Semmi sem
hiányzik; minden az, aminek lennie kell. Mindenki már eleve tökéletes. A tökéletességet nem kell elérni;
már itt van. Abban a pillanatban, hogy elfogadod magadat, feltárulkozik.
Ha nem fogadod el magadat, folyton árnyékokat kergetsz,
délibábokat, távoli délibábot hajszolsz, amely csak akkor látszik gyönyörűnek,
ha nagyon távol vagy tőle. Minél közelebb érsz, annál inkább azt látod, hogy
semmi más, csak homok, délibáb volt. Akkor újabb délibábot teremtesz. És így
vesztegetik el az emberek az egész életüket…
Egyszerűen
fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy. Semmit nem kell szégyellned, semmit
nem kell elítélned. Nincs mód az ítélkezésre, nincs mód az összehasonlításra,
mert minden ember egyedi. Sosem volt olyan ember, mint te vagy, és soha nem is
lesz újra, tehát
egyedül vagy; az összehasonlítás lehetetlen. És a létezés azt akarja, hogy
ilyen légy, ezért teremtett ilyennek. Ne harcolj a létezés ellen, és ne próbáld
fejleszteni magadat; azzal csak felfordulást csinálsz. Így csinálnak az emberek
egy nagy felfordulást az életükből.
Tehát ez az üzenetem számodra: Fogadd el magadat. Kemény lesz, nagyon kemény, mert az idealista
elme mindig résen van, és azt mondja: "Mit csinálsz? Nem ez az, amit
tenned kell! Nagyszerűvé kell válnod, buddhává vagy Krisztussá kell lenned -
mit csinálsz? Ez nem úgy néz ki, mint egy buddha, úgy viselkedsz, mint egy
bolond. Megőrültél?"
Fogadd el magadat. A buddhaság az elfogadásban rejlik.
(Osho)