra.

A gyermekek sokszor igen meglepő kijelentésekkel állnak elő. Bowman könyvében az egyik fejezet témája a gyermekek anyaméhben eltöltött élete. Az egyik leírt történet szerint egy kislány azt közölte az anyjával, hogy „ott voltam a nagyi hasában veled együtt, de nem akartam fiú lenni, ezért nem maradtam tovább”. Egy másik történetben a gyermekek, akik jelenleg unokatestvérek, korábbi életükben ikrek voltak egy anya méhében, de az anya elvetélt, és az ikrek meghaltak. Jelenlegi életükben, mivel unokatestvérek, bármikor találkozhatnak és beszélgethetnek egymással. Egyszer az egyikük azt kérdezte a másiktól, miért nem engedte ő akkor, hogy megszülessenek. Egyikük ugyanis meg akart születni abban az életben, de a másik nem ahhoz a családhoz akart tartozni. A gyermekek emlékeztek erre a történésre, és még arra is, hogy milyen házban laktak akkor, bár ők még csak az anyjuk méhében voltak. Attól a pillanattól kezdve, hogy egyikük anyja elhitte és elfogadta mindazt, amit a gyermek mondott, többé nem veszekedtek gyermekével, pedig addig ez napi szinten jellemző volt rájuk.

Az általa összegyűjtött esetek fényében úgy vélekedik Bowman az abortuszról, hogy bár a lelket nem pusztítják el vele, de kerülőútra kényszerítik. Egy gyermek elmesélte, milyen volt egy előző létezésben az abortuszon átesnie. Jelen életében újra ahhoz az anyához ment vissza és született meg, aki korábban elvetette őt. El tudta mondani anyja akkori döntésének indokait, megértette azokat, nem maradt benne harag emiatt. Bowman szerint egy ilyen történés talán egy tanulási folyamat a lélek számára. A legfontosabb kérdés az említett esettel kapcsolatban, hogy melyik az a pillanat, amikor egyesül a lélek és a test. A szerző könyvében ír arról, hogy egy kutató vizsgálatokat végzett hipnózisban több emberen e témakör megismerése céljából. Az eredmény az lett, hogy az alanyok magzatként általában még nem azonosították magukat a testükkel. Az egyének 11%-a állította azt, hogy a fogantatástól számított hatodik hónaptól volt tudatában testének, a terhesség első harmadában viszont még senki sem. Magzati létükbe visszavezetve a vizsgált személyek elmondták, hogy lélekként ki-be járkáltak az anyaméhből a terhesség alatt. Az anyjuk felett lebegtek, és pontos információik voltak arról, hol vannak, és mi történik anyjukkal. Bowman írt arról az érdekes megfigyelésről is, hogy az anyáknál úgynevezett bejelentkező vagy figyelmeztető álmok jelentkeznek a terhesség alatt vagy a szülés előtt a megszületendő gyermekkel kapcsolatban. Van olyan eset, amikor fogantatás előtt érzi meg az anya valakinek a lelkét maga körül. Bowman úgy véli, egy családon belüli újraszületés segítheti egy múltbéli bűn jóvátételét. Könyvében példaként említette azt az esetet, amikor egy anya nagyon rosszul bánt a gyermekével, és a fiú tizenkilenc évesen meghalt. Az anya harminckilenc évesen újra szült, és a korábban elhunyt gyermekének lelke született meg az új testben.

Bowman végkövetkeztetése a megannyi eset tanulmányozása után, hogy mindannyian szellemi lények vagyunk, és a szeretet ereje legyőzheti a halált. Meghatározott céllal találkozunk más lelkekkel, azért, hogy együtt fejlődhessünk megbocsájtásban, együttérzésben, szeretetteljességben. „A reinkarnáció szépsége éppen abban áll, hogy számtalan lehetőséget kapunk, hogy legyőzzük emberi gyarlóságainkat.” A szerző úgy gondolja, a világegyetem törvényei nem is olyan szigorúak. Azok a szülők, akik nyitottak a lélekvándorlás létezésének elfogadására, csodában részesülnek. A gyermekek viszont sokat veszítenek, ha nem mondhatják el élményeiket, emlékeiket.

(forrás:Szijártó Rita Éva: A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai -jogapont.hu)

Bizonyíték a reinkarnációra, Carol Bowman teljes előadás - videó
forrás: Carol Bowman Reincarnation

Kapcsolódó írás:
Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra
https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/megdobbento-emlekeket-idezett-fel.html

A gyerekek és a pszi képességek

A parapszichológiai képességek a gyerekekben még ösztönösebben, így intenzívebben is működnek.

Ezeknek a rejtélyes képességeknek a legnagyobb akadálya ugyanis épp a racionális, felnőttes kétkedés. A gyerekkor mesés korszaka ettől még mentesen telik, nézzük meg hát hogyan és miért is, működnek jobban ezek a különös képességek az élet első évtizedeiben, mert ebből mi felnőttek, szintén tanulhatunk.

A gyerekekben a természetfeletti képességek még intenzívebben nyilvánulnak meg 

A parapszichológia százötven évnyi múltja, kísérleti eredményeivel ugyanis régen világossá tette, hogy ezek az úgynevezett pszi képességek az emberi tudatműködések szerves és természetes részét képezik, folyamatos működésük tény, függetlenül attól, hogy fizikailag a mai napig értelmezhetetlenek. Mégis, az emberek többsége jobbára a létezésükről sem tud, aminek egyik oka, hogy ezek a misztikus élmények mindennapjainkban ritkán tudatosodnak, racionalitásunk pedig eleve elzárkózik előlük.

A játékos hozzáállás azonban olyan csodákra képes amelyekkel igazi meseországok nyílhatnak meg előttünk, gyermekként vagy felnőttként rálátást és sikerélményt adva lelkünk titkos dimenzióiban. A pszi-re, mint gyerekjátékra tekinteni, nem új keletű ötlet. Margaret Anderson, mint tehetséges kutató már az ezerkilencszázötvenes években végzett olyan játékos kísérleteket, amelyekben sikeres megérzések alapján lehetett képzetes űrhajókat „indítani” és velük a helyes irányt „tartani”. A résztvevő gyerekek eredményei magasan múlták felül a várható valószínűségi szintet.

Susan Blackmore gyerekekkel folytatott kísérleteiben a kicsiknek barátságos bagolyfigura és varázssüveg „segített” abban, hogy olvashassanak egymás gondolataiban. Ezek a segédeszközök a fantáziát engedik szabadon, a képzelet ugyanakkor nem pusztán találgatást, hanem helyes intuíciót és pszi észleleteket is jelent. A felnőttek és a gyerekek paranormális képességeinek összehasonlításával Dr. Ernesto Spinelli foglalkozott a Surrey Egyetemen, ő az eredményességet különböző korcsoportok függvényében mérte.

Spinelli mérései szerint a legtehetségesebbek a három és nyolc év közöttiek voltak, akik a telepátia kísérletekben a véletlentől várható találatoknál esetenként hétszer többet értek el. Talán nem meglepő módon közülük is a fiatalabbak teljesítettek jobban, ami megerősíti, hogy ezek a mindnyájunkban potenciálisan létező képességek idővel inkább legátlódnak, működésüket főképp a felnőtt szemlélet merevsége nyomja el.

Felvetődhet a kérdés, hogy van-e ezekben a „játékokban” alsó korhatár. Talán furcsán hangzik, de olyannyira nincs, hogy például a telepátia megnyilvánulásait már az anyák és a csecsemők között is megfigyelhetjük, sőt valószínűleg ezek a gondolati kapcsolatok a terhesség szakaszaiban is létrejönnek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a pszi természetes adottságunk, amivel foglalkozni, játszani, bármikor érdemes.

(forrás:Paulinyi Tamás pszi-kutató-astronet.hu)

Kapcsolódó írás:
Ezek a gyerekek látják az angyalokat, és elhunytakkal beszélgetnek 

https://dszilvia.blogspot.com/2018/06/ezek-gyerekek-latjak-az-angyalokat-es.html 

 

 Szellemek és angyalok - videó
forrás:csaladhalo.hu

Dr. Ian Stevenson - a reinkarnáció kutatásának úttörője 2.

Szijártó Rita Éva vaisnava teológus a lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékairól szóló szakdolgozatában bemutatja a reinkarnáció-kutatás meghatározó alakjának munkásságát, igazolva a téma kutatásra való érdemességét és jelentőségét.

Kutatási módszere

Dr. Ian Stevenson már az első indiai útján elkezdett kifejleszteni egy olyan vizsgálati rendszert, melynek később elismert szakértője lett. Módszerének lényege a többszöri elbeszélgetés, a személyes kikérdezés, az interjú. A folyamat igen szigorú, alapos és szisztematikus, alkalmazásával legteljesebb mértékben bizonyítani lehet az állításokat. Pályafutásának elején még tankönyvet is írt erről a pszichiátereknek Diagnosztikai interjú címmel. Kutatásainál tehát fokozottan ügyelt arra, hogy olyan megbízható módszerekkel dolgozzon, melyek kétséget kizáróan bizonyítják a feltevéseit.

Amikor egy eset a tudomására jutott, mindig ő kereste fel a gyermeket és szüleit azok saját otthonában, nem ők mentek el hozzá. A szülők beszámoltak neki arról, hogy gyermekük szájából milyen érdekes és furcsa dolgokat hallottak. Néha előfordult olyan eset, hogy a gyermek idegen nyelven szólalt meg. Stevenson kikérdezte a gyermeket, a rokonokat és mindenkit, aki kapcsolatba hozható a gyermek által elmondottakkal. Az interjúkat mindenkivel külön-külön készítette el. Főképp azokra az információkra volt kíváncsi, amelyek a gyermek legelső emlékei voltak, és azok a személyek tudták azokat igazolni, akik épp akkor jelen voltak, és azokat közvetlenül a gyermektől hallották. Dr. Stevenson részletes feljegyzést készített minden információról, és ellenőrizte a szemtanúk beszámolója alapján is a gyermek összes kijelentését és viselkedésének jellegzetességeit. A gyermek által elmondott minden emléket tényként kezelt, és annak megfelelően bizonyítani igyekezett azt. A beszámolókat aztán összegezte. Minden esetben megkérdezte, hogy a gyermek születésénél feltűnt e valami szokatlan vagy emlékezetes dolog, illetve, hogy van-e jellegzetes testi jegy, anyajegy vagy sérülés, torzulás a gyermeken. Amikor talált ilyet, fizikai vizsgálatot végzett, majd arról feljegyzést készített, és le is fényképezte, később pedig megpróbálta összevetni az elhunyt személy testi jegyeivel vagy sérüléseivel.

Dr. Ian Stevenson

Amennyiben egy eset kapcsán elegendő információ gyűlt össze ahhoz, hogy azonosítani lehessen a korábbi személyt, akit a gyermek korábbi önmagának mondott, akkor Stevenson ellátogatott – általában váratlanul – a korábbi személyiség volt tartózkodási helyére, ahol minden apró részletre kiterjedően kérdéseket tett fel a családnak az elhunyt személy életével és halálának körülményeivel kapcsolatban. Módszerének egyik felettébb időigényes eleme, hogy ezen állítások igazát keresve átnézte a korábbi helyi újságokat, valamint irattárakat keresett fel. Ily módon rajzolódott ki számára, hogy milyen mértékű az egyezőség vagy a különbözőség az elhunyt élete és a gyermek kijelentései között. Mindig megpróbált összegyűjteni minden fellelhető adatot mindkét személyiségről. Meglepően nagy számban pontos egyezőség mutatkozott. Dr. Stevenson később visszatért az esetek alanyaihoz, és a lehetőség szerint néhány szemtanúhoz is, hogy úgynevezett ismétlőinterjút készítsen velük. Ezek gyakoriságát szintén sok minden befolyásolta, és eltelt több hónap vagy akár több év is az újbóli kikérdezések között. Ilyenkor többek között megkérdezte azt, hogy az alany emlékszik-e még előző életére, majd a kérdésekre adott feleleteket lejegyezte, és összevetette a korábban adott válaszokkal. Így szinte végigkísérte a gyermek életét, felnőtté válását, sorsának alakulását. Megtudta, hogyan befolyásolta, milyen hatással volt az egyén mindennapjaira, fejlődésére, kapcsolataira az, hogy emlékezik előző életére. Megkérdezte az eset alanyát, hogy jó dolog e emlékezni előző életére. Előfordult az is, hogy olyan személyeket keresett fel újra, akiket húsz-harminc évvel korábban vizsgált először. Az érdekelte, hogy megmaradnak-e, illetve meddig maradnak meg az előző életre vonatkozó emlékek és azok hatásai. Ez a kérdés mindig foglalkoztatta, amiről a következő gondolatok fogalmazódtak meg a fejében: „Az emlékezés talán valamilyen hiányosság. Talán feltételezhető, hogy el kell felejtenünk mindent, de néha hibásan működik a rendszer, és nem felejtünk el mindent teljesen.”

Amint egy eset vizsgálata során bármi olyan apróság felmerült, mely az állítások bizonyíthatóságát veszélyeztette, Stevenson szennyezettnek tekintette az alanyt, az egész esetet, és a továbbiakban nem foglalkozott vele. Szintén semmisnek tekintette azokat az állításokat, amelyek ugyan a vizsgált alanytól származtak, de csak azután, amikor már találkoztak egymással a családok. Mindig figyelembe vette azt a tényt, hogy az emberek emlékezete sohasem tökéletes. Számolt azzal, hogy előfordulhat önámítás, csalás, szélhámosság vagy képzelgés, fantáziálás. Dr. Stevenson egy-egy esetének összefoglalása után, de még a végkövetkeztetés levonása előtt, tanulmányozta a reinkarnációt kizáró esetleges egyéb magyarázatok lehetőségét. Vizsgálta például azt, hogy egy gyermek nem úgy jutott-e ismeretekhez, hogy kihallgatta szülei vagy mások beszélgetéseit. Amennyiben talált más ésszerű, hagyományos magyarázatot az emlékekre, már nem foglalkozott tovább azzal az esettel. Ilyen módszerek mellett a tévedés szinte elképzelhetetlen.

Dr. Stevenson általában nem a családban előforduló visszatéréseket tanulmányozta. Azokban az esetekben ugyanis nehezebb a szigorú tudományos vizsgálat és a bizonyítás a családi kapcsolatok bonyolultsága miatt. Mindazonáltal elismerte, hogy ez létező jelenség, sőt maga is talált több száz ilyen esetet. Egyébként minden kínálkozó alanyra felfigyelt, ezért készített jegyzeteket akkor is, amikor egy pici gyermek még nem tudott beszélni, de volt veleszületett testi fogyatékossága, vagy valamiféle különös viselkedése, esetleg megmagyarázhatatlanul félt valamitől. Így aztán abban az esetben, ha a gyermek később említést tett egy korábbi életről, nagyobb eséllyel lehetett állításait bizonyítani, illetve teljes mértékben kizárhatóvá vált a csalás lehetősége.

Kutatásainak helyszínén, a falvakban és városokban egyaránt, ahol őt és a tevékenységét már ismerték korábbról, de még ott is, ahol csak először járt, többször megrohanták ilyen és hasonló esetekkel a szülök vagy rokonok. Rendszerint nagy felfordulás, hangzavar közepette készítette el az interjúkat, figyelme mégis mindig töretlen volt. Amikor az elbeszélésben határozatlanságot vagy ellentmondást érzékelt, mindig visszatért ezekhez a kényes pontokhoz, hogy kiderülhessen az igazság. Arckifejezése sosem tükrözte benyomásait, gondolatait, nehogy ezzel megzavarja alanyait. Stevenson esetei mindig nagyon részletgazdagok, és a gyermekek általában élénken emlékeznek haláluk körülményeire. Eseteinek feltárásakor, majd a bizonyítás során a felmerülő kérdések közepette is mindig nyitott szívvel, gondolkodásmóddal, befogadó elmével fordult a megoldandó problémához, az eset kivizsgálása felé. Amikor valamire nem tudta a választ, akkor megmondta nyíltan, hogy nem tudja. Sok tudós viszont a jelenlegi tudást örökérvényűnek és egyetlen igazságként fogadja el.

Kutatóútjai során Dr. Stevenson a személyes kényelmetlenségével sosem törődött, sokszor még az evésről is megfeledkezett. A sok utazás nem fárasztotta, útközben átnézte a jegyzeteit, és felkészülten érkezett meg a következő célállomásra. A riportok előkészítésébe, lebonyolításába és a részletesen lejegyzett kutatási anyag feldolgozásába nagyon sok időt és energiát fektetett be, fizikai kitartása példamutató volt. A kutatásokra szánt pénzösszegekkel sosem bánt pazarlóan. Egész életére és tevékenységére jellemző volt az alázatos viselkedés, interjúira a végtelen alaposság, óvatosság, hűvös pontosság. Munkája eredményeiről előadásokat tartott. Előadói stílusa visszafogott volt, értelmes és elgondolkodtató. A hallgatóság kérdéseire adott válaszai mindig gondosan megfontoltak voltak.

Követői

Dr. Stevenson munkáját több kutató segítette, akik hasonló esetekkel foglalkoztak, mint ő. Ezek a kollégák részt vettek ismétlő interjúk lebonyolításában, tanulmányok elkészítésében. A professzor bevonta őket munkájába, bátorította, támogatta őket anyagilag. Ez utóbbi tény miatt támadták őt, azzal az indokkal, hogy azok a kutatók, akik tőle függtek, vagyis akiknek a kutatását valamilyen formában támogatta, azok nyilvánvalóan az ő álláspontja szerinti véleményt fogalmazták meg maguk is a reinkarnáció kérdéséről.

Külföldi kutatóútjai során szinte mindig volt helyi segítője, aki ismerte az adott ország nyelvét, és szervezésben, ügyintézésben támasza tudott lenni ismerve a helyi viszonyokat. A segítők között volt tolmács, hivatalnok, orvos és kutató is. 1987-ben Indiában Dr. Antonia Mills, aki kutatómunkája során bennszülött amerikaiak eseteivel is foglalkozott, ellenőrző vizsgálatokat végzett Stevensonnak. Korábban Dr. L. P. Mehrotra pszichológus, majd Dr. Szatvan Pászricsa pszichológus is segédkezett a professzor indiai kutatásaiban.

Dr. Stevensonnal dolgozott több éven át Dr. Jim B. Tucker gyermekpszichiáter, a Virginiai Egyetem Gyermek- és Családügyi Pszichiátriájának igazgatója. Dr. Tucker Kelet-Ázsiában, Burmában, Thaiföldön végzett kutatásokat. Olyan eseteket vizsgált, ahol az elhunyt testét tetszőleges helyen faszénnel vagy más anyaggal kenték be azért, hogy majd amikor ez a lélek újra testet ölt, felismerhessék. Többször megtörtént, hogy ahol megjelölték a halottat, egy újszülött testén ugyanazon a helyen anyajegy jelent meg. Kutatásairól előadásokon számolt be. 2002-ben, amikor Dr. Stevenson nyugdíjba vonult, munkáját Dr. Tucker vette át. Olyan új eseteket kutatott fel és vizsgált meg, amelyeket igazolni lehetett. Folytatta az olyan irányú kutatásokat is, amikor az alany testén anyajegyek találhatók, és azok elhelyezkedése megegyezik az előző életbeli személy testén lévő, esetleg éppen a halálát okozó seb vagy sebek helyével. Dr. Tucker több évtizedes kutatómunkája során több mint ötszáz esetet gyűjtött össze (amerikai, európai) a lélekvándorlás bizonyíthatóságához. Állítása szerint is a reinkarnáció a legvalószínűbb magyarázat néhány esetre.

Carol Bowman a családon belüli reinkarnációs eseteket gyűjtötte össze. Dr. Stevenson visszavonulása előtt még segítséget kért a professzortól, és néhány amerikai esetet együtt vizsgáltak.

Dr. Stevenson munkássága magyar nyelven

Dr. Stevenson könyvei magyar nyelven nem jelentek meg, emiatt az ember nem könnyen juthat információhoz a munkásságát illetően. Az érdeklődőknek ezért nagy szolgálatot tesz Tom Shroder róla szóló könyve Visszatérő lelkek címmel. Az amerikai újságírónak megengedte, hogy vele utazzon két utolsó kutatóútján. Stevensont az indulást megelőzően az érdekelte, hogy egy kívülállóra hogyan fognak hatni az átélt események, a beszélgetések, interjúk, melyeknek részese lehet. Mit érez majd a riportok során, el tudja e hinni, amit lát, és milyen hatással lesznek élményei korábbi világnézetére, meggyőződésére? Shroder kételkedőként kelt útra. Le akarta leplezni a professzort, de tapasztalatai hatására végül elismerte eredményeit, az eseteket meggyőzőnek találta, a vizsgálatokat gondosnak, igazolhatónak vélte. Maga is szemtanúja volt a beszámolóknak, és úgy látta, hogy elképzelhetetlen a manipulálás, a csalás. Az újságíró és a professzor egyik beszélgetésének részletét idézem: „– Lehetségesnek látszik a lélekvándorlás, de mennyire valószínű? – Milyen más magyarázat lehet? Mindent megvizsgáltam, reinkarnációnak kell lennie.”

Dr. Stevenson munkásságának néhány részletéről Carol Bowman a Visszatérés a mennyekből című könyvéből lehet tudakozódni. Szintén magyar nyelvű a Lélekvándorlások hiteles történetei (Beszámolók a világ minden tájáról) című könyv, mely anyagának nagy része Stevenson eseteinek összeállítása. A Van-e természetfölötti? című könyvben pedig egy tanulmány olvasható a professzor kutatómunkájáról.

(forrás: jogapont.hu-forrás:Szijártó Rita Éva: A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai)

Kapcsolódó írás:
Egy 30-as évekbeli színész reinkarnációjának állítja magát a kisfiú! 

 https://dszilvia.blogspot.com/2017/01/egy-30-as-evekbeli-szinesz.html

 Dr. Jim Tucker tudományos esetek a reinkarnációhoz - videó