"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."
(Müller Péter)
A Karma Törvénye (Tett és Következmény) a kozmikus okszerűség törvénye. A Karma Törvénye az ok és okozat törvénye.
Létezik a Karma Törvénye, ami a kozmikus rend része. Úgy is ismerik, mint végzet, eleve elrendeltetés, sors, nemezis és hasonlók.
A Karma Törvénye egyetemes és örök, mint a végtelen tér. A Karma Törvénye azonos itt is és ott is, ma épp olyan, mint volt tegnap és lesz holnap.
A Karma Törvénye mindent átjár és nem bújhatunk el előle. Ural valamennyiünket még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. A Karma Törvénye hat önökre akár akarják, akár nem, akár szeretik, akár nem, akár hisznek benne, akár nem, legyenek önök akár hinduk, akár buddhisták, akár keresztények, akár taoisták, akár zsidók, akár muszlimok.
„Ki mint vet, úgy arat”. Tömören így írja le a Karma Törvényét ez az ismert mondás. Ebben az összefüggésben az „a mit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” vallásos alapelv bizonyosan megszívlelendő tanács.
A másoknak okozott jót vagy bajt, akár szándékosan, akár nem, közvetlenül vagy közvetetten, úgy, hogy teszünk valamit vagy úgy, hogy elmulasztunk valamit megtenni, a jövőben vissza fogjuk kapni. Ez a sors iróniája.
És mindez matematikai pontossággal fog bekövetkezni. Hihetetlenül hangozhat, de a Karma Törvénye tökéletes pontossággal dolgozik. Soha senki még egy tollpihe súlyával sem kap többet vagy kevesebbet, mint az éppen neki szánt mérték.
A Karma nem megtorló büntetés, hanem a kiegyenlítés egy törvénye. A büntetés e törvénye az igazság és a kegyelem pillérein támaszkodva tartja fenn a kozmikus egyensúlyt.
Az igazság kegyelem nélkül zsarnokság lenne, a kegyelem igazság nélkül pedig bűnpártolás.
Valójában, a Karma orvosság a léleknek. Bizonyos mértékben tanulunk azáltal, hogy elszenvedjük a fájdalmat, amit egykor másoknak okoztunk.
Tanulunk a keserű orvosságból és jobb emberekké válunk. Azonban kívánatosabb, hogy nem legyen muszáj szenvednünk.
Kiváltképp, ha a beavatás útján járunk, bármilyen karma, amivel tartozunk akadállyá válik, ami visszatart minket az úton. Így hát hasznos tudnunk, hogy a karma alkudható, mert a törvény épp úgy kegyelmes, mint igazságos is.
Miután eltávolítottuk a belsőnkből azokat a pszichológiai elemeket, amik egy hibát követtek el, képtelenné válunk annak újbóli elkövetésére. Ekkor az e hibából eredő karma megbocsájtható.
Nincs más végzet, mint saját tetteink eredményei, de megvan a cselekvési szabadságunk, ami lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, ha elég bölcsek vagyunk hozzá. Nem muszáj szenvedéssel fizetnünk. Fizethetünk úgy, hogy jót cselekszünk, ha fel tudjuk ismerni, mi a helyes és azt tesszük.
(forrás:vopus.org)