Sri Chinmoy: Halál és újjászületés

  

Sri Chinmoy (1931-2007) egy spirituális tanító, aki egész életét az emberiség szolgálatának szentelte.

“Fizikai halálom nem az életem vége.

Örökké tartó utazás vagyok.”

(Sri Chinmoy)

 Élet a halál után: a magasabb és alacsonyabb világok

KÉRDÉS: A körülmények, melyek között valaki meghalt, befolyásolják-e azt, hogy hova jut a lélek, miután a testét elhagyta?

SRI CHINMOY: Ez főleg az illető tudatállapotától függ, ezt pedig egész életének fokozatosan felhalmozódó teljesítménye határozza meg. Jó tanítványaim, ha a halál pillanatában rám gondolnak, azonnal igen magas síkra kerülnek. Ha az anya meghal, miközben gyermekét védi, lelke felsőbb régióba kerül. Ha egy katona meghal, miközben hazáját védi a támadókkal szemben, szintén oda jut. Indiában volt idő, amikor férjük temetésén a feleségek bevetették magukat a halotti máglya lángjai közé. Az emberek azt mondhatják erre: ez öngyilkosság, és kérdezhetik: megengedhető ez? De ebben az esetben a feleségek nem kerülnek az alacsony, lelkiismeret nélküli világba, ahová rendszerint az öngyilkosok jutnak. Hihetetlen szeretetükért, és férjükkel való egységük jutalmaként Isten megáldotta ezen feleségek isteni tulajdonságait, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy lelkük fejlettsége szerint abba a világba kerüljenek, amelybe halálukkor egyébként is kerültek volna. Ugyanakkor akadtak feleségek, akiket a törvények kényszerítettek a rituális öngyilkosságra. Ők félelemből, kiszolgáltatottságból, és nem a szeretet és egység érzésétől vezérelve emésztették el magukat. Az őket megillető bánásmód mégsem ugyanaz a belső világban, mint azoké, akik saját akaratukból lettek öngyilkosok. Ezek a feleségek lelkük állapota szerint, az őket amúgy is megillető helyekre kerültek. Ugyanakkor azok, akik tiszta örömmel, párjukkal egységben adták életüket, olyan erős kapcsolatot hoztak létre férjükkel, amely eljövendő életeikben is fennmarad.

KÉRDÉS: Azt hallottam, hogy a rokonok és barátok könnyei az életből eltávozó léleknek nagy örömöt szereznek. Igaz ez?

SRI CHINMOY: Általában háromféle emberi lélek létezik: az első, amit közönséges, hétköznapi, felvilágosulatlan léleknek hívunk; a második a jóságos, de átlagos lélek; és végül a harmadik, a kimagasló, átlagon felüli lélek. Amikor egy átlagember meghal, körülnéz, melyik szeretett hozzátartozója sír utána. Ha azt látja, hogy senki sem, akkor nagyon elkeseredik, és ezt mondja magának: „Egész életemben minden erőmmel támogattam őket. Ezt a hálátlanságot!” Ezek az átlagos lelkek annyira kötődnek az övéikhez és a földhöz, hogy elcsüggednek, ha ebben az utolsó pillanatban szeretteik nem ismerik el eddigi szeretetüket és áldozatukat. Sőt még olyan felvilágosulatlan lelkek is akadnak, akikben gyűlölet és ellenséges indulatok támadnak, ha rokonaik nem siratják meg őket, és – miután elhagyták a testüket – egy testetlen formában térnek vissza, hogy szeretteiket megrémítsék. Az elhunyt a legvisszataszítóbb formát öltheti magára, s ha gyerekek is vannak a családban, elsősorban őket ijesztgeti. A második típusú ember segítőkész, aranyos és nagyon kedves volt családjához. Ő halála óráján azt érzi, hogy a szeretet és ragaszkodás köteléke örökké tart. Az ilyen ember nem akarja elhagyni a földi színteret. Úgy érzi, hogy egyedül ez a ragaszkodás képes fenntartani a kapcsolatot e világ és a másik világ között, így megpróbálja szeretteitől és barátaitól a legerősebb ragaszkodást, tartós vonzalmat és törődést kicsikarni. Ha azt látja, hogy szerettei és hozzátartozói semmi részvétet vagy sajnálatot nem mutatnak elvesztése miatt, hogy nem sírnak-rínak keservesen, akkor iszonyú fájdalom sújtja belső létében. Ekként érez: „Valami maradandót szeretnék itt létrehozni, de semmilyen segítséget nem kapok, sőt még családtagjaim együttműködésére sem számíthatok.” De az eltávozott lélek és a földi létben maradó lelkek között nem az úgynevezett emberi szeretet, nem az emberi ragaszkodás teremt örök, isteni kapcsolatot. A szeretet, a vonzalom, amely egymáshoz köti az emberi lényeket, soha nem tartós. Az csak olyan, mint a homokból font kötél. Egyedül az isteni szeretet örök, amely átléphet minden korlátot, túljuthat valamennyi akadályon. Most elérkeztünk az átlagon felüli, nagy lelkekhez, úgymond a spirituális mesterekhez. Mikor egy mester elhagyja testét és azt látja, hogy a tanítványai keservesen sírnak elvesztése miatt, sajnálatot érez, mert a követői eszerint nem méltányolták őt egészében mint spirituális mestert. Egy spirituális személy, aki megvalósította Istent, minden síkon egyaránt létezik. Tudata az egész világot áthatja, átitatja. Így, ha tanítványai elkeseredetten zokognak, mert úgy érzik, többet nem láthatják, akkor mesterüket az átlagember kategóriájába helyezik. Ez olyan, mint egy sértés. A mester tudja, hogy megjelenik majd azon tanítványai előtt, akik őszintén imádkoznak hozzá, akik kitartóan meditálnak és őszintén törekednek. Tudja, hogy mindenkor vezeti, alakítja és formálja majd őket. Pontosan tudja, hogy képes lesz eggyé válni velük, és ők is képesek lesznek erre. Így aztán természetesen elszomorodik, ha tanítványai ekként beszélnek: „Most elment a mester, és nem látjuk, nem halljuk többé, könyörgésünk hozzá hiábavaló, így semmi értelme imádkozni. Gyerünk, menjünk egy másik mesterhez vagy próbáljunk más eszközt találni spirituális fejlődésünkhöz”. Ekkor a spirituális mester sajnálatot érez amiatt, hogy szerettei fájdalmas könnyeket hullajtanak érte, míg az átlagembernek ez öröm. Igen, egy darabig a tanítványok sajnálatot éreznek, mert elvesztették mesterüket, és nem fogják őt fizikai alakban látni. De ez a szomorúság nem maradhat tartós, mivel a lélek öröme, a lélek erős szeretete és a mindent betöltő gondoskodás átjárja a tanítványokat, akik – lelkük vezetőjének – őszintén elfogadták a mestert. 

 

KÉRDÉS: Miért őrzik meg az emberek a testet pár óráig vagy akár néhány napig, miután a lélek eltávozott belőle? 

 

SRI CHINMOY: Azért, mert a rokonok látni akarják a földi maradványokat. Sajnálatot éreznek, mert ez a test az eltávozott életében segített nekik vagy szerette őket. Az apa nem látja az anya lelkét életében, de látja testét, így ahhoz ragaszkodik. Ezért mikor meghal, ameddig csak lehet, meg akarja tartani. Pedig a lélek eltávozása után a test használhatatlanná válik. Az egész csak olyan, mint amikor egy öreg, piszkos ruhát a szemetesbe teszel. Ha egy átlagos lélekről van szó, akkor az a ház közelében, az udvarban vagy valahol a közelben lebeg. Isten lehetőséget ad neki, hogy lássa, vajon a család valóban gondol-e rá, törődik-e vele, és a lélek is módot nyújt a családnak arra, hogy megmutassák, vajon igazán érdekli-e őket a halála. Pár órával ezután, általában tizenegy óra elteltével vagy akár többel is, a lélek eltávozik, és nem tér vissza többé. 

 

KÉRDÉS: Ha a keresőnek nem sikerült megvalósítania Istent földi tartózkodása során, lelke – miután elhagyta a testet – akarja-e Őt látni vagy megvalósítani? 

 

SRI CHINMOY: Minden lélek ragaszkodik ahhoz, hogy Istent láthassa, mivel a lélek közvetlenül Istentől jött. Mikor a lélek elhagyja a testet, először a vitális világba, majd a mentális világba, később a pszichikai világba, és végezetül a lélek saját világába: a lelkek országába kerül. Itt egy időre megpihen. Ezután, mielőtt lejönne következő újjászületéséhez, a léleknek egy beszélgetése lesz Istennel. A Supreme előtt kell állnia, és elmondania, mennyit teljesített előző életében. Ugyanakkor láthatja következő testet öltésének lehetőségeit, és ígéretet kell tennie a Supreme-nak. A célokat és eszméket, amelyeket a lélek – szerepéből adódóan – a kinyilatkoztatás és megnyilvánulás világában szolgál majd, a Supreme-nak jóvá kell hagynia. Van, amikor maga a Supreme mondja: „Ezt várom tőled. Próbáld meg ezt a kedvemért megvalósítani a földön.” 

A lélek, mely látja Istent és beszélget vele, olyan, mint egy idegen számunkra, mivel legtöbbünk még nem látott lelket a földön. Ha nincs szabad bejárásunk a lélekhez, ha nem halljuk a lélek hangját, és nem próbáljuk meg figyelni belső utasításait, teljes képtelenség Istent megvalósítanunk. Miután elhagyta a testet, minden lélek ugyanúgy látja Istent, ahogy én látlak, mikor előtted állok. De egészen más az, ha valaki a fizikai létben, itt a földön valósítja meg Istent. Itt ugyanis a teljes tudat - a fizikai tudat és az egyéni tudat - beleolvad az örök Fénybe és Boldogságba. Mikor spirituális könyveket olvasunk vagy másokat hallgatunk, úgy érezhetjük, Isten a miénk. De a tudatos egységünk az valami más. Amikor tudatosan érezzük, hogy Isten egészen a miénk, akkor belső életünk minden pillanatában, belső lényünkben érezzük a határtalan Békét. Beszélgethetünk, kívülről szemlélve izgatottak lehetünk, de belső életünkben a Béke, a Fény és Öröm tengere vagyunk. Amikor a Békének, a Fénynek és Örömnek ez a tengere behatol testi valónkba, fizikai tudatunkba, akkor nyilvánul meg belső isteniségünk a földön. A Mennyben képtelenek vagyunk bármit is kinyilvánítani vagy megvalósítani. Ha a lélek nem valósítja meg Istent, mialatt a földön, korlátok béklyójában van, akkor nem fogja Őt megvalósítani a saját világában. A megvalósulás csak fizikai léten keresztül érhető el. 

 

KÉRDÉS: Guru, látunk téged, amikor elhagyjuk a testünket? 

 

SRI CHINMOY: Ha igazi tanítványom vagy, akkor elkerülhetetlen, hogy láss engem, mikor elhagyod a testet. Ezt megígérem neked. Amennyiben valódi tanítványom vagy, akkor tudomásom és beleegyezésem nélkül nem halhatsz meg. Abban az órában majd közvetlenül előtted állok, és a hintómra veszlek. Arany-, ezüst- vagy bronzszekéren viszlek, majd meglátod. Ez egy olyan ígéret, amelyet a nagy spirituális mesterek adnak. Eljönnek majd, és elviszik tanítványaik lelkét. 

 

KÉRDÉS: Látunk-e majd téged, miután elhagytad a testet? 

 

SRI CHINMOY: Egy-két percig láthatsz engem egy álomban. A spirituális mesterek, mikor elhagyják a testüket, gyakran megnyitják tanítványaik harmadik szemét pár percre. 

 

KÉRDÉS: A halál után mindenki láthat majd téged a belső világban? 

 

SRI CHINMOY: A lélek birodalma nagy kiterjedésű, hatalmas hely. A Föld szintén óriási terület. Ha nem jöttél volna hozzám, nem láthatnálak. A belső világban egyik helyről a másikra költözöm. Ha valódi főhadiszállásom azon a síkon van, amelyiken a kérdéses személy tartózkodik, akkor természetesen lát majd engem. Lesznek ott emberek, akik igazán szeretnek engem, és őszintén hűek hozzám. Mi együtt fogunk lakni ugyanazon a síkon. De azok, akik nem törődnek velem, akik semmit nem tudnak rólam és így nincsenek kapcsolatban velem, nem láthatnak, kivéve, ha ez a Supreme kifejezett Akarata. Ezek az emberek majd másokat látnak, saját fejlettségi szintjüknek megfelelően. Azokkal fognak együtt lakni, akiket szerettek. 

 

KÉRDÉS: Egy barátom, egy hölgy, aki rendkívül spirituális volt, nemrég meghalt. Találkozik-e barátaival a Menny szépséges országában? 

 

SRI CHINMOY: Ha a barátai is spirituálisak és magasan fejlettek voltak, természetesen találkoznak vele, ha még a Mennyben tartózkodnak. Ám, ha barátai sokkal régebben elhagyták a testet, mint ő, akkor ki tudja, hol lehetnek most? Talán a Mennyben vannak, talán még a vitális síkon időznek, esetleg már emberként újjászülettek. De ha áthaladtak a vitális, mentális, és más síkokon, ha most a Menny örömteli pihenését élvezik, és lelkük őrzi még a szerető érzést barátod iránt, akkor természetesen fogadják őt, és segítenek neki örömteli életet élvezni a Mennyben. 

Anyámról szeretnék mesélni, aki nagyon, nagyon spirituális nő volt. Mikor elhagyta a testet, egyik közeli rokonom álmában látta őt, amint barátai aranyhintón fogadják. Mikor apám meghalt, egyik nagybácsim – aki távol a városban járt – látta, ahogy a másik nagybácsim és más emberek jönnek, és apámat egy aranyhajóra viszik. Sokan fogadták apámat és anyámat, mivel ők, valamint jó néhány barátunk és rokonunk egyaránt, nagyon spirituálisak voltak. 

Majdnem mindegyik vallásos és spirituális ember esetében eljönnek a rokonok. Könnyebb a spirituális embereknek eljönni, mivel nekik szinte szabad belépésük van ebbe a világba. Amikor átlagos emberek – akik nem igazán törekvők, nem spirituálisak – elhagyják a testet, nem kerülnek rögtön Istenhez. A vitális világban maradnak, és nagyon sokat szenvednek. Amikor egyik tanítványom apja meghalt, a vitális világba került, ahol nem bántak vele jól. Igen sok problémája akadt addig, amíg az egyik vitális lény meg nem kérdezte, hogy ismert-e életében valakit, aki vallásos vagy spirituális volt. Ezt felelte: „Igen, ismertem a leányom egyik barátját” – aki történetesen én voltam. Amint a nevem elhangzott, a vitális lények azonnal tudták, hogy kivel volt kapcsolatban, így elengedték őt. Így már képes volt elhagyni a vitális világot, a szenvedés völgyét, és egy nagyszerű, magasabb szintű világba távozhatott. Másik tanítványom apja, halálakor egy nagyon magas szintű világba került, de elégedetlen volt vele. Ő engem csak egyszer látott Kanadában, de akkor egész teste tetőtől talpig megremegett a kimondhatatlan örömtől. Így, miután elhagyta testét és nem volt elégedett a hellyel, amelyre került, lelke eljött hozzám, és azt mondta: „Egy magasabb szintű világba szeretnék kerülni.” Ekkor egyik barátomat, Jyotisht hívtam, hogy vigye magával arra a síkra, ahol ő él. Most igen boldog ebben a nagyon magas szintű világban. Néha meglátogat, hogy kifejezze legmélyebb örömét. Mikor legközelebb újjászületik, tudni fogok róla. A legvalószínűbb, hogy egy olasz családban születik újjá, de ez teljesen a Supreme Akaratától függ, és egy kicsit az én beavatkozásomtól is. Néha a lelkek hibáznak, amikor következő újjászületésükről döntenek. Ha a lelkek szívemhez nagyon közel állnak, nem engedem, hogy ezt a hibát elkövessék. Ebben a pillanatban ahogy veled beszélek, belső rezgés érkezik tőle, miszerint az egyik tanítványcsaládba szeretne kerülni. Most először pillantott meg egy belső összefüggést, kapcsolatot. Ezelőtt egy olasz családba kívánkozott, de most, hogy hallotta, mit beszélek, azt az üzenetet küldi a belső világ csatornáin át, hogy az egyik tanítványcsaládba szeretne megszületni. Semmi sem tölt el minket nagyobb örömmel, mint magunk között tudni őt. 

 

KÉRDÉS: Képes a lélek tapasztalatokat gyűjteni abban a világban, ahova akkor kerül, miután elhagyta a testet? 

SRI CHINMOY: Amint a lélek elhagyja a fizikai testet, az alkotóelemeire bomlik. A test a fizikai burokba kerül, az életenergia a vitális burokba, és az elme a megfelelő mentális síkra. A lélek keresztülhalad a finom fizikai, a vitális, a mentális, a pszichikai világon, és végezetül a lélek saját világán. Ahogy ezeken a síkokon végigvonul, a lélek magával viszi földi tapasztalatainak lényegét. 

 

Különféle „finom” – tapasztalatokat szerez ezeken a különböző síkokon, de ezeket az ismereteket nem nyilvánítja ki, nem hasznosítja ebben a világban. Ha a lélek különféle tapasztalatokat szerez itt a földön, akkor ezeket ma vagy holnap képes manifesztálni. A lélek bármely világban képes törekedni. A magasabb rendű világokban csak törekvése lesz, és ez a törekvés végül tapasztalattá válik. A törekvés maga egy tapasztalat. De a földön szerzett tapasztalat – amikor a lélek a szenvedést, vagy örömöt, vagy a világ munkálkodását érzékeli – folyamatosan vezeti az Isteniség teljesebb megnyilatkozása felé.

 

 KÉRDÉS: Azt mondtad, hogy a lélek a vitális burokba kerül, amikor a halál után elhagyja a testet. Mi az a vitális burok? 

 

SRI CHINMOY: A vitális régió egyszerűen egy világ, és ez a világ is bennünk van. Ahogy van fizikai világunk, ugyanúgy létezik vitális világunk, mentális világunk, pszichikai világunk, a lélek világa, és más világaink is vannak. Mikor befelé megyünk, a fizikai után közvetlenül a vitális világ következik. Az itteni életerő dolgozik bennünk mindennap. Néha fizikai tudatunk hatol be az életerőbe, máskor a vitális világ lép be a fizikaiba. Álmunkban nagyon gyakran belépünk a vitális világba. Amikor a lélek egyik tudati síkról a másikra vándorol – miután a fizikait elhagyta –, az első sík, amibe kerül, a vitális sík. Amikor a testet elhagyja a lélek, és az ember meghal, az első lépés a lélek vándorútján pihenőhelye felé a vitális világ. Néhány lélek szenved ott, míg mások nem. Ez olyan, mint ellátogatni egy új, idegen országba. Vannak olyan szerencsések, akik könnyen beilleszkednek az új ország lakosai közé, és azonnal megértik kultúrájukat, míg mások kevésbé szerencsések. Az a vitális, amit a fizikai síkon testesítünk meg, valami stabil. Fizikai szemünkkel nem látjuk a vitálist, de érzékeinkkel, belső érzékenységünkkel érezni tudjuk. Ugyanakkor emberi szemünkkel itt a földön valójában láthatjuk a vitális mozgást és aktivitást. Ez a vitális fel tudja venni, és magára is öltötte a finom test valódi formáját. Mikor a lélek elhagyja a testet, és a test megszűnik működni, ez a forma alaktalanná válik, a vitális alak, amit életünk alatt érzékeltünk, bekerül a vitális burokba. A vitális korábbi alakja bekerül az alak nélküli vitálisba. Ott megpihen vagy szétbomlik, mialatt a lélek visszatér saját hazájába. 

 

KÉRDÉS: Milyen a vitális világ? 

 

SRI CHINMOY: A fizikai világ után következő vitális világban hihetetlen káosz, nyugtalanság, bizonytalanság, sötétség, elégedetlenség, és a tökéletlenség tudata van. Mindamellett egy félelmetes hatalom működik minden itteni erőben és erőn keresztül. Ezen a világon halad keresztül a lélek, amikor a fizikai világba jön a születés előtt, és a halál után, mikor a magasabb síkokba tér vissza. A vitális világ rendkívül kaotikus. Ha oda kerülsz, rengeteg torz és deformált dolgot látsz majd, mintha egy ciklon söpört volna végig rajta. Ebben a vitális világrészben az elköltözött lények rendszerint boldogtalanok. Csak akkor lesznek boldogok, amikor túljutottak ezen, és egy magasabb világba kerültek, ahol tudatos vágy és felfelé irányuló törekvés érzékelhető. 

 

KÉRDÉS: A pokol valóságos hely a vitális világban, vagy csak a tudat képzete? 

 

SRI CHINMOY: Fizikai-mentális síkon a pokol egyaránt létező hely. Ez egy hely, amely a lélek tapasztalatszerzését szolgálja. Ha helytelen életet élsz, oda kell kerülnöd. Ott valódi szenvedés van, elképzelhetetlen gyötrelem. Különösen az öngyilkosok szenvedése keserves és gyötrelmes. Ez végtelenül rosszabb, mint olajban elevenen megsülni. A kínszenvedés, melyen az öngyilkosok keresztülmennek a mélyebb fizikai és vitális világban, elképzelhetetlen, elviselhetetlen. Hosszú ideig nem születhetnek újra. Sőt, miután sok éven át pokolian szenvedtek a vitális világban és végre újjászületnek, sérültek, vakok, paralízisesek, értelmi fogyatékosok lesznek. Ráadásul ez nem csak egy újjászületésre szól. Ha nem nyernek bocsánatot egy spirituális mestertől vagy Isten Kegyétől, akkor ez még így megy jó néhány újjászületésen keresztül. Mindezeken felül, zavart okoznak a családnak, melybe beleszületnek. Ha egy öngyilkos újjászületik és elmebeteg lesz, akkor komoly gondot okoz az egész családnak. Ezenkívül ezek a lelkek gyakran saját rossz karmájukat növelik, mivel ugyanazon az úton haladnak, és nem változnak. De ha Isten Áldását küldi rájuk vagy közbenjár értük egy spirituális mester, a lélek megmenekül. 

Tehát amikor a durva fizikai tudatban vagy test-tudatban élünk, a pokol valóságos hely. De a legmagasabb spirituális szinten tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy, mint a Mennyország, egy tudati sík. 

Mind a Mennyország, mind a pokol az elmében kezdődik. Abban a pillanatban, amikor valami jóra gondolunk, amikor imádkozunk, meditálunk, és megpróbáljuk felajánlani a meditációból és imádságból nyert belső fényt, a Mennyországban kezdünk élni. Abban a másodpercben, amikor gonosznak gondolunk, bírálunk valakit, amikor helytelen gondolatokat táplálunk a másik ember iránt, a pokolba kerülünk. Mi hozzuk létre a Mennyországot, és mi hozzuk létre a poklot. Isteni gondolatainkkal hozzuk létre a Mennyországot, rossz, buta, istentelen gondolatainkkal teremtjük a poklot magunkban. Mennyország és pokol egyaránt a tudat állapotai mélyen önmagunkban. Mikor magunkba szállunk, látjuk, hogy a teljes univerzum bennünk van. Fizikai testünkben található a szubtilis test, és ennek szívében találjuk a lélek létét. Ekkor, ha onnan mélyre, legbelülre megyünk, megpillanthatjuk a teljes univerzumot.

- Sri Chinmoy: Halál és újjászületés Végtelen utazás -

 

- - - - - - - 

 

 Sri Chinmoy a reinkarnációról - videó

forrás: Rob Pro

 

Medicina: Veled egy vagyok

 

A Teremtőhöz szól a dal, az Élet ajándékát köszönjük Neked. Köszönjük a teremtett világ sokszínűségét, szépségét és tapasztalatait.

Köszönjük az ásványok világának, hogy felépítették és fenntartják a csontozatunkat és minden élettapasztalat alapját. 

Köszönjük a növények világának, hogy gyógyítanak, éltetnek minket, táplálják a szerveinket, ősi tudást és bölcsességet adnak át nekünk. 

Köszönjük az állatok világának, hogy tanítanak a szeretetre, hűségre, kitartásra és az elfogadásra. 

Köszönjük, hogy a társaink vagytok ezen a Földön! Köszönjük az embereknek, akik egy lélekként osztoznak velünk ezen az úton, hogy szentségben lépdelünk a Földi világban, együtt emlékezünk arra, hogy mind egyek vagyunk. 

Köszönjük a Szellem világnak, hogy láthatatlanul vezetnek minket, a nehézségeken és örömön át, hogy tartják a fáklyát az idő végtelenségén keresztül, amely fénnyel ragyogja be az utunkat. Ti mind a rokonaink vagytok, a társaink, akik nélkül mi sem léteznénk. Mindannyian az élet körforgásának a részei vagyunk, egymással összeköttetésben, szoros kapcsolatban állunk. 

Egyikünk sem fontosabb a másiknál, egymás létezéséből fakad a mi létezésünk is. Együtt emelkedünk, erősödünk, építjük sorsunk. Mi mind együtt vagyunk részesei ennek a hatalmas misztériumnak, amelyet Életnek hívunk. Köszönjük. 

- forrás:Medicina youtube.com -

 - - - - - - -

 Medicina: Veled egy vagyok - videó

Ének: Gyulai Júlia Didgeridoo, gitár, csörgő, basszusgitár, vokál: Ternyák Richárd 

Sámándob, nyelvesdob: Várnai Ákos 

Tabla, vokál: Molnár Endre 

Gitár: Bognár Zsolt 

Film: Gürtler Gábor 

Mixing, mastering: Várnai Ákos 

Dalszöveg: Jagodics Edit (Vízcsepp) 

Az eredeti dalt az ÉLETFA MANTRAKÖR dolgozta fel.

 AHO Mitakuye Oyasin Veled egy vagyok... 

Hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy Téged tisztelhetlek ebben az Imában. 

 "Veled egy vagyok 

Lelkem felragyog 

Mindenben látom a mozdulatod 

Ahogy fűvé válsz, ahogy fává érsz, 

Végtelen utamon elkísérsz 

Om Shri Ram Jay Ram Jay Jay Ram"

A belső béke sokkal fontosabb, mint mások véleménye

 

Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutok arra a felismerésre, hogy nem kell mindenre reagálnom, ami zavar. Nem kell beleállnom minden veszekedésbe. Megválaszthatom a harcaimat.

Ha valaki megbánt már nem rúgok utána. Mert rájöttem, hogy az erő néha az, ha elsétálok.

Az energia amit korábban beleöltem abba, hogy mindre reagáljak, ami bánt, vagy zavar, gyakran időpazarlás. Annak az időnek a pazarlása, amit éppen arra is fordíthatnék, ami érdekel.

Mert nagyon sokszor olyan dolgok és emberek bántottak, akik egyáltalán nem érdemelték meg az energiát. Nem érdemelték meg, hogy azon gondolkodjam, hogy "Ez most tényleg az én hibám?"Ugyanis nem lehet mindig, mindent úgy csinálni, hogy az mindig, mindenkinek tessék. Ha ezzel próbálkoznék még ma is, nem lenne időm rengeteg dologra. És lemaradtam volna rengeteg jó dologról. 

Megtanultam, hogy ha nem reagálok, az nem AZT jelenti, hogy rendben van ez így, hogy nekem OK, hanem azt, hogy felülemelkedem rajta.

Kezdetben ez nem ment könnyen. Úgy tűnt csak mantrázom magamnak, miközben belül összeszorult a szívem.

De minél többet mondtam magamnak, annál inkább szokássá vált. Egy új szokássá. És bizony a nagyimnak is igaza volt: Soha sem az a fontos, hogy mit, hanem, hogy ki mondja.

Lehet, hogy vesztesnek gondolsz, hogy nem megyek bele a vitába, de ma már tudom: én választom meg a harcaimat.
Ezzel nyerek.

Azzal nyerek, hogy nem érdekel, hogy felül tudok emelkedni, hogy azzal foglalkozom ami tényleg fontos. A jó dolgokkal. Az én dolgaimmal. Amelyekbe nem kevés energiát fektetek.

Nincs szükségem olyan emberekre, akik szerint nem vagyok elég. Nem vagyok elég jó. Vagy elég valamilyen".

Megtanultam, hogy azzal, hogy néha egyáltalán nem mondok semmit, elmondtam mindent.

Ha reagálsz olyan dologra, ami dühít téged, azzal a másiknak adod át az irányítást a TE érzelmeid felett. Természetesen nem azt mondom, hogy tartsd magadban, ha valami bosszant, vagy bánt, de érdemes mérlegelni, hogy megéri-e az idegeskedést.
Megéri-e az agyalást. Mert ha ezek valaki másról szólnak, akkor minden bizonnyal a válasz: nem.
Nem éri meg.

Ezekből a szituációkból egyet biztosan megtanultam: jobban szeretni magamat. Nem kitenni magamat stressznek, fájdalomnak és érzelmi zsarolásnak. Aki azt érezteti velem, hogy értéktelen vagyok, annak nincs helye az életemben.

Megtanultam, hogy ha reagálok - sokszor semmin nem változtat. Nem fog az illető jobban szeretni, vagy elfogadni engem. Ettől nem.

Néha egyszerűen nem kell a válasz, nem kell a magyarázat, nem kell a harc a másik meggyőzése miatt. Jobb befelé fordulni, mint kifelé.
Jobb szeretni és elfogadni magamat annak, aki vagyok, és nem mástól várni az elfogadást.

Lassan megtanulom a lényeges és a lényegtelen dolgok közötti különbséget. És megtanulom azt is, hogy a belső béke sokkal fontosabb, mint mások véleménye.

Ezzel egy lépéssel közelebb kerülhetek magamhoz, és egy békésebb élethez.

- Hidasi Judit -

- - - - - - 

Dr. Fülöp Sándor Gunagriha előadása: Belső Béke - meditáció a szív útján - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=BKxN0PhwBvE

 Művészetek Háza Gödöllő, 2014. április 26.

forrás: Régió Plusz Televízió

Az orvostudomány a meditációt tanulmányozza: az agy

A Harvard Egyetem és a Massachusetts-i kórház kutatói nyolc héten keresztül vizsgálták, hogy milyen változásokat okoz a meditáció az agy szürkeállományában. 

 
„A meditácó gyakorlása a belső béke és a fizikai ellazulás állapotát idézi elő azonnal, ugyanakkor hosszútávú pozitív mentális és pszichés hatásai is vannak, amik az egész nap folyamán megfigyelhetőek. Ez a tanulmány bebizonyította, hogy a meditáció nem csak a nyugalomról és az ellazulásról szól, hanem egyértelműen pozitív irányban változtatja meg az agy szerkezetét.“

- Sara Lazar a Harvard Egyetem pszichológusa -

A kísérletben 16 önként jelentkező vett részt. Mindegyiküknél mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot végeztek két héttel azelőtt, hogy csatlakoztak volna a programhoz.

Az önként jelentkezők vállalták, hogy nyolc héten keresztül minden nap végeznek valamilyen meditációs gyakorlatot. Az eredmény szempontjából lényegtelen volt, hogy ki, milyen meditációs gyakorlatot végzett, kép vagy hang által vezetett meditációt, belső üresség gyakorlatot vagy belső középpontra való koncentrálást. 

A nyolc hét elteltével minden jelentkezőnél újra elvégezték az MRI vizsgálatot:

Az MR képeken egyértelműen megfigyelhető volt a hippocampusban lévő szürkeállomány sűrűségének fokozódása. Ez az agyi terület a tanulás és a memória egyik fontos része. Más agyi részeken is a szürkeállomány sűrűségének növekedését észlelték.

„Csodálatos dolog látni az agy képlékenységét és tudni azt, hogy meditáció segítségével aktív szerepet játszhatunk agyunk felépítésében vagy újraépítésében és életminőségünk javításában.“

- Britta Holzel, Giessen Egyetem, Németország -

forrás: drfoldes.com - Dr. Földes László a Mantra Szabadegyetem alapítója és vezetője 

 

- - - - - - 

 

 A Harvard MRI tanulmánya igazolta, hogy a meditáció ÚJRAÉPÍTI az agy szürkeállományát - videó

forrás:Száraz György

 

Az Élő Mátrix (2009) teljes film

 

Ez a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó film az egészségről és betegségről alkotott eddigi elképzeléseink újragondolására késztet! Tudósokat szólaltat meg a világ minden tájáról, akik az információs mezőkkel kapcsolatos bizonyítékok egész sorával kérdőjelezik meg a biokémia és genetika kizárólagos szerepét a biológiai rendszerek működésében és irányításában.

Az Élő Mátrix a gyógyítás új tudománya, a filmben megismerhetjük azt a finoman átszőtt hálót, melyben az egészségünket befolyásoló tényezők rejteznek. 

Felfedezhetjük az egészségről alkotott legújabb elméleteket, az emberi test-mező kvantum fizikájától indulva a szív koherencián át az információs gyógyításig. 

Tudósok, pszichológusok, bioenergetikai kutatók és holisztikus gyógyítók osztják meg velünk tudásukat, élményeiket és felismeréseiket. 

Tudományos alapokon nyugvó gyógymód vagy csodálatos gyógyulás? 

Egy agyvérzést szenvedett görög kisfiú családja az újra-kapcsolódó gyógyítás segítségével javít a kisfiú életminőségén. Egy gyógyíthatatlan agytumorral diagnosztizált brit asszony a neurolingvisztikai programozásba veti bele magát. Egy krónikus fáradságban szenvedő amerikai asszony, miután minden más csődöt mondott, az információ alapú gyógymódot kezd alkalmazni. Mindhárman csodálatos gyógyuláson mennek keresztül. 

A filmben a kutatók és gyógyítók felfedik a gyógyulások hátterében meghúzódó tudományos elméleteket és megosztják velünk elképzeléseiket, hogy ezek az új felfedezések hogyan befolyásolhatják a jövő orvoslását.

 - - - - - - 

Kapcsolódó írás

 Élő kapcsolat az univerzummal – Interjú a Kapcsolatteremtő gyógyítás átadójával:

https://dszilvia.blogspot.com/2018/05/elo-kapcsolat-az-univerzummal-interju.html 

 - - - - - - 

AZ ÉLŐ MÁTRIX részlet  a filmből - videó

Az Élő Mátrix (2009) teljes film - videó

https://www.youtube.com/watch?v=wNcj2z4dqLk

Medek Tamás spirituális író válaszol 44.

 

Ha már többször is meghaltam korábbi életeimben, akkor hogyhogy most mégsem tudom, mi van a halál után? S hogy ismerem majd meg a szeretteimet, amikor ők csak lelkek lesznek?

Azok az információk, melyeknek birtokában voltunk a leszületés előtt, a testi élet alatt a tudat alattiba süllyednek, s azok legnagyobb részt és a legtöbb esetben az éber tudatállapotunk számára nem elérhetőek. Ez a fizikai test hatásának köszönhető, mely a fizikai érzékszervekkel felfogott észleléseket adja át nekünk, elnyomva ezzel szinte teljesen azt, amit egyébként tudunk. Tehát ilyenkor a legtöbb esetben csak azt tapasztaljuk magunkból és a világból, amennyit most láthatunk a szemünkkel, hallhatunk a fülünkkel, stb.

Ennek az oka elsősorban az, hogy ezen a szintű fizikai világon még szükséges, hogy azt a sorsutat, amit meg kell éljünk, kellő átéléssel tehessük meg, és ezt a folyamatot nagyban gátolná, ha mindennek a tudatában lennénk. Ugyanakkor minél idősebb egy lélek, annál kevésbé süllyednek le a tudatalattijába ezen információk a testi élete alatt, tehát annál jobban a felszínre törhetnek azok. Másképpen szólva minél idősebb egy lélek, annál jobban képes elfogadni a túlvilág létezését a testi élete alatt. A testi halál után közvetlen pedig annál előbb visszatér e tudás, minél idősebb és minél fejlettebb egy lélek, hiszen az épp elmúlt életéhez is annál kevésbé fog kötődni, ami elősegíti az emlékek visszatérését.

Van tehát, akik a testi halála után rövidebb-hosszabb idő után ismeri fel újra, hogy nem csak ez az egy élete volt s hogy a halál valójában nem is létezik, de van, aki szinte azonnal ráeszmél erre, mint aki egy álmából felébredve azonnal tisztában van azzal, hogy amit az imént élt, álom volt, ez pedig a valóság.

S a másik kérdés. Jelenleg azokat a lelkeket, akik jelen vannak az életünkben, úgy ismerjük fel, ahogyan most látjuk őket, akik most a számunkra. S a testi halálunk után, egészen addig, amíg még kötődünk az éppen elmúlt életünkhöz (ez az időtartam tehát a lélek fejlettségének kérdése), minden lélek olyan formában fogja magát nekünk mutatni, illetve mi olyan formában látjuk őket, ahogyan az előző életünkben azok ismertek voltak számunkra. Mihelyst visszatértünk a "régi kerékvágásba", viszont már tudni fogjuk, hogy ki egy másik lélek (nem csak az a személyiség tehát, aki most volt nekünk, hanem úgy egyébként ki a számunkra), s már akként tekintünk rá.

Attól azonban nem kell tartanod, hogy ne ismernéd fel mindazon lelkeket, akikkel valaha is az örökkévalóságban találkoztál, hiszen akikkel egyszer már voltál komolyabb kapcsolatban, azokat lélekként azonnal felismered, s tudni is fogod, hogy ki ő a számodra és ki ő valójában. Amikor viszont egy másik testi életünkben találkozunk olyan lélekkel, aki egy korábbi életünkben szerettünk volt, nyilván a felismerés nem lesz ilyen egyértelmű (hiszen akkor testben vagyunk), ugyanakkor a találkozáskor, a lélek mélyén lezajló érzelmek sok mindenről tanúskodhatnak.

 

Ha valaki öngyilkosságot követ el, az nem számít, mert úgyis él tovább és úgyis reinkarnálódik ő is, nem?

Azért ez nem ilyen egyszerű. Csak a testét tudja megölni, saját magát nem, és reinkarnálódik ő is persze, de azért mégsem mindegy, hogy így megyünk vissza, vagy úgy, ahogyan az a tervünk szerint szólt. Nagyon kiábrándító tud lenni ugyanis az, amikor egy öngyilkos visszatér és szembesül azzal, hogy amitől most elmenekült, egyrészt újra kell vállalnia, talán nehezebb körülmények között is, másrészt hogy egy leszületése hiábavaló volt. Nem beszélve arról, hogy bár odaát az így járt lelket is szeretettel és megértéssel fogadják, de azért mégsem olyan az öröm, mint ha valaki az idejében tér vissza.
S végül, de nem utolsó sorban, az öngyilkosság könnyen okozhat zavart tudatállapotot, mely hatással lehet arra, amilyen tudati kivetülést tapasztal valaki a testi halála után. Sok öngyilkos sokáig bolyong a köztes síkon, az öngyilkosság pillanatában fennálló zavart tudatállapota fogságában, s csak nagy nehezen veszi észre a fényt, melyen keresztül visszatérhet. Nem beszélve arról, hogy még olyan is előfordul, hogy valaki csak akkor képes vagy tud csak visszatérni a szellemvilágba, amikor a tervezett testi halála időpontja el nem érkezett. Tehát mindent összevetve: nem a világvége az öngyilkosság, de mégis a legkevésbé sem ajánlott módja az életünk és az életünk kínálta problémák megoldásának.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

“Az életből való távozás időpontja minden élőlény számára előre meghatározott”

 

Anabela Cardoso képes kommunikálni a másik világgal állítása szerint. A “finom világ” folyamatosan üzen “odaátról”, mindannyiunk sorsa a születésünktől fogva elrendeltetett? 

 

 
Anabela Cardoso elhunyt bátyja elvesztése után kezdett először érdeklődni aziránt, hogy mi történik az emberrel, amikor véget ér földi élete.

Anabela a vigasztalást és a reményt kezdte keresni a könyvekben. Az egyikből, Hildegard Schaefer “Híd a világok között” című művéből megtanulta, hogy minden ember képes kapcsolatba lépni a legyőzhetetlen világgal, és kommunikálni elhunyt szerettei lelkével. Csak egy magnóra és egy üres hangkazettára van szüksége.

1997-ben Anabela Cardoso kísérletezni kezdett egy kis embercsoporttal. Köztük voltak annak a fiatalembernek a szülei, aki egy viharban fulladt a tengerbe.

“Mágnesszalagon próbáltunk választ kapni – egy üres kazettát tettünk a magnóba, és bekapcsoltuk a felvételhez. Ezután kérdéseket tettünk fel eltávozott hozzátartozóinknak, majd csendben vártunk egy-két percig. A kazetta felvétele után visszatekertük és az elejétől végighallgattuk. A felvétel során fehér zajt használtunk hangháttérként, amely egy rövid- és középhullámokra hangolt rádióvevőből jött,”  mondta el Anabela Cardoso a kísérleteiről.

Két hónap telt el az első kísérlet kezdete óta, de a csoport tagjainak egyetlen üzenetet sem sikerült kapniuk a “másik” oldalról.

Az elsőt csak 1998 elején vette fel, ami a “Belina” nevet ejtette ki. Anabela Cardosót így hívták gyermekkorában rokonai.

Ezt követően rendszeressé váltak a mágnesszalagra érkező üzenetek. Anabela Cardoso hetente három-négy ülést tartott. Néha kérésére a túlvilági beszélgetőpartnerek a nevüket mondták. Leggyakrabban ezek idegenek nevei voltak, de a rögzített hangok között szerepeltek azok is, akik Anabela nagyanyjának, testvérének és édesapjának a nevén mutatkoztak be. 

 

 
Ezeken a foglalkozásokon Anabela Cardoso különféle kérdéseket tett fel a finom világ lakóinak. A földi életre és a világra vonatkoztak, amellyel sikerült kapcsolatot teremtenie. Anabela Cardoso később összefoglalta a kapott üzeneteket.
Megtudta, hogy a halál utáni élet folytatódása a természet alapvető törvénye.

Ez a törvény mindenki számára érvényes, etikai és vallási nézeteitől függetlenül. Ezenkívül az egyik Anabela által kapott üzenetben az áll, hogy “a Földről való távozás időpontja minden élőlény számára előre meg van határozva”.

Anabelát az a kérdés is érdekelte, hogy az emberek miért mennek át szenvedésen a földi életben. Válaszul ilyen üzenetek érkeztek: 

“A világ minden lénye szenvedést tapasztal,” “A növények is szenvednek,” “Minden szenvedésnek van jelentése. Fontosak a lelki fejlődéshez,” “Jó lenne, ha az emberek a szerelmet a világ csodaszerévé tennék.”

Van-e szenvedés a finom világban?

A kapott üzenetekből kiderül, hogy a világ “szép és igazságos minden lény számára,” és “mindenre megvannak a maga törvényei.”

“Az ő világukban” a legnagyobb érték az “igazság”. A kapott üzenetekből Anabela azt is megtudta, hogy a földi életben a haragra hajlamos emberek ott külön élnek.
 

Testük hasonló a miénkhez, az “anyagi testekhez”. Ugyanakkor sokkal szebbek, mint a földi élet során.
Elképesztő képességekkel is rendelkeznek. Például gondolattal utazhatnak, és két helyen is lehetnek egyszerre teljes tudatosságban.

Anabela Cardoso szerint azonban kísérleteinek célja nem az, hogy kiderítse, milyen az élet egy másik világban.

“A másik világból érkező üzenetek fogadásával az ember tágítja tudatát, irgalmat és szeretetet tanul, bölcsebbé válik. 

Az üzenetek fogadásának folyamata nem egyszerű, sok időt vesz igénybe, kitartást és türelmet igényel. De minden erőfeszítést megér, mert felfedi az élet csodáját, amely végtelen és soha nem ér véget,” –mondja Anabela Cardoso

 

- forrás: titkokszigete.hu -

- - - - - - -

Anabela Cardoso a hangvágási munkáról - videó

forrás:  Anabela Cardoso

A médiumokról és a médiumitásról

 

 

 Névtelen szellem tanításában

Sokak előtt ismert tény az, miszerint a földi élet befejeződése után, az addig a testhez kötődött, de emberi szemmel láthatatlan lélek és szellem felszabadul és folytatja életét egy másik síkon: a szellemvilágban. 

A legtöbb ember számára láthatatlan szellemi intelligencia - bizonyos körülmények között - megnyilatkozhat a testben élők előtt. Ehhez a megnyilvánuláshoz olyan személy jelenléte szükséges, aki médiumi képességekkel rendelkezik. A szellemtan ezt a személyt médiumnak nevezi. Magyarországon elterjedt az eszköz megnevezés is. Ezen azt értjük: olyan személy, akin – mint valami eszközön - keresztül megnyilatkozhat egy szellemlény.

A médium latin szó és "középet" jelent. Valóban, egy szellemtannal foglalkozó kis embercsoport középpontban álló alakját jelenti, aki nélkül a közösség működésképtelen.

A médiumitás tulajdonképpen égi adományként, karizmaként is felfogható, ámbár minden emberben van valamennyi médiumitás, mert a saját benső világának, szellemiségének kinyilvánításában, mindenki saját magának a médiuma.

Hatásaiban és megnyilvánulásaiban, egymástól különböző médiumitásokat ismerünk.

Így például van: fizikai jelenségeket létrehozó-, érző-, halló-, látó-, író-, rajzoló-, beszélő-, és gyógyító hatásokat megvalósító médiumitás. Minden fajtájára nem térhetünk ki részletesen, mert Névtelen Szellemet, s így bennünket is, elsősorban az író és beszélő médiumitás érdekel és érint közelebbről, már csak azért is, mert Tanítónk megnyilatkozásai ilyen képességekkel rendelkező médium közreműködésével valósultak meg.

Finomabb érzékenységük révén, a médiumok többségükben a nők köréből kerülnek ki. A médium magatartása utaljon eszköz jellegére. Magatartásában egyszerű, feltűnést kerülő, szerény, de nem feltétlenül visszahúzódó legyen. Kerülje a külső hatásokat. Arca, megjelenése tükrözze az egyszerűségét. Szépítőszereket, lehetőség szerint, ne alkalmazzon. Ruhája és hajviselete se színekben, se díszítésekben ne legyen feltűnő. Egész megjelenése és fellépése azt tükrözze, hogy ő egy olyan világnak a képviselője, ahol a külsőségeknek semmi jelentősége nincsen.

Azt, hogy minőségében milyen manifesztációt képes egy médium reprodukálni - egyáltalában milyenné kellene válnia egy ilyen fontos működést, megbízatást hordozó személynek - ezt fogjuk a következőkben olvasni tisztelt Tanítónk, a Névtelen Szellem megvilágításában.

Az igazi médiumi képesség vele születik az emberrel. A lélek és test összekapcsolódásánál keletkező sima fluidréteg az, ami az embernek az álombeli idejében átélt tapasztalatait rögzíthető módon felveszi, és a testi tudat számára is hozzáférhetővé teszi. Ha ez a fluidréteg nyugodt és békés, akkor bizonyos átmenetet képez az álom és ébrenlét állapota között, ahol a szellem - adott alkalmakkor - szívesen időzik. Ezeket a finom életrezgésekkel áthatott erőket vesszük mi igénybe az értelmi és érzelmi síkon, hogy egyidejűleg a fizikai síkon cselekvőképességet nyerhessünk.

Óvom azokat, akiknek lelke nem erős és nincs átitatva a hittől, szeretettől és az igazságtól, hogy a médiumi képességet ne fejlesszék ki magukban, mert hamar célt ér a félrevezetés szelleme. A médium ugyanis jelentős próbának van kitéve, nem úgy mint azt többen hiszik.

A médiumitást a maga kifejlődött állapotában a prófétáknak nevezett egyének birtokolták; voltak azonban mindenkor hamis próféták is; azért mondja az Úr, hogy sok hamis próféták akadnak, akik ellene prófétálnak, jeleket és csodákat tesznek az utolsó időben.

A jó, a tiszta, mindig kevesebb lesz a földön, és akinek már csak jelek és csodák tudják a hitet megadni - és nem a belső lelki törvény - azok ezeknek a hamis prófétáknak esnek áldozatul. Sőt e hamis próféták még majd arra is vetemednek, hogy Krisztus nevében tesznek és beszélnek. Azért, ha a médium gőgös, büszke, szívtelen, parázna, hazug, irigy, emberszóló vagy dorbézoló, attól nem lehet jót várni. Azért az ilyenek közleményeit mindig erős kritikával kell fogadni. A médiumot csak az alázatossága teheti jobb szellemek központjává. Mindenkor az ember jelleme a fő, mert a jó bort rossz hordóba nem töltik. Ami értékes, csak azt becsülik meg.

A médium a gyülekezet szeme, füle, szája, orra, tapogató szerve. Ha tehát ezek közül a szervek közül valamelyik hibás, akkor tévelygésekre vezető eszközzé válik.

Ilyen esetben mi haszna van a lelkeknek abból, hogy szellemtannal foglalkoznak. Ha az írásokat nem is értik tökéletesen, nem olyan nagy baj, mintha rosszul magyarázzák és rossz tanácsokat osztogatnak, szóval konkolyt hintenek.

Csak az fejlessze ki a médiumitást, aki már nem nagyon világias, és ha az már kifejlődött, akkor is tovább javuljon. Az a fő, hogy az emberek között az összhang meglegyen, mert ha az megbomlik, semmiféle hatalom sem képes rendes manifesztációt létrehozni. Az embereknél az a baj, hogy nem képesek egymás hibáit elnézni, és ez a szellemeknek rossz példa.; mert hogy a kör-ülés iskola, ahová csak az jöjjön, aki javulni és szeretni tud, vagy, aki tanulni akar.

Amit a természet jónak lát letakarni, azt büntetlenül, egy törvényben élő szellem sem takarhatja ki, mert veszélyeknek teszi ki magát. Tehát aki ilyen terhes múlttal rendelkezik, annak nem ajánlatos, ha médiummá fejlesztik. Vajon mit adhatnak a világnak a szenvedélyek rabjai, a tévelygések fiai és leányai. Jót semmi esetre sem, csak bűnt és rossz levegőjű szférájuk hazug igazságait. Csak a megtérésre alkalmas lelkek, akik inkább a jóra befolyásolhatók, mint a rosszra, kapcsolódhatnak bele veszély nélkül a szellemek világába.

Én sohasem mondtam, hogy száz százalékig lehet médiumon keresztül megnyilatkozni. Adódnak ugyan olyan - hogy úgy mondjam - óvatlan pillanatok és engedelmes erők, idők, és alkalmak, amikor és amelyekkel a gondolatokat, szavakat és formákat tisztán lehet a médium lelkén keresztül, azaz a médium lényétől függetlenül közölni; de ez nem valami meghatározott idő és állapot, mert örök hullámzásnak van kitéve. Azért a médium lelkiállapotától sok függ, sőt sokszor azoknak a lelkiállapotától is, akik az ülésen részt vesznek. Minél jobban át tudja magát valaki adni, minél inkább képes megfeledkezni a saját énjéről, annál tisztább, annál egyénibb lehet a megnyilatkozás.

Elkoptathatja és megsemmisítheti egészen a médiumitást – főként nagyobb közösségben - a széthúzás, a felette éles kritika, a túlzott ellenőrzés, ami a médium lelkét félelemmel és bizonytalansággal tölti el; elkoptatja az egymás közötti súrlódás, bizalmatlanság és a túl nagy igények, - mindegy akár a médiumban vannak meg ezek az igények, akár a környezetében.

Legyenek nagyon szerények és alázatosak a médiumok is. Mi minden lehetőséget, amit kihasználunk, igyekszünk a magunk részére felhasználni, hiszen csak a lehetőségekben van meg a választás, és azokban, amelyeket mint kész lelki eredményeket a kör tagjai már kidolgoztak és szolgálatra felkínáltak.

Amely léleknek csak az a vágya, hogy az átlagból kiemelkedjen - és így az érdeklődést magára vonja - az már eleve elvetendő, mert ez többet árt, mint használ, nemcsak az embereknek, hanem a szellemeknek is.

Ha megfelelő harmonikus egységet képez egy kis társaság, ha csak egy-két egyén van is köztük, aki testileg és lelkileg is alkalmas a szellemekkel való összeköttetésre, sokkal nagyobb eredményt lehet elérni kisebb tehetséggel is, mint nagy rátermettséggel, de kevés jóakarattal.

Miután minden Istennél van, és mindennek, így a médiumnak és a médiumitásnak is meg kell hagyni azt a területet, amelyben a médium otthon van lélekben; nem szabad ugyan vadon hinni, de nem szabad lerombolni sem a médium lelki környezetét, azaz, ami őt lélekben befolyásolja, tehát nem szabad lerombolni azokat az igazságokat, amelyek ma még egy-egy embercsoportot táplálnak, ameddig nem tudunk nekik nagyobb és tisztább igazságot adni, mégpedig abban a formában, amelyben elfogadhatja és magáévá teheti.

A következőkben arról kapunk eligazítást Tanítónk részéről, hogy a megnyilatkozó szellemlények hol és miként kapcsolódnak a médiumhoz.

A szellemi vezető a léleknek mindig azon a részén kapcsolódik a médiumhoz, amely leginkább nyitva van a felső világ számára.

A szellemi vezetést ugyanis úgy kell elképzelni, hogy a szellemi vezető az én-nek csak a legmagasabb felé törekvő részéhez kapcsolódhat, és az a rész mindig nyitva áll a vezető számára. ő bezárhatja és kinyithatja azt olyan módon, hogy az más szellemek részére úgyszólván hozzáférhetetlenné válik, s ha ezt – akár testi egészségének megóvása érdekében – jobbnak látja a szellemi vezető.

Az átlagember szelleme, akinek még nincsenek magasabb rendű lelki és szellemi törekvései, aki az igazságnak még csak egy kicsiny hányadát képes magában feldolgozni, ami éppen csak az ő létének anyagi vonatkozásában köti le gondolatait: a rekeszizom (diafragma) vonalában kapcsolódik a médiumhoz, mivel ez tulajdonképpen az anyagi és lelki életnek a választó vonala, ennélfogva ez a legalkalmasabb pont a kapcsolódásra.

A magasabb érzelmi szférákat betöltő szellemek a szív tájékán kapcsolódnak és inkább az érzelmi világot ragadják meg. Azért egy erre alkalmas médiumon keresztül ugyanaz a szellem inkább csak az érzéseit képes kifejezni.

Azok a szellemek, akik ezeket az érzéseket is legyőzték, helyesebben mondva átnemesítették, átfinomították, inkább a hátsó agyon keresztül veszik igénybe az idegszférát, és ezen keresztül befolyásolják a gondolkozó központot. Ezek inkább a gondolati világukat tudják kifejezni ugyanazon médium által.

A médiumokkal kapcsolatos tudnivalókban elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol Névtelen Szellem felhívja a figyelmünket a médiumitás, illetve az eszközzé válás nehézségeire, sőt veszélyeire, valamint a médiumi karakter különbözőségeire.

Annyi bizonyos, hogy túl zaklatott idegéletű és túl erős és gyorsan alakuló fantáziával rendelkező emberek nem alkalmasak médiumi közlemények átvételére, mert a passzivitás hiányzik belőlük, vagyis csak igen kis mértékben van meg, és az impressziókat a saját szellem gyors fantáziájával tökéletlenül alakítja, illetőleg kerekíti ki. Ezért én azokat, akiknek erős vonzásuk van a szellemvilággal szemben, de nem látom a felsőbbrendű énjükben a garanciát arra nézve, hogy ellent tudjanak állni, mindenkor lebeszélem a médiumitás kifejlesztéséről.

Nagyon sokszor nem is helyes és nem is törvényes az ilyen médiumitást felszabadítani, mert az ilyenfajta médiumitás nagy részben, mondhatni 90 %-ban, súlyos veszélyeket rejt magában:

megőrülés, megszálltság lehetőségét, vagy legalább is a szenvedélyekben való tobzódást vonhat maga után. A szeretetben gyenge emberek számára egyáltalán nem találom helyesnek a médiumitás kifejlesztését.

Minél nyugodtabb és passzívabb a médium, annál jobban befolyásolható, annál tisztábban jelenik meg a szavakban a szellem gondolata. Ez sokaknál gépiesen történik. A különbözőség a médiumi leadások között azért van, mert nem egyforma hatások váltódnak ki a médiumokban. Minél több valakinél az anyagi élet befolyása a tudatra, annál kevésbé élethű az átvétel és a szavakban való kifejezés.

Általában a médiumok kétfélék. Az egyik rész örökösen kételkedő és félszeg, míg a másik rész vakon hívő és bizonyos képzelgéssel vegyes hiúság rabja. Az ilyenek mindig bátrak, sőt sokszor vakmerők; az óvatosságot egyáltalán nem ismerik, vagy ha ismerik is, elfelejtik alkalmazni a hit kérdésében. Így aztán többet ártanak az ügynek, mint használnak. Kárba vész a jóakaratuk, buzgólkodásuk, mert az alapos munkát végző szellemek nem fogadják szimpátiával az ilyenek közeledését és így azoknak a tolakodó szellemeknek eszközeivé válnak, akik hangzatos nevek alatt kétes értékű bölcselkedésekkel halmozzák el őket csak azért, hogy szereplési vágyukat kielégítsék és magukat csodáltassák. Sőt az ilyenek nem csak kétes értékű, hanem egészen hamis irányú utasításokat sem átallanak leadni, különösen, ha látják, hogy az emberek mindent kritika nélkül elfogadnak.

A következőkben Tanítónk megkísérli közel hozni, megértetni velünk magának a médiumitásnak a lényegét.

Azt mondhatnánk a ti nyelveteken, hogy ez olyan természeti tünemény, amelyet sem megfejteni, sem megmagyarázni nem vagytok képesek. Azért tehát csak úgy vegyétek ezt a dolgot, mint olyan meggyőződést, amely egy másik világ létezését, életét és működését adja tudomásul és ennek mintegy meggyőző bizonyítékául szolgál.

Úgy vegyétek, mint Isten ajándékát, de semmi esetre sem olyan állandó képességnek, mint amellyel a ti akaratotok és kívánságotok szerint bármikor és bármely körülmények között ott és azt vehetitek át, amit éppen akartok. Azért tehát legyetek résen a médiumitás törvényén keresztül mutatkozó jelenségekkel szemben, mert ha meggyőző bizonyítékok jelentkeznek is, az értelem- és érzelemvilág számára, mégis minden ember lelkében ki kell alakulnia valami bizonyosság-félének. Ez azt jelenti, hogy nem kell az embernek a médiumitás révén megismert igazságok tekintetében csupán elfogadónak lennie, hanem akár milyen meggyőző és bármilyen bizonyító erővel rendelkező jelenség is az, azt mindig a maga helyére kell állítani szellemi érték tekintetében.

Az egész médíumitás nagyon laza talajon álló tulajdonság Tehát az ember ne legyen vakhitű a szellemvilágból jövő igazsággal szemben se, hanem az emberi énjében is engedjen mindenkor a lélek tiszta vágyódását és tiszta törekvését érvényesíteni. Mi nem adhatunk a médiumnak szavakat, csak érzéseket és gondolatokat, sőt a gondolatokban is sokszor csak olyan formákat, amelyeket éppen rá lehet illeszteni a médium gondolataira.

Nagyon fontosnak tartja a megfelelő kritikai érzék kifejlesztését bölcs Tanítónk, mert ennek hiányában könnyen a nagy nevek bűvöletébe esik az eszköz, és ez a hiszékenység a manifesztáción keresztül megtéveszti az ülésen résztvevőket vagy a közlemény olvasóját is.

Nemkülönben fontos a testi tudat kifejlesztése és tovább építése a médium részéről azért, hogy a megnyilatkozások világosak, tiszták és jól érthetők legyenek.

A kritikai érzéknek hiányában fordul elő nagyon sokszor spiritiszta üléseken és egyes médiumoknál, hogy olyan neveket említenek, amelyeknek hordozóit nagyoknak, bölcseknek igazaknak, sőt szenteknek tartották és tartják az emberek.

Pedig nem az egyéni szellem van vele, aki azt írja, vagy mondja, hanem csak az a gondolatforma, azok az érzésrezgések, amelyek azt a földön élt emberszellemet annak idején megragadták, és azzá tették, akivé lett.

Mert hiszen Istennek ugyanaz a lelke, ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket bocsátja lélekről-lélekre, tovább és tovább, s látva a médiumnak a név után való vágyódását, annak ellenére, hogy nem ők írják, vagy mondják, előáll az a kényszerőség (anélkül, hogy hazugságról, vagy az igazság megmásításáról lehetne beszélni), hogy egy névnek a cégére alatt jön létre a megnyilatkozás, amely névvel a médium saját szelleme ruházza fel az isteni léleknek azt a kiáradását, amely rajta keresztül működik.

Azért szükséges a testi tudatrész kifejlesztése, hogy a benső ezen át fejezhesse ki magát. Ez a tudatrész a test öntudatának lerakott mennyisége, ezen keresztül lehetséges beszélni, azaz a gondolatokat kifejezni, és ezen keresztül lehet a dolgokról képeket alkotni a képzelet világában. Tehát a tudatnak ez a szűrőképessége az a médiumi tulajdonság, amelyen keresztül a lélek áthozza azokat a tapasztalatokat, azokat a fogalmakat, amelyeket beleírunk, belenyomunk, vagy hogy úgy mondjam, belerajzolunk, belevetítünk a médium lelkébe. A tökéletlenül képzett tudat tökéletlenül adja azokat vissza. Azután ha ez a tudatszűrő sűrű, tudniillik nagyon el van a szellem határolva a test által úgy, hogy nem tudja magát olyan tökéletesen kifejezni (most a saját egyéniségről beszélek), akkor csak olyan félig művelt, félig képzett eszköz lesz a saját egyénisége számára is.

A médiumokkal szemben kétféle eshetőség lehetséges, éspedig mind a kettő káros. Az egyik az, hogy a médium saját magának mindent elhisz, és ugyanebbe a tévedésbe esnek az őt körülvevő hallgatók is. Ebből származhat a csalhatatlanság érzése, a hallgatókban pedig a vakhit. A másik pedig az, amikor túlságosan éles kritikával élnek, amely visszautasításban, vagy gúnyolódásban nyilvánul meg. Ez viszont a médium lelkében a saját képességeibe vetett hit megrendüléséhez, esetleg tökéletes megsemmisüléséhez is vezethet. Mert a médiumitás annyira sokféle, hogy még árnyalatilag is különböznek a hasonló természetű médiumitások. Mert hiszen nem egyformák az emberek, nem egyforma a lelkület, nem egyforma az érzés és a fluid, ennélfogva nem egyformák a médiumi képességek sem.

Így aki médium, de ezzel az adományával nem áll az Úr szolgálatában, annak jobb lett volna, ha a médiumitását elzárták volna, és nem nyitották volna ki a szellemvilág felé. Vannak, akiket a kísértés visz rá, hogy médiumizáljanak. Ezt a kísértést néha az anyagi érdekek képezik, sokszor egy kis hiúság, bizonyos hatni vágyás, szereplési, feltűnési vágy, stb. Van rá eset, hogy a lélek vakhitű rajongása is felszínre hozza az önámító médiumi kijelentéseket.

Tehát első feltétel, hogy a közlés valóban manifesztáció legyen, nem pedig animizmus; a második feltétel, hogy feleljen meg az igazságnak. Ezért csak azt kell elfogadni, ami mindenképpen lelki haszonnal jár, mert ha ez hiányzik, akkor az ülésezés céltalan.

A médium ne adjon tanítást olyan kérdésekben, amelyeknek horderejét még nem ismeri és nem is ismerheti, mert lelki és szellemi fejlettsége még nem emelkedett odáig.

Minél sokoldalúbban csiszolt a lélek a tanulás és a tudás következményeképpen, annál kevésbé hozzáférhető az idegen akarat számára, annak az öntudatlanul hatásokat felvevő rétege, mert hiszen ez is fel lett használva az egyén lelki munkájához. Az ilyen ember gondolatainak képzésére, a saját szellemi munkálkodására annyira igénybe veszi lelkének minden részét, hogy a tudatalatti énben nem marad felhasználatlan erőmennyiség, mert arra neki magának szüksége van.

A békesség és a megnyugvás időszakaiban haladhat a lélek a jóban, akkor hozhatja magából felszínre azt, ami benne megért, illetve ami kialakult benne. Ez az az idő, amikor maga körül telehinti a világot lelkének eredményeivel; és ha ezek Istennek tetszők - akár érzések, akár gondolatok vagy cselekedetek formájában nyilatkoznak meg - akkor ezek számára áldást hozók.

+ + +

Ha a médiumok, illetve médiumitással rendelkező személyek kicsit többet törődnének önmaguk képzésével, úgyszintén ezt tennék a szellemtannal foglalkozó körök tagjai is, akkor lehetővé válna olyan manifesztációk létrejötte, amelyek megvilágosítanák, előbbre vinnék, fellendítenék országunk szellemtannal foglalkozó köreit. Ezáltal lehetővé válna a ma még sajnálatosan atomizálódott szellemi mozgalmak, egyesületek egymáshoz való közelebb kerülése. Kiszűrhetőbb lenne a sok megtévesztő csaló, a szellemi adományokat pénzért áruló fekete-mágus, az ellentét szolgálatában álló siserehad.

Ma még sok az önhitt, megbízatásában tetszelgő médium. Némelyikük egyenesen prófétának képzeli magát. Miután már az ószövetségi próféták által is jelzett utolsó idők vége felé járunk, sokan várják a Megváltó újbóli eljövetelét.

Némelyik szellemlény egyenesen Jézusnak adja ki magát, és a megdöbbent hallgatóságnak szóvirágoktól hemzsegő, gyakran megtévesztő közleményt nyilatkoztat ki, a meghatódott médiumon át.

Nem olvastam még olyan szellemközleményt, amelyet Jézus személyesen jelentett ki médium útján, és ami felért volna az Újszövetségben megírt jézusi tanítással.

A médiumi megbízatást nagyon komolyan kell venni, mert a médium személye és különleges képessége tulajdonképpen híd az ember és szellemvilág között.

A médium Isten kegyelmének hordozója és közvetítője az emberek felé. Ehhez a hivatáshoz a megbízatás a láthatatlan világból érkezik. Ám nemcsak hivatás, hanem egyszersmind szolgálat is. A médium szolgálja a megbízót: Krisztust és azt is, akinek az érdekében vállalta a megbízatást: a földi embert.

Felmerülhet a kérdés: - és ezért a felelősségteljes szolgálatért mi a fizetség - mert hiszen a megbízónak nincsenek forintjai. Forintjai ugyan nincsenek, de olyan különleges értékei bőven vannak, amelyek pénzen meg nem vásárolhatók, mert nem anyagiak és egyetemes értékűek. A láthatatlan megbízó ilyen értékekkel fizet többek között a szolgálattevőnek, mint például: életkörülményeinek bölcs elrendezése, lényeglátás képességének kifejlesztése, belső béke és kiegyensúlyozottság elérése, szellemi védelem nyújtása és így tovább!

Aki már részesült valaha ilyen, vagy ezekhez hasonló értékekben, az tudja ezeket igazán megbecsülni, mivelhogy mennyei származásúak. Végezze tehát minden médium tisztán és becsületesen Istentől kapott megbízatását, hogy részesülhessen a mennyei kincsekben.

 forrás:asztralfeny.hu

- - - - - 

EGY MEGVESZTEGETETT BÍRÓ VALLOMÁSA 

 

A MÉDIUM ISMERETLEN - videó

körvezető: Kotányi Ottó 

forrás: Evangéliumi Spiritizmus

 

EGY SZENVEDŐ APÁCA AKINEK ELVETTÉK GYERMEKÉT 

A MÉDIUM ISMERETLEN - videó

körvezető: Kotányi Ottó

forrás: Evangéliumi Spiritizmus

A fénytudatúság útja és a tobozmirigy szerepe

 

Ahogy a Föld egyre kristályosodott, a teremtést szolgáló ember szellemi alkotórészének, egójának bele kellett merülnie sűrű testébe, ha irányítani akarta. Ehhez szüksége volt agyra és gégére, amit teremtőereje feléből hozott létre. Individuális gondolkodó emberré vált. 

 

Annak mértékében, hogy a két nem kettévált, az ego csak az egyik nemet képviselte. A tobozmirigy beépült az agy belsejébe. Az agyban van még egy kis endokrin szerv, az agyalapi mirigy, amely az agy fejlődése szempontjából ugyanolyan fontos, mint a tobozmirigy. A tobozmirigynek és az agyalapi mirigynek nem volt szüksége nagy változásokra, hogy a mostani állapotot megszerezzék. Pozitív és negatív erők pólusaként funkcionálnak, amelyek a fizikai fejlődésünket meghatározzák.

A tobozmirigy részben idegsejtekből áll, amelyek olyan PIGMENTEKET TARTALMAZNAK, AMILYENEKET A SZEM RECEHÁRTYÁJA SEJTJEIBEN VANNAK. Ez az egyik bizonyítéka, hogy az ősidőkben a tobozmirigy szemként funkcionált. A tobozmirigy hormonja a pinealin, minden belső elválasztású mirigy irányítója. A tobozmirigy a FÉNYSUGARAKRA (NAP) való érzékenység irányításával hat a testre, vagyis a test fényfelfogó képességét szabályozza.
A benne lévő belső fény tükrözi a külső fényt.

Az agysejtek normális fizikai és pszichikai fejlődésének működését is meghatározza, de a szaporítósejtekét is. Bőséges vérkeringése jelzi aktív működését. Az észbeli és szellemi fejlődés függvényében változik mérete.

Az endokrin mirigyek az élettestet képviselik, szellemi aktivitásuk, elsősorban a tobozmirigyé, nagy segítség az önfejlesztés fokozataiban. A feltétel az elme ellenőrzése az ember szelleme által, amely segíti kívánságai irányításában. Az összpontosítás során a szellemi én az akaraterejét az elmére fókuszálja, és egy meghatározott eszmére irányítja. Minél hosszabb ideig tartja az elmét összpontosított állapotban, annál nagyobb ellenőrzés alá kerül az elme, és egyre készségesebben teljesíti az utasításokat.

 

Paracelsus azt állította, hogy semmi sincs a világmindenségben, amelynek ne lenne megfelelője az emberben. Az ember a szellemét a csillagképektől kapja, a lelkét a bolygóktól, a testét a természeti erőktől.

Ahogy az atlantiszi és a korai árja mágusok letűntek, a tudomány misztériumait elválasztották a vallásos tradíciók bölcsőjétől. Hippokratésztől számítva új nemzedék lép a színre, akik már semmit sem tudnak a tudomány és a szellemvilág alapvető egységéről, közös eredetéről. A tudás szintézise a konkrét, különálló fragmentumok egymástól független tanulmányozásával megszűnt. Mindig volt azonban egy kis csoport, amely őrizte ezoterikus titkait. A tudást misztériumokban őrizték, amit a tömegeknek nem tártak fel, csak azoknak, akiket valójában fűtött a tudás vágya.

A modern világunk eltelt önmagától. A tanítók mellőzik a teremtői szerepet, amely nélkül egyetlen vegytani elem sem létezhetne, nem beszélve civilizációnkról. Az anyagi világ egyedüliségének hipnózisában korunk tudósai lemondtak a lélekről, a láthatatlan valóságunkról. Azok a tudósok, akik a világunkat működtető energiák forrását keresik, ha fantáziájukat szabadon használnák, elképzelhetnék a forrást olyan rezgésként, ami mindent megmagyaráz.
Ha feltételeznék, hogy a láthatatlan energia tartja fenn a világ működését, amely a rezgés törvénye szerint működik, a fizika felemelkedne, az élettan igazi lélektanná válna.

Paracelsus azt állította, hogy „ahogy a csillagok az égben vannak, úgy vannak az emberben is, mivel semmi sincs a világmindenségben, amelynek ne lenne megfelelője az emberben, a kis világmindenségben. Az ember a szellemét a csillagképektől kapja, a lelkét a bolygóktól, a testét a természeti erőktől”. A fizikai test erőközpontjai, amelyeken keresztül a csillagok energiái beáramolnak, már ősi időktől ismertek. Ezzel lehetővé vált az aura, a kozmikus fényszövetből szőtt ruha tanulmányozása, amely a sűrű testet átjárja és irányítja működését.

Őseink tanításából tudjuk, hogy az anyagi világ csak az emberen keresztül válhat Isten országává, nélküle nem.

 

 
A FÉNYEMBER A TEREMTŐ KÉPVISELŐJE A FIZIKAI VILÁGBAN, AKI A KOZMIKUS REND ESZKÖZE. A VILÁGOSSÁG ÉS A SÖTÉTSÉG ERŐI CSAK RAJTA KERESZTÜL ÉRVÉNYESÍTHETIK AKARATUKAT.

Ezért a küzdelem központja maga az ember, aki, ha a Teremtőt képviseli, akkor ő a világosság fényvivője, de ha az ármány megrontja, akkor a sötétség hatalmának szolgálója. A fénytudatú ember keresi a kapcsolatot Teremtőjével, akit a lelke segítségével talál meg. Szabad lelke irányításával Teremtője tervének tudatos végrehajtójává válik. Szemléletének lényege abban áll, hogy az ember szívében egy fénymag csírája van elrejtve, egy szikra az isteni világ birodalmából, amelyet az anyag fogságban tart.

A fénytudatú ember keresi a kapcsolatot Teremtőjével, akit a lelke segítségével talál meg

A szívünkben elrejtett fénycsíra, ha fogékonnyá válik és válaszol a fénybirodalomból jövő erők hívására, elkezd velük együtt rezegni, és magába szívja az onnan felénk áradó erőket, a világosság üzenetével, amellyel a fénymag leereszkedik, és behatol az őt be nem fogadó sötétségbe. A legmagasabb tudati világosság a szellemi világosság fénycsírájaként, foglyul adja magát a sötét anyagi birodalomnak, hogy ez a fájdalommal teli jelenlét, egy hosszú, megtapasztalásokon át vezető folyamat során, végül elvezessen a fénytudatossághoz a fizikai világban.

A nyári hónapokban még inkább érezhetjük a fény hatalmát. A világosság trónja és a kelyhe, már a kezdetek óta, az élő szellemi világosság őrzőinek szimbóluma. A trón a szellem és lélek jelképe, ahol a szellem a teremtőelv, a lélek pedig a befogadóelv egyesülését fejezi ki az emberben. Leegyszerűsített formában holdsarlóként és Nappal a közepén ábrázolták, ahol a Hold a befogadó, nőies lélek, míg a Nap a teremtő, dinamikus, férfias szellem jelképe. A trón és a kehely a lélek hordozójaként szolgálnak a teremtő szellem és erői számára. A fényünnepek misztériuma, rejtett célja: tudatosítani az emberben, hogy saját magának kell trónná és kehellyé válni, a szellemi erők fénykincsének Gráljává.

Kifejeződése a mindent átfogó érdek nélküli szeretet. A felemelkedés legfontosabb fázisa a Grál-kehely létrehozása a szívben. A fénytudatú emberek számára a szent kehely nem egy képzeletbeli alak, amely a lelket felemelheti, hanem valódi spirituális tény. A kehely talpa a szív területe, szára a nyak, tárolóedénye a fej. Segítségével tarthatjuk meg az élet világosságát a személyiség rendszerében. Összegyűjtjük a szükséges elemeket, és így formáljuk meg a szent kelyhet a legtisztább, életerőt biztosító éteri anyagokból. A vegyi éter kidolgozza a kehely formáját, az életéter alkalmassá teszi a kelyhet, hogy befogadja az élet kenyerét, a fényéter pedig képessé válik tárolni a szellem borát. A szent kehely készen áll a szent tűz őrzésére. Az isteni tűz, az életet adó szubsztancia, amely, ha bekapcsolódunk a misztériumába, permetként hull ránk, fejünk szentélyének rózsaszirmaira, leáramlik testünk rózsaszárán keresztül a gyökeréig, majd újra felemelkedik, és cseppenként megtölti bennünk a Grált, amely biztonságosan kell, hogy tárolja a szent tüzet. A bizonyságtétel, vagyis a tűzpróba után két új folyamat veszi kezdetét: a régi gyarló természet elhagyása, annak misztikus halála, és az új természet felébredése, misztikus feltámadása.

Célunk a Teremtővel való egység megélése, amely csak a tudatra ébredésen, a megvilágosodáson keresztül érhető el. A Teremtőt a megvilágosodás fátyla takarja el előlünk, vagyis a hozzávezető út a fátyol fellebbentésével lehetséges, és a bennünk lévő isteni szikra, a fénymag felismerésével válik járhatóvá. A világosság burkaiban meglátjuk az isteni szikrát, emberi létezésünk elvitathatatlan forrását. Ez a bennünk lévő szikra hívásunkra, mint a manna, a mennyei étel és ital alászáll, amit a kenyér és a bor testesít meg a mi anyagi világunkban. A szent kehely magába fogadja a szikrából átváltozott szent vért, azt, ami az embert a Teremtő misztikus testévé teszi. Fizikai testévé is, hiszen a vér a testben az emberi lélek hordozója! Az ember, aki a Teremtő alkotórésze, lelkében képviseli a vele való egységet. Mihelyt az ember átlép a lelke kapuján, teljes valóságában áll a fényben, az ő legmélyebb belső tisztaságában, ami az ő számára az önbeavatás fényének fog bizonyulni.

forrás: Dr. Bíró Dénes tgy-magazin.hu - angyalforras.hu

 - - - - -

 A TOBOZMIRIGY, "ez az igazi mágia": Matek Kamill - videó

forrás:Péter Orosz