Nem
újdonság, hogy a lelki higiénia éppoly fontos szerepet játszik az ember lelki
egészségének megõrzésében, mint a testi higiénia a testi egészség megõrzésében.
Már a századfordulón megjelent néhány publikáció ebben a témában, csakhogy nem
nagyon figyeltek fel rá az emberek. Ennek oka valószínûleg abban rejlik, hogy
nem volt használható utasítás arra vonatkozóan, mit tehet az ember annak
érdekében, hogy lelki egészségét megõrizze és stabilizálja.
A testi higiénia is akkor terjedt el szélesebb körben, amikor már konkrét szabályokat tudatosítottak az emberekkel, mint például a rendszeres kézmosás, fürdés és fogmosás. Ehhez kapcsolódott a fertõzõ betegek elkülönítése annak érdekében, hogy a fertõzés ne terjedjen tovább. Logikus és érthetõ szabály volt, melynek segítségével az olyan testi fertõzõ betegségeket, mint a pestis, a tífusz és a kolera, vissza tudták szorítani és le tudták gyõzni, legalábbis az ipari országokban.
A szellemi-lelki területeken ugyanúgy megtaláljuk a "fertõzõ betegségeket" és "járványokat", melyek újból és újból felütik fejüket, és egyre szélesebb körben terjednek, ha a rendszeres lelki higiénia gyakorlásával meg nem elõzzük. A szokássá vált lelki higiénia hozzásegít bennünket ahhoz, hogy valóban egészséges szellemi-lelki életet élhessünk.
A szellemi-lelki fertõzések között meg kell említenünk a haragot, a félelmet, a stresszt, az aggodalmat, a gyûlöletet, a bûntudatot, az agressziót. Egyikkel-másikkal vagy akár ezek kombinációjával valamennyien újra meg újra megfertõzõdünk, s ez ellen csak a rendszeres lelki higiénia nyújt segítséget. Ennek egyik legfontosabb eleme az esti "mentális újraátélés", amely során valamennyi fertõzött energiát feloldjuk, és a negatívot pozitívvá formáljuk át, mielõtt kárt okozhatnának bennünk. További fontos eleme a lelki higiéniának az is, hogy minden embert a legnagyobb jóindulattal, sõt szeretettel el tudjunk fogadni olyannak, amilyen. A szellemi-lelki fertõzéseket csak akkor tudjuk végérvényesen kiiktatni életünkbõl, ha a lelki higiénia rendszeres gyakorlattá válik. Ennek eredményeképpen harmonikus lélekkel és rendíthetetlen nyugalommal élhetjük életünket.
A gondolkodás egyre inkább fölöslegessé válik, amint az igaz értelem megnövekedik. Aki tökéletes, annak már nem kell gondolkodnia a dolgokon, az már mindent tud, és spontán cselekszik. A gondolkodás csupán helyettesíti a még fogyatékos értelmet. Minél nagyobb az értelem, annál kisebb szükségünk van a gondolkodásra, mert egyszerûen felismerjük a látszat mögött lévõ valóságot anélkül, hogy gondolkodnunk kellene rajta. Ameddig értelmünk még. nem tökéletes, kénytelenek vagyunk gondolkodni. Mindent elõre el kell terveznünk, s ha elérkezett az adott pillanat, gondolatainknak megfelelõen cselekszünk. Ekképpen állandóan a múltból kiindulva cselekszünk, holott elõfordulhat az is, hogy már rég megváltozott a szituáció. Mindaddig, amíg gondolkodunk, cselekedeteinket a múlt határozza meg, holott minden örökösen változik, minden folytonos áramlásban van.
Még azt is meg kell gondolnunk, mivel tudunk örömet szerezni feleségünknek, társunknak, holott ha valóban szeretünk, már nem is kell fontolgatnunk. Egyszerûen szeretetbõl cselekszünk, és biztosak lehetünk benne, hogy minden pillanatban azt tesszük, ami a legmegfelelõbb. A gondolkodás gyakorta nem más, mint a hiányzó szeretet pótlása.
Gondolkodni nagyszerû dolog, és meg kell tanulnunk helyesen élni vele, ám soha ne feledjük, hogy a gondolkodás mindig csupán pótlék: a leglényegesebbet, a bölcsességet és a szeretetet helyettesíti.
(Kurt Tepperwein)