Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt.
Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk,
de sok-sok csepp együtt hatalmas erő.
Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk,
minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is,
magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk.
Közel vagyunk.
Érezzük egymást.
Megbízunk egymásban.
Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk.
Mert barátok vagyunk.
Nem születtünk magányos léleknek
és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak,
céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben.
Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján.
Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél -, segítő erők érkeznek.
Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben -,
te nyújtasz segítséget.
Ha vidám vagy, vigasztalsz,
ha szomorú vagy, vigaszra lelsz.
Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek.
Sosem vagy egyedül.
Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed.
Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő.
Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze
lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok,
de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük.
A friss légáram viszont mindenért kárpótol.
Új erő, új szépség, új öröm.
Cseppek vagyunk a tengerben.
Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak.
Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van.
Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban,
szélcsendben vagy nagy viharban.
Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj.
Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon,
hogy engedd be az újat, a frisset.
Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet.
Folytonos áramlat, folytonos mozgás.
Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.
Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.
(szerzője ismeretlen)