Vajon Istennel találkozott-e Philip K. Dick, és számít-e, ha igen?

A huszadik század egyik legérdekesebb írójának 1974-ben megjelent egy rózsaszín fény, ami többek között elárulta neki, hogy a fiának van egy rejtett betegsége, és mint kiderült, a fiának tényleg volt egy ilyen betegsége. Philip K. Dick a hátralévő nyolc évét azzal töltötte, hogy megpróbálta megfejteni, ki beszélt hozzá: erről szól egyik legfontosabb regénye, a VALIS.

Az író 1974 februárjában és márciusában olyan tapasztalatokat szerzett, amik megváltoztatták egész életét. Akár őrület, akár megvilágosodás volt ez; akár látomásoknak, akár hallucinációknak hívjuk őket, rányomták a bélyegét az író azutáni munkásságára. Az egész egy elakadt bölcsességfoggal kezdődött: a szájsebészeti beavatkozás előtt egy jó adag fájdalomcsillapítót (nátrium penthatolt) kapott, de úgy látszik, nem eleget. Hazaérve még mindig nagy fájdalmai voltak, így megkérte a feleségét, Tessát, hogy hozasson még gyógyszert (előtte egy időben Philip gyógyszer- és drogfüggő volt). Csengettek, Philip ajtót nyitott, és megpillantotta az - elmondása szerint - leggyönyörűbb lányt, akit valaha látott (a lány valószínűleg a halott ikerhúgára emlékeztette). A lány nyakában egy kis arany medált pillantott meg, ami egy halat ábrázolt, az őskeresztények szimbólumát. Ezután kezdődtek a látomások.

A látomások mibenléte elég zavaros, Dicknek is nehezére esett értelmezni, és nem is sikerült maradéktalanul. Az író az ókori, apostoli időkben létező Rómát látta rávetülni a jelenkorra, és bepillantott egy korábbi életébe, ahol egy Tamás nevű őskeresztény volt. A "rózsaszín fény" információkat sugárzott Dick agyába (vagy egy másik értelmezése szerint a genetikai emlékezete ébredt föl), aminek nyomán olyan alapigazságokra jött rá, mint hogy az egyén szelleme halhatatlan, az univerzumnak az egyik alap építőköve az információ, az idő nem lineáris, és hogy az egyén a gondolatai által teremti meg a saját valóságát. Valamint, hogy az író fia, Christopher beteg, és meg kell műteni. Ezt elmondta az orvosoknak is, akik megbizonyosodtak az igazságáról, és azonnal meg is műtötték a fiút.

A '74-es év februárjának és márciusának eseményeit (vagy ahogy az író utalt rá: 74-2-3 eseményeit) Philip az Exegézisben próbálja meg feldolgozni. Ez egy főként kézzel írott napló, amit nyolc éven át vezetett, és körülbelül nyolcezer oldalas. Az Exegézis találó cím, a szó eredeti jelentése ugyanis valamilyen szent könyvet vagy iratot magyarázó írott mű. Philip szakértője volt a különböző vallásoknak, teológiai irányzatoknak, sok ősi szent könyvet elolvasott (Tripitaka, Védák, Ji King, Biblia, Tóra, Bhagavad Gíta, Korán, stb.). Az író revelációi egybevágnak azokkal az alapigazságokkal, amik a fent említett ősi vallásokban is közösek. Ettől függetlenül Philip nem lett fanatikus hívő, sőt, nagyon is kételkedett saját épelméjűségében - sokszor utalt a 74-2-3-ra idegösszeomlásként.

Ezek az élmények ihlették a Valis trilógiát (Szabad Albemuth Rádió, Valis, Istenek Inváziója), a három regény közül pedig kétségtelenül a Valis hordozza a trilógia esszenciáját. Az ihletés nem is jó szó, hiszen nem csak életrajzi utalások vannak a regényben, hanem Dick majdnem egy az egyben leírja a vele történteket, persze stílusához hűen, egy csipetnyi sci-fi fűszerezéssel. Az író a regényben a narrátor szerepét vállalja fel, és mint az események egyik szereplője szerepel. A főhős pedig Horselover Fat, aki az író hallatlan önkritikáját testesíti meg. Horselover Fat a regényben ugyanis Philip K. Dick másik személyisége (valójában az író nem volt tudathasadásos). A Valis első fele tekinthető az Exegézis összegzésének is. Itt szembesülünk 74-2-3 eseményeivel, és az ahhoz kapcsolódó elméletekkel (persze Horselover Fat-re levetítve). Az Exegézisből is sok idézet szerepel ebben a részben, és a sokféle elmélet és elmélkedés egy vallásfilozófiai értekezéssé teszik hasonlatossá a művet.
A regény második felében jobban szabadjára engedte az író a fantáziáját. Megtudjuk, mi az a Valis, Phil kigyógyul a betegségéből, és Fat megtalálja a prófétát, akit annyira keresett. Dick itt szándékoltan hozza elő a - még akkoriban annyira nem is - szokványos sci-fi kliséket, és kerekít egy egészen élvezhető sztorit 74-2-3 eseményei köré.

A Valis Philip K. Dick egyik legnehezebben emészthető műve, ugyanakkor ez tekinthető a spirituális korszaka összegzésének (Dick a saját életét túlélő, kulturális, és spirituális korszakokra osztja). Megtehette volna (mint ahogy sokan megtették), hogy valamiféle vallást alapít, vagy elmehetett volna a fanatizmus irányába is, amiatt, amiket átélt és megtudott. De ő hallatlan önkritikával és humorral kezelte a dolgot, ugyanakkor nagyon jól tudta, hogy milyen tudásra lelt, és nem átallott ezt hátrahagyni azok számára, akik ezt érteni és értékelni tudják.

 Furcsaságokkal teli életének köszönhetően Dicket könnyű betegnek, őrültnek, eltévelyedettnek titulálni, ám ha az univerzum titkait nem is ismerte, attól még valóban látnoki elmét tudhatott magáénak – zsenijét nem szokás vitatni ebben a valóságban, de valószínűleg a többiben sem.

 (forrás:logout.hu)

 Philip K. Dick - videó

https://indavideo.hu/video/Philip_K_Dick
forrás: indavideo.hu

Kapcsolódó írás:
Philip K. Dick azt állította, hogy időszámításunk szerint 50-ben az idő megállt, és azóta nem haladt:

 https://ujvilagtudat.blogspot.com/2016/07/philip-k-dick-azt-allitotta-hogy.html

Az öt elem, az öt fejlődési út - Levegő

A kibontakoztatás öt lépése 

Az első lélegzetünkkel, a születésünkkor, létrejön életünk köldökzsinórja. A lélek energiája áramlik az életünkbe, és összeköt minket a kozmosz végtelen erejével, hogy az élet energiái az idegpályáinkon keresztül szétterjedjenek az egész testünkben. Az egész élő világ energiákból áll. Minden anyag, növény, állat és emberi élet az energiafrekvenciák végtelen kombinációiból áll. És az egyéni frekvenciák azok, melyek kísérnek és támogatnak minket lelki utainkon. 

A gondolkodás és a tudatos akarat kibontakoztatása, tanulásunk fontos témája 

A levegő elem azokat a gondolatokat, energiákat szimbolizálja, melyek az életünkben a szellem és az anyag között közvetítenek. 

A múltunkban főleg egy másik világ, egy másik állapot iránt vágyakoztunk, ma azonban felismerjük, hogy már most is mindenünk van. A levegő jegyek önuralomra és önzetlenségre is tanítanak. 

Így az élet – a sok válsággal együtt – arról is szól, hogy a régi „megragadt” és „berögzült gondolatainkat” átértékeljük. Úgy tűnik, hogy az életünknek mindig kicsit ki kell billentenie minket az egyensúlyból annak érdekében, hogy bizonyos alapvető leckéket meg tudjunk tanulni. Ezért elengedhetetlen eszköz az akarat tudatos és helyes használata. Annak az átgondolása, hogy az élet nem csak „én és a világ”-ból áll, hanem „én és te, és a világ”-ból, ami egy újfajta rendet is teremt az életünkben.

A nézőpontjaink megváltoztatása lehetővé teszi, hogy megértsük az életet 

A levegő elem segít, hogy a gondolkodásunk rugalmassá és mozgékonnyá váljon, hisz a minket olyan erősen formáló értékek megváltoztatása csak a gondolati síkon történhet meg. Csak a kritikus gondolkodási képességünk kifejlesztése teszi lehetővé az élet újfajta megértését. Ezáltal egyensúly jön létre bennünk, egyensúly a férfi és női oldalaink között. Így ébredhet fel az egyéni szellemünk, és működhet bennünk a spontaneitás és intuíció képessége. 

A levegő elem formál minket, és vagy nyugodt és szemlélődő elmélkedésben töltjük az életet, mint egy „néző”, és nem hagyjuk, hogy az élet megérintsen, nem úgy, mint azt , aki elszántan küzd a régi értékeiért. De mindkét típus ugyanarra vágyik: megőrizni a szokásait és a biztonságát, és megóvni mindent – ahogy saját magát is – a változásoktól. Ám az élet kibontakoztató ereje újra és újra megérint minket, és mindig új lehetőséget ad, hogy egyszer végre megértsük, hogy az élet változásokból áll. 

A megváltozott tudatosság megváltoztatja az érzékelésünket 

Az emberi értelem szempontjából nézve az ellentétes pólusok örökké egymással szemben állnak. 

De ha felismerjük, hogy a szemben lévők valójában különböző energiamezőkben helyezkednek el, akkor – az ellentétek dacára – egy poláris kettősség is találkozhat egy folyton változó kapcsolatban. 

Önuralomra és egyensúlyra van szükségünk, mikor megéljük a mélységet és a magasságot 

Tudatos gondolatokra van szükségünk, ha az érzéseink a mélységbe és a magasságba repítenek minket, ha megéljük a nagy csalódásokat és a fölemelő látomásokat. Mert minden, amit megélünk, az összes reakciónk, fontos tanulási tapasztalat. Mindig, mikor mély csüggedésbe taszít minket képességeink leértékelése, vagy mikor a lelkünk újra a magasba emel minket, érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, a szellemi segítség mellettünk áll. 

Egyensúlyt keresünk az anyagi és szellemi életünk között 

Megtaláljuk a saját törvényeinket, ha bölcsen uralkodunk magunkon, az érzéseinket gondosan követjük, és az egyensúlyt keressük a személyiségünk és a lelkünk vágyai között.
Így válunk egyetemessé. 

Eddig külön álltunk, most pedig megtanuljuk megérteni az emberiséget. És ha egy nagyobb egészben élünk, a szellemi identitásunk is erősebbé válik, és az utunk elvezet oda, hogy ne csak magunknak, a világnak is éljünk.

Írta: Eva Gostoni (evagostoni.hu) spirituális tanító és írónő

Karsay István: Szellemi nemi erőszak?

Kicsit vissza kell menni a múltba kb. 15 évet. Ekkor láttam egy filmet videón, aminek Hollywoodi rémtörténetek volt a címe.
A film fő mondanivalója az volt, hogy bemutatta azokat a szellemekkel foglalkozó filmeket, amik valamilyen formában kötődtek a valósághoz. Ilyen volt az Ördögűző film is, és volt egy másik ami nagyon megrázó volt a számomra.

A film címére nem emlékszem, de a történet a következő volt:
Egy hölgyet egy láthatatlan szellemi lény a fürdőszobájában megerőszakolt, és ezt több alkalommal is megtette, a nő menekült előle, de mindenhol utolérte. Senki sem hitt neki, de az egyik orvos valóságos erőszakolási nyomokat talált rajta, de akkor kezdtek el igaziból hinni neki, amikor a barátnője tanúja volt annak, hogy a láthatatlan erő üldözi a szobájában.
A filmből természetesen nem hiányozhattak a megfelelő lélektani horror elemek se!

Ami érdekes volt a számomra, hogy a film végén elmondták, hogy a történet valóságos történetre épült, és a szellemi lény 15 évig zavarta – kínozta a hölgyet, hiába költözött el Amerika másik részére, majd 15 év múlva egyre ritkábbak lettek a „látogatások”, majd abbamaradtak!

Azért nagyon szerencsés dolog, hogy ezek nem általánosíthatók, és nagyon ritkán fordulnak elő, és sok esetben az alanynak is valamilyen módon közreműködnie kell benne, vagy az érzéseivel – félelmeivel behívja az életébe, és ha van lehetősége, akkor az meg is valósul.

De nézzük most Eta történetét.

Eta egy horvát kis faluban él a férjével és gyerekeivel boldog házasságban.
Egyetlen kapcsolódása a külvilághoz az internet, ahol tudja a barátaival tartani a kapcsolatot.
Különböző fórumokon jelen van, és beszélget. Így találkoztam én is vele, egy ilyen fórumon ismerkedtünk össze. Elmesélte nekem a nemrég történt tragikus dolgokat.

Tartottak egy iskolatalálkozót, ahova a régi diákokat meghívták, és úgy döntött, hogy ő is elmegy erre a találkozóra. A találkozón az egyik szervező férfinak nagyon megtetszett, és a férfi elkezdett udvarolni neki, még az se zavarta, hogy ott van a férje és a gyerekei, szinte erőszakosan kellett elküldenie, kellemetlen volt az egész helyzet a számára.
Amikor hazamentek a találkozóról elkezdtek furcsa dolgok történni vele!

Éjjel olyan történt, ami még soha az életében, a gondolatában az „került elő”, hogy végezzen önkielégítést. Eddig ilyet még soha nem tett, és nem is értette, hogy miért lenne erre szüksége,
Megpróbált ellenállni, de akarva – akaratlan elkezdte simogatni a testét.
Ezek a gondolati úton jött „parancsok” kezdtek számára egyre rémessé válni, mert nem volt rá szüksége. Eléggé idős már ehhez, és nem a szex körül jár már ilyenkor az ember „esze”, gondolata.
Egyik este arra ébredt (külön hálószobában alszik a férjétől, mindenkinek saját szobája van), hogy egy ismeretlen erő elkezdi simogatni a testét, szinte játszik a teste minden porcikájával. Pedig egyedül volt a szobájában. Félálomban először arra gondolt, hogy a férje „látogatta meg”!
Ez a szexuális játék a végén olyan mélyre sikeredett, hogy a végén a láthatatlan erővel nemi közösülés is történt, mindent átérzett, ami ilyenkor történik egy szexuális aktusban, sőt orgazmust is okozott számára. Szinte lebénult közben, teljesen tehetetlen volt, és végigélte a saját megerőszakolását.

Azóta minden praktikát megpróbál alkalmazni a láthatatlan lény távol tartásához, és ezért is keresett meg engem. Természetesen én elmondtam neki minden olyan lehetőséget, ami ebben az esetben alkalmazható.

De mi is történhetett itt valójában?

Amikor elment a találkozóra és udvarolni kezdett neki az egyik szervező, aki nagy eséllyel megszállott lehetett, mert normális – egészséges - ember egy találkozón nem kezd el látványosan udvarolni egy akkor látott idegen nőnek. Nagy eséllyel a benne lévő, hozzá csatlakozott szellemi lény kezdett el udvarolni, a testet (gazdatest) használta fel alantas és önös céljainak eléréséhez.

Sajnos sok esetben használják fel a gyenge embereket erre, ilyenek az alkoholisták is, ahol gondolati úton ráveszik őket a megrekedt szellemi lények a folyamatos ivásra, majd átveszik a teste felett az irányítást, és ez által részesülnek az alkohol mámorának rezgéseiből.
Az alkoholisták nagy százaléka megszállott sajnos.

Visszatérve Eta gondjára, az történt, hogy a szervezőt megszálló szellemi lénynek megtetszett a hölgy, és ezért kezdett el már akkor udvarolni, láthatatlan volt, így nem érdekelte a férj közelsége, mert az hatástalan ránézve. Amikor a hölgy hazament követte őt, és otthon folytatja vele kisded játékait.

Fontos dolog, hogy a gondolatainkkal tudjuk irányítani a sorsunkat, és komoly erősséggel el tudjuk küldeni a minket zavaró szellemi lényt. Itt nemcsak a történések a zavaróak, hanem az is, hogy az életenergiáját a megrekedt lény a megszállottról szedi le, ezzel gyengeséget, betegséget okozva vele….

A lény majd karmikusan visszakapja azt, amit mással elkövet, persze az is nagy kérdés, hogy nem - e most történik a visszatörlesztés?

 - Karsay István spirituális tanító -

- - - - - -

Gyertyás védekezési módszer Karsay István előadása - videó

forrás: István Karsay

 

 Kis segítség:

 

 Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé. 
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni. 

Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is. A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni. 

Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük, füstöljön a bőre is, amikor átjárja a láng. 

Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.

A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani. 

Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé. Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.

- Karsay István spirituális tanító -

Lélektárs

Miért nem találja meg mindenki a lélektársát?

Odaát a hozzánk hasonlatos lelkekkel vagyunk együtt, hisz ott nem rendelkezünk testtel, ott ilyen értelemben tiszta energiák vagyunk, és a hasonló hasonlót vonz elvén, csak olyan lelkekkel tudunk együtt lenni, akik hozzánk hasonló rezgésűek. Tehát odaát olyan lelkekkel vagyunk együtt, akikkel valóban jól érezzük magunkat, akik érzelmileg is közel állnak hozzánk. Itt azonban, a testünk leárnyékolja az energiánkat, és bármilyen lélekkel együtt lehetünk, tőlünk fejlettebbel és kevésbé fejlettebbel is. A fizikai világnak ez az egyik értelme, hogy itt együtt lehetünk tőlünk eltérő szintű lelkekkel is, hogy egymástól tanulhassunk, s hogy segítsük egymás fejlődését, akár tanítással, akár próbatétel biztosításával.

Itt a fizikai világban tehát nem az az elsődleges cél, hogy azon lelkekkel legyünk együtt, akikhez kifejezetten vonzódunk, sőt, sokszor éppen ellenkezőleg. Ezért van az, hogy a legtöbb ember úgy érzi, nem olyan lelkekkel van együtt, akikkel szeretne. Ettől függetlenül persze az életünkben többé-kevésbé jelen vannak olyan lelkek is, akiket közel érzünk magunkhoz, s akit lélektársnak nevezhetünk. Hogy milyen mértékben lehetnek jelen, ezt a szellemi vezetőink, segítőink szabályozzák a most megélni szükséges sorsutunk függvényében.

Így tehát bármikor érkezhet az életünkbe olyan lélek, akinek szívesen vagyunk a társaságában, főleg, ha mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy érkezhessenek emberek az életünkbe, de ettől függetlenül el kell fogadnunk, hogy ez is, mint minden más, nem véletlen és szerencse, hanem a jelen sorsutunk függvénye.

-----------------------------------------------

Volt valaki az életemben, akit lélektársamnak mondanék, de valamiért el kellett válnunk, és hiába telik el húsz év, ha látom, ugyanúgy érzek iránta, mint akkor. Miért nem lehetek vele, ha senki mással nem érzem ugyanezt?

Bár most nem emlékszünk a jelenlegi életünkön kívüli dolgokra, de a lelkünk igen, és ezen emlékeket, információkat, érzések formájában a fizikai elménknek is továbbítja. Így ha olyan lélekkel találkozunk, akivel már régről ismerjük egymást (vagy sok életet éltünk már együtt vagy a szellemvilágban ismerjük már egymást régóta, s éppen ezért erősebb érzelmi szálak fűznek bennünket egymáshoz), akkor ezt a lelkünk felismeri és különös, jóleső, vonzó érzések formájában adja azt a tudtunkra.

Azonban az, hogy egy ilyen lélekkel a testi életünk alatt milyen mértékben és minőségben lehetünk együtt, már a szellemi vezetőink szabályozzák, a most megélni szükséges sorsutunk függvényében. Másképpen szólva, ha nem lehetünk most együtt egy olyan lélekkel, akivel nagyon szeretnénk, akihez különösen vonzódunk (nem csak párkapcsolatra értve), akkor az azért van, mert most ő nincs benne komolyabban a sorsutunkban. Most nem vele van dolgunk. A mostani feladatunkat nélküle (egyedül vagy másokkal) kell véghez vigyük.

Ez természetesen nem könnyű megérteni, de mégis, ha azt látjuk, hogy a sorsunk nem biztosítja számunkra azt, hogy közel legyünk, hogy együtt legyünk egy ilyen lélekkel, akkor azt el kell fogadnunk, és meg kell értenünk, hogy az sem a véletlen műve.

Noha minden helyzet más és más, de általánosságban elmondható, hogy meg kell tennünk minden telhetőt, hogy együtt lehessünk egy ilyen lélekkel, de ha azt látjuk, hogy ehhez másokon kellene átgázoljunk, hogy ezzel másoknak és/vagy magunknak kellene komolyabb mértékben ártanunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy (akkor legalábbis) a sorsutunk nem vele visz tovább.

Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
(Az írások hozzám fordulók kérdése alapján készült)

Láng Szilárd: Lélektárs - videó

forrás:Emőke Láng

Amíg nem tudod megcáfolni, jobb, ha csendben maradsz!

Kevesen tudják, hogy Einstein olykor kapott sugallatokat a szellemvilágból ahhoz, hogy ráébredjen az élet néhány titkára. A nagy fizikus elgondolásait időnként még a legközelebbi tanítványai is megkérdőjelezték. Ha megismernénk ezeket a gondolatokat, bizony átértékelnénk Einstein munkásságát és sokat tanulhatnánk belőle. Lássuk, mi mindent!

A spirituális források némelyike – például az Akasha Krónika – szerint Einstein több alkalommal kommunikált magasabb rendű lényekkel. Tőlük tanulta meg, hogy az élet spirituálisnak nevezett oldala nem mond ellent a fizikának és fordítva, a természettudománynak nem feltétlenül kell szemben állnia a szellemi tanításokkal.

Einstein egy ízben arról beszélt, hogy anyag valójában nem is létezik és hogy a világegyetem csupán valakinek az álma, és minden figura csupán az álom része. Több tanítvány is vívódott magában, nem akarták elfogadni ezeket a szavakat, de csendben maradtak, mert nem tudták megcáfolni, amit a zseni mondott.

Nos, amíg a magasabb intelligenciák meglátásait, melyeket a fejlődésünkkel kapcsolatban elénk tárnak, nem tudjuk megcáfolni, addig nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy tanuljunk belőlük. Ez ilyen egyszerű – volna. Csakhogy az ember ezt túlbonyolítja.

Sajnálatos módon nem megy minden egyszerűen. Olykor plasztikusan kell gondolkozni, mert az élet képlékeny és ezért formálható. Az életünket, a megélési lehetőségeinket a gondolataink befolyásolják. E helyütt a hétköznapi hozzáállásunkra gondolok, amelyen oly sok minden múlik. Azonban, ha mi már eleve kétkedünk és okosabbnak hisszük magunkat a sorsunkat irányító lényektől vagy a beavatottaktól – a példában ez Einstein –, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egy idő után megrekedünk és bekrepál az életünk.

Az ember szinte mindig elhiteti magával, hogy amit aktuálisan tud, az helyes és egyike a legjobb választásának. Ez hiba. Valójában az ember nem tudja, milyen végső ok(ok) miatt hajtja végre a „fontosnak” ítélt cselekedeteit. Legtöbbször nem vesszük észre, hogy milyen tudatalatti ösztönök, elfojtott vágyak és kivetítések hatására érzünk vagy gondolunk valamit, ám egónk addig csűri-csavarja a dolgokat, mígnem önmagát hozza ki győztesen. De valóban győztes az ilyen ember?

Az eredményért küzd minden ember, azért, hogy elérjen valamit. Ezek az egyéni kicsiny céljaink. Ebben vannak nehézségek és sok minden egyéb. Az élet visszaigazoltan be fogja bizonyítani mindenkinek, hogy jó irányba vezeti-e a saját sorsát vagy sem. Más kérdés, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de legalább így tanulhatunk a hibáinkból.

A mai korban a Földön sokkal jobbak az önmegvalósító lehetőségeink, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt voltak. A korszakváltás pedig sok új energiát hoz majd el, amelyek mindenkit át fognak járni.

De ki is az az „Én”, aki meg akarja valósítani önmagát, aki a készülődő új korszak energiáiból profitálhat? Jung a következőket írja: „Az ember olyan pszichikus folyamat, amely fölött neki magának vagy nincs, vagy csak kis részben van hatalma.” Teljes mértékben egyetértek vele.

Az ember úgy haladt eddig a tökéletesedés útján, hogy szinte esélye sem volt a valódi önismeretre. Most más a helyzet: van lehetősége, de nem él vele. Az ember nem figyel a kimondott szavakra, a kifejezésre juttatott érzelmek tartalmára, amelyek olyan hullámokat keltenek, hogy azoknak még jóval később is érzékelhető a hatásuk az életében. Így voltaképpen a gyakorlat szolgáltatja a cáfolatot, amelyet tekinthetünk tükröződéseknek. Tegyük fel magunknak a kérdéseket, hogy a jelen pillanatunkban milyen motivációk tükröződnek! Legyünk nagyon őszinték önmagunkhoz és valljuk be, hogyha hibáztunk! Ne tiltakozzunk esztelenül, ha valami az életünkben nem működik, mert annak okai önmagunkban keresendő!

A tökéletesedés irányába haladó út arról szól, hogy követjük azoknak a mintáit, akik előttünk járnak és kitaposták az ösvényt számunkra.

Írta/Szerkesztette: Száraz György - http://boldognapot.hu

Einstein idézetek - videó

A LÉLEK ÉBREDÉSE

A lélek ébredése nem egy fejlődési folyamat, a lélek valójában létére döbben.

fotó:Pinterest.com

A lélek ébredése nem egy fejlődési folyamat. Erre nincs is helyes szó. A lélek valójában létére döbben. Ami eddig rejtett volt - most látható. Ott volt mindig, csak te nem tudtad. Nem is hiányzott, mert elfelejtetted... és most ráeszméltél, hogy van, és a tied.

Ezért mondja a misztikus ember, hogy "emlékezz"!

Isten felfedezése nem egy eredmény, hanem emlékezés. Valami, amit elfelejtettél .... és most eszedbe jutott.

Ehhez nem kell idő.

De az elméd azt mondja, hogy '...de igen, kell - mert mindenhez kell... mindennek ami növekszik, kell az idő a fejlődéshez.'

Te a saját logikádnak vagy az áldozata, attól vagy tehetetlen.

Ezért napolod el...ezért mondod, hogy ' majd holnap ' , vagy holnapután, vagy inkább 'azután'.

De a 'holnap' sohasem jön el, mert mindig, csak 'ma' van.

Ha értenéd, amit mondok - hogy az ego-t el lehet dobni azonnal - akkor inkább azt kérdeznéd : 'Igen, de miért van még mindig velem? Miért nem esik le rólam? Ha ez nem egy folyamatos folyamat, akkor miért cipelem magammal?

Azért, mert te nem akarod eldobni!

Ez téged most rendkívül meglep, mert azt hiszed, hogy el akarod dobni. De gondold csak meg még egyszer. Gondolj bele alaposan.

Nem akarod eldobni, azért nem sikerül. Te inkább szépen kipucolnád... szeretnéd, ha elegáns lenne és jobban állna rajtad. De eldobni.... ott állni, egyedül, meztelenül...az egy kicsit sok.

Mert ha elakarnád dobni - akkor nem áll az utadban senki. Senki sem tudja megakadályozni. Nincsenek körülötted falak. Ha valóban akarnád - már ott sem lenne. De ha nem akarod eldobni ... akkor mit lehet tenni? Ezer Buddha prédikálhat neked ... száz évig is eredménytelenül. Kívülről nem lehet ezen segíteni.

Gondolkoztál már ezen igazából? Próbáltál már ezen a kérdésen meditálni? Tényleg el akarod dobni az ÉN-t? Szeretnél senkivé válni.?

Még akkor is ha nagyon vallásos embernek képzeled magad, akkor is szeretnél valaki lenni. Nem igaz? Szeretnél valami eredményt felmutatni, mondjuk: '...lehetne belőlem egy szerény szent a Paradicsomban? ' - ezt kéred, és ez igazán nem sok. Az óhajban bújt el az ego.

Az emberi elme természeténél fogva keresi az elfoglaltságot. Legyen az akármi, csak ne legyen üres. Még akkor is, ha a gondolat fájdalmas, még akkor is, ha szenvedsz tőle. Az agy mindig az elfoglaltságot választja: minden jobb, mint a semmi. Tudod miért? Mert ha nem foglalkozol valamivel, akkor elmosódnak az ÉN határai, elolvad az ego.

Ha nincs mit csinálnod, úgy érzed, nincs értelme az életednek: 'Nincs rám szüksége senkinek'...a világ megy nélkülem is éppen úgy, talán még jobban is...'
De ha elfoglalt vagy, akkor azt képzeled, hogy a világ körülötted forog...hogy nélküled összedőlne minden... a te léted nélkülözhetetlen...nagyon fontos.
Ha nem csinálsz semmit, egyszerre rájössz, hogy a világ megy a maga útján...nélküled. Nincs semmi különbség. Nincs rád szükség. Kidobtak a szeméttel együtt. Nem hiányzol senkinek.

Abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy nincs rád szükség. az ÉN elkezd aggódni...mert csak akkor létezik, ha használják.
Az ego a saját létét védi. Ezért keresi az elfoglaltságot, legyen az akármi. Az ÉN nem tud létezni illúzió nélkül.

A meditáció elfoglaltságmentes, mély nyugalomban lévő elme állapota. A meditáció nem egy ideiglenes visszavonulás. A meditáció egy mély nyugalom a középpontban ... minden elfoglaltságtól mentes.

Ne érts félre: azt csinálsz amit akarsz, de a cselekedethez már nem köt semmi! Már tudod, hogy nem vagy fontos, és hogy ezután sóvárogni nagy butaság. A világ megy a maga útján nélküled is. Ez a felfedezés ne nyomasszon. Ez így jó. Az jó , hogy nélküled is minden halad a maga útján. Ebből fakad a szabadság - ha ezt megérted ....De ha nem --- ettől darabokra törsz!

(Osho) - Az én utam a bárányfelhők útja

(forrás: angyalforras.hu)

REZGÉSSZINT EMELŐ MEDITÁCIÓ - videó

https://www.youtube.com/watch?v=Uuwd9Bq0w7g 

forrás: Lélek Láng

Ahogy hallgatod a zenét és nézed a videót ellazulva, mélyen belül kezdenek átrendeződni az energiáid.Rezgésszinted odaszánásodnak függvényében megemelkedik. Még napok múlva is kifejtheti hatását.

Miért nem hallgatja meg Isten az imáinkat?

Nagyon sokan fogalmazzák meg ezt a kérdést. Imádkoznak Istenhez és mégis azt tapasztalják, hogy ugyanolyan kínzó az életük, s talán még kínzóbb. S ilyenkor mindjárt arra gondolnak, hogy miért nem hallgatja meg Isten az imáikat, sőt, van egyáltalán Isten?

Amikor imádkozunk, akkor (gondolatban vagy szóban) ahhoz a szellemi lényhez vagy lényekhez fordulunk, akit vagy akiket megszólítunk, akire vagy akikre gondolunk. A kapcsolat ezzel létre is jön, s az adott szellemi lény érzékeli is mindazt, amit feléje intézünk. Persze legtöbbször az esetleges érkező választ mi már nem tudjuk érzékelni, hisz mi (még) testben élünk, mely jelentősen tompítja, leárnyékolja a lelki (gondolati) érzékelésünket.

Bár a legtöbben Istenhez fordulnak, aki természetesen egy létező szellemi lény, s az imáinkról tudomása is lesz, de imáink valójában mégsem hozzá "érkeznek be" a legtöbb esetben, hanem a saját, közvetlen szellemi feljebb valóinkhoz. Kicsit hasonlatos ez ahhoz, mintha egy nagy cégben alkalmazottként dolgoznánk és panasszal vagy javaslattal szeretnénk élni. Ott sem a főigazgatót találhatjuk meg közvetlen, nem ő hozzá fordulhatunk, hanem a közvetlen felettesünk valamelyikéhez.

Az imáink tehát minden esetben meghallgatásra találnak. Azonban az, hogy milyen mértékben és milyen módon válaszolhatnak nekünk, segíthetnek bennünk, a szellemi segítőink, kizárólag a most megélni szükséges sorsutunktól függ. Ezzel mi most a testi életünk alatt nem vagyunk tisztában, de odaát nagyon is ismerik a sorsutunkat, melyet a leszületés előtt volt szükséges megterveznünk a lelki előzményeink, karmánk alapján. Ha imáinkra nem érkezik válasz és segítség, akkor az csak azért fordulhatott elő, mert nem állt módjukban segíteni nekünk. Mert az adott segítség éppen a megélni szükséges sorsutunk ellen tenne. Tehát, bár most ezt megérteni nehéz olykor, de valójában a saját lelkünk érdekében nem segítenek, nem segíthetnek. Olykor az is oka lehet, ha nem tapasztaljuk a segítségüket, hogy bár segítettek, de azt mi mégsem vettük észre, vagy másnak tulajdonítottuk azt. Mert azért azt fontos megemlíteni, hogy ha módjukban áll segíteni, akkor azt meg is teszik.

Ami a sorsutunk része, azt illetően persze segítenek a szellemi segítőink, a külön kérésünk nélkül is, de mégis, vannak olyan helyzetek, amikor igenis helye van az imának, a szellemi feljebb valóinknak intézett kérésünknek. Egyrészt mert kérni, szépen kérni, s megköszönni, különben is egy tiszteletre méltó dolog, másrészt vannak olyan helyzetek, melyben csak akkor segítenek, ha erre külön kérjük őket (s persze, ha segíthetnek).

Képzeljük el, hogy éppen vizsgán ülünk és dolgozunk a tételünkön. S kérnénk a tanárt, hogy segítsen nekünk, mert elakadtunk. Kapnánk segítséget? Nem valószínű. Legalábbis érdemben nem. Hisz az a tanár állásába is kerülhetne, nekünk meg egy tisztességtelen eredmény elérését adná, melyért nem mi dolgoztunk meg. Egy jó tanár nem csinál ilyet és egy jó diák ezt meg is érti.

Természetesen, ettől függetlenül, része kell legyen az életünknek az ima, és fontos, hogy azt kellő alázattal és szeretettel tegyük. A saját szavainkkal fogalmazzunk és mondjuk el szellemi segítőinknek, amit szeretnénk. Köszönjük meg, hogy meghallgattak bennünket, de ugyanakkor fogadjuk el, hogy nem mindig tudnak segíteni. S ha nem segítenek, akkor az nem azt jelenti, hogy ők nem is léteznek, vagy hogy nem akarnának segíteni, hanem azt, hogy nem tehetik. Hisz a most megélni szükséges sorsutunk szempontjából az káros lenne, melynek megtörténtét mi is bánnánk, odaát.

Mi most egy vizsgán ülünk, és csak abból dolgozhatunk a legtöbb esetben, ami bennünk van. Döntően olyan feladatok szerepelnek a vizsgalapon, amire már felkészültünk otthon, de ha bizonyos részei mégsem mennének, akkor tudnunk kell, hogy számtalanszor újra írhatjuk a dolgozatunk most elhibázott részeit, egy következő alkalommal.

Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu

Az én Miatyánkom. Tánczos Katalin. Hajléktalan Költőnő verse - videó
https://www.youtube.com/watch?time_continue=20&v=tDViD52vWxw&feature=emb_logo

Kapcsolódó írás:
Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM :
https://dszilvia.blogspot.com/2017/04/tanczos-katalin-az-en-miatyankom_30.html

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a „rossz” – erre van Istene!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba – hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a „kisember” fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdag” milliót költ: hogy „éljen”,
S millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül – sőt –, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy – tagadd meg „ŐT”,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a „nagyhatalmak” a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt, ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a „rossz”, támad s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen-szelíden,
Távozz, Sátán – szűnj, vihar!
BÉKE s CSEND legyen!
Miért féltek, kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

Tánczos Katalin
 

A halál képzete, a lélek és az égi dimenziók az ősi magyar hitvilágban

 A halál képzete sokféleképpen terítékre kerül az egyes korok, a különféle népek és az eltérő iskolák tálalásában. A magyarság esetében a halál a lélek fogalmán keresztül válik érthetővé. Méghozzá egy olyan lélekben hittek elődeink, amely a halál után egy másik létmódban folytatja életét. így lényegileg halhatatlan!

Őseink tudták és hitték, hogy a testet egy lélek élteti. Ezt bizonyítja, hogy magyar nyelvben létezett már a „lélek” szó a katolicizmus beáramlása előtt. Sőt mit több, a lélek szavunkat kifejezetten a lehelet szóval kapcsolták össze. (Képes beszédre vall a manapság használatos: „kileheli a lelkét” mondás is)

A magyarok túlvilágról alkotott eszméje szerint a halott lelke felszáll a mennybe és onnan figyeli a földön maradottak életét. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy őseink tisztában voltak a lelkük halhatatlanságával, egyszersmind azzal a metafizikai ténnyel, hogy van túlvilági sorsuk.

Ez a tudat és hit hatotta át a temetkezési szertartásaikat és a halotti toraikat.

Klasszikus idézet következik: „te előttem fogsz menni és szolgálni fogsz nekem a túlvilágon”.

Idézzük fel Lehel kürtjének a történetét:

A Kálti Márk, majd Thuróczi János krónikájában (14., 15. század) is megidézett Lehel-monda szerint viszont Lehel és Bulcsú elfogatása és kivégzése során fontos szerep jutott Lehel kürtjének: „A császár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!« Lehel így felelt: »Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: »Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon.« Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották.” 
(Idézet: wikipedia)

Tehát az emberi létnek a ma elfogadott, tudományosnak tartott felfogásától egy jóval kiterjedtebb koncepciójával találkozunk mitológiai formában. A magyarok úgy hitték, hogy az „égig érő fa” egyik ágán foglalnak helyet a születésre várók, s ha elérkezik az idejük, akkor onnét szállnak le ebbe a világba. Ha pedig testüktől megválni kényszerülnek, akkor az életfa megfelelő ágára térnek vissza. Ha most az életfa ágait a szellemvilág egyes szféráinak és régióinak fogjuk fel, akkor tökéletesen érthetővé válik ontológiai és metafizikai szempontból ez a képes beszéd.

A magyaroknak kiforrott lélek-felfogásuk volt. Ismerték például a testi lélek vagy „lélekzetlélek” (lélegzetlélek) fogalmát, amely egyrészt a testben található életműködések zavartalan fenntartásáért volt felelős, másrészt az érzelmi és az értelmi funkciókért is. Itt tehát elsősorban az életerőt és az életre való képességet lehetővé tevő lélekfajtát értettek alatta. Ezt a lélektípust nem tévesztették össze a halhatatlanság kiváltságával bíró lélekkel, mivel őseink tisztán látták, hogy a testi lélek a test halála után feloszlik.

Azt a lélekfajtát, amelynek van a testtől független, önálló léte is – ilyen értelemben transzcendens mivolta és sorsa – szabadléleknek hívták.

Ennek fő tulajdonsága a testtől való elválás képessége és a szellemi világokat érzékelő képessége.

A szabadlélekről úgy tartották, hogy ez az ember második énje, vagy hasonmása. Ezért emlegették árnyéklélekként is.

A szabadlélek olykor meg tud mutatkozni az ember álmában is. Ilyenkor álomléleknek hívják. Ez az álomlélek képes olyan dolgokat is érzékelni, amelyek részint a múltunkban, részint a jövőnkben található eseményekkel állnak összefüggésben. Az álomlélek az emberi tudat számára szellemi üzeneteket, olykor médiumi álmokat is képes közvetíteni.

Az ősi magyar népek tudták, hogy amikor elalszunk, vagy elájulunk, vagy elrévülünk, akkor lényünk egy része kiszáll a testből – testen kívüli élmény! –, minekután a test magatehetetlenségbe süllyed, s csak akkor tér magához, ha ez a lelki esszencia visszatér belé, vagyis belészáll a lélek.

Mivel az emberek sokszor érzékelték mindkét énjüket: a testi lelket (mindennapi én) és a szabadlelket (álomén, hasonmás), ezért természetes volt számukra, hogy több formában is léteznek, s ezek közül a testi létforma csak az egyik.

Az álomlélek adta azt a lehetőséget és spirituális élményt elődeink számára, melyeket a „látomás” szóval lehet leírni. A látomás során a testből kilépő tudatosság meglátogatta az élő vagy a holt hozzátartozóit, s tudott velünk kommunikálni.

Ezen felül a szabadlélek, miként a neve is mutatja, képes volt nagy utazásokat tenni: a gondolat sebességével képes volt akár soha nem látott tájakon is barangolni, majd a következő pillanatba visszatérni a testéhez. Minden bizonnyal a léleknek ez a fajta „szárnyalása” adhatta annak az ötletét, hogy a lelket valamilyen madár alakjával kapcsolják össze és madáralakban ábrázolják. Ebből született a „lélekmadár” fogalma. Mivel úgy tartották róla, hogy a fejben székel, ezért fejlélekként is hívták.

Kétségtelen számomra, hogy a magyarságnak azért is lehettek magasabb rendű istenélményei – nem csak a papoknak, a nép egyszerű tagjainak is –, mert tudatában volt annak, hogy benne egy úgynevezett szabadlélek is létezik, amely nem csupán a múlandó, napról napra változó személyiségét, hanem a teljes individuumát ki tudja fejezni.

A megboldogultnak azt a túlvilági életet folytató részét, amely a valódi személyazonosságot is megőrizte, halotti léleknek is hívták.

Az már a népi hiedelem kategóriába esik, hogy amikor valaki meghalt, akkor szimbolikusan is azzal könnyítették meg a lélek eltávozását, hogy kinyitották számára az ablakot. Ugyanakkor úgy gondolták, hogy a lélek csak a földbe helyezés után hagyja el végleg a testét.

A tükröket lefedték egy kendővel vagy megfordították, s az órát is megállították, mondván, a lélek vissza ne térjen. A tükröket azért is fedték le, mert meg kívánták kímélni az elhunytakat attól, hogy a tükörben megpillantsák magukat.

A koporsóba pedig azért is helyeztek némi pénz, hogy az elhunyt azzal tudjon fizetni a túlvilágon, amikor átkel a mennyország hídján.

Azt kell mondjam, hogy a kereszténységet népünkre erőltették, s ezzel igyekeztek ősi vallásunk hagyatékát eltörölni. A magyar halhatatlan hősök helyett katolikus szenteket, a szakrális uralkodónk helyett egy Róma által „felszentelt” és megerősített uralkodót ültettek, ősi nem-keresztény (pogány) ünnepeink és rítusaink helyébe keresztény ünnepek és liturgia lépett.

A kereszténység felvétele és a nyugati érdekeket képviselő előkelők hatalomhoz juttatása megtette a hatását: az egységünket jelentő ősvallásunkkal megkopott, majdan pedig megszakadt a kapcsolatunk. Így vált szinte teljes mértékben enyészetté az az napkereszténység, amely a fent említett módon békét és boldogságot adott a magyarság számára. Leigázóink azonban gondoskodtak arról, hogy ez a tiszta vallás megszűnjék, s ami pedig megmarad belőle, az csupán babonának és mendemondának neveztessék.

Így érhető Kiszely Istvántól vett idézet:

„Mivel Európa háborúban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőt kellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és ősi hitét (vallását).”

Írta/Szerkesztette: Száraz György - http://boldognapot.hu

A magyar őstörténetkutatás és a nemzeti identitásunk - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=nlZIDTbK5cE
forrás: Száraz György

Világnézet és hit

Világnézet. Jó ez a szó. Arra utal, hogy milyen látószögből nézzük, érzékeljük a minket körbeölelő világot, annak részeit, és mit szűrünk le az egyedi észlelésünkből, mire következtetünk azokból. 

Ha manapság egy többfős társaság elkezd az élet dolgairól beszélgetni, nagy az esélye annak, hogy találunk a csapatban olyan személyt, aki materialistának, ateistának, illetve olyat, aki vallásosnak, és olyat is, aki ezoterikus szemléletűnek vallja magát. Igen, vallja magát, és hisz valamilyen szellemi, lelki törvényszerűségben, rendszerben. Hisz benne. Mindnyájuknak – a materialistának is – Hite, Vallása van.

Az egyházak, az oktatási intézmények, a pártok, a különböző csoportok egy része nagyon hasonlóan működik. Hierarchikus rend, vezetők mindenhatósága és a „kitagadás” fenyegetettsége a másként gondolkodó felé.

Díszes ruhát viselnek a papok, az egyetemi tanárok (talár), a vállalati vezetők (sötét öltöny). A vezetők híveiket kiválasztottként kezelik, és ha nem tartja magát valamelyik tag az általuk kínált hitrendszerhez, akkor kiűzik a közösségből: kizárják vagy megbuktatják, amivel a hitkatona elveszíti a kiválasztottakhoz való tartozás jogát. A vezetők egy részének az a fő célja, hogy minél többen tartozzanak alájuk az általuk ellenőrzött hierarchikus rendszerben. Ez áll az érdekükben, mert akkor nagyobb a hatalmuk és több a pénzük. Tisztelet valamennyi kivételnek!

Az egyénnek nincs könnyű dolga, mert úgy érzi, ha nem választ hitet, akkor nem tartozhat olyan csoporthoz, amely tagjai egymást valamilyen szempont szerint kiválasztottnak tartják. Magányos lesz, kimarad a hitközösség által nyújtotta erkölcsi és anyagi előnyökből. Gyerekkorunktól hallgatjuk: „Döntsd már el, mit akarsz! Hova akarsz tartozni? Mit akarsz csinálni?” A kérdések sokszor költőiek, mert általában ott a szelíd vagy kevésbé szelíd erőszak annak érdekében, hogy abban Higgyünk, amiben a közvetlen környezetünk Hisz. Választunk tehát, aztán leélünk hosszú éveket valamelyik hitcsoporthoz tartozva.

Megtapasztaltam – belülről vagy közelről szemlélve – több csoportosulás típust. Voltak olyanok, amelyekben egy ideig hittem is. Ez természetes. A nagyon magas szellemiségű és lelkiségű emberek képesek csak arra, hogy azonnal észrevegyék azt, ha be akarják sorozni őket az egy hitseregbe. Ők zsigerileg tiltakoznak. Én és még sokan mások nem tartozunk természetesen közéjük, ezért át kell mennünk nem egyszer keserű tapasztalásokon.

Ha ráébredünk a csoportvezetők manipulációjára, akkor – Hamvas Béla szavaival – éber emberek lehetünk.

Az ébredező állapotban megtapasztaljuk a magányt. Nem fizikai, hanem szellemi, lelki magányt, amelyben remekül sajnálhatjuk magunkat. Magunkkal vagyunk elfoglalva, keressük a menekülő útvonalakat, de mikor már eleget sajnáltuk magunkat az önmagunk teremtette helyzetünkben, és rájövünk, hogy ez az út nem vezet sehova, letesszük azt a tévhitet, hogy az ébredezéstől önmagában többek vagyunk másoknál (kiválasztottság brrrr!).

Csökkentjük végre az egónk méretét és előbb-utóbb körülnézünk. Rájövünk, hogy már sokan vannak az ébredezők, akik elfogadják azt, hogy folyamatosan alakulunk, formálódik az egyedi világnézetünk, és azt, hogy pillanatról pillanatra változó szögből látjuk a világot. Mindig pont úgy, ahogy senki más.

Ráébredünk arra, hogy ahelyett, hogy a saját szemszögünk (a magyar nyelv milyen érzékletes!) alapján leszűrt következtetéseket kérlelhetetlenül hajtogatnánk, sokkal jobb az, ha meghallgatjuk a másikat is. Hagyjuk, hogy elmondja nekünk az ő szemléletét, és megértjük, hogy az övé is egyfajta valóságot tükröz.
Elfogadjuk, hogy a másik szemszögét számtalan elem, életélmény, körülmény befolyásolja, amit mi nem élhettünk át pont ugyanúgy. 

Azt hiszem, ez a türelem és a tolerancia alapja, aminek ma híján van az emberiség jelentős része, és ezért válnak sokan manipuláció áldozatává és lesznek valamelyik hittábor, hittömeg tagjai, miközben a lelkük mélyén ők is magányt élnek meg.

Hiszem, hogy úgy tehetjük valósabbá a világnézetünket, ha minél több látásmódot megismerünk, megértünk és nem erőltetjük rá a másikra a mi szemszögünket. Elfogadjuk azt, hogy nem attól állunk biztosabban a talajon, hogy egy hitet (materialistát, ateistát, vallásosat, ezoterikusat, stb.) vallunk. Elmondjuk, amit gondolunk, de nem erőlködünk, nem akaratoskodunk, hanem közben szemlélődünk, élünk és az adott helyzetben a pillanatnyi tudásunk, világnézetünk alapján igyekszünk a legjobban dönteni. Gondolat Ébresztői lehetünk egymásnak.

(forrás: Csizmadia Attila természetgyógyász -kicsibudoar.hu)

A halál angyala – megtörtént eset

Eileen nővérként dolgozik és szereti a munkáját. De sosem gondolta volna, hogy valaha is találkozni fog a halál angyalával. 

Eileen élete a kórházon kívül a családjáról szól. Szoros a kapcsolatuk.

"Anyukám elmondta, hogy a nagynénim kórházban van egy daganatot távolítottak el a szívéből és jelenleg senki sem biztos semmiben. Tudtam, hogyha meglátogatom, akkor lesznek kérdések, hogy mit gondolok az állapotáról, mik lehetnek a kiváltó okok és mit jósolok a jövőre nézve."

Eileen felszáll az első repülőgépre és este a nagynénijéhez ér. Eileen lánya nemrégen ment férjhez A nagynéninek nagyon sok kérdése volt az esküvőről és látni akart egy pár képet is. Hirtelen érezni lehetett egy határozott hőmérséklet változást a szobában.

"Ilyenkor az ember magyarázatot keres. Például megnézi, hogy be van-e kapcsolva a légkondi. De csak szellőztetőre volt állítva, nem fújt hideg levegőt."

Ahogy a hőmérséklet leesett, a nagynénje állapota is romlani kezdett. Furcsán kezdett köhögni, egyre erősebben, olyan módon, ami megijeszti az embert, mert elkezdett fuldokolni. Gyorsan töltött neki egy kis vizet és odaadta neki, hogy abbahagyja a köhögést. A nagynénje azt mondta jól van, de Eileen gyakorlott szeme mást látott. A kinézete és a viselkedése alapján azt feltételezte, hogy rákja van és ráadásul a rák már szét is terjedt a testében. A szomorúsága hirtelen rettegésbe csapott át. A feje felett az ágy végében ott volt egy árnyék. Senki sem volt a szobában, fogalma sem volt, hogy honnan jöhet. De egyre sötétebb és sötétebb lett.

"Keservesen igyekeztem megfejteni, hogy mi lehet az. Ahogy figyeltem, úgy tűnt, mintha egy fej kezdene kirajzolódni, pontosabban egy csuklya. Borzasztóan ideges lettem. Szinte belefagytam a székembe és éreztem, hogy remegek. Aztán megláttam a többi formát is. Mintha szárnyak lettek volna. Most is halálra vagyok rémülve. Soha életemben nem láttam még ilyen felzaklató dolgot.

Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat. Nem tudhattam, hogy tőlem akar-e valamit, vagy esetleg a nagynénémtől. Abban a pillanatban a nagynéném megint elkezdett nagyon durván köhögni. Köhögött és csak köhögött, az arca kezdett kékülni, és akkor az a valami a két kezét a fejére tett, és a köhögés abbamaradt. Nem tudtam, hogy mire készül, de féltem tőle, hogy esetleg bántani akarja. Ahogy visszaidézem ezt még mindig teljesen kiborulok tőle."

Azt kérdeztem: Ki vagy te?

Erre azt mondta: Tudnod kéne, hogy ki vagyok.

"Abban a pillanatban visszaemlékeztem egy évekkel korábbi műtétemre. A lény megkérdezte tőlem, hogy készen állok-e? Azt feleltem, hogy igen, de van egy feltételem. Szeretném még egyszer látni a családomat. És amikor kimondtam, volt egy olyan élményem, hogy kiléptem a testemből. A házunkban jártam, a konyhai mosogató mosatlannal teli, felmentem az emeletre, megnéztem a lányaimat, a fiamat, a férjemet, teljesen megnyugtatott minden, amit láttam."

Mikor Eileen látogatása véget ért, visszakerült a kórházba. 

Ahogy készült a halálra az entitás meggondolta magát.

 Ezt a jelenséget asztrális kivetülésnek nevezzük, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk a tudatunkat máshol megjeleníteni. 

Azok az emberek, akik közel jártak a halálhoz gyakran megtapasztalják ezt az élményt.

Emlékszem rád. – mondta Eileen.
Nem fog felépülni. – válaszolta a lény.
Ki vagy te? – kérdezte Eileen.
Azrael. 

Ő volt az, a halál angyala. 

A nagy kaszás. Konkrétan láthattam az arcát. Rettenetesen ijesztő volt. Úgy éreztem, hogy elhányom magam, annyira ocsmány volt. A halál angyala azt mondta: 

Ne félj! Azért jöttem, hogy segítsek neki átlépni az életből a halálba.

A beszélgetés után eltűnik, majd váratlanul előbukkan.
Békésen fog meghalni, mi még találkozunk.

Aztán eltűnt, beleolvadt a falba. A nagynéném nagyon békésen halt meg. Ennél többet senki sem kívánhat.

Eileen riasztja a nővéreket a nagynénje miatt majd elhagyja a kórházat. Eileen most is nővérként dolgozik. Azóta nem találkozott a halál angyalával.

A paranormális tanokban ezeknek a szárnyas lényeknek fontos szerepük van. 

Az Ábrahámizmusban például számtalan ilyen angyalnak nevezett lénnyel találkozhatunk. Sok történet és hagyomány létezik a halál angyalával kapcsolatban. Az egyik elmélet szerint az a dolga, hogy megölje és elvigye az embereket. Egy másik elképzelés a halál angyalával kapcsolatban, hogy az a dolga, hogy segítsen. Ebben az esetben Azrael, egy nagyon jóindulatú lény, aki egyike a hét arkangyalnak. Így bármennyire is rémisztő a kinézete, a halál angyala azért érkezett, hogy segítsen a nagynéninek meghalni. /Morgan Knudsen, paranormális kutató/

(Forrás: Elátkozott kórházak dokumentumfilm - Holics-Mester Marianna - kicsibudoar.hu)

Kapcsolódó írás
Kell-e félnünk a halál angyalától?

 https://dszilvia.blogspot.com/2017/03/kell-e-felnunk-halal-angyalatol.html

A tudatlanság – Carl Jung és a Dalai láma

Egy kiváló, tisztán látó nyugati pszichológus, pszichiáter dr. Carl Jung meg­állapította, hogy minden valóság végül is csak pszichikai valóság, melyet meghatároz a tudatosságunk vagy épp a tudatlanságunk. 

- Carl Gustav Jung -

pszichiáter, pszichoterapeuta és pszichológus

Rámutatott, hogy belső pszichés környezetünk mindenkor meg­határozza viselkedésünk és tapasztalásunk mintáit. Gondolataink és hozzáállásunk, belső és személyes adottságaink oly erőteljesen áthatják a levegőt, amit beszívunk, hogy nem tehetünk mást: úgy éljük meg saját természetünket, mintha az a valóság volna. Sőt, Jung egyenesen odáig ment, hogy azt állította, valójában egy­általán nincs is tapasztalatunk a külső világról, hanem csak sa­ját, belső világunkról, amely mind bennünk, mind körülöttünk mindent bevon.

Folytatva a gondolatmenetet, kijelentette, hogy a modern embert fenyegető valódi katasztrófák nem fizikai vagy biológiai természetűek, hanem, ahogy ő nevezte: „pszichikai járványok”, amelyek nagyobb léptékben háborúk és forradalmak formájában jelennek meg. Ezek a katasztrófák különféle formákat ölthetnek az egyén összeomlásától a tömegverekedésig, a nyugtalanság és szorongás általános érzésétől az életcéljaink széles körű elveszté­séig.

A probléma gyökerét Jung a fej és a szív között bekövetkezett belső hasadásban látja, amely egyre csak szélesedik bennünk és rajtunk keresztül a társadalom egészében is, veszélyes vákumot teremtve, amely elkerülhetetlenül súlyos eseményekhez fog ve­zetni. A szerencsétlenségek Jung szerint éppen ezért a modern társadalomban keletkezett űrből fakadnak.

Ennek megfelelően meg volt róla győződve, hogy korunk be­tegsége (lelki tudatlanság) leküzdésének kulcsa, hogy több figyelmet fordítunk az emberi természet lélektanának megértésére:

"…az egyetlen valódi veszély magában az emberben rejlik. Ő jelenti az igazi veszélyt, és szánalomra méltó, hogy ennek mennyire nem vagyunk tudatában. Semmit se, vagy csak alig tudunk valamit az emberről. Pszichéjét tanulmányozni kell, mivel a közelgő veszedelem belőle fakad. 

– Szemtől szemben – BBC-interjú dr. Junggal, 1959 "

Jung erős kijelentése összhangban van a tibeti buddhista gon­dolkodásmóddal, amelyet a dalai láma példákon keresztül szem­léltet tanításaiban. Ezekben kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy amikor külső csapással nézünk szembe, magunkba kell néz­nünk, lelkigyakorlatokat alkalmaznunk, hogy eloszlassuk zavaros érzelmeinket, indulatainkat. Szerinte a valódi rombolást ezek a háborgó érzelmek végzik, ezek a végtelen szenvedés gyökerei:

"A külső ellenségek, bármily kegyetlenek is legyenek, csupán egyetlen életünkre vannak hatással. Nincs hozzá hatalmuk, hogy ezen az életen túl is ártsanak nekünk. Ezzel szemben a zavaros érzelmek, belső ellenségeink jövendő életeinkben is minden kétség kívül szerencsétlenséget okoznak. Valójában ezek a legveszélyesebb ellenségeink. 

– A dalai láma: A meditáció szakaszai "

A dalai láma szerint tehát legrosszabb ellenségünket önma­gunkban, saját elménkben kell keresnünk. Így, amikor úgy tűnik, hogy az ellenség a külső világban is kézzelfoghatóvá válik, pozi­tív befolyást gyakorolhatunk magunkra és az emberiségre is, ha urai maradunk érzelmi reakcióinknak, belső érzéseinknek és erős indulatainknak. Ezeknek az érzelmi reakcióknak a megnyirbálá­sával, megfékezésével és átalakításával szebb jövőt teremthetünk mind magunk, mind a világ számára. Ez a mi belső Mont Eve­restünk, amit meg kell mászni. Senki sem állítja, hogy ez könnyű feladat, de vagy csak gondolkodunk róla, vagy ténylegesen neki is kezdünk, hogy elérjük a csúcsot.

A szenvedéstől mentes jövő legnagyobb akadálya alapvetően a lelki tudatlanság, amely vakká teszi az embert a valóságra. Elő­segíti az „én”, az „engem” és az „enyém” illúzióját, amely elvágja az embert az őt körülvevő világtól. A tibeti létkerékben körbe-körbe vánszorgó vak ember a szimbóluma ennek a tudatlanságnak.

Csapdába ejtette az értelmetlen létezés látszólag végtelen ismét­lődése. Az önmagára irányuló tudatosság minimális szintje vagy a legkisebb próbálkozás egy csöppnyi bölcsesség elérésére már meghaladja erejét. Olyan a tudatlansága, mint lónak a szemellen­ző. Szűklátókörűsége rendszerint csapdába ejti. Éppen ezért a leg­fejlettebb és leghatékonyabb gyógyszerek, kezelések, terápiák sem állíthatják helyre egészségünket, oldhatják meg problémáinkat, ha továbbra is tudatlanságban élünk.

Mindaddig, amíg tudatlanság­ban maradunk, a testünkhöz való kötődésünkből fakadó érzelmek továbbra is szenvedést, depressziót és betegséget fognak okozni.
Rengeteg tibeti gyógyszer és kezelési eljárás létezik, amelyek segíthetnek az embereken, de a legjobb tanács, amit az egész­ségüket megőrizni vágyóknak adhatunk, a következő: 

Gondolkozz, mielőtt beszélsz.
Gondolkozz, mielőtt eszel.
Gondolkozz, mielőtt döntesz.
Gondolkozz, mielőtt cselekszel.

Dr. Pema Dordzse – Tibeti Spirituális Gyógyászat

- forrás: Holics-Mester Marianna -kicsibudoar.hu -

Kapcsolódó írás
Carl Gustav Jung élménye 

https://dszilvia.blogspot.com/2017/10/carl-gustav-jung-elmenye.html 

- - - - - - -

Oliver Shanti eMao - videó

Dr. Doreen Virtue - Őrangyalod üzenetei

Mindannyian halljuk a Mennyek hangját - a hang a szívünkön, a megérzéseinken keresztül továbbítódik. De csak akkor, ha megengedjük, hogy ezek elérjenek bennünket formális vagy ismétlődő imáink során. Az angyalok logikája csodálatos érthető, mégis felfrissítő módon különbözik a halandók gondolkodásától. Az arkangyalok és angyalok segítenek kigyógyítani bennünket mélyen gyökerező félelmeinkből, és ezért hatásosan tudják megnyitni a hallás, a látomás és tapintás érzését.

Hogyan lásd az angyalaidat?

 Az angyalok vágynak arra, hogy vizuálisan lépjenek veled kapcsolatba, éppen annyira vagy jobban, ahogyan te vágysz rá. Azzal segítik a velük való kommunikációt, hogy egyértelművé teszik a jelenlétüket. Az Angyal Látomások (Mandala-Veda, 2003) számos történetet mond el olyan emberekről, akik kapcsolatba kerültek az angyalokkal.

 Milyen érzés látni az angyalokat? 

Nagyon sok tanítványom, aki részt vesz a spirituális képességeket fejlesztő kurzusaimon, tévesen azt hiszi, hogy a tisztánlátás azt jelenti, hogy az angyalokat tiszta, áttetsző figuraként látjuk, akik ugyanúgy háromdimenziósak, mint az emberek. A látomást nem lelki szemeiken kívül képzelik el, hanem azt várják, hogy a fizikai világban jelenjenek meg.
A tisztánlátásra való legtöbb példa hasonló azokhoz a mentális képekhez, melyek akkor fordulnak meg az elmédben, amikor álmodozol vagy éjszaka álmodsz. Csak azért, mert lelki szemeid előtt jelenik meg a látomás, nem teszi a víziót kevésbé valóssá vagy élénkké. Amikor ezt elmagyaráztam a tanítványaimnak, gyakran így kiáltottak fel: "Ó, tehát végül is látom az angyalaimat!" Akarattal és gyakorlással a legtöbb ember képes fejleszteni azt a képességét, hogy az angyalokat a mentális szférán kívül lássa úgy, hogy a szeme nyitva van. Más szóval, ránézel egy emberre, és látod, hogy egy angyal a személy válla felett szálldos. De a kezdő tisztánlátóknak általában be kell hunyniuk a szemüket, miközben egy embert "vizsgálnak". Aztán, lelki szemei előtt a kezdő tisztánlátó látja a szemlélt személy őrangyalait.

 Néhány ember tisztánlátása kezdetén fényeket vagy színeket lát. Mások az angyalok fejének vagy szárnyának tünékeny vízióit látják. Megint mások színtelennek és áttetszőnek, vagy mások teljes alakban látják az angyalokat, fénylő hajjal és ruházatban.
Stresszes időkben vagy intenzív imádkozás után néhány embernek élénk angyallátomásai vannak, amely hasonló egy jelenéshez. Nyitott szemmel és teljesen éberen látják az angyalokat. Az az angyal vagy úgy néz ki, mint egy ember, vagy hagyományos angyali megjelenést ölt, szárnyai vannak és köpenyt visel. Az angyal tisztán láthatóan ott van. Az adott személy lehet, hogy meg is érinti vagy hallja az angyalt, de nem veszi észre, hogy nem is ember volt, egészen addig, amíg az angyal el nem tűnik.

Fénykörök a fotókon

Újabban az angyalok "fénygolyóként" mutatják meg magukat a fényképeken. Ha szeretnél bizonyítékot az angyalok létezésére, a filmeken megláthatod őket! Fehér fényként jelennek meg, amikor a fotókat előhívják.

Hogy lásd ezeket a fényköröket, a legjobb, ha egy újszülöttről vagy egy spirituális beállítottságú emberről készítesz fotót. Vagy, próbálj akkor fényképeket készíteni, amikor metafizikai előadáson veszel részt, melyen az angyalokról is szó esik. Tucatnyi ilyen kört fogsz látni, amikor előhívatod a képeket. Ez a módszer akkor működik a legjobban, amikor megvan benned a szándék, hogy angyalokat láss, miközben a fotókat készíted. Gondolatban kérd meg az angyalokat, hogy jelenjenek meg, amikor elkattintod a gépet.

 Más angyali látomások 

ÁLMOK

A Virginiai Egyetemen dr. lan Stevenson már rengeteg "álom látogatást" jegyzett fel, amelyek során az emberek álmukban elhunyt ismerőseikkel vagy angyalaikkal találkoznak. Dr. Stevenson azt mondja, hogy "az élénkség mértéke" az a tulajdonság, mely megkülönbözteti a puszta álmokat az igazi látogatásoktóI. Ebbe beletartoznak az élénk színek, az intenzív érzelmek
 és a több-mint-valóság érzete. Amikor egy álomlátogatásból ébredsz fel, az érzés tovább marad veled, mintha csak egy átlagos álomról lenne szó. Még évekkel később is lehet, hogy visszaemlékszel az álomlátogatás részleteire is.

ANGYALI FÉNYEK

A fényvillanások azt jelzik, hogy az angyalok a közelben vannak. Az energia felvillanását látod, amint az angyalok áthaladnak a látómeződön. Ez a hatás hasonló ahhoz, amikor az autó kerekének szikrázását látod. Ez egyszerű dörzsölődés, és azt jelenti, hogy spirituális látásod igazodik az energiahullámokhoz. A közönségem fele szerte a világban arról számol be, hogy rendszeresen látja ezeket a fényfelvillanásokat. Sok ember vonakodik ezt bevallani, mert félnek attól, hogy mások azt hiszik majd, hogy hallucinálnak. De nem így van. Angyalt látni nagyon valóságos és normális élmény.

 SZÍNES KÖD

Zöld, lila vagy más színű ködöt látni annak a jele, hogy angyalok társaságában vagy.

ANGYAL ALAKÚ FELHŐK

Ha felnézünk az égre, és azt vesszük észre, hogy egy felhőnek angyali formája van, az is egyik módja annak, hogy az angyalok tudassák, hogy velünk vannak.

JELEK

Egy madártoll, egy érme, egy megállt óra, fényvillanások, vagy más vizuális különlegességek tudatják veled, amit az angyalok mondanak: "Hello, itt vagyok."
Az elhunyt szeretteink gyakran úgy hozzák a tudomásunkra, hogy a közelünkben vannak, hogy madarakat, színes pillangókat, éjjeli lepkéket vagy különleges virágokat küldenek hozzánk.

LÁTOMÁS

Ha lejátszol egy gondolati kép-mozit, mely valós információkat nyújt egy személlyel vagy helyzettel kapcsolatban, vagy utat mutat életcéloddal vagy a változtatásokkal kapcsolatosan, akkor az annak a jele, hogy az angyalok jelen vannak. Vagy valami szimbolikus dolgot veszünk észre például. Amikor találkozom egy egészségügyi dolgozóval, változatlanul egy nővér sapkát látok a fején. Az angyalok gyakran küldenek ilyen információt felénk, különösen, amikor azon fáradozunk, hogy a világot egy jobb hellyé varázsoljuk.
 

(Dr. Doreen Virtue: Őrangyalod üzenetei - részlet a könyvből)

A szerzőről 

Doreen Virtue tisztánlátó pszichoterapeuta, aki a Chapman Universityn doktorált, egy vezető magánegyetemen Kaliforniában, Orange-ban. Dr. Virtue 22 könyv szerzője. Észak-Amerika szerte, tart előadásokat az angyal-terápiáról, angyalokkal való kommunikációról, spirituális gyógyításról, és más spirituális, pszichológiai témákról. Tanítványai közül sokan dolgoznak az orvostan és a pszichológia területén.

dr Doreen Virtue fényküldöttek útja:

 https://vdocuments.site/dr-doreen-virtue-fenykueldoettek-utja.html

Menj a szabadba mindennap! – Doreen Virtue -videó

 forrás: Édesvíz Kiadó

Őrangyalok: egy rejtélyes idegen érintette meg a boltos vállát, ez mentette meg a haláltól…

Pillanatokon és centiken múlott annak a török boltosnak az élete, akinek úgy tűnik egy védő angyal mentette meg az életét. Ráadásul a bolt biztonsági kamerája felvette az egész bizarr jelenetet… 

A 40 éves Serdar Binici’yi egy kisbolt tulajdonosa a törökországi Adánában. 2019. március elején, amikor a furcsa eset történt, éppen arra készült, hogy bezárja a boltot éjszakára. Mivel a járda keskeny, a bolt cuccai pedig a járda egy részét is elfoglalták, a tulaj a járda szélén állt, háttal az útnak.

 Egyszer csak egy érintést érzett a vállán, amire megfordult, hogy ki lehet az. Ebben a pillanatban a mögötte elhaladó teherautó hátuljáról egy hatalmas vasrács csapódott le. Serdar épp hogy észrevette, és el tudott hajolni előle. Ha nem fordul meg, nem veszi észre, és alighanem borzalmas sérüléseket szenvedett volna, de lehet, hogy ott és abban a pillanatban szörnyethalt volna.

Tanácstalanul álldogált még pár másodpercig, azt nézve, ki lehetett, aki megkocogtatta a vállát, de senkit sem látott a közelben a teherautó sofőrjén kívül, aki visszatette a hatalmas vasrácsot a kocsira.

 A boltos később visszanézve, hogy mi történt pontosan, és a hideg futkározott a hátán, amikor szembesült azzal, hogy egy ismeretlen férfi sétált el a háta mögött és ő kocogtatta meg a vállát, majd eltűnt. 

Ha nem teszi, a boltos alighanem mára már nem élne. Az ismeretlen megmentette az életét, de akkor és ott nem látta őt sem az eset előtt, sem utána másodpercekkel. Állítása szerint üres volt az utca, de legalábbis senki sem járt olyan közelségben, hogy hozzáérjen a vállához.

Sokak szerint alighanem egy védangyal lehetett, amilyen mindegyikünknek van, és csak akkor lép közbe, amikor szükség van rá.
(forrás:kisertetvadasz.hu)

Miksa Gyula írása

Bemutatkozás helyett

Szerény ruhába öltözött lélekként jöttem a világra, 1945. januárjában. A bábaasszony pincéjében születtem, úgy hogy közben felettünk robogott át a német és az orosz hadsereg.

Szüleimtől – erre az életemre – a Miksa Gyula nevet kaptam. Az anyagi világba gabalyodva éltem 50 évig, hit és szeretet nélkül, kétségek, félelmek között, bűnben.

Rákos beteg lettem. Azt hittem, végem. 1995. szeptember 20-án, egy éjszakai látomásban, megrendítő módon, teljes szellemi újjászületést éltem át, hitetlen istentagadóként, kegyelemként („A kegyelem meg nem szolgált jutalom.” Hamvas)

Olvasni kezdtem. A kezem alá simultak olyan könyvek, amiket idáig észre sem vettem. Müller P., Hamvas B., Kodolányi J., Várkonyi N. Tanított a könyveiken keresztül. A bennem zajló átalakulás rendkívül gyors volt, fő irányai a következők voltak:

- Határozott belső béke, szilárd hit a megtapasztalt Istenben

- A félelem, aggódás teljes megszűnése

- Az életem egyszerűvé vált, megszűntek a harcaim az emberekkel

- Soha nem ismert emberszeretet alakult ki bennem.

Az alábbi írásaim 2005-től születtek, vagy hajnali órákban, vagy meditációban jelentkeztek. Ezek az írások egy más tudatállapot gyümölcsei, amit én is csak kaptam. Ajándékok, amelyet szeretettel osztok meg veletek.

Solymár, 2010. október 27.
Miksa Gyula


TESTVÉREK KÖZÖTT

  Pilisszentkereszt mellett, mélyen benn az erdõben, van egy forrás. A helyet Mária forrásnak, vagy Szent Kútnak nevezték el az emberek. Az odavezető ösvény csak gyalogosan járható. Vize jó ízű, lágy és a természetgyógyászok szerint olyan rezgésszáma van, ami kedvező az emberi szervezet számára. Tiszta, vegyszermentes élő víz. Gyógyító hatásának híre az 1920-as évektől napjainkig terjed és erõsödik. Az ösvény menti fákon Mária-képek vannak és alattuk a vázákban mindig friss a virág.

                           Csapvizünk minőségét ismerve nem meglepő, hogy igen sokan vállalják a cipekedést és idejárnak ivóvízért. Magam közel két éve használom és terjesztem a hírét. Ma is a forráshoz készülök egy barátommal, aki megkért, mutassam meg az odavezetõ utat. Délelőtt tíz órakor indulunk. Velünk tart a barátom két unokája is. Pilisszántón keresztül egy gyönyörû erdei úton jutunk el Pilisszent-keresztre. Mindkét falut szlovákok lakják, évszázadok óta. A hagyományok szerint ezen a környéken volt a híres, magyar alapítású Pálos rend központja a középkorban.

Sok a kiránduló, amit Dobogókő közelsége is magyaráz. Mint mindig, most is sok emberrel találkozunk. A forráshoz igyekvőket messziről meg lehet ismerni. Bevásárló kocsit húznak, kezük kannákkal van tele.

A két gyerek előrevágtat, mi követjük őket, kocsijainkat húzva. Néhány igen régi emléktáblán az egykori betegek köszönik meg Máriának a gyógyulásukat. Az egyik kanyarban, termetes vadkörtefa áll. Törzsébe valaki Máriát faragta bele domborműként. A fa túlélte a dolgot és tele van terméssel.

Még egy kis emelkedő és megérkeztünk, itt a forrás. A víz terméskőből rakott falból folyik két csövön keresztül, bele egy ovális medencébe, ami lapos kövekbõl lett építve. A kis medencében 20 cm-es a víz, majd a túlfolyón átbukva, elcsordogál a völgybe. A forrás mellett fedett Mária-oltár áll. Előtte néhány pad, pihenésre, imára, meditációra.

A barátommal, megtöltjük az edényeinket. Leülök pihenni. Ő a gyerekeket tartja szemmel. Négy-öt korábban érkezett ember van körülöttünk. Most nagyobb, zömmel nőkből álló csoport érkezik. Látszik rajtuk, hogy nem először vannak itt. A csoport zöme, öt nő és egy férfi, leveszi cipőjét és mezítláb, beleállva a tízfokos vízbe egymás kezét fogva kört alkot. Láthatóan meditációhoz készülődnek.

Több gondolat is átvillan rajtam, ahogy nézem őket. Ma is eleven az a meditációs élmény, amit több mint egy éve itt, a forrásnál éltem át. Aztán József Attila verssora, szinte világít bennem: „A hetedik te magad légy”.

Spontán cselekszem. Levetem a cipőm, zoknim és odalépek hozzájuk. Köszöntöm õket, majd megkérdezem, tudnának-e helyet adni a körükben egy idegennek? Rövid csend, majd megnyílt a kör, és két asszony ujjai simulnak a tenyerembe. Bemutatkoztam, majd röviden elmondtam 2005 júniusában itt, a forrás mellett átélt meditációs élményemet:

A meditatív állapot elérése után hatalmas, lüktető erő jelenlétét érzem. Lassan tisztul a kép. Egy hatalmas, dobogó szív belsejében vagyok. Látom a szívet átszövõ ereket. Érzem az összehúzódásokat, a dobbanásokat. Felemelem a fejem és magasan fenn egy íves, katedrálisra emlékeztető mennyezetet látok, ami nem tömör, hanem hasítások, áttörések vannak rajta. Az áttöréseken igen erős fény sugárzik át. A fényjelenség szélein a szivárvány színei kápráznak. Gyönyörű az egész jelenség. Az igazi meglepetés azonban akkor ér, amikor alaposabban szemügyre veszem az áttört kupolát. Kiderül, hogy nem katedrális, aminek először néztem, hanem egy óriási, fölém boruló tenyér. A fényjelenség pedig az ujjak között tör át. Nagy élmény volt, nem fogom elfelejteni.

Többen megköszönik a beszámolót, majd lassan mindenkinek lecsukódik a szeme. Hét ember áll egymás kezét fogva, mezítláb, a jéghideg vízben. Már nem érzem a hideget. Furcsa, bizsergő erőket, áramokat érzékelek és valamit az EGYSÉG öröméből. Tizenöt-húsz perc telik így el, majd lassan mindenki visszatér. Szótlanul nézzük egymást. A megnyílt szemekben szeretet, gyengédség és öröm van. Boldog pillanat.

Megköszönöm, hogy befogadtak, és kilépek a körből.

A barátom, aki csak a meditáció alatt látott meg a körben, kíváncsian kérdi, hogy honnan ismerem a társaságot. Nem hiszi el, hogy most látom őket először.

Megtörlöm a lábamat, amikor a meditáló körből, egy középkorú nő jön hozzám. Enyhe idegen akcentussal kérdezi: Honnan ismerlek téged? – Honnan jöttél? – kérdezek vissza. – Moszkvából – jön a válasz. – Ki vagy te? – jön az újabb kérdés. – Akit anya szült, az a testvérünk. Testvéred vagyok, azért ismertél meg.

A nõ szeme kikerekedik és könnybelábad.

Megölelem és arcon csókolom. Elfogadja és viszonozza. Felejthetetlen pillanat. A barátom csak csóválja a fejét, már végképp nem ért semmit az egészből.

Aztán begyűjtjük a gyerekeket, fogjuk a vízzel megrakott csomagjainkat és elindulunk vissza az ösvényen.

A lejtő végén, mielőtt elfordulnánk, hátranézek. Az egész társaság néz utánunk és integetünk egymásnak. Olyan lelkesen, mint a testvérek, akik lehet, hogy soha többé nem látják egymást.

Aztán megindulunk és megyünk tovább az utunkon.

Pilisszentkereszt, 2006. 09. 16.

Miksa Gyula további írásai:
 https://sites.google.com/site/miksagyulahonlapja/home

Miksa Gyula A halhatatlan lélekről - videó

 forrás:Antalffy Yvette-Hildegard

 https://www.youtube.com/watch?time_continue=42&v=w_woiZVi5A8&feature=emb_logo