Az ego

"A szellemi fejlődésünk legfontosabb feladata az egotól való megszabadulás. A keleti filozófiák az egotól való megszabadulást a megvilágosodás feltételeként említik."
" Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egoval járó boldogtalanságot is."
 (Osho)

Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat. ...
Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztosan nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában... senki, csak te. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tudhat róla semmit, tehát bármit is mondtak az tévedés volt. Felejtsd el!
Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget - ezekből a vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az ego halála.
Az ember tehát ott is bonyolultságra komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna, pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. Így egyre fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban - mindenütt.
A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. Így aztán az oktatás és a nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerû, az az õ szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.
Az emberi társadalom mindez idáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson. Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni - hogy mit várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle vezetők - mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.
Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.
Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni, hogy egyszer majd valaki mások legyünk - mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el az a pont, ahol azt mondhatnád: "Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is, amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár. Így aztán mindig lesz valaki, aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke. Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz majd, mint egy idióta - nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.
Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen képtelenség - a létezés nem így van kitalálva.
Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fûződik, hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal. Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!
Ha épp "válsz valamivé", az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek, teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez megtörténjen veled. Így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.

Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem akarok elvenni tőled. Csakis az egódat - ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye. Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed. Persze nem is kell neked adnom - mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.
Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el, közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. Így aztán egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted. Az élet olyan rövid - ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!
Csak meg kell értened a lényeget.
A siker
Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?
Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.
Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.
Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.
Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.
Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Elõször különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.

 

Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.
De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy....
Én én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlitgatás csak belső konfliktushoz vezet. Az összehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: "Miért nem vagyok olyan, mint te?", akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csak tönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolat vagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.
Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritka ez? Miért nem tisztelik az emberek az életet - a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nem tiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd a rózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, az apádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, ha saját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.
Miért? Mert arra tanítottak, hogy másokat utánozz. Már gyermekkorodtól kezdve azt szajkózták, hogy "Légy olyan, mint Krisztus!", vagy "Légy olyan, mint Buddha!" De ugyan mi a fenének? Miért kéne olyanná válnod, mint Buddha? Buddha sem lett soha olyan, mint te! Buddha, az Buddha volt. Krisztus meg Krisztus. Krisna pedig Krisna. Miért kéne olyanná lenned, mint Krisna? Mi rosszat követtél el, hogy olyanná kellene válnod, mint Krisna? Isten nem teremtett két Krisnát. Nem teremtett két Buddhát és két Krisztust sem - soha! Ugyanis Isten nem valami futószalag. Ő valódi teremtő, nem egy Ford gyár, ahol az egyik autó után jön a másik, a másik, megint egy másik... Isten nem futószalagon gyártja az embereket. Õ igazi teremtő: soha nem teremti meg kétszer ugyanazt.
Ami csupán másolat, az nem is értékes. Gondolj csak bele: Jézus és te. Ez sehogy se passzol! Jézus nagyon régen élt, az ókorban; neki a múzeumban a helye, nem a te életedben. Isten soha nem ismétli önmagát. De neked folyton azt mondogatták, hogy valaki mássá kell válnod. "Nézd, milyen intelligens a szomszéd fia... légy te is olyan, mint ő!" vagy "Nézd meg azt a lányt, milyen kecsesen jár! Légy te is olyan, mint ő!" Mindig azt tanították, hogy légy valaki más. Azt bezzeg senki nem mondta, hogy légy önmagad, és tiszteld a saját lényed, mert az Isten ajándéka.
Soha ne utánozz senkit! Ne légy imitátor! Légy hiteles, légy csakis önmagad, és akkor pontosan tudni fogod, hogy különleges vagy. Isten nagyon szeretett téged, ezért létezel! Az õ szeretete az oka annak, hogy egyáltalán létezel - különben nem is születtél volna meg. Léted az szeretetéből következik.
De a te különlegességed nem mások ellenében létező különlegesség. Nem arról van szó, hogy a szomszédaidhoz, a barátaidhoz, a feleségedhez vagy a férjedhez képest vagy különleges. Egyszerűen azért vagy különleges, mert egyedi vagy. Egyedül te vagy olyan, mint te magad. Ha így nézed a dolgot, ha így fogod fel, a különlegességre való törekvés egyszerűen szertefoszlik. 

 

Amikor különlegessé akarsz válni, az olyan, mintha egy kígyónak lábakat akarnál adni. A szerencsétlen kígyó ebbe belehal. Te persze azt hiszed, jót teszel vele; együtt érzel a kígyóval, ezért akarsz lábat adni neki: "Szegény kígyó, hát hogyan jár majd lábak nélkül?" Képzeld el, mit szólna egy százlábú... megsajnálná a kígyót, és ezt mondaná: "Szegény kígyó! Nekem száz lábam van, neki megy egy sincs! Így nem lehet élni! Legalább néhányra szüksége van." Ha valóban megoperálja a kígyót és ráerősíti a lábakat, a kígyó azt biztosan nem éli túl. A kígyó úgy van rendben, ahogy van. Semmi szüksége lábakra. Te is úgy vagy rendben, ahogy vagy. Ezt nevezem én a saját lényünk iránti tiszteletnek. Az önmagunk iránti tiszteletnek pedig semmi köze az egóhoz, ezt ne feledd! Önmagunk tisztelete nem azonos az önimádattal. Azzal, hogy tiszteljük magunkat, valójában Istent tiszteljük! Tiszteljük az alkotót, mert mi nem vagyunk mások csak festmények - az õ festményei. Aki tiszteli a festményt, tiszteli a festőt is. Tiszteld, fogadd el, ismerd fel, és ez az sok őrült vágy a különlegesség iránt egy csapásra megszűnik.

( Osho - Az ego könyve )